A megfigyelési botrány második napján szinte fuldoklunk az információkban. Mindenki ezzel foglalkozik, ami persze nem a sajtó „irányítottságát” jelenti, hanem azt, hogy természete a sajtónak szenzációkkal foglalkozni. És ez az, egy nagyon negatív szenzáció, aminek a relativizálása, elferdítése már meg is kezdődött a magyar kormány részéről.

Itt álljunk meg egy szóra. Nem feledhetjük, hogy ez nem kizárólag magyar ügy. Ez egy világméretű megfigyelési botrány, ötvenezer áldozattal, Mexikótól Marokkóig és Indiáig, Pakisztánig, csak mi tekintjük főként magyar ügynek, szokásos csőlátásunkkal, mi ugyanis tudat alatt még mindig úgy érezzük, hogy „extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita”, Magyarországon kívül nincs élet, vagy ha van is, az nem „olyan”, nem az igazi. Nálunk háromszáz személy lehet érintett, közülük egyelőre talán tízet ismerünk, nem várhatjuk el, hogy a világ egyetértsen velünk, és kizárólag a mi problémánknak lássa azt, ami igazából egy globális botrány.

Viszont kétségtelen, hogy magyar ügy is. Sajnos épp ezért most nekem magamnak is fel kell vennem a szemellenzőt (bár néha kikandikálok majd mellette) és megvizsgálnom a történet magyar vonatkozásait, mert az olvasót mégis leginkább azok érdeklik.

Kétségtelennek tűnik, hogy a kormány nem volt felkészülve erre a válságra. Mert válság ez, méghozzá bizalmi. Eddig is gondoltuk, hogy pártunk és kormányunk mindenre képes, tegnaptól viszont már tudjuk is. Ami azért nagy különbség. A kormánykommunikáció – miniszterektől médiáig – egyelőre úgy viselkedik, mint mindig, ha váratlan helyzet alakul ki: először tagad, aztán a bevált paneleket alkalmazza, míg meg nem születik a Végső Magyarázat egy karmelita kolostorban. Ez ugyan igaz nem lesz, de hinni majd kötelező lesz benne. Jellemzően így oldódnak meg a mi problémáink – vagyis látszólagosan. Vegyük sorra a megszólalásokat.

Varga Judit, az ügyben illetékes szakminiszter (neki kell elvileg engedélyeznie a megfigyeléseket, lehallgatásokat) először, még Ferihegyen nem válaszolt az ezzel kapcsolatos kérdésekre, a brüsszeli gépen viszont helyrejöhetett az emlékezete, mert ottani sajtótájékoztatóján már mondott egy szép nagy semmit a dologról:

„Magyarországon, mint minden rendezett alkotmányos jogállamban a titkosszolgálati tevékenység el van választva a politikától. A titkosszolgálati döntések szakmai alapon történnek, nem politikai döntések alapján. Minden ilyen fellépés a legszigorúbb jogszabályi feltételek alapján zajlik. Az Igazságügyi Minisztérium munkája ebben a kérdésben a jogszabályoknak való megfelelés biztosítását jelenti. Magyarországon a titkosszolgálati fellépések alkotmányos rendje értelmében ezen tevékenységeket az Országgyűlés erre kijelölt bizottsága ellenőrzi. Ha körülnézünk, hogy mi történik a világban, például információt gyűjtenek a német kancellárról, egyértelmű, hogy minden komoly országnak kell, hogy nemzetbiztonsági védelme legyen.”

Ez bizony nem sok, meg kell hagynunk, igazságügyi miniszterként nem mondhatta, hogy nálunk nincs jogállam – meg kell azonban azt is jegyeznünk, hogy a magyar törvények ezen a téren annyira lazák, megengedőek, hogy gyakorlatilag minden megfigyelés legalizálható, akár utólag is. Szóval nem nehéz betartani a törvényi kereteket, mikor azokba minden belefér.

Novák Katalin megúszta annyival, hogy bejelentette: „sajtóhírekkel nem foglalkozik”, bár szerintem is kétséges, hogy pont őt vonták volna be egy ennyire kényes ügybe – hihető, hogy ha úgy fogalmaz, miszerint semmiről sem tudott, igazat mond.

Pintér Sándor és Szijjártó Péter viszont két határozott férfiember, nem kenyerük a mellébeszélés. A külügyminiszter határozottan tagad:

„Erről a vélelmezett adatgyűjtésről semmilyen tudomással nem rendelkezem. Megkérdeztem a felügyeletem alá tartozó Információs Hivatalt, akik tájékoztatást adtak arról, hogy semmifajta együttműködést ebben az ügyben nem folytattak sem az izraeli, sem más titkosszolgálatokkal, a szóban forgó technikai eszközt, nevezzük szoftvernek pedig nem használja az Információs Hivatal, és arra vonatkozólag semmifajta megállapodást nem kötött. amikor pedig azt mondom, hogy nincs tudomásom valamiről, akkor kormányzati álláspontot közlök, magyarán a kormánynak nincs tudomása ilyen típusú adatgyűjtésről.”

A belügyminiszter úgyszintén. Szél Bernadett kérdésére válaszolva közölte:

„Kijelentem: 2010. május 29. óta a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok illegális megfigyelést nem folytattak és nem folytatnak. Ezt a lefolytatott ellenőrzések eredményei is alátámasztják. Magyarország demokratikus jogállam, s mint ilyen, minden személy esetében minden időben a hatályos jogszabályoknak megfelelően járt és jár el. Magyarországon a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított állami szerveket kormányzati és kormányzattól független intézmények rendszeresen ellenőrzik.”

Ez mind szép, viszont pontosan tudjuk, hogy az ellenőrzések megkerülhetőek sokféle módon. Akár úgy is, hogy egy magáncéget bíznak meg a megfigyeléssel, ha ez a magáncég ráadásul még külföldi is, nyugodtan mondható, hogy magyar szolgálatnak nem volt köze ilyesmihez.

Akkor vegyük sorra. Ha a megfigyelésekhez semmi köze a magyar kormány részéről

• az igazságügyi miniszternek

• a belügyminiszternek

• a külügyminiszternek

akkor mégis, kinek lehet? Azt nehezen hinném, hogy az agrárminisztérium rendelte volna el őket. Bár mondjuk Orbán Viktor még nem nyilatkozott a dologról, azt játssza, hogy ő nagyon magasan van, nem ér fel hozzá a botrány (és közben lázasan dolgozhat a magyarázaton). De ha ő is tagadni fog, nincs más megoldás: a megfigyelésekért valószínűleg az Üdvhadsereg, a Magyar Cserkész Szövetség vagy a Tűzoltózenekarok Nemzeti Egylete felelős. 

Dehogy ők.

A Magyar Nemzet mai vezércikkében megoldotta a kérdést.

Na, ki a bűnös?

Kitalálták.

Soros!

Már a cím is említi.

„Nemzetközi támadást indítottak a Soros által pénzelt szervezetek”

Naná, olyan nincs, hogy mi tojtunk a saját gatyánkba.

„A magyar kormány lejáratására próbálnak felhasználni egy nemzetközi, több mint ötven országot érintő állítólagos megfigyelési ügyet a Soros-hálózat hazai szervezetei és a baloldali média. Állításuk szerint magyar újságírók, ellenzéki politikusok és üzletemberek telefonjait is lehallgatták az izraeli NSO cég Pegasus nevű szoftverével. A magyar kormányzati szervek cáfolták a törvénytelen megfigyelés vádját, a titkosszolgálatok minden személy esetében mindig a hatályos jogszabályoknak megfelelően járnak el.”

Ezek után következik minden érintett hosszas mocskolása, a fenti kormánynyilatkozatok idézése és annak állítása, hogy minden, Magyarországon kívül megjelenő sajtóterméket Soros pénzel, a szakmai szövetségeket úgyszintén, sőt, Magyarországon is Soros zsebében van minden médium, amelyik nem a kormány alfelében tengeti napjait, a farpofák között.

Egyelőre tehát – megjelenésének helyét tekintve – ez a hirtelen összetákolt elmélet lehet a hivatalos magyarázat a kormányoldalon.

Aminek azonban van egy sarkalatos hibája, mármint azon kívül, hogy egy szó sem igaz belőle. Azért nem lehet ludas a megfigyelésekben sem az Üdvhadsereg, sem a Cserkészszövetség, sem a tűzoltózenekarok, amiért Soros sem: mert Izrael kormánya ennek a szoftvernek az eladását kizárólag kormányszervek számára engedélyezi, és az említettek egyike sem az. Lássuk az izraeli Védelmi Minisztérium hivatalos nyilatkozatát az Új Kelet alapján!

„Izrael Állam a 2007-es védelmi exportellenőrzési törvénynek megfelelően szabályozza a kibertermékek forgalmazását és exportját. Az ellenőrzési listák a Wassenaari Megállapodáson alapulnak, és további elemeket is tartalmaznak. A szabályzat szerint Izrael Állam a kibertermékek exportját kizárólag kormányzati szerveknek hagyja jóvá, törvényes használatra, és kizárólag a bűncselekmények megelőzése és kivizsgálása, valamint a terrorizmus elleni küzdelem céljából, a vásárló kormány által biztosított végfelhasználási és végfelhasználói tanúsítványok mellett. Amennyiben az exportált termékeket a kiviteli engedélyek vagy végfelhasználási tanúsítványok megsértésével használják, megfelelő intézkedéseket teszünk. Fontos megjegyezni, hogy Izrael Állam nem fér hozzá az NSO Group ügyfelei által gyűjtött információkhoz.”

Szóval, bukott a sorosozó elmélet is. Akkor mi lesz?

Véleményem szerint pár napig semmi, a független sajtó folytatja a kutatást, egyre több dolog fog kiderülni, a kormánysajtó folytatja a bélsárral való hajigálást, aztán megszületik a Hivatalos Legenda. Ez többféle lehet.

1. Minden marad így, Soros, Soros, Soros, háromszor is Soros! Kényelmes megoldás volna, de választási évben veszélyes. És mellé hazugnak kell nevezni az izraeli Védelmi Minisztériumot is, ami a diplomáciai viszony erős romlását jelentené. Ráadásul senki sem hinné el, annyit sorosozott a magyar kormány, hogy tán csak az áradásokért nem volt még felelős szerintük az az úriember. Ostobaság volna fenntartani ezt az elméletet, de van rá esély, hogy megteszik.

2. Mivel csak körülbelül tíz megfigyelt nevét ismerjük (és az érintettek hozzájárulása nélkül nem is ismerhetjük meg senkiét sem, ezek mindenki saját, érzékeny adatai), a kormány valahogyan megszerzi a listát és nahát, talál rajta kormánypártiakat, netán kormánytagokat is. Nem lenne csoda különben: az autoriter rezsimek többnyire sokkal jobban figyeltetik a barátaikat, mint az ellenségeiket, mi több, Orbán Viktornak régi félelme egy párton belüli ellenzék kialakulása, netán egy belső puccs. Ez esetben elfoglalják az áldozat szerepét, mondhatni ellopják azt, és még ők teszik fel a kérdést: „Minket ki figyeltetett?” Ti magatok, urak és elvtársak, ti magatok. De majd meg lehet rágalmazni a figyeltetéssel az Európai Uniótól kezdve Németországig mindenkit, pillanatnyi igény szerint.

3. A harmadik verzió majdnem azonos a másodikkal, csak Izrael államot vádolná – Netanyahu távozása után kérdéses, milyen viszonyt tud kialakítani Szijjártó diplomáciája az új vezetéssel – csak azért tárgyalom külön változatként, mert így meg lehetne mozgatni azokat az antiszemita szavazókat, akik most a kormány iránt nagyjából közömbösek, le lehetne nyúlni a szélsőjobb szavazótáborát. Választási szempontból lehet értelme ennek a hazugságnak is.

Azt, hogy valójában mi történt, a jelen körülmények között nagyon nehéz lesz kideríteni, az eddigiek fényében én arra a magyarázatra hajlanék, hogy a megfigyeléseket tényleg a kormány rendelte ugyan el, de valószínűleg vagy csak az egyik nemzetbiztonsági szolgálat tudott róluk, vagy egyik sem, és amatőr módon a magáncégre bízták a munkát. Persze lehet, hogy tévedek, ennek jogát fenntartom. De másnak, mint a kormánynak egyszerűen nem lehetett hozzáférése magához az eszközhöz. Izrael biztonsági szempontból minden, csak nem egy hanyag, bohém hely. Ha valahol, ott vigyáznak a szabályok betartására ilyen téren.

Szóval, egyelőre azt látjuk, mi lehet a hazugság.

Azt viszont, hogy az egész ügyben mi az igazság, egyhamar nem fogjuk meglátni.

De keressük, nagyon keressük.

Egyelőre ez a helyzet.

Szele Tamás