Nagyon szívesen folytatnánk a megfigyelési botrányról indított sorozatunkat, ennek csak egyetlen akadálya van: semmiféle néven nevezhető hírrel nem szolgálhatunk ez ügyben, maximum véleményekkel. Az meg mindenkinek van, nekünk is, tehát ma írjunk másról, például arról, mi fogja rövid időn – pár éven – belül tönkretenni a Facebookot?

Nos, nem külső hatalom, nem politikai vagy gazdasági erő, hanem a Facebook maga. Ennek a saját méretein többszörösen túlnőtt óriásnak semmi szüksége ellenségekre – jóllehet vannak szép számmal – és barátokra sem, egyedül is képes tönkremenni. De azt legalább parádésan teszi majd. Hogy aztán az amerikai alt-right és magyar cimboráik ezt miképpen sikerült teljesen félremagyarázzák, az külön hír tárgya. De térjünk a lényegre: miféle öngyilkosságra készül a világ legnagyobb közösségi oldala?

Szó szerint látványosra. Három dimenziósra.

Hat nappal ezelőtt interjút adott Mark Zuckerberg a The Verge-nek, melyben elmesélte, hogy nemsokára megkezdik a közösségi oldal metaverzummá alakítását.

Mivé?

A történetben még ennek a szónak a jelentését a legegyszerűbb elmagyarázni: a metaverzum virtuális univerzumot jelent. Igaz, nagy falat halandónak Világmindenséget teremteni, de mint kiderül, a munka java részét úgyis a lakókra bízná. És nincs is szükség túl nagy Mindenségre, elég, ha akkora, amekkorába az összes felhasználó elfér, meg persze korlátlanul bővíthető. Hogy mire lenne ez jó, az más kérdés, szerintem haszna semmi sem volna, csak kára, de lássuk, hogyan képzeli ezt maga Mark Zuckerberg?

„A közösségi térből néhány éven belül egy élő-lélegező világ lesz, melynek lakói maguk a felhasználók. Pár év leforgása alatt az egyszerű közösségi oldal képe eltűnik, a Facebook pedig egy olyan világgá fejlődik, amibe szó szerint beléphetnek a felhasználók. Az emberek ma unalmas módon kommunikálnak: a mobiltelefon vagy a számítógép képernyőjét nézik, hogy üzenetet küldjenek, videochateljenek. De mi nem erre vagyunk beprogramozva. minden ember interakcióra vágyik, a másikkal való közvetlen kapcsolattartásra, ez azonban nem mindig lehetséges. A Facebook ezért egy metaverzummá fejlődik a következő öt évben, amibe a virtuálisvalóság-eszközök segítségével kapcsolódhatnak be a felhasználók. A jövőben ahelyett, hogy csak egy telefonon keresztül beszélgetnénk, te hologramként ülhetsz majd a kanapémon, vagy én ülhetek hologramként a tiéden. De mindketten úgy fogjuk érezni, mintha egy helyen lennénk, még akkor is, ha több száz kilométerre vagyunk egymástól.”

Ehhez azért még hozzá kell fűzni, hogy mindenki maga alakíthatná ki a virtuális környezetét is, a saját avatárját, megjelenési formáját is. Ami azt jelentené, hogy teszem azt az indiai 310-320 millió felhasználónak legalább a feléről úgy tudnánk, hogy maharadzsa, és minimum palotában lakik (ha ugyan nem egyenesen a Tadzs Mahalban, bár az síremlék), a magyar felhasználók meg egységesen huszonéves brókerek volnának, többnyire a Rózsadombról. Persze, virtuálisan létre lehetne hozni egy világot, amiben minden lehető legjobban megy, ez lenne a nem létező világok legjobbika, csak kérdés, hogy minek?

Nem kétlem, hogy a megfelelően alacsony értelmi képességű vagy kellőképpen hiú felhasználók imádnák. Azok is, akiknek nincsenek anygai gondjaik, szóval egy ilyen, a Facebookkal párhuzamos hálózat népszerű lehetne az amerikai felső középosztály körében és ezzel nagyjából vége is a célközönségnek. Már a hasonló helyzetű európai réteg is meghőkölne tőle. Az pedig a világcég végét jelentené, ha a mostani közösségi oldalt alakítanák át ilyen értelemben – pedig akárhogy olvasom, az a terv.

A cyberpunk-kultúrában járatosaknak most sok előképe derenghet fel ennek a tervnek a Neurománctól a „Ready Player One”-ig, de lássuk: egyáltalán megvalósítható?

Meg, sajnos. Tulajdonképpen a mai eszközök is képesek erre, minden „csak” anyagiak kérdése. Aki teljes virtuális valóságot szeretne, annak áldoznia kell rá, jó minőségű sisakot, érzékelőket kell beszereznie, de az olcsó és tökéletlen 3D-illúziót már egy okostelefon és egy úgynevezett cardboard szemüveg is megadja, a telefon azért nagyjából adott sokaknál, a cardboard szemüveget meg nem véletlenül hívják így – egyes esetekben még ma is kartonpapírból kell összehajtogatni, eleinte mindig abból kellett. Persze nem olyan egyszerű dolog összecsapni, ha azt akarjuk, hogy működjön is, meg kell rendelni valahonnan, esetleg magától a Google-től, a legolcsóbb 2600 forint, a legdrágább jelenleg 12 000. Tart, amíg tart, az élmény olyan, amilyen, nekem már volt hozzá szerencsém régebben, kipróbáltam – igen, tényleg úgy érzi az ember, hogy a téren nézelődik vele, csak a szédülősök vigyázzanak a hirtelen fejmozdulatokkal. Meg lehet egy kis késése a mozgás követésében, de ennyiért nem is jár tökéletes megoldás. Ennyiért örüljünk, hogy van virtuális valóságunk.

Azért az nem teljesen véletlen, hogy a próba után nem vásároltam ilyent és nem kezdtem el kedvenc Skyrimemet ilyen virtuális valóság-üzemmódban játszani: elég randák azok a szörnyek képernyőn is, három dimenzióban nekem sok lenne a huzakodás velük.

Jó, műszaki szempontból kivitelezhető. És egyébként?

Egyébként őrültség az ötlet, ami figyelmen kívül hagyja, hogy a világgazdaság jelentős része is a közösségi oldalra alapul. És nem csak a hirdetésekről beszélek: sajtó, mindenféle média, de a tőzsdei információk és hírek fő terjedési felülete is a Facebook. Épp most, a pandémia és a lezárások idején kellett szembesülnünk a home office, az otthoni munka világával (nekem már jóval korábban), és világosan kiderült, hogy nem minden végezhető távmunkában.

Írni lehet otthonról – tizen-sok éve nem volt olyan munkahelyem, ahová be kellett járni, így mindenkinek olcsóbb, kényelmesebb, hogy mást ne mondjak, nem kell irodát bérelni – oktatni talán lehet, bár erről megoszlanak a vélemények, értekezletet lehet tartani, podcast műsorokat, videókat lehet készíteni, irodai munkát, könyvelést, nyilvántartást, mindenféle adminisztrációt lehet végezni, de – a kaja nem jön magától házhoz, azt valakinek ki kell hoznia. Sőt, valakinek el is kell készítenie, mi több: meg kell termelnie! Az étel nem a boltban terem, hanem a földeken, a ház nem a talajból nő ki, hanem építik, a gépeket össze kell valakinek szerelnie, az érceket ki kell termelni, az energiahordozókat is... szóval, a munkák nagy része nem végezhető otthon, négy fal között. És akik elvégzik, azoknak nem lesz idejük olcsóbb vagy drágább VR-sisakkal a fejükön rohangálni a virtuális világban. Erejük se sok. Szóval, a Facebook jelenlegi felhasználóinak jó háromnegyede, akik naponta vagy néhány naponta párszor felnéznek és az eszközt a környezetükkel, családjukkal, ismerőseikkel való kapcsolattartásra használják, de különben más dolguk van, egyszerűen nem fogja tudni használni az oldalt egy ilyen átalakítás után.

A sajtó is bajban lesz. Az írott sajtó mindenképpen – írásos szöveget hogyan illesztünk be egy ilyen világba? Volnának ötleteim, de leginkább vagy nehezen, vagy sehogy. Az megoldható, hogy üljön egy virtuális bemondó valami szép környezetben – vagy csúnyában – és felolvassa a híreket, de ennyit a tévé is tud, csak két dimenzióban. Ha közvetíteni kell valamit, az már problémás, ugyanis a 3D felvétel elkészítése nehezebb, mint a 3D kép generálása. Ha valami a fejlett nagyvárosokban történik, még elképzelhető a közvetítése, akár egyenes adásban is, de ha a harmadik világ valamelyik eldugott sarkában – és ilyen helyeken szoktak zajlani a nagy disznóságok – esély sincs arra, hogy szöveges hírnél több lehessen belőle, esetleg pár kétdimeziós álló- vagy mozgóképpel. Szóval, megint csak feltaláltuk a tévét. A 3D-be belepistult közönséget a csicsamentes hírek nem fogják érdekelni.

Nagyobb baj, hogy az írott világsajtó jó pár évvel ezelőtt – a meglévő, vagyis kialakult állapot tudomásul vételével – belement abba, hogy a mai média legfőbb terjesztési felülete a Facebook legyen. Ha nem ment volna bele, már nem nagyon létezne, de így meg a csődbe menő felülettel bukik az írott sajtó is. Ha meg nem megy csődbe, és a felszínen marad: akkor is bukik, írhatjuk mi akár lángbetűkkel is a virtuális égre a híreket, véleményeket, a felhasználókat jobban fogja érdekelni, hogy lila dinoszauruszokkal társalkodjanak, azok izgalmasabbak.

Bár, a dolognak a közösségi jellege is erősen megkérdőjeleződik. Amíg két ember cseveg egymással, addig világos: egymást látják egymás kanapéján. És mi van, ha valaki nyilvánosan akar posztolni valamit? Mit mutat a kép? Stadiont, tízezrekkel, akiknek elkiabáljuk a magunkét? Színháztermet? Ha kitör a kommentháború, lincselő tömeget? Ezt nem tetszett rendesen átgondolni, kérem.

A csoportokban történő kommunikáció már megoldhatóbbnak tűnik, a horgászcsoportnál stég lesz a háttér, a tüntetésszervezőknél értelemszerűen az esemény tervezett helyszíne, a „Még nem dugtam kecskével! 8-)” nevűnél inkább nem is találgatom.

A vallásos csoportoknál pedig adja magát helyszínként, háttérként a templom, vagy ahogy épp az illető felekezet nevezi Isten házát. Ebből lett botrány az Egyesült Államokban és persze Magyarországon is. A világjárvány és a lezárások alatt sok felekezet oldotta meg úgy az istentiszteletet, hogy online közvetítették a hívek számára. Nem mindegyik, de azért sokan kihasználták ezt a lehetőséget. Most a Facebook tervezett átalakítása kapcsán Mark Zuckerberg a legjobb indulattal említette meg, hogy ez milyen jó és kényelmes módszer volna a templomi összejövetelek pótlására.

Én ezt nem mondtam volna (ráadásul nem is találom jó módszernek, csak baj esetén megfelelő szükségmegoldásnak), de el is szabadult a pokol. A Breitbart fújta meg a harsonákat elsőként, a Facebook „cenzúrázási szokásaira” hivatkozva, aztán jött a többi alt-right orgánum, a végén már a 888 is követte őket.

Az biztos, hogy bármilyen felekezetről is legyen szó, az összes szűrőt ki kellene kapcsolni az esetükben. A szent szövegeknek, tekintet nélkül arra, mely felekezetek szövegei, általában meglehetősen sokkoló a tartalma, tele van csupa olyasmivel, ami már most sem okvetlenül férne bele egy nyilvános posztba, szexuális tevékenységektől erőszakig mindent találunk bennük. Akkor most képzeljük el ezt három dimenzióban... és nem lehetne szabályozni, a vallás szabadságához való jog felülírja a moderációs jogot. Általánosabb. Mondjuk senki nem is akarta moderálni, ezt már csak az alt-right média magyarázza bele – de tény, hogy a három dimenzióban ábrázolt vallási tanításoknál kevés rosszabb ötletet tudnék elképzelni. Ez tipikusan olyasmi, amiből ha megvalósul, baj lesz, ha nem valósul meg, akkor szintén.

De rossz az egész ötlet, mármint a Facebook virtualizálása, ugyanis egy munka és gazdaság, sőt, hírek nélküli világot feltételez, ahol nem dolgozik senki, nem keres pénzt senki (Mark Zuckerbergen kívül), nem is történik semmi, illetve csak annyi, amennyi egy világnagy amerikai kertvárosban egy álmos és dögmeleg vasárnap délután.

És az nem sok.

Egy ilyen közösségi oldalt el lehetne indítani azon speciális célközönség számára, amelyik így él, de a bolygó legnagyobb közösségi oldalát ilyen játékszerré alakítani nem csak felelőtlenség: bűn is volna. Ez az ötlet pár száz évvel megelőzte a korát, bár van egy olyan érzésem, hogy ha valaha is ilyen lesz az élet, az az állapot nem fog sokáig tartani, mert mindenki rövid úton belepusztul az unalomba.

Tönkretenni viszont igenis lehet ezzel a módszerrel a Facebookot.

A világsajtót meg mindenképpen.

Reméljük, még időben a fejükhöz kapnak, azért arra már volt példa.

Mert ha nem, sok jót nem jósolhatok.

Megteremtik a Bolygó Méretű Dögunalmat, mielőtt összeomlik a világgazdaság.

Szele Tamás