Forgókínpad

Forgókínpad

Brazil csirkemell

2022. január 14. - Szele Tamás

Akkor most érett fontolgatás következik, miután ízlés szerint kiörömködtük vagy kidühöngtük magunkat az egyes alapélelmiszerek árstopján. Ugyanis kampányidőszakban, vagyis Magyarországon mindig teljesen természetes, hogy ebből is hitbéli dogma lett, amiért és ami ellen meg kell halni akár – meghalni lehet érte vagy ellene, de gondolkodni nem szokás rajta.

csirkemellfile_orban_lajos_kiraly.jpg

Pedig azt kéne először, aztán már lehet is menni a csetepatéba, ha még lesz kedvünk hozzá. Megsúgom: nem sok lesz, ha csak nem süllyedtünk vissza egy zöld ostoros szellemi szintjére. Vegyük az alaphírt:

Élelmiszerárstopról döntött a kormány, február 1-jétől hat termék árát rögzítik a tavaly október 15-i szinten – jelentette be a miniszterelnök szerdán a közösségi oldalán.

Orbán Viktor a Facebookra szerda délután felkerült videóban, a kormányülést követően közölte: az élelmiszerárak emelkedése miatt a kormány úgy döntött, hogy hat termék – a kristálycukor, a búzafinomliszt, a napraforgó-étolaj, a sertéscomb, a csirkemell és a 2,8 százalékos tehéntej – esetében beavatkozik az árak alakulásába.
A kormányfő hozzátette: ez azt jelenti, hogy ennek a hat terméknek az árát vissza kell vinni arra a szintre, ahol a múlt év október 15-én állt, és ennek minden üzletben meg kell történnie.
Közölte: február 1-jétől kezdődően már ezen az áron lehet ezeket a termékeket megvásárolni.” (MTI)

A felsorolt árucikkekhez tegnap még Gulyás miniszter hozzátette a csirkefarhátat, én meg magamban azt, hogy ebből áruhiány lesz, akárki meglássa. De nem lesz Gulyás szerint, sőt, ma reggeltől már Orbán Viktor szerint sem, ugyanis – az Origót kell idéznem, mert az MTI is, a minielnök saját honlapja is késlekedik a hivatalos szöveggel – ellenőrizni fogják a kínálatot:

Nem lehet minden termék árát szabályozni. Előírtuk, hogy ezekből kötelező lesz tartani a polcokon. Egy olyan szabályt hoztunk, ami betartható. Ha nincs az áru a polcokon, akkor büntetni fogunk.”

Akkor nem áruhiány lesz a dologból, hanem csőd, mondom én kereskedő őseim logikájával. Bár sok gazdasági tehetséget nem örököltem tőlük, de legalább a csődben komoly tapasztalataim vannak. Illetve hát, miről is van szó? Ez az intézkedés kilencven napra szól és korlátlanul hosszabbítható. Érdekes módon legközelebb a választások után lehet eltörölni. Nahát, micsoda véletlenek vannak. Azzal pedig senki sem fog kampányolni, azért senki sem fog tüntetni, hogy „áremeléseket akarunk”. Jóllehet, egyes befagyasztott árú cikkek árszintje tavaly októberben magasabb volt, mint most, tehát valamekkora áremelés így is lesz a dologból, de a köztudat alsó, ösztöni szintjein, a társadalom hüllőagyában mégis az marad majd meg, hogy a kormány alacsonyan tartotta az árakat, ezért lesz piros a paradicsom, nem sárga.

Kérdezik a szakértőket az árbefagyasztásról, azok meg vonogatják a vállukat: fogyasztói szinten maximum havi kétezer forintos megtakarítás érhető el így, viszont a 24.hu szerint, akiknek Raskó György agrárközgazdász nyilatkozott, egyszerű gazdasági helycsere következik majd:

Ha a sertéscomb árát vissza kell vinni az október 15-ei szintre, akkor a lapockát, a tarját és más sertéshúsokat fogják drágábban adni a kereskedők. Azt pedig, hogy olcsóbban tudják adni a combot, megoldhatják úgy, hogy vesznek olcsó fagyasztott importot.

Olcsón mindig lehet venni húst, rendszeresen vannak alkalmi kiárusítások Nyugat-Európában. Sőt, ha a nyugat-európai kereskedők hírét veszik, hogy Magyarországon olcsóbb sertéscombot kell árulni, ők maguk fognak jelentkezni, hogy nekik van eladó, ami megmaradt, és belefér az árba. A friss, előhűtött, jó minőségű sertéscombot pedig exportra vihetik, jobb áron.

A csirkemellnél is van helyettesítő termék, például a comb – ha a mellet olcsón kell adni, akkor a többi csirkerésznél be lehet hozni az árat. Ahogy a sertéscomb, úgy az előhűtött, friss csirkemell jó része biztosan exportra megy februártól. Olyan áremelési kényszer van, hogy ha a termelők nem kapják meg itthon például a durván megdrágult tápok, takarmányok ellenértékét, akkor felhagyhatnak a termeléssel, de ez nem fog előfordulni, inkább kiviszik külföldre a friss húst, a hazai piac kiszolgálására pedig könnyen és gyorsan beszerezhető, mondjuk, az olcsó brazil fagyasztott csirkemell. És máris megfeleltek az árstopnak anélkül, hogy a kereskedőnek vagy a termelőnek kára származna belőle – magyarázta az agrárközgazdász.” (24.hu)

No igen, ugyanis a problémát tüneti úton kezelték: a gyökeréhez nem nyúltak, nem is nyúlhattak, mert az mélyen fekszik, messzire nyúlik, inkább bekenték sárral, és akkor majd nem fog látszani, legalábbis hivatalosan. Ha a hústermékek árát akarnám alacsonyan tartani, akkor a takarmányárakat kéne befagyasszam (meg egy csomó mást is), de azt nem lehet, mert azokat magasan tartja a világpiac, pontosabban a kínai kereslet.

Sőt, minden élelmiszerárat a kínai kereslet tart magasan, aminek meg a Jangce tavalyelőtti áradása és a pár évvel ezelőtt Kínában pusztító sertéspestis az oka. Még csak hibáztatni sem lehet Pekinget emiatt, nem spekuláció ez: meg kell etessenek 1,8 milliárd embert, ha lehet, naponta legalább kétszer. Ételük a korábbinál kevesebb van, pénzük viszont bőven akad, hát vásárolnak, míg talpra nem állnak. Azt Magyarország nem teheti meg a Középső Birodalommal, hogy takarmány- és gabonakiviteli tilalmat rendel Kínával szemben, akkor azonnal jönnének a könyvvizsgálók, tehát mit csinálunk? A helyi árakat szabályozzuk. A magyar kereskedőnek ugyanannyiba kerülne a hazai áru beszerzése, mint eddig, de olcsóbban kell adja – ad majd helyette a szabott áron kicsit pocsékabb külföldit.

Rossz választ adott a kormány egy világjelenségre. Tökéletes válasz nincs is rá – ahhoz időgép kéne – de adhatott volna valamivel, esetleg sokkal jobbat is. Viszont gyorsan kellett válaszolni. Miért is?

Nos, megint jeleznem kell, hogy választási év van, három hónapon belül voksolunk, már akik nem vertük agyon egymást a minden fél részéről igen hazafias kampány folyamán. Mármost afelől megoszlanak a vélemények, hogy a mostani, összefogott ellenzék képes-e vagy sem megingatni a kormányt, esetleg győzni is ellene, én inkább nem foglalnék állást a kérdésben, ugyanis ha megteszem akár így, akár úgy, óhatatlanul parasztháborút idézek tulajdon fejemre ezekben a vidám időkben, melyeket csak a harmincéves háború előttiekhez tudok hasonlítani. Annyi bizonyos, hogy a kormánynak aránytalanul több eszköz áll a rendelkezésére, és nem csak anyagiak, de politikaiak is. Azonban, akár képes győzni ellene az ellenzék, akár nem, egy két számjegyű infláció minden ellenzék nélkül is képes lenne elsöpörni, ez az a Tél tábornok, amivel nem számoltak, nem is számolhattak, mikor kidolgozták a kampánystratégiát.

Tekintsük a KSH decemberi adatait!

2021. decemberben a fogyasztói árak átlagosan 7,4%-kal magasabbak voltak az egy évvel korábbinál. Az elmúlt egy évben a járműüzemanyagok, illetve a szeszes italok, dohányáruk ára emelkedett a legnagyobb mértékben. A fogyasztói árak egy hónap alatt átlagosan 0,3%-kal nőttek, 2021-ben pedig átlagosan 5,1%-kal emelkedtek az előző évhez képest.”

Ki lehet ebből hozni az 5,1 százalékos inflációt, 5,3-as maginflációt, de ezt a fogyasztó, az átlag- és szavazópolgár bevásárlás közben jóval magasabbnak érzi. Épp ma kell mennem vásárolni, én is oda kell figyeljek majd, mit veszek és mennyiért. Szóval, pontosan ezekkel az érzékeny és nagyon fájó élelmiszer-árakkal kellett kezdeni valamit, ha csak látszólag is, mert ellenzék ide, ellenzék oda: ezek a nagyon veszélyesek, nem az elvi viták és a sok humbug a szexuális magatartásokról.

Csak az pénzbe került volna, ha például az ÁFA-csökkentés útját választják, és azt nem szeretik, tehát az intézkedés költségeit áthárították szokás szerint az áldozatokra, vagyis a kereskedelemre. Azzal, hogy az meg hárítsa tovább a vásárlókra, mit bánják ők – csak a klasszikus módon nem háríthatják, így maximum minőségromlás árán lehet megoldani azt, hogy egyáltalán legyen élelmiszer-ellátás.

Most akkor mi lesz ebből?

Ebből az lesz, hogy valószínűleg mégis kialakul bizonyos szintű áruhiány és mellé egyes élelmiszerek minősége is romlani fog, mire fel lehet majd kampányt indítani az „árdrágító spekulánsok” ellen, az ötvenes évek már nem csak megidézett, de jó ideje köztünk élő szellemében. A hivatalos ellenzék kritikáit azzal söprik majd le, hogy „az árdrágító nemzetközi finánctőke” zsoldjában állnak, és Pista bácsi, Mari néni el is fogják hinni ezt, ők ugyanis a zsebükkel politizálnak, ha azt hiszik, hogy spórolhatnak valamennyit, azt a pár fillért is körömszakadtáig fogják védeni. Nincs nagyobb pazarlás az oktalan takarékoskodásnál, de erre nem mindenki jön rá.

Az ellenzék olyan kérdéssel találja magát szemben, amire megint nincs helyes válasz. Ha azt ígérik, hogy győzelem esetén visszavonják ezt az intézkedést, a kereskedők örülnek majd, de Pista bácsi előkapja a cséphadarót. Ha azt ígérik, hogy meghagyják, a kereskedők kergetik meg őket. Az nem megoldás, hogy kiszámolják, kik vannak többen és azoknak ígérnek valamit: kevésbé végletes válaszra lenne szükség, csak ha azt mondanák, hogy „alaposan felül fogjuk vizsgálni a kérdést”, azt meg a többség vagy nem érti, vagy sumákolásnak fogja tekinteni. Szóval, itt sokat vagy jót lépni nem lehet.

Az a történetben a nagyon érdekes, hogy tulajdonképpen egy lehetetlenségről szól. Jól tette fel mai másik írásunkban a kérdést Rezeda kolléga:

„Orbán (…) mért nem egy 1985-ös árszintet lőtt be, vagy mért nem jelentette ki, hogy a kenyér mostantól háromhatvan”?

Azért, mert nem őrült. Pontosan tudja, hogy a reális árakat törvénnyel akkor sem lehet alapvetően szabályozni, ha hóhér ellenőrzi annak betartását. Hiába mondjuk ki, hogy ezentúl a kenyér egy picula, ha a búza már hatba kerül, a molnár kettőért őröl, a pék se dolgozik ingyen, a szállítónak és a kereskedőnek is élnie kell: tíz piculánál olcsóbban csak akkor lehet adni, ha a búza ára megy le, minden egyéb kísérlet nem több erőszakoskodásnál, hatalmaskodásnál. És eleve kudarcra van ítélve, mármint, ha komolyan gondolják. Csak itt nem gondolják komolyan.

Mit látunk? Egy érdekes jelenséget. Olyan ez, mintha 1789-ben Lajos király rájönne a labdaházi eskü után, hogy ennek a fele se tréfa, ráadásul a kenyér állandóan drágul, és ő maga maximálná az árakat, majd kijelentené, hogy a király forradalma a valódi, amit ő vezet, a többiek a nép ellenségei – annak reményében, hogy a tömegek mellé állnak. Változott volna valami? Valószínűleg igen: ez esetben ugyanis nem csak a párizsi jakobinusok foglalták volna el a Bastille-t, hanem magát Versailles-t is megostromolták és bevették volna a jövedelmüktől elesett földművesek.

No, mindegy, nem így történt.

De van abban valami nagyon jellemző, hogy a kormány a nem inflációcsökkentő – ahhoz nagyon kevés – látszatintézkedését, kampánycselét ráadásul valójában velünk fizetteti meg, mert ő nem szeret fizetni.

Bizony velünk, legyünk akár kereskedők, akár vásárlók.

Mindenkivel, aki eszik.

Rossz vége lesz, amondó volnék.


Szele Tamás

süti beállítások módosítása