Hét vége volt, ráadásul aranyvasárnap, szóval ami hír akad, az olyan is. De szerencsére segítségünkre siet G. Fodor Gábor, akinek már megint kötete jelent meg, éspedig „Politikai virológia” címmel. No, arról nekem is volna véleményem, éspedig nem akármilyen, neki is van, persze az enyémmel ellenkező, ő az Origónak mondta el, én itt fogom.

Elmondom, mert már rettenetesen unom, hogy Hunniában minden, azaz minden a magyar belpolitika és a járvány körül kering, mint egy kettős csillagrendszerben, melyekről az a tudományos közvélekedés, hogy azokban nem alakulhat ki az élet, annyi az anomália. Hát, itt is egyre nehezebb. Saját megfigyelésem ugyanis – szakmám gyakorlása közben észleltem – hogy az oltásügyi aktivisták úgy működnek, de egészen pontosan úgy, mint egy parazita. Mondok is rá példát.

Írtam én a múlt héten egy cikket Darja Navalnaja beszédéről, amit az Európai Parlamentben tartott, a Szaharov-díj átvétele alkalmából. A beszéd jó volt, az írás ezért népszerű lett, most tart 66 529 olvasónál, 509 megosztásnál, nem dobogós eredmény a praxisomban (az abszolút rekordom félmillió olvasó volt) de azért szép, ismerek lapot, főleg kormánylapot, aminek ez egy-két heti forgalma. Volt hozzászólás is épp elég, most már kevesebb van, ugyanis nagy tisztogatást kellett véghez vinnem tegnap este.

Hatvanhatezer olvasó között óhatatlanul akad pár hülye, és a hülyék mindig hangosabbak, agresszívebbek, sőt, el is riasztják az értelmes olvasót: az egy dolog, hogy egy hölgy hazaárulónak nevezett engem, mint szerzőt, mert nem értek egyet a mostani kormány külpolitikájával. Az is hagyján, hogy sokan amerikai ügynöknek neveztek, már persze, akik nem Soros-ügynöknek, ez politika. Sőt, együtt voltunk ügynökök Navalnijjal egyesek szerint, egy Nagy Titkok Tudója még azt is bejelentette, hogy Navalnij (aki ugyebár ügynök volt) már halott és a klónja van helyette börtönben. Szegény klón. Jó, hát ezek mind repültek, ugyanis nem kritikáról, hanem gyalázkodásról szóltak.

De mondjuk ezt nem is volna érdemes említeni, mindennel így van, aminek az olvasottsága öt-tízezer fölé megy: mindig jön pár viceházmester, akinek az a rögeszméje, hogy én az ő két szép szemükért írok, és ha nem szeretnek, akkor szomorú leszek. Hát jelentem (úgy is, mint ügynök): nem így van, írom, ahogy gondolom, és nem fogok udvarolni vele senkinek. Említeni viszont azt érdemes, hogy telerakták szorgos kezek a kommentszekciót mindenféle oltásellenes propagandával, mémmel, de kilométer hosszú okfejtéssel is. A témától teljesen függetlenül. No igen: hiszen ez az írás olvasott lett, tehát megfelelt a propaganda hordozófelületének. Aztán, ha elkezdenék komolyan venni a különleges jogrendet, majd engem csuknak le az oltásellenes propaganda terjesztéséért. Ráadásul ezek nem vitákról szólnak: megmondják az álhírt, a propagandát és az onnantól úgy van. Mármint szerintük.

Az ügynöközőket, hazaárulózókat sem szerettem, azok az írásnak ártanak, nem nekem, de ezt már egyenesen utáltam, repült is minden ilyesmi. Kommentelővel együtt, azok vissza sem találnak már. Nem cenzúra az, ha leszedjük magunkról a rajtunk élősködő, vérünket szívó piócát és visszadobjuk a mocsárba. Hogy valakiknek Navalnij lányáról is az oltásellenesség jusson eszébe... jó, hát nekik mindenről az jut eszükbe, mint a viccbéli Mórickának, csak Mórickának érdekesebb monomániája volt.

Itt érünk el G. Fodor kötetéhez, illetve a róla szóló interjúhoz, ami teljes terjedelmében az Origo hasábjain jelent meg, még G. Fodor lapja, a 888 is csak kivonatosan közölte. Hogy G. Fodor ilyen sűrűséggel ontja a könyveket (a minap jelent meg tőle az Orbán-szabály, most meg ez), nem nagy teljesítmény: a mostani örökbecsű összesen 152 oldal terjedelmű, ennyit én maximum két hét alatt írok meg, neki sem kellhetett több hozzá. Annyi köze van az én esetemhez, hogy már az interjú elején kimondja az alaptételét:

„A politikai virológia azt jelenti, hogy a politikában mindenre a koronavírus nézőpontjából kell nézni.”

Gondolom nem úgy értette, hogy tegyük magunkévá a vírus szempontjait és úgy tekintsük a világot, bár a szerzőnél sosem lehet tudni, mégis remélem, hogy ennek az volna az értelme, miszerint:

„Minden politikai fogalmat, eseményt, célt és döntést összefüggésbe kell hozni a koronavírussal.”

Az viszont megy, mindenkinek, minden oldalon, gondolkodás nélkül. Már az interjú címe is megfelel ennek a tézisnek:

„Amíg a kormány cselekedett, addig a baloldal csak beszélt”

Érdekelne, hogy hatáskör híján mi a Jóisten csodáját cselekedhetett volna a „baloldal”, ami a kormánymédia szóhasználatában mindenkit jelent, aki nem elkötelezett rajongója a kormánynak, tehát a nem baloldali, ám kormányt nem kedvelő réteget is.

„Számunkra, állampolgárok számára pedig azt a kérdést jelenti, hogy képesek-e a kormányok cselekedni, megzabolázni, azaz kormányozni a vírust annak érdekében, hogy visszakapjuk a régi életünket.”

Nos, ez a kérdés így értelmetlen, a kormányok alapvetően akkor is képtelenek volnának „kormányozni” a vírust, ha a vírusok választották volna meg őket – tessék nézni, mire képesek a polgáraikkal is, hát nem sokra – de azért is képtelenség volna ez, mert a vírus nem entitás, nincs tudata, akarata, még csak nem is él, ennyi erővel azt is el lehetne tőlük várni, hogy földrengéseket vagy vulkánkitöréseket kormányozzanak. A kormányok feladata jelen helyzetben az, hogy az állandóan változó helyzetben menedzseljék az állandóan változó óvintézkedéseket, és ez nem sok népszerűséget hoz. De ez, mármint a vírus entitásként kezelése az egész világ egyszerűbb lelkeinek téveszméje, nem csak nálunk terjed.

Az viszont igaz, hogy a magyar politikát teljesen átitatta a koronavírus.

„Márcsak ezért sem működhet az ellenzék halálkampánya, az embereknek nem a halállal és elmúlással van dolguk, reménykedni akarnak.”

Na, igen. Halálkampányról kizárólag a kormánymédiában volt és van szó, azt nevezik így, amikor az ellenzék egyes politikusai megpengették, hogy jobb lenne esetleg nyugati vakcinákkal oltani a keletiek helyett. Ebbe azonnal bele kellett kötni, mert másba nem lehetett. Ha azt mondták volna, hogy boci, boci tarka, akkor leleplező cikksorozat indult volna a magyar ellenzék borjútenyésztő maffiájáról és arról, miért tarka a boci, mint a szivárvány, miért nem fehér. Ha meg találtak volna valahol egy fekete bocit, azonnal előkerül a BLM. Hogy szivárványszín boci nem létezik, az senkit nem zavart volna, ez egy ilyen üzletág.

Csakhogy ez vitte el a falkaként üvöltő propagandamédia segítségével a helyzetet odáig, hogy a kormány kommunikációjában már le is egyszerűsítették a képletet:

„Beoltott vagy oltáspárti = kormánytámogató

Oltatlan vagy oltásellenes = ellenzéki”

Amivel nem a maguk táborát erősítik, illetve csak látszólagosan, a valóságban ezzel az aktív oltásellenes pártoknak segítenek. Hozzájuk terelnek mindenkit, akinek csak egy kis averziója van egyik vagy másik oltással szemben – én mondjuk három oltást is kaptam, de az elsőnél inkább vártam két hetet, míg Pfizerhez jutottam (elsősorban szakmai okokból: soha nem lehet tudni, mikor esik be egy külföldi kiküldetés, és ez volt az egyetlen, amit mindenhol elfogadtak akkortájt). Ha nem a magam fejét használnám gondolkodásra, hanem a Facebookot, ez alatt a két hét alatt vígan az oltást ellenzők közé sodródhattam volna, ahogy sokakkal meg is történt. Szóval: G. Fodor propagandisztikus leegyszerűsítése igazából árt a magát oltáspártiként hirdető kormánynak. Mely különben csak azért foglalkozik ezzel az egésszel, mert most ennek van a legnagyobb propagandaértéke – meg mert a munkaköréhez tartozik.

„A vírusba ugyanis bele is lehet bukni. Láttunk erre példát Romániában, Szlovákiában, a német választások eredményébe is bizonyosan belejátszott, mint ahogy Trump vereségének is az egyik oka a Trump-féle politikai virológia.”

Ami azt illeti: belebukni talán nem lehet, de a járványnak, mint jelenségnek bizony van politikai következménye is. Ezerszer írtam már, hogy a romániai AUR párt – mely szélsőjobboldali-ultraortodox-mindenellenes – azért juthatott be egyáltalán a bukaresti parlamentbe, mert egy járványhullám közepén zajlott a voksolás, aki félt a fertőzéstől (tehát nem volt vírustagadó) nem ment szavazni, aki nem félt, az meg elment és leszavazott rájuk. A német választásokban lehetett szerepe a dolognak, ott sok a querdenker, Trump viszont saját jogon volt hülye – ő nem csak ebbe bukott bele, bár ez is része volt az általános őrületének. Nagyobb baj, hogy a jövő évi magyar választások kampányát erre és a homofóbiára építi a kormány. Meg még ezer kisebb pillérre, de ez a két fő oszlopa a propagandájának.

„A magyar kormány nem ideológiai elkötelezettség miatt szerzett keleti vakcinákat, hanem mert a nyugati beszerzés megbukott és emberéleteket kellett menteni.”

A nyugati beszerzés nem bukott meg, hanem kiléptünk belőle egyéb politikai okok miatt és azért szereztek be keleti vakcinákat, hogy mentsék a helyzetet. Azóta vissza is könyörögtük magunkat. Csak ezt a kormány nem verte nagydobra.

„A politikai erőtér úgy néz ki, hogy a kormány van a cselekvőképes helyzetben, az ellenzék meg cselekvőképtelen. A szó gyakorlati és morális értelmében egyaránt. Míg a kormány cselekedett, addig az ellenzék „dumált”, amíg a kormány megszervezte a védekezést és felkészítette az embereket és a struktúrákat, addig az ellenzék kritizálta a megszervezést, a védekezést, a felkészítést. Vannak azért új jelenségek is, van olyan párt, amely oltásellenesként határozza meg magát, de ez majd elmúlik, mert a vírus is elmúlik.”

Miről tetszik itt hadoválni, kérem? Miféle „morális cselekvőképtelenségről”? Mit szervezett volna meg a kormányon kívül bárki is, miből és miféle hatáskörrel? Azonnal lecsukták volna őket. Azt kéri számon, hogy gúzsba kötve nem rock and rolloztak? Ami az „új pártot” illeti, ha a Mi Hazánkra gondol, az épp tegnap jelentette be, hogy:

„A kormány által felállított Operatív Törzs helyett a Mi Hazánk hozta létre azt a Koronavírus Kutatóközpontot, ahol egyre több szakember gyűlik összes, és egyrészt megpróbáljuk felderíteni, hogy egyáltalán mivel állunk szemben, másrészt megoldási javaslatokkal, hasznos tanácsokkal is szolgálunk.”

Elképzelem a kutatóközpontot, mondjuk Lenkei doktorral az élén. Ez csak arra lesz jó, hogy a saját termékeiket árulják és a Mi Hazánkat propagálják rajta keresztül, de az igaz, hogy elmúlik. Jó esetben nem az ügyfeleivel együtt múlik el.

„A migrációt meg látjuk és tanulmányok egész sora szól arról, hogy Afrika és a Közel-Kelet megindul és Európa felé indul meg. Ha eljött a népvándorlások és vírusok kora, akkor eljött a cselekvő nemzeti kormányzatok kora is.”

Jó uram, ez már nem egyik vagy másik égtáj felől jön, ez már mindenhonnan jöhet. Ezt összefüggésbe hozni a migrációval csakis olyan fejben lehetséges, ami már a kormánypropaganda pszeudo-valóságában él, holott azt nagy részben épp ő maga találta ki.

Akkor összegezzük: mit látunk?

Azt hogy a kormány propagandája következtében összemosódni látszik négy faktor a köztudat jelentős részében. A kormánypártiság-ellenzékiség meg az oltáspártiság-oltásellenessség. Politikai érdek ez, akkor is, ha az egyik tengelynek nincs köze a másikhoz, sőt, a kettő annyira nem párhuzamos, hogy merőlegesek egymásra, sőt, nem is egy síkban fekszenek. A járványtól sok politikus remél így vagy úgy szavazatokat – mint a romániai példán láttuk, nem is okvetlenül hiába – így egyre lebutítottabban erőltetik a maguk faék-egyszerűségű képleteit, amik aztán megragadnak a fejekben. Ezért öntik el még a nem kormánypárti külpolitikával foglalkozó írások kommentszekcióját is a primitív propagandisták oltásellenes anyaggal – úgy gondolják, ha a szerző nem szereti a kormányt, biztos nem szereti az oltást sem. Hiszen ezt hallják a saját megmondóembereiktől is, a kormánymédiától is. És nem veszik észre, hogy a látszólag egymással szemben álló oldalak ugyanazzal a maszlaggal etetik őket. Tehát a kormány végső soron a kampányával az oltáselleneseket segíti. Beemeli őket a politikai életbe.

Ezért van, hogy a politikából nálunk mostanság minden körülmények között oltásügy lesz, az oltásügyből politika lesz.

Pedig egyiknek semmi köze a másikhoz.

Ha nem látjuk be ezt, beledöglünk.

Nem fogjuk belátni.

Szele Tamás