Forgókínpad

Forgókínpad

Kijev örök ostroma és más rémtörténetek

2022. április 14. - Szele Tamás

Sokan magyarázzák a mostani eseményeket, még többen mondják bárkire, aki magyarázza, hogy hülye, mert nem ismeri és nem érti az orosz népet (azért nem egy megfejthetetlen titok), még ezeknél is többen imádják fél- vagy egész istenként Putyint, és ezzel elintézettnek is veszik a saját üdvösségüket, de kevesen néznek Putyin mögé.

rasdugin1.png

Pedig fontos volna: Putyin távolról sem a legfőbb szereplője ennek a mostani helyzetnek, nem mondanám persze, hogy dróton rángatott báb – azok az imádói – de azt mondanám és mondom is, hogy az illető orosz elnök néhány fontos ember nélkül maximum az FSZB nyugalmazott vezetője volna, aki a moszkvai hétköznapjait éli, sétálni jár az unokáival és esténként német tévéműsorokat néz. Azért is aktuális Putyin háttérembereit elővenni, mert épp tegnapelőtt érkezett híre, hogy az egyik legfontosabb támogatóját, Vlagyiszlav Szurkovot letartóztatták, elvileg korrupció miatt, de valami más kell legyen a valódi ok.

Szurkov ugyanis a putyinizmus, a putyini rendszer alapembere, a Káoszgép feltalálója és legfőbb működtetője. Ellentmondásos figura és hatalmas ripacs, tehetséges szervező, aki színházi rendezést (is) tanult, csak most társadalmat rendez. A Káoszgép tulajdonképpen az a mostani, speciálisan orosz propagandagépezet, ami egyszerre foglalkozik politikai sulykolással, manipulációval, álhírekkel, konteók terjesztésével és embercsoportok befolyásolásával: enélkül a putyini rendszer nem működne és Oroszország nemzetközi súlya is sokkal kisebb volna. Hogyan működik?

Összevissza, értelmezhetetlen, szenzációs, elbizonytalanító tartalmakat, álhíreket ont magából, így aztán az olvasó belefárad a bonyolult igazság fáradságos keresésébe, és elfogadja a koherensen fogalmazó média hazugságait, ugyanis azokat legalább érti. Bárki bármikor lehet liliomos szűz, ezüst páncélos Grál-lovag, emberevő sátánista vagy gyilkos útonálló, ugyanis semmi sem állandó, nincsenek tények, nincs bizonyosság, csak vélemény és hit van: valakinek vagy valaminek a minőségét nem a valós tulajdonságai döntik el, hanem az, mit hisznek el róla. És hányan. Szurkov pedig viharos örvényekbe dobta az alanyát, aztán mentőövet mutatott neki, amin Putyin neve állt. Nem dobta oda azt a mentőövet, ugyanis nem a kimentés a cél, hanem az alany benntartása a kavargó árban, de úgy, hogy higgyen benne: egyedül Putyin segíthet rajta, egyedül ő a stabilitás. Ilyen szempontból minden rossz hasznos, minden szenvedés jó a rezsimnek – a mostani háborút és a szankciókat is próbálják kihasználni propaganda-szempontból.

Hogy Szurkovot miért csukták le, azt nem tudom, és kétlem, hogy Putyin vagy a rendelkezésére álló emberek képesek lesznek-e hosszú ideig működtetni azt a Káoszgépet, ami az ő találmánya, de aki azt hinné, hogy Szurkov volt a rendszer főideológusa, az tévedne. Szurkov csak a módszert, az eljárást találta ki: az ideológiát azonban Alekszandr Dugin „filozófus” szállítja, igazából ő a Sötét Bábumester Putyin mögött, csak elég ritkán szokott világosan beszélni. Amit ír, azzal vigyázni kell, mert nagyon ártalmas a központi idegrendszerre, jómagam olvastam ugyan dolgait, de nagyon nem szívesen tettem. Példaként mutatnám az egyik alapvetését, ami „Az Orosz Tavasz forgatókönyve” címet viseli, és 2014-es – hogy úgy mondjam, kísérteties olvasmány így, 2022-ben. Idézem:

Kijev kivár, csapatait a Krím határán vonja össze, fenyegetőzik, de tényleges beavatkozásra nem kerül sor. Az Egyesült Államok erős nyomást gyakorol Oroszországra, számlákat fagyasztanak be, intenzív kommunikációs háború veszi kezdetét, de az USA és a NATO igyekszik elkerülni a közvetlen beavatkozást. Kijev jelentős támogatást kap nyugatról, most azonban leginkább a belső problémákra fordítja figyelmét. Lezárják az orosz határt. (…) Új-Oroszországban növekszik az ellenállás, amely fokozatosan átcsap a kijevi bérencek elleni nyílt lázadásba. Ez már egy véres polgárháború. Moszkva egy hatékony támogatási rendszert épít ki, ezzel párhuzamosan a nyugat is segítséget nyújt Kijevnek. Egy adott pillanatban, válaszként a nacionalisták felforgató és egyéb véres cselekményeire, valamint az elnyomó kijevi apparátus civilek elleni kelet-ukrajnai akcióira, Oroszország csapatokat küld Kelet-Ukrajnába. (…) Az új – szélsőségesen nacionalista – ukrán vezetés hamarosan válságba kerül. Összecsapások kezdődnek a különböző etnikai csoportok között (ruszinok, magyarok, lengyelek, románok, és más kisebbségek) de politikai okok is szerepet játszanak a konfliktusban. (a központi hatalom meggyengülése miatt Ukrajna elveszti területeinek felét) Az állam egyre gyengébbé válik. A hatalomvesztés egy új fázisba lép. Oroszország azonban nem áll meg ezen a ponton, sőt fokozza tevékenységét Európában, ami már az Európai Konzervatív Forradalom kulcselemének tekinthető. Európa kettészakad: egyes országok az USA mögé állnak, míg mások egyre inkább Oroszországra kezdenek figyelni. A gazdasági válság elleni küzdelem közepette az orosz álláspont egyre vonzóbbá válik számukra. Oroszország védelmébe veszi a több pólusú világ, a kontinentalizmus és az újkonzervativizmus eszméjét. (…) Egy nagy Kontinentális Szövetség jön létre, Eurázsia és Európa, az Európai Unió és az Eurázsiai Unió Konföderációja. Az oroszok, ukránok és az európaiak már a barikád egyazon oldalán állnak, míg az amerikaiak a másikon. Amerika és a dollár hegemóniája, akárcsak az atlantizmus és a liberalizmus, valamint pénzügyi körök uralma véget ér. Egy új fejezete kezdődik a történelemben. A szlávok újra egyesülnek, de nem Európa ellenében, hanem – egy többpólusú világrendszer keretein belül – vele szövetségben. Lisszabontól Vlagyivosztokig.”

Azt nem kell mondanom, hogy ezt a konföderációt természetesen a szlávok, közelebbről az oroszok irányítanák, így végre, egyesülve, mindenki más csak szolgájuk lehetne – és érdekelne, mit szólnak mindehhez a kínaiak. Nem sok jót, ahogy őket ismerem – és ismerem. Ami egyébként a 2014-es írásból valóra vált 2022-ben az nem Dugin jóstehetségét, hanem befolyását bizonyítja: könnyű úgy jósolni, hogy mi írjuk a terveket is.

Dugin tehát nacionalista-rasszista, „szláv faji” felsőbbrendűséget hirdet, azonban nem éri be a misztikus rajongással, nagyon is gyakorlati recepteket ad Putyin kezébe, mintegy irányítva őt: nevezhetjük Putyin Raszputyinjának.

Április elején interjút adott a Moszkovszkij Komszomolec című lapnak, ami mostanra ért el hozzám, kanyargós utakon, viszont Dugin van olyan kulcsfontosságú szereplője nem csak az orosz, hanem a nemzetközi szélsőjobboldali-illiberális világnak, hogy elolvassam, mit mond, akármilyen hosszan is delirál. Nagyon hosszan teszi, inkább csak idézeteket mutatok be a beszélgetésből, ami így is rémítő. Főleg, aha tudjuk: Putyin mögött most, hogy Szurkovot levették a tábláról, már csak Dugin áll, és nagyjából ő is irányítja a döntéseiben. Én csak annyit tudok mondani, hogy goszpogyi pomiluj, ha tényleg Dugin a főnök. Akkor lássuk, miket mond?

A liberalizáció és a nemzetközi folyamatokban való részvétel volt az egyik szint; míg a nemzeti érdekeink katonai és stratégiai védelme a másik. Ezek a szintek nem fedték egymást, amennyire én látom. De egy bizonyos ponton a vezetésünk látta, hogy a következő lépés az ukrán rezsim nyugati támogatással történő támadása lesz Donbassz és a Krím ellen; és a csapatok koncentrációja a saját határainkon teljesen elégtelen volt ennek a támadásnak a megakadályozására. Így lehetetlen volt megőrizni az orosz szuverenitást, különleges katonai művelet nélkül. A donbásszi hadművelet sikere, ha Kijev kezdte volna el először, a jelenlegi ukrán rendszerben elkerülhetetlenül a Krím elleni támadáshoz és a NATO-csapatok bevonásához vezetett volna.

Ha az a „volna” ott nem volna, ugyebár. Tehát az egész háború oka egy feltételezés: annak elképzelése, hogy mi lenne, ha Ukrajna netán támadna. Elképzelték mi lenne, és úgy betojtak, hogy inkább támadtak. Elemista srácok szoktak ilyen alapon összeverekedni. De erőltetett magyarázatnak tűnik – és hogyan kerül bele a Nyugat, ami Dugin szerint Oroszhon főellensége?

Idegen kézzel akartak támadni. Az ukrán fasiszta rezsimet akarták szembeállítani velünk.

Miért nem ők maguk támadnak most? Szerintem még nem jött el az idő. Most figyelik az előrehaladásunkat, és fenntartják a lehetőséget, hogy a konfliktus eszkalálódását a következő szintre emeljék. Azt hiszem, úgy vélik, hogy azok az intézkedések, azok a szankciók, amelyeket képesek voltak bevezetni Oroszországgal szemben, kihasználva a mi megelőző, független, preventív, figyelmeztető különleges katonai műveletünk elindítását – beváltak. Úgy gondolják, hogy van esélyük legyőzni Oroszországot; nem szó szerint, mert az lehetetlen, hanem hogy szétzúzzák és megadásra kényszerítsék, kizárva azt a globális rendszerükből.

Úgy gondolják, hogy azzal, hogy elszigetelnek minket mindattól, amibe korábban oly szorgalmasan integráltak minket, azzal, hogy kidobnak minket a civilizációjukból, elérik, hogy Oroszország megszűnjön létezni.”

Megint csak feltételezés, tessék már bevallani, hogy szeretnek fosztogatni, unják a demokrácia játékszabályait és hiányzik már egy olyan háború, amiben összerabolhatnák magukat a gazdag nyugati államokban. Nem, ezt nem lehet bevallani, inkább jöjjön a misztika.

Kijev ostroma – örök. Ezek ugyanannak a mintának különböző szintjei. Hétszáz éve harcolunk Kijevért a nyugat-orosz fejedelemségekkel. A mi orosz középkorunktól kezdve. Volt egy konfliktusunk a veliko-ruszok és a galíciaiak között Kijevért. Nyugat-Oroszországot szorosan formálta a katolikus és a lengyel identitás és kultúra; Kelet-Oroszországban pedig a kezdetektől fogva Andrej Bogoljubszkij nagyfejedelemmel a Nagy Eurázsiai Birodalom prototípusát láthatod, amivé mi váltunk. És így Kijev a miénk lesz. Győzni fogunk, és akkor mindent megmagyarázunk.”

Basszus, ez hétszáz év háborút vizionál... ami most is tart, akkor február 24. előtt hogyhogy béke volt? És mi az, hogy „a győzelem után mindent megmagyaráznak”? Úgy könnyű: most tessék!

A szeretteink halála szörnyű gyász. Sok mindent gyakorlatilag lehetetlen most megmagyarázni. Majd később mindent megmagyarázunk, amikor felszabadítjuk Ukrajnát. Amikor Mariupol a miénk lesz, akkor válik aktuálissá a kérdése. Jelenleg a tervünk az, hogy győzzünk.”

Ezt mondja a mariupoli anyáknak, akik a gyermekeiket siratják.

Amint Kelet-Ukrajna, Oroszország, a szabadság és a függetlenség zászlaja lobog Herszon és Novorosszija felett; amint felszabadul a donyecki és a luganszki terület; amint létrejön Herszon, Nyikolajev, Zaporozsje, Odessza, Dnyepropetrovszk és más köztársaságok – utána azonnal elkezdünk magyarázkodni.”

Az utóbbi bábállamokat már szervezik az orosz megszálló csapatok, ahol tudják. De nem hiszem, hogy Ukrajna népe bármiféle magyarázatra kíváncsi lenne. Nyilván Duginnak sem szándéka adott helyzetben magyarázatot adni a tetteikre: „dupla vagy semmire” játszik, ha veszítenek, neki úgyis mindegy, ha győznek, senki sem meri majd kérni azt a magyarázatot. De legalább küldetéstudata, na, az van neki. (Az „eurázsiai” a következő idézetben a Dugin pártján állókat jelenti, nem a két kontinens lakóit).

Nem tagadom, hogy az orosz világ ideológusa vagyok. De ez nem mond ellent az eurázsianizmusnak, amelyhez szintén ragaszkodom. Nehéz elképzelni az orosz világnak nagyobb támogatóit, mint az orosz eurázsiaiak. Az eurázsiaiak voltak azok, akik joggal és helyesen ragaszkodtak ahhoz, hogy Oroszország egy független civilizáció; hogy az orosz identitás nem nemzeti, nem etnikai, hanem egy kulturális típus, egy nyitott identitás. Bizonyos értelemben egy birodalom, amely mindent magába olvasztott. Központja az orosz nép. És nyitott azon népek előtt, akik sorsukat összekapcsolják az orosz nép sorsával, hogy méltó és teljes lehetőséget kapjanak arra, hogy részt vegyenek sorsunkban.”

Kösz, ezt most inkább kihagynánk. A fenének van kedve beolvadni egy olyan kultúrába, amit Dugin-félék irányítanak. Sok oroszt kedvelek, rendszerint írókat, zeneszerzőket, színészeket, tudósokat: de nem tudom kedvelni a duginokat, és jellemző, hogy azok az oroszok, akikkel szimpatizálok – ugyanígy vannak ezzel. Ők is utálják ezt a fasisztoid pánszláv nacionalizmust. Mi a célja Dugin szerint a mostani harcnak?

Minden bizonnyal Oroszországnak mint önálló civilizációnak a saját hagyományos értékeivel való érvényesülése. És ez addig nem lesz teljes, amíg nem egyesítjük az összes keleti szlávot és az összes eurázsiai testvért egy nagy térben. Minden ebből a sorslogikából következik – és így van ez Ukrajnával is.”

Értem, Bucsát, Borodjankát és a többi települést, ahol tömegsírokat hagytak maguk után, épp egyesítették a Nagy Orosz Birodalommal, a Nagy Térrel. Hát ha így egyesítenek, akkor ne is csodálkozzanak a fogadtatásukon.

És még ők emlegetnek „ukrán fasizmust”. Sőt, Szergejcev elvtárs a RIA Novosztyiban egyenesen az ukrán nép felszámolásáról álmodozott, mint írtam is volt nemrég. Hát, ha ultranacionalista, világuralomról álmodozó, embereket rasszista alapon megkülönböztető, elnyomó, kizsákmányoló és vérszomjas figurákat keres az orosz hadsereg – körülbelül ezek (is) a jellemzői a fasisztáknak – akkor rossz helyen jár.

Keresse őket Moszkvában.

Kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy ez a zavaros fejű ember sugalmazza legalábbis részben Putyin döntéseit.

Na, nem mintha Putyin különb lenne nála.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása