Nyakunkon az új világbotrány, a Föld összes országában fel fognak háborodni az emberek, bár úgy látom, Magyarország ebből kimarad majd, nálunk ugyanis el kell magyarázni, egyáltalán mitől botrány, hogy a planéta vezetői és közszereplői offshore cégeken keresztül tettek szert komoly nyereségre. És ha elmagyarázom, az hosszú lesz, de megpróbálom mégis.

Azonban először lássuk a hírt, melyet tegnap, az esti órákban publikált a Direkt36 a Telex hasábjain.

„Rogán Antal és Mészáros Lőrinc bizalmasainak titkos külföldi üzleteire is fény derül a legújabb offshore-kiszivárgásban”

Hát, ha csak ők lennének sárosak, nem lenne ez több, mint tiszavirág-életű magyar szenzáció, következmények nélkül. Következményei különben nálunk úgysem lesznek: máshol annál inkább. De jóval több van ebben a pakliban.

„Mindez egy újabb, és egyben a valaha volt legnagyobb nemzetközi offshore adatszivárgásból, a Pandora-iratokból derül ki. Összesen 11,9 millió file szivárgott ki 14 olyan cégtől, amelyek offshore cégek létrehozásával és működtetésével foglalkoznak. Az iratokat az International Consortium of Investigative Journalists (Tényfeltáró Újságírók Nemzetközi Konzorciuma) nevű hálózat szerezte meg, és ők koordinálták a nemzetközi újságírói csapat munkáját. A nyomozáson világszerte több mint 600 újságíró dolgozott 150 szerkesztőségből, a projekt egyedüli magyar résztvevője a Direkt36 volt.”

Ilyent láttunk már, ha nem is ekkorát: hatalmasat szólt 2015-16-ban a Panama-iratok, 2017-ben pedig a Paradicsom-iratok (Paradise papers) ügye, fejek ugyan nem (nagyon) hullottak, de megrázta a világot, főként a pénzügyi-politikai életet a botrány. Be kellett látnunk: nagyjaink nem csak minálunk, de a Föld összes országában ugyanolyan simlisek, mint akármelyik csibész a nyóckerből.

A mostani ügy ezeknél is nagyobb, a közel 12 millió dokumentumból álló anyag összesen 35 vezető politikus, több mint száz milliárdos és több mint 300 vezető köztisztviselő offshore-ügyleteit tárja fel. A felderítésében oroszlánrészt vállalt a két említett esetben már tapasztalatokat szerzett ICIJ, az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma, mely koordinálta a munkát. Erre, mint majd bemutatom, ilyen esetekben mindenképpen szükség van bizonyos szint fölött, ugyanis a terepmunkát végző újságíró nem okvetlenül lát tovább a horizontnál. De lássuk nagy vonalakban, most miről van szó? Az Index szerint:

„A most publikált dokumentumok olyan cégektől származnak, amelyeket ügyfeleik kértek fel, hogy hozzanak létre offshore-számlákat a világ adóparadicsomaiban, így Panamában, Svájcban, Dubajban, Monacóban és a Kajmán-szigeteken. Az ügyben a világ 35 vezető politikusa érintett. Köztük vannak jelenlegi és korábbi államfők és kormányfők is, köztük Vlagyimir Putyin orosz elnök, Tony Blair volt brit kormányfő, valamint az Európai Unió két államának vezetője.

Rajtuk kívül több mint 300 miniszter, polgármester, bíró és katonai vezető neve merült fel, akik 90 különböző országból származnak. A listán összesen több mint 100 milliárdos is található. Ők többnyire vállalkozók, celebek, rocksztárok, akik gyakran a luxusingatlanjaikat és egyéb értékeiket, művészeti alkotásokat, például Picasso-festményeket is, valamint titkos bankszámláikat szervezték ki fiktív, nem létező külföldi cégekbe. Sok esetben ezáltal derült ki, hogy pontosan ki is áll egy-egy olyan cég mögött, amelyek tevékenysége már korábban is felkeltette a figyelmet.”

Ennek a felgöngyölítését több, mint hatszáz újságíró végezte, másfél év munkájával, míg összeállt a kép. Ami elég ijesztő.

Akkor lássuk, mi a baj az offshore cégekkel? Egyáltalán: mik ezek?

A kifejezés onnan ered, hogy a Csatorna-szigetek sajátos területi státusuk és védelmi költségeik miatt adómentességet kaptak a brit koronától, ami azért nem volt határtalan és teljes: az 1930-as évektől bevezették a 2,5%-os jövedelemadót, mely a német megszállás alatt 20%-ra emelkedett (igen, a németek elfoglalták a szigeteket a második világháborúban), aztán helyreállt az eredeti állapot, illetve ma már szednek 10 és 20 százalékos társasági adót is. Mindenesetre a hatvanas években még nem volt ott társasági és tranzakciós adó sem, az angol és amerikai pénzintézetek pedig rájöttek, hogy ha papíron oda jelentik be a cégeiket, azon nagyon sokat kereshetnek. Azért lettek ezek a cégek „off shore”-ok, mert „a partokon túliak” voltak, vagyis hát a szigetország partjain túl feküdtek, az adóparadicsomban. De ez csak a szó eredetét magyarázza meg, és távolról sem kizárólag ott alkalmazták ezt a trükköt.

Egy 2009-es tanulmány áttekintette a kérdést:

„A ma létező jelentős adóparadicsomok többsége két fő geopolitikai pólus körül alakult ki. Az egyik pólus a londoni Cityhez szorosan kötődően alakult ki. Ide tartoznak a brit korona függőségi területei, mint a Csatorna-szigetek, Jersey, Guernsey és a Man-sziget, a brit tengerentúli területek, amelyek közül a legjelentősebb adóparadicsomok a Kajmán-szigetek, a Bermuda-szigetek, a Brit Virgin-szigetek, a Turks- és Caicos-szigetek és Gibraltár, valamint a közelmúltban függetlenné vált brit birodalmi gyarmatok, mint Hongkong, Szingapúr, a Bahamák, Bahrein és Dubai. A hatás szempontjából kevésbé jelentősek, de annál nagyobb számban vannak jelen az újonnan függetlenné vált csendes-óceáni brit területek. A másik pólus Európában alakult ki, és a Benelux-államokból – Belgium, Hollandia és Luxemburg –, Írországból, valamint természetesen Svájcból és Liechtensteinből áll. A két póluson kívül ma már csak Panama és kisebb mértékben Uruguay az egyetlen jelentős adóparadicsom, amely nem tartozik ehhez a két csoporthoz.” (Ronen Palan: History of tax havens)

Rendben van, ne fizessünk adót, ha nem muszáj, jegyeztessük be a cégeinket kedvező – vagy semmilyen – adózású országokba. Csakhogy ennek költségei vannak, kisvállalkozást nem érdemes Panamába bejegyeztetni, többe kerül, mint a megúszott adó összege. Ez a nagy halak játéka, és – a bűnözőké.

Ugyanis ha nekem van egy mosodám – tegyük fel – de különben fegyverkereskedelemmel foglalkozom, előbb-utóbb, de inkább előbb gondjaim lesznek, mikor el kell magyarázzam az adóhatóságnak, miért folyik be évente ezerszer több bevétel az én kis mosodámból, mint a többi hasonló vállalkozásból. A számlakibocsátás is lebuktat, ellenben ha Panamában van bejegyezve a cég, ahol nincs ilyen típusú adózás, akkor kereshetek nyugodtan, a magyar adóhatóságok nem foglalkoznak ezzel a külföldi vállalkozással. Például a boldogult Welsz Tamás ügyeinek kutatása közben találkoztam volt sok panamai cégbejegyzéssel – olyannal is, amit szó szerint elloptak tőle és átírattak más névre, melynek következtében perek is indultak. De ez mellékvágány. Most ott tartunk, hogy ha van olyan jövedelme az embernek, ami után nem szeretne adózni, és ez elég magas, esetleg még homályos eredetű is, akkor nincs jobb megoldás, mint céget alapítani egy adóparadicsomban, esetleg nem is saját néven.

Külön eset a politikusoké, akiknek a jövedelme elvileg transzparens és minden évben vidám perceket szereznek a nagyközönségnek, mikor nyilvánossá teszik a vagyonnyilatkozataikat. Ha egy politikus bankszámláján megjelenik pár milliárd dollár vagy euró, és előzőleg csak pár százezer forintot vallott be, az kelt némi gyanút, sőt, még a végén szóba kerül a korrupció is. De ha ez az összeg egy offshore cég számláján jelenik meg, ami ráadásul nem is az övék, hanem gyermekkori barátjuké, ahhoz senkinek semmi köze, de még az adóhivatalnak sincs.

Tehát itt van a kutya elásva: nagyon kínos és törvénysértő is, ha olyanok kezelik az adózásból befolyó közpénzeket, akik maguk adót csalnak és nem hajlandóak megmondani, honnan származik a bevételük. Akik offshore cégekkel kerülik el a problémákat.

A magyar szál ebből a szempontból azért fontos, mert az érintettek mind kormányközeliek (kormánytávolinak nem is lenne annyi pénze, amennyi ehhez a játékhoz kell). Kik ők?

Ebből következően az a pénz, amit az ő offshore cégeik kezelnek, szó szerint bárkié lehet, mármint kormányközelből vagy akár magából a kormányból is. Számunkra ezért érdekes a Pandora-iratok ügye, más országok a maguk nagyjait kérhetik számon, vonhatják felelősségre, ha ez lehetséges. Mondjuk Putyin miatt nem aggódom, őt nem nagyon fogják faggatni... a jordán királyt sem, viszont Ukrajna, Kenya és Ecuador egyes miniszterei, Csehország miniszterelnöke, vagy az egykori brit miniszterelnök, Tony Blair belebukhat ebbe az ügyeskedésbe, mert ők mind benne vannak ám az aktákban.

A magyar kormánymédia még nem reagált az ügyre, ugyanis ez a Telex és a Direkt36 közös munkájaként jelent meg magyarul, és azt ők elvben nem olvashatják, nem ismerhetik. Ha majd reagálnak, nem kétlem, hogy „nemzetközi, ultraliberális, sorosista összeesküvést” kiáltanak, ahogy azt már a Pegasus-ügyben is láttuk tőlük, megkérdezik, hogyan szivároghattak ki az iratok, miért pont most kerültek nyilvánosságra, a magyar választási kampány idején (azért nagyon fontosak kell mi legyünk, ha még Tony Blairt, Putyint és a jordán királyt is bajba keverik az illuminátus gyíkemberek miattunk), szóval nem adnak majd mást, csak, mi lényegük. De ezekre a kérdésekre van válasz.

Hogyan szivárogtak ki az iratok?

Nagy, kitartó, szívós nyomozás útján, amit világszerte koordinálni kellett.

Miért kellett koordinálni?

Mert ez egy nemzetközi, sőt, világméretű ügy, épp, mint a Pegasus volt. Itt semmire sem megy a sajtó azzal, ha csak a magyar vagy a brit szálat deríti fel, az kevés, a teljes rendszert kell leleplezni. Ahogyan a Pegasus esetében sem lett volna elég a már évekkel korábban követett mexikói szál: ha beérik azzal, sok tízezer megfigyelés nem kerül nyilvánosságra. Értsük meg tehát: ez egy globális világ, akármit is mondjanak a szuverenista politikusok, a valóságban mégis az, és egyre több a globális ügy, globális botrány. Azokat csak nemzetközi összefogással lehet felderíteni, ezért van szükség a nagy sajtószervezetekre. Legyen szó akár a Pegasusról, akár a Pandora-iratokról.

Miért most kerültek nyilvánosságra az iratok, mikor Magyarország politikai szempontból kényes időket él?

Egyrészt, a honfoglalás óta nem tudok olyan időket mondani a magyar történelemben, melyek valamiért ne lettek volna kényesek, másrészt értsük már meg végre: ez az ügy sem kizárólag rólunk szól. Mi epizódszereplők vagyunk ebben a filmben, harmadik alabárdosok, statiszták, hozzátartozunk a nagy képhez, de ez is, ahogy a Pegasus is a világunkról szól, úgy általában.

Aminek mi is a részei vagyunk természetesen.

Egyet mindenesetre kijelenthetünk: Pegasus társat kapott.

Pandorát.

Remélem, tud a hölgy lovagolni.

Szele Tamás