Ha én Ady Endre volnék, úgy kezdeném ezt az írást, hogy „Vörös jelek a Hadak Útján: Hunniában valami készül”, ha Shakespeare, azt mondanám: „Valami bűzlik Hunniában”, így, hogy csak Szele Tamás vagyok, annyit jegyzek meg: nagyon zajlik az élet a kormánymédiában és környékén, ami bizony jelent valamit.

Hogy mit, arra próbálok rájönni ebben a pár sorban. Kezdjük azzal, hogy összeszedjük az elmúlt pár nap idevágó híreit. Minden nyolcadikán kezdődött, mikor megtudhattuk, hogy a Mediaworks bezárja, megszünteti a FourFourTwo magazin magyar kiadását. Ez egy futball-szaklap volt, a Nemzeti Sport főszerkesztője, a kormánypártiságáról ismert Szöllősi György vezette – ugyan miért kellett megszűnnie? Csak azt az egyet ne mondja senki, hogy anyagi vagy politikai okok miatt, úgy tudni, van arrafelé pénz bőven, és soha egy sort le nem írtak, ami szembefordult volna a kormánnyal. Mindenesetre a főszerkesztő búcsúírásában köszönetet mond a világon mindenkinek az eddigiekért, Orbán Viktortól lefele, csak éppen azt nem árulja el, miért csukják be a boltot.

Három nap csend következett, baljós, vihar előtti csend, aztán megjelent a hír: megszűnt a City7 lapcsalád. Ez azért fontos, mert ezekkel az ingyenes kiadványokkal váltották ki az ellenzéki vagy billegő önkormányzatok hetilapjait a választási kampány egy éve alatt – ahol lehetett, meg is fojtották vele a helyi lapot, például Szekszárdon is ez történt. A Média1 utánajárt, mi okozhatta a váratlan fordulatot, de sokra nem jutott:

„A Media1.hu telefonon érdeklődött a Mediaworks ügyfélszolgálatán, ahol többszöri kapcsolás után végül elmondták, hogy országszerte megszűnt a City7, kivéve Budapest VIII. kerületét, ahol ezután is megjelenik. Annyit mondtak, hogy „már nem tudjuk biztosítani a lapot”. A kiadónál érdeklődésünkre nem indokolták a fejleményt, az ügyfélszolgálat annyit mondott, hogy maguk is csak a lap megszűnéséről kaptak tájékoztatást a vezetőségtől.”

Minden más esetben azt mondanám harmincöt év sajtószakmában töltött év után: „Ennek csődszaga van”. De épp az az egy lehetetlen, kormánypárti médium nem képes csődbe menni, nem volt erre példa tizenkét éve. Rejtély, titok, misztérium – hát mi folyik itt?

Egy, csak egyetlenegy napot kellett várni, hogy beüssön a ménkű. 12-én zengett minden attól, hogy Bende Balázs, másik nevén A Rettegett, (oroszul: Groznij) önként és dalolva felmondott a köztelevíziónál! Távozik hát ő, aki zsarolta a munkatársakat, aki azt is elvárta tőlük, hogy kitalálják az elvárásokat, ő, aki alig pár napja még büszkén állította, hogy:

„Bár évtizedes magyar közhely, hogy a közmédia hazudik, mégis, a rendszerváltozás óta legnagyobb téttel bíró parlamenti választás estéjén több mint 2 millióan kapcsoltak az M1-re, hogy megnézzék, hogyan is áll az ország. Ugyanis amikor valami országos vagy globális jelentőségű eseményről van szó, bizony a magyarok a közmédiára kapcsolnak, mert napközben ugyan sikk szidni bennünket, de azért mégis a közmédiát nézik, ha tudni kell valamit.”

Elhagyja kétmillió nézőjét, veszi a kalapját, távozik, belelovagol a naplementébe... na jó, ilyen nincs, akkor sem, ha azt állítja: egészségügyi okok miatt mondott fel. Az egészségéhez semmi közöm, nem is fogok azzal foglalkozni, de nem lehet krónikus a baja, ha pár napja még ilyen nagyon magabiztos volt. Hát ki lesz a köztévé arca, ki támad rá, ha bősz kedve támad, akár még a BBC-re is? Elárvultunk, magyarok, csak állunk itt a vérzivatarban, a Kárpátoktól az al-Dunáig és retúr.

A nagy gyász tette talán, a búskomorság, vagy egyéb, de a következő krízistünet már ennél is nagyobbat szólt és olyan helyről érkezett, ahonnan sosem vártuk volna. Bencsik Gábortól.

Itt álljunk meg egy kicsit, ugyanis nem szabad összetéveszteni a két Bencsiket: Bencsik Gábor a MUOSZ volt főtitkára, meg a Nyugdíjpénztárak Országos Szövetségének volt elnöke, aki jelenleg lapigazgató a Magyar Demokratánál, Bencsik András a testvére, ő ugyanott főszerkesztő, mármint többek között, mert szerintem még van pár munkahelye, főleg olyanok, ahova csak a pénzért kell bejárni, meg néha mondani valamit. A második a Hír TV állandó vendége, nem az első, bár őt is meghívják időnként.

Ezt jegyezzük meg, mert kiderült, hogy a kormánypárti olvasók nem tudják és nen is érdekli őket. De hát mit tett Bencsik Gábor? Közzétette a véleményét a Facebookon a közmédiáról. Én is közzétehetném, de akkor tízezer évre tiltanának le, egyelőre ő viszonylag udvariasan fogalmazott (sőt, a poszt azóta számomra elérhetetlen is, még jó, hogy volt róla mentés):

„Akkor most, a számomra is örvendetes negyedik kétharmad után veszek egy nagy levegőt, és kimondom azt, amit a jobboldalon is mindenki tud: a magyar közszolgálati televízió politikai elfogultsága tarthatatlan. Egyszerűen képtelenség, hogy ellenzéki politikusok gyakorlatilag a lábukat nem tehetik be oda, a hírmagyarázók és kommentátorok kizárólag a kormánypártok oldaláról érkeznek, a hírműsorokban hírként olvasnak föl hosszú kormánypárti publicisztikákat, miközben az ellenzéki vélemények legtöbbször a kormánypárti cáfolatokba csomagolva jelennek meg.
Mondom ezt annak ismeretében, hogy 14-én, csütörtökön az M1-en Lánczi Tamás 48 perc című műsorának Márki-Zay Péter lesz a vendége. Az lett volna a helyes, ha a kampányban kap meghívást, hiszen ma már alapvetően tét nélküli a beszélgetés, de ez is valami. A közszolgálati magyar televízió az ország ellenzéki felének is a televíziója, az ő adójukból is működik, ideje elkezdenie aszerint is viselkedni.”

A szúrás mély volt és ideget ért. Akkorát sikított tőle a kormányoldal, mintha orgyilkos döfte volna farba: hát már Bencsik is? A kommentcunamiból kiviláglik, hogy nem lesz számára bocsánat, de a kollégái sem kímélik: Bencsik Gábor ezzel a véleményével kiváló lehetőséget adott nekik a hűségnyilatkozat megtételére vagy inkább megújítására: a legnagyobbat azonban a hirado.hu rúgta belé. Az a hirado.hu, amelyiktől aznap távozott Bende. Csak részletekben idézem, de kihagyhatatlan.

„A korábban Soros György által finanszírozott alapítványnak dolgozó Bencsik Gábor is beállt abba a baloldali sorba, melynek tagjai rendszeresen, alaptalanul vádolják a közmédiát, amikor arról elmélkedett, hogy Márki-Zay Péter csütörtökön az M1 és a hirado.hu közös műsorának vendége lesz.”

Írják ezt annak a miniszterelnöknek a hívei, akinek iskoláztatását korábban Soros György finanszírozta (mellesleg: Bendéét is).

„Az egykoron Soros György egyik alapítványának dolgozó, jelenleg pedig egy jórészt kulturális megfontolásokból vásárolt hirdetésekből fenntartott, legfeljebb ezres nagyságrendben elérhető havilap főmunkatársaként dolgozó Bencsik figyelmét bizonyára elkerülte, hogy a közmédia januárban indított elemző műsorába pártpolitikusok – sem kormányzati, sem ellenzéki oldalról – eddig sem kaptak meghívást.

A testvére által főszerkesztett Magyar Demokrata munkatársaként is dolgozó Bencsik Gábornak az sem tűnt fel, hogy ugyanezen időszak alatt a műsornak több, az ellenzéki oldalhoz köthető politológus, egykori politikus vagy éppen a szocialisták négy kormányfője alatt is dolgozó Szili Katalin is vendége volt.

Az általa főszerkesztett Magyar Krónika működése során kulturális tevékenysége miatt évente több tízmillió forintos nagyságrendben kapott támogatást az államtól és a kiadó állítása szerint kétezer előfizetője is volt a lapnak. Nagy kérdés, hogy a pénzek mire mehettek el, mert 2019-ben már a lap megszűnése fenyegetett, ezért Bencsik levélben kért pénzt az olvasóktól. Jellemző a vezetése alatt kialakult állapotra, hogy a Magyar Krónika annak ellenére nem került be a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány portfoliójába, hogy Bencsik ezt kifejezetten szerette volna elérni.”

Akkor lássuk csak: akad még olyan kormánymédium, ami bizony nem kellett a KESMA-nak, és ez a Pesti Srácok. Nem kellett az a Mediaworksnek sem, sőt, a felemlített Magyar Demokrata is ilyen pikszisen kívüli nyaloda: nem tudjuk miért, de így van. Viszont a Magyar Krónika a maga idejében sajtótörténeti jelentőségű volt, ha nem is a szó jó értelmében. A boldogult Kerényi Imre találta ki annak idején, valamikor az Alaptörvény Asztala után, de legalább meg is fogalmazta, milyen legyen:

„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond. A Magyar Krónika jelszava: keresd a jót. Legjobbjaink a gondolkodás négyzethálóját rávetítik a jelenségekre, s ha jót lelnek, megírják. Ha egymásban találják meg a jót, azt is megírják. Itt ne legyen bozótharc. Baráti tűz sem. Kell a jó, a szép, az igaz, az érvényes gondolat, a tanítás, a pozitív energia és a szövetség. Kell az igen. Igen, keresd a jót. Jó volt a színdarab. Megírom. Lebilincselt a koncert. Megírom. Kinyílott a pitypang. Megírom. A kormánybiztos a televízióban elkápráztatta a kérdezőbiztost, idős művészünk csinált egy szép filmet, a biopiacon sárga volt a pecsenyekacsa, megírom. Csökkent a rezsim. Megírom.”

Kerényi érthetett a színházhoz, de az újságcsinálásról segédfogalma sem volt, mint a fentiekből látható is: a „kinyílott a pitypang” szállóige lett a szakmában, mikor először olvastuk, egymás hasát fogtuk a röhögéstől. De még mi csúnyát mondanak a híradósok?

„Azt is leírja a diktatúrában tíz éven keresztül az akkor még pártkiadványnak számító Nők Lapjának dolgozó újságíró, hogy „a hírmagyarázók és kommentátorok kizárólag a kormánypártok oldaláról érkeznek” a közmédiába.”

Hát, ha a Nők Lapja állampárti csökevény, arra már én sem tudok mit mondani, csak azt nem tudom, mibe rejtették a kommunista mételyt: a szabásmintába vagy a levelezési rovatba? Nem is folytatom, a hirado.hu reakciója, ami több kormánypárti lapot támad meg indulatosan, annak az esetnek az iskolapéldája, mikor valakinek egy húszkilós kalapács van a kezében és a herezacskójára száll egy szúnyog. Nem biztos, hogy az első ötlet a legjobb...

Szóval, kormányoldalon egymást marják a médiamunkások, fel-felmondanak, lapok szűnnek meg, recseg-ropog az egész tákolmány – de miért?

Azt pontosan nem tudom, miért, de tudni vélem. Látok egy mindezektől független írást a 444-en:

„Papírforma: a kampány előtti szintre estek vissza a politikai költések a Facebookon”

Nocsak.

„A választás után a kampány előtti szintre, 75-90 százalékkal csökkent minden Facebook-oldal hirdetése, de lehetséges, hogy a következő héten ennél is nagyobb visszaesésre számíthatunk, hiszen ezek között lehetnek olyan összegek, amik csak átcsúsztak a választás utáni napokra is.”

Hát igen, a Facebookot tudjuk ellenőrizni, annak nyilvánosak az adatai, az állami sajtódotációkat nem, az titkos. Ez egy különösen drága kampány volt, tele olyan kiadványokkal, amiket kifejezetten erre az alkalomra hoztak létre – például a 2022 Pluszt vagy a Kontrát – orrba-szájba népszerűsített fideszes „influencerekkel”, hihetetlen költségekkel, amiket tovább már nem érdemes folyósítani, de talán nem is lehet. Nincs miből. Vágják le a pénzeket, ezért szűnnek meg a lapok, lapcsaládok, távoznak nagy keresetű vezető munkatársak – Bencsik Gábor meg csak véletlenül keveredett bele a válságba pont most.

Bánat lesz a kormánymédiában rövidesen, gyász, kínzatás és fogaknak csikorgatása. Na jó, az nem, de munkanélküliség lesz, és ezek nem olyan kaliberű, képességű emberek, akik egyhamar el tudnának helyezkedni máshol. Vagy egyáltalán el tudnának helyezkedni: a legtöbbjükről csak annyit tudni, mihez nem ért, vagyis az újságíráshoz, de hogy mihez értenek ezzel szemben a talpnyaláson kívül, az rejtély.

Egyedül Bendét nem féltem: szerintem ő nem megbukott, őt előléptették.

Fel fogják helyezni Szimonjan asszony keze alá, a moszkvai központba!

Vagy ki tudja.

De hogy baj lesz a kormánymédiában, az biztos.

Már nem lesz: már van.

Szele Tamás