Tekintetes Bíróság, segítsenek, mert én nem értem magukat. Azt értem, amit a végzésben le méltóztattak írni, mert nagyjából magyar nyelven van, és a szavak külön-külön értelmesek, azonban így, ebben a sorrendben egymás után téve valami olyasmit jelentenek, aminek a magyar jogrendben még véletlenül sincs értelme. Nem egyéb ez, mint a törvény megcsúfolása.

Jóllehet, a betűjog alapján nem illegális a végzés. Akkor ismertetném a tényállást.

Remélhetőleg még emlékszünk az április elsején felállított, úgynevezett BLM-szoborra, mely rövid ideig állt a Ferencvárosban, a Ferenc téren. Egy napig sem, de az a helyzet, hogy nem is az örökkévalóságnak készült, műanyagból volt, 3-D nyomtatóval készült, éppenséggel én magam inkább éreztem performance-nak, mint szobornak, és aki összetörte, voltaképpen nem megsemmisítette, hanem befejezte a köztéri plasztikát, hogy úgy mondjam, feltette az „i”-re a pontot – bemutatta, hogyan reagál az ilyesmire a művelt, úri közönség mifelénk. Hát így.

Az eset hátteréhez nem árt ismerni a szobormány történetét is. 2020-ban Baranyi Krisztina polgármester a ferencvárosi önkormányzat nevében döntött több köztéri szobor állításáról. Azért döntött egyedül, mert a járványügyi rendelkezések éppen így írták elő. Ezek között volna az inkriminált műtárgy is, de olyan társaságban, mint például a „Kántor nyomoz”, a „Csak lesek” vagy a „Köztányérok” című alkotás. Igaz, ennek tényleg az a címe, hogy „BLM”. Hogy szól a leírása?

„Egy olyan köztéri emlékműszobor-parafrázis, amely jelenleg is aktuális társadalmi és politikai kérdéseket érint, hoz játékba: Black lives matter, az LMBTQ-val kapcsolatos a társadalomban élő előítéletek. A szobor térdelő gesztusa a köztéri szobordöntési mozgalmakra is utal, a műalkotás mindenkori helyzetről is elgondolkodtat. Az utcáról egyszerű befogadó számára is jól dekódolható nyelve a public art elvárásoknak a felirattal kiegészülve jól megfelel.”

Parafrázis. Játék. Vicc. Nem emlékmű. Nem a BLM mennybe menesztése, inkább kissé ironikus kacsintás a nézőre: „látod, öcsém, így néz ki, mikor szobrot állítunk a szobordöntésnek!” Ez egy vizuális poén, a Szobordöntés vagy a Szobordöntő Szobra. Abszurd, de az egész világ is az körülötte.

Ettől függetlenül még nyoma sem volt, csak híre ennek a valaminek, amikor a kormánymédia már exponálta, célkeresztbe vette, „a fehérgyűlölet szobrának” nevezte (mondom, hogy vicc, nem szobor), követelte jó előre a ledöntését, esküdözött is boldog-boldogtalan, hogy maga tünteti el, ha felavatják. Mondjuk inkább a boldogok és jó helyzetben lévők esküdözhettek, a boldogtalanoknak többnyire megvan a maguk baja. Esküdözött Bayer Zsolttól a Mi Hazánkig mindenki, a végén ha jól tudjuk, a Légió Hungária egyik tagja törte össze, de hol vagyunk mi még attól? Egyelőre ott tartunk, hogy április elsején felállították a meglepően kicsi, szivárványszínű műanyag szobrot. Előtte való nap biztos, ami biztos, felállítottak mellé egy keresztet – bár tudtommal nem feszül ellentét Jézus Krisztus tanításai és a street art között – ebből az alkalomból mondott is egy beszédet Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke, és megígérte:

„Ha holnap felállítják ezt az Európa ellenes, magyarellenes, családellenes alkotást, mi mindent meg fogjunk tenni azért, hogy ne maradjon itt ez a szörnyalkotás.”

Egy óráig állt a plasztika másnap, mikor is a Mi Hazánk és a Légió Hungária aktivistái előre odakészített deszka- pontosabban OSB-lapokkal körbeépítették. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ezt fényképpel tudjuk illusztrálni.

Az OSB-lapokra plakátokat helyeztek el, olyasmi szöveggel, hogy „A feketéknek sem tetszene a szivárvány”, ami nagy önbizalomra vall, mert én például nem merném határozottan állítani sem feketékről, sem fehérekről, sem kínaiakról, sem más embercsoportról, hogy tudom, mi a kollektív véleményük a szivárványról. Szerintem melyiknek tetszik, melyiknek nem, sokfélék vagyunk. De Mi Hazánk ezek szerint többet tud nálam, csak el ne süljön az a nagyon okos fejük. Később nézegették létráról, még később a létráról valaki leöntötte festékkel, aztán reggel valahogyan eltűnt az OSB-kordon, hogy lehessen végre összetörni az egészet.

Minket viszont azok a percek érdekelnek, amikor még épp felállították a négy lapot, kert végi házacskához hasonló keretbe zárván a szobrot. Itt lép be a történetbe hősünk. Át is adnám neki a szót, tegnap esti beszélgetésünket az ő engedélyével közlöm.

„Videóztam a BLM szobor felállítását amikor megjelentek a nácik (Mi Hazánk meg a többiek) és OSB-lapokkal körbekerítették. Én szóltam, hogy ez törvénytelen, és mások is szóltak nekik, de persze hiába. Mikor közelebb mentem, akkor láttam, hogy az OSB-lapokon milyen plakátok vannak, gyűlöletkeltő, rasszista homofób tartalmakkal. Beszaladtam a közeli boltba és vettem egy filctollat, visszamentem és az ott páváskodó nácik közé belépve a plakátokra – három darabra – egy-egy jelet húztam. A rendőrök azonnal igazoltattak. Később behívtak a IX. kerületi rendőrségre ahol a Szabálysértési Előkészítő Osztályon vallomást tettem. Most pedig jött egy végzés a bíróságtól, hogy figyelmeztetésben részesülök, valamint a plakátok tulajdonosának a megrongált plakátokért kártérítést kell fizetnem, négy (!) plakátért 40.000 forintot. A végzése az áll, hogy fellebbezésnek nincs helye, de 8 napon belül kérhetem a bírósági tárgyalást.”

Már önmagában véve különös egy szabálysértésnek látszik ez, mert ha sérült is netán szabály, az pont a jog betartásának érdekében sérült – első sorban egy önkormányzati létesítmény funkciójának ellátása vált lehetetlenné, ezt nehezményezte volt egy jogkövető állampolgár. Hiszen tagadhatatlan, hogy egy szobor funkciója az, hogy látszódjék, ha nem látszik, mert ledöntik vagy eltakarják, semmi értelme. Azonban lehet fokozni a dolgot, ugyanis előttem fekszik a végzés másolata is.

Kérem, ez a negyvenezer forint nem bírság. A békés, törvénytisztelő magyar polgár duzzogva bár, de egy bírságot befizetne, meg hát ebből az összegből úgysem nagyon lehetne sarokházat venni, maximum a cukrászdában. De – ez nem bírság. Ez kártérítés!

Ráadásul meghallgatás nélküli eljárásban ítélték meg.

A végzés kimondja:

„A bíróság kötelezi az eljárás alá vont személyt , hogy a jelen végzés jogerőre emelkedésétől számított 30 ( harminc) napon belül fizessen meg V. Cs. L. sértett részére 40.000 (negyvenezer) forint kártérítést.”

Nocsak. Van sértett? És tessék már nekem megmondani, miféle sérelem érte? Nyugalom: megmondják az indoklásban.

„Az eljárás alá vont személy 2021. április 01. napján, 12 óra 00 perc és 13 óra 00 perc közötti időben a Budapest IX kerület, Ferenc téren felállított , V. Cs. L. sértett tulajdonát képező négy darab, egyedi, grafikus által készített plakátot megrongálta oly módon, hogy azokra filctollalt egy „X” jelet firkált. A szándékos rongálással okozott kár 40.000 forint, amely nem térült meg.”

Gondolta a jófene, hogy a körbekerített, majd összetört szobornak nincs sem művészi, sem eszmei, sem anyagi értéke, azonban az OSB-lapokon díszelgő plakátoknak van. Továbbá azt is a jófene gondolta volna, hogy a nyilvánosan kihelyezett falragaszoknak ilyen értelemben van tulajdonosuk, akinek tehát kímélni kell a vagyontárgyát, azaz a plakátot. Még szerencse, hogy nem jött egy tavaszi eső, ami még nagyobb kárt tehetett volna a tacepaóban, mert a tekintetes bíróság kötelezhetné kártérítésre Szent Pétert is, aki a népi közvélekedés szerint felelős az időjárásért.

De van még szépség az indoklásban.

„A bíróság súlyosító körülményként értékelte, hogy az elkövetési érték az 50.000,-Ft legfelső szabálysértési értékhatárhoz közelit. (…) Tekintettel arra, hogy a kár összege tisztázott, az eljárás alá vont személy azt nem vitatta, sértett pedig kérte a kár megtérítését, így a bíróság a Szabs. tv. 93. § (2) bekezdése alapján kötelezte az eljárás alá vont személyt annak a Szabs. tv. 141.8 bekezdésében irt határidőn belüli megfizetésére. A figyelmeztetéssel a bíróság a rosszallását fejezi ki és felhívja az eljárás alá vont személyt, hogy a jovőben tartózkodjon szabálysértés elkövetésétől.”

Tehát akkor, ha az „eljárás alá vont személy” nem hazudik, nem tagadja tettét, nem végez értékbecslést sem, ellenben a magát sértettnek nevező személy anyagi kártérítést igényel, a cselekmény körülményeire való minden tekintet nélkül megítélik az általa kért összeget? Akkor minden tűzoltót is meg kéne büntetni, aki oltás közben betör egy-egy ajtót, ablakot.

Mint említettem, az úgynevezett BLM-szobor nyilvánvalóan nem az Örökkévalóságnak készült, de amint látom, a nyomdában előállított plakátok igen. Azt nem értem, miért csak tízezer forintra becsülték darabját ennek a tucatárunak? Miért nem százezer vagy rögtön egymillió? Persze azért, mert kilógott volna a lóláb, ekkora kártérítést ritkán ítél meg a bíróság, gyakorlata szerint.

Véleményem az, hogy a végzésben csak akkor lehetne megnyugodni, ha a Tekintetes Bíróság következő végzésében kártérítést ítélne meg a szobor alkotójának és tulajdonosának, Szalay Péternek, éspedig ennek mértéke legyen azon összeg másfélszerese, amelyért a szobor maradványait megvásárolta egy galéria. Azért a másfélszerese, mert épen legalább ennyivel többet érhet a köztéri plasztika, szemben mostani, roncsolt állapotával. Fizesse pedig ezt a kártérítést azon személy, aki összetörte az alkotást. Így egyensúlyba kerülne a cselekmények elbírálása.

Ugyanis az nagyon nincs rendben, hogy egy szobrot körbekeríteni és eltakarni a politikai vélemény kinyilvánítása, az így keletkezett felületen propagandaplakátok elhelyezése szintén az, ellenben a plakátok áthúzása egy vékony filctollal már szabálysértés. A szobor összetörése pedig megint csak vélemény nyilvánítása, és nem károkozás.

Ha szabálysértés filctollal firkálni a plakátokra, legyen szabálysértés a többi is, és büntessék emezt is, amazt is. Vagy pedig ne büntessék egyiket sem. De ez a jelenlegi állapot annyira kiegyensúlyozatlan, hogy csak azt lehet rá mondani, amit én írtam az elején: a jog és a törvény megcsúfolása.

Azt tehát látjuk, hogy ítélne Salamon király.

Azt is látjuk, hogyan ítélt a Pesti Központi Kerületi Bíróság.

Még azt is látjuk, hogy a kettő nem egyezik.

Biztos, hogy rendben van ez így?

Szele Tamás