Az ukrajnai krízis ügyében ma még nincsenek fontos hírek, Macron tárgyalásaival akkor lesz érdemes foglalkozni, ha majd végzett Kijevben is, de azért nem maradunk ma sem külpolitika nélkül, csak most a romániai szélsőjobbot, azon belül is az AUR pártot veszem elő, mert nem nyughatnak sehogyan sem.

Teszem ezt jobb meggyőződésem ellenére, ugyanis egy másik lapban alig két napja, vasárnap foglalkoztam volt a párt egyik elnökének, George Simionnak egy adott hazugságával, aminek volt némi magyar belpolitikai vonzata is, de azóta annyi minden történt körülöttük, hogy muszáj megint írni róluk.

Azok számára, akik nem ismerik az AUR-t, álljon itt pár korábbi sorom bemutatásképpen:

„Az AUR magyarellenessége mellett – kétségtelenül ez a legfeltűnőbb tulajdonságuk Budapestről nézve – minden kisebbséget gyűlöl, amit csak el lehet képzelni és szerintem nem állnak messze attól a ponttól, amikor a felmerülő igények kielégítése céljából még ki is fognak találni néhányat, melyek egyelőre nem léteznek. Később se fognak, de utálni azokat is remekül lehet majd.

Egyik korábbi írásomból úgy tűnhetett, elhanyagolom a veszélyességüket – ez távolról sincs így, tekintve, hogy a parlamentbe 9 százalék körüli aránnyal kerültek be, most mért népszerűségük pedig a Politico szerint 18 százalék körül mozog, egyes források alapján időnként a második legnépszerűbb párt az országban: ez nyilván az oltásellenességük miatt van, amelyet a kisebbségi állampolgárok hozzájuk hasonlóan gondolkodó rétege is elfogad – másoknak meg emellé pozitívan csenghet az ultraorotodox klerikalizmus és a homofóbia, mármint a nemzeti és felekezeti kisebbségek gyűlölete mellett.

Szóval olyan az AUR, mint a feketetói vásár: minden van benne, amit a kedves, rosszindulatú vevő parancsol, csak győzzön válogatni.”

Ami a vasárnap említett hazugságot illeti, az abban állt, hogy a párt társelnöke, George Simion egy Twitter-bejegyzésben állította, miszerint részt vett az európai szuverenista pártok madridi csúcstalálkozóján, azonban kiderült, hogy ez érdekes részvétel volt: megpróbált bejutni az ülésterembe, egy másik román szuverenista-jobboldali párt képviselőjének hazudva magát, de pillanatok alatt lebukott, hiszen nem szerepelt a meghívottak listáján, és a biztonságiak kivezették. Aztán hímezett is, hámozott is, köntörfalazott is, de az a lényeg, hogy ott járt ugyan, de csak mint hívatlan vendég, és úgy is bántak vele, ahogy az ilyenekkel szokás.

Ez a médiában úgy csapódott le, hogy a magyarországi és romániai magyar sajtó egy része reagált is az abszurd jelenségre, miszerint a magyar kormányfő és a magyarellenes pártelnök egy és ugyanazon találkozón vesznek részt. Mint kiderült, a valóság más volt, de a kevés reakcióra tengernyi ellenreakció született a magyar kormány médiumaiban, nem is idézném őket, nagyobb lett a tűz füstje, mint a lángja.

Rendes pártnak egy ilyen botrány elég szokott lenni legalább egy hónapig, ésszerű beosztással élve kettőig, de az AUR-t nem ilyen fából faragták. Az elmúlt hét folyamán is valósággal forrt körülöttük a levegő, elhatárolódott tőlük a Román Ortodox Egyház (ami különben fő támogatójuk volt), elhatárolódott tőlük Ioan Aurel Pop, a Román Akadémia elnöke, pedig ő lett volna a jelöltjük a köztársasági elnöki posztra, végül pedig az egyszerűség kedvéért George Simion sikeresen összeverekedett hétfőn Virgil Popescu energiaügyi miniszterrel, mármint a képviselőházban, a szónoki emelvényen. Vagyis nem verekedés volt az, mert abban mindkét fél részt vesz, hanem inkább verés, lökdösés.

Akkor menjünk szép sorban. Az ortodox egyház elhatárolódása annak nyomán történt, hogy a Libertatea portál elkezdte vizsgálni a közöttük és az AUR között fennálló kapcsolatot – erről mindenki tudott, nyílt titok volt, de most a nyilvánosság előtt megtagadták őket, az igaz, csak egyszer, még kettő hátra van. Pár mondatot idéznék a G4 Media-n megjelent szövegből, azzal a megjegyzéssel, hogy ezt bizony nagyon óvatosan fogalmazták meg:

„Semmi sem idegenebb a valódi kereszténységtől és a hiteles egyháztól, mint a hit és szimbólumainak politikai célokra való felhasználása, bármilyen színű is legyen az, és bármilyen csábítóan hangozzék is a szirének éneke.

„Isten dolgai” természetüknél fogva teljesen elkülönülnek „a császár dolgaitól”, és annak is kell maradniuk, ahogy maga Krisztus mondta. A kísértés, hogy egyesítsük őket, elkerülhetetlenül a vallás és a politika eltorzulásához vezet, és mindkettő mélyen károsítja a társadalmi szervezet egészségét. Ostoba keveredésük már túl sok áldozatot követelt a történelem során, többek között Romániában is, és minden kísérlet, amely a köztük lévő határ átlépésére irányul, alapvetően erkölcsi kudarcra ítéltetett, mint mérgező populista túlzás.”

Mondjuk magát az AUR-t név szerint nem említik, de azt annál inkább, hogy a Román Ortodox Egyház nem politizál. Ennek kissé ellentmond, hogy a párt gyűléseit gyakran tartják ortodox templomok kertjében, de reméljük, a jövőben ez megváltozik. Mindenesetre már nyilatkoztak, és eddig ilyen nem történt.

Ami Ioan Aurel Pop elhatárolódását illeti – aki egyébként szintén tett szélsőségesen nacionalista kijelentéseket korábban – az csak olyan, mint az egyházé. Nem említi a pártot név szerint, de leszögezi, hogy nem politizál, minden ilyesmi hidegen hagyja. A Transindex fordításában közlöm Facebook-bejegyzését:

„Miután a közelmúltban néhányan bizonyos politikai szerepvállalással kapcsolatosan említették a nevemet, le kell szögeznem, hogy az egyetlen politika, amelyet folytatok, a Román Akadémia politikája, és egyetlen közügyem, hogy ezt a tiszteletre méltó intézményt az alapítók és elődök által meghatározott szinten tartsam, hogy a hiteles szellemi értékeket, a tudományos kutatást és a kulturális alkotást a legmagasabb színvonalon támogassam.”

Közben, hogy mozgalmasabb legyen az élet, kitörhettek a belharcok is az AUR vezetésén belül, legalábbis erre utal részben a Transindex már idézett írása, részben George Simion egy titokzatos Facebook-bejegyzése, mely szerint:

„Senki sem rúg ki az AUR-ból, legfeljebb én rúghatok ki másokat. Soha nem fogok becsmérelni egy másik hazafit, és a mi utunk: egységben az erő!”

Furán, sután hangzik még román nyelven is, de ha ezt írta, akkor ezt írta. Most jutottunk el a hétfői agresszióhoz, amit viszont a Maszol nyomán próbálok leírni:

„George Simion és Virgil Popescu energiaügyi miniszter összetűzése miatt felfüggesztették a képviselőház hétfői ülését, amelyen a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) egyszerű indítványát kellett volna megvitatni. Az alsóház ülésén a tárcavezető beszédét a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) társelnökének bekiabálásai kísérték. Felszólalását megszakítva Virgil Popescu erre úgy reagált: „Kérem Simion urat, menjen el Putyinhoz, hogy csökkentse a gázárakat”. Ezek után George Simion felszaladt a pulpitusra, megragadta a miniszter karját, és többször az arcába kiabálta, hogy „tolvaj vagy!”.
Daniel Suciu ülésvezető kijelentette, még soha nem történt meg, hogy egy minisztert a parlamentben fizikailag bántalmazzanak beszéde közben.

A képviselőház ülését felfüggesztették, majd folytatódott, de a PNL, a PSD, az RMDSZ és a nemzeti kisebbségek frakciójának távollétében.”

Azóta egymást érik az elítélő nyilatkozatok, Ionuţ Moşteanu, a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) képviselőházi frakciójának vezetője egyenesen azt írta az esetről, hogy:

„Egy fasiszta párt, amelynek a vezetői háborús bűnösök csodálói, továbbra is a fasiszta bálványaiktól tanult módszereket alkalmazza: az anarchiát és az erőszakot. Elfogadhatatlan ez a magatartás! Nem lincseléssel kell megbüntetni azokat, akik hibákat követnek el, márpedig az AUR vezetői ebbe az irányba terelik a társadalmat. Az erőszaknak nincs helye egy civilizált társadalomban.”

Ne feledjük, hogy az AUR szimpatizánsai próbálták megostromolni a bukaresti parlament (alsó- és felsőház) épületét oltásellenes jelszavakat skandálva tavaly december 22-én – épp George Simion és társai vezetésével. Csak hát nem sikerült, kevesen is voltak, hideg is volt, tehát a végén mindenki hazament, amint erről akkor be is számoltam.

Hogy mit akar az AUR és mit akar George Simion, azt nehéz volna a hírek alapján megmondani, még az sem biztos, hogy ugyanazt akarják. Mindenesetre a Transindex említi, hogy Simion még idén pártkongresszust akar szervezni, míg a másik társelnök, Claudiu Târziu szerint a következő kongresszus 2024-ben lesz, de nem zárja ki, hogy idén is lesz egy kongresszus annak érdekében, hogy módosíthassák a párt működési alapszabályzatát.

Akár lesz pártkongresszus, akár nem, szülessen azon bármiféle döntés, a jelek szerint George Simion elkötelezte magát a botránypolitizálás mellett. Amit megpróbál egyre durvább eszközökkel űzni, egyre megszokottabbá tenni, egyre gyakrabban kelteni a skandalumot – és közben nem számít neki, hogy az egyház kezd kiállni mögüle, korábbi támogatóival együtt, nem érdeklik az esetleges büntetőeljárások sem, egyedül csak az érdekli, hogy minél gyakrabban kerüljön a címlapokra.

Egy régi ismerősöm jut róla eszembe, aki egy kisegyház meglehetősen kétes ingatlanügyletekbe keveredett vezetőjeként azt követelte tőlem, hogy intézzem el neki: szerepeljen hetente a Népszabadságban. Néztem kicsit magam elé, aztán kiböktem:

- Nehéz lesz az, püspök úr. De nem kivihetetlen. Létezik olyan rovat náluk, ami szívesen foglalkozna az ön dolgaival akár hetente is. Csak nem fogja szeretni.

- Dehogynem! Melyik az a rovat?

- A bűnügyi, püspök uram, a bűnügyi...

Aztán rossz vége is lett az ő történetének, de nem tudok szabadulni a gondolattól: Simion pont úgy politikus, ahogyan ő püspök volt.

Hogy aztán Románia mihez fog kezdeni a botránypolitikával, az nagyon jó kérdés – amire szerintem még Bukarestben sem fogalmazták meg a választ túl sokan.

De már gondolkodnak rajta, és az is valami. 

Szele Tamás