A hír szent, a vélemény szabad – mondja a szakmai közhely és igaza van. Ezt fordítják ki a szándékos félreértők, az ego-harcosok, akiknek a vélemény szent és a hír „szabad”, mármint annyira, hogy ha tetszik nekik, akár igaz se legyen, ha meg nem tetszik, akkor is hazugságnak nevezik, ha tudván tudják, hogy valós. Mert nekik a véleményük szent.

(Fotó: Lengyel-Szabó Péter / Telex)

Körülbelül ez jut az ember eszébe, amikor a mai tüntetésekről ír, márpedig ír, mert elhallgatni nem lehet őket. De mielőtt elkezdek azzal foglalkozni, hogy miképpen tüntettek Budapesten Oroszország és Ukrajna mellett (nyilván két különböző rendezvényről van szó, mely azonban összeért), vegyünk egy ma reggeli hírt.

Kijevi hír, és ellenőriztem: igaz. Arról szól, hogy újabb és újabb sírokat találnak Kijev környékén, kisebbeket-nagyobbakat, melyikben csak három holttest van, melyikben több száz. Eddig ezerkétszáz agyonkínzott ember holtteste került elő (nem egyazon hantból) Bucsán és máshol, a Kijevi Területen. A Meduza mai híre szerint:

„Április 29-én három férfi holttestét találták meg egy erdőben Mirotske falu közelében (9 kilométerre Bucsától). A rendőrség úgy véli, hogy az embereket megverték és megkínozták, mielőtt meghaltak. Kezüket megkötözték, szemüket bekötötték, és néhányuknak szájába szájpecket tettek. Az áldozatok testének különböző részein lőtt sebeket találtak. „Végül mindegyik férfit fülön lőtték” – mondta Andrij Nebitov, a regionális rendőrség vezetője.”

Egyetlen ilyen bestiális gyilkosságért is letöltendő életfogytiglan jár békeidőben, és ha a zárkatársak megtudják, mit művelt az elítélt, pláne, ha asszonnyal, gyermekkel művelte, gondoskodnak arról, hogy hamar kifogyjon az illető az élete hosszából. Mi járna akkor ezerkétszáz hasonló, különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságért? Vlagyimir Putyin tudja: kitüntetés, előléptetés. Jól tetszettek olvasni: az orosz elnök április 19-én gárdaalakulattá léptette elő a bucsai vérengzést elkövető 64-es Különleges Motorizált Lövészdandárt. Még azt is mondta róluk, hogy

„Ügyes és határozott fellépésük a katonai kötelességteljesítés, a bátorság, az önzetlenség és a magas szakmai színvonal példája.”

Hát, a fellépésük valóban határozott volt. És ügyesen kötözték hátra a civilek kezét kínzás, kivégzés előtt, csak mintha a katonának nem ez volna a kötelessége. Nagyon nem. Bátorságnak meg nyomát sem találni ezek között a gyilkos haramiák között: tegnap este egy csecsen és egy burját alakulat keveredett tűzharcba egymással – a zsákmány elosztásán vesztek össze.

Ezekkel a „hősökkel” szimpatizáltak ma a Szabadság téren meghirdetett oroszbarát tüntetés résztvevői. Hogy erre miképpen lehet képes eleven, anyaszülte ember? Úgy, hogy amint kezdtem, neki a véleménye szent, a saját véleménye, senki másé, és a hír „szabad” – annyira szabad, hogy csak a saját, számára kellemes híreket hiszi el, azokat, amik szerint „Bucsában nem történt semmiféle tömeggyilkosság, de ami mégis történt, azt az ukránok követték el saját népük ellen, hogy a szegény, ártatlan oroszokra foghassák”. Miért tettek volna ilyent az ukrán erők? „Mert gonoszak” – szól a válasz, és innentől meggyőzhetetlen a delikvens, ugyanis ez már a véleménye, ami szent.

Hívtak engem is, bár nem erre a demonstrációra, hanem a másikra, ami Ukrajna mellett állt ki – mentem is volna, ha a munka engedi, de hát nem lehetett. Pedig ezen a másikon ötször annyian is voltak, mint a moszkovitákén: ez azért jól mutatja, hogy mégiscsak van remény, nem bolondult még meg mindenki mifelénk.

Ezzel együtt kissé felakadt a szemem, mikor megláttam a transzparenst, amivel két elmebajnok állt az amerikai követség előtt. Azt írta rajta:

„KARMA IS A BITCH

BUCSA LIKE KATIN

STOP WESTERN WARMACHINE!

ASK SORRY FOR KATIN!”

Már maga a nyelv is olyan angol, hogy ahhoz képest a pidzsin Shakespeare veretes dialektusa. Ezt még DeepL vagy Google Translate sem látta, ez így jött világra, amilyennek látjuk, kétszáz szavas angol szókincsek összerakosgatásából. Nem mondom, kemény munka lehetett megfogalmazni, főleg, hogy így, ebben a formában semmi értelme. Ha nagyon le akarom magyarra fordítani, valami olyasmi lesz belőle, miszerint:

„A KARMA EGY KURVA

BUCSA OLYAN, MINT KATYN

ÁLLÍTSÁTOK MEG A NYUGATI HADIGÉPEZETET!

KÉRJETEK BOCSÁNATOT KATYNÉRT!”

Akkor most lássuk, mit akart a költő, azon kívül, hogy cservonyeceket szeretne, de nem kap. Ilyen kontármunkáért nem jár. Az első sor közkeletű angol mondás, körülbelül arra értik, amikor valaki másnak vermet ás és maga esik bele. Amerikai vonatkozásban ez most értelmezhetetlen, orosz vonatkozásban meg aki másnak vermet ás, az Ermitázs. A második sor szerint „Bucsa olyan, mint Katyn”, mármost a katyni mészárlás szomorú történetét ismerjük: Sztálin és a Központi Bizottság parancsára lemészárolták a Szovjetunióba menekült lengyel hadsereg tisztjeit, altiszjeit, katonáit, ráadásul a legnagyobb titokban. Az áldozatokat több sírban hantolták el, a Szmolenszk melletti Katinyban, a Tver melletti Mednojében és a ma Harkiv elővárosát képező Pjatyihatka erdeiben. Először a katyni tömegsírt találták meg, a németek, 1943-ban, közhírré is tették, mire bukkantak. A Kreml válasza az volt, hogy csak a németek lehettek, orosz ilyent nem tesz, szovjet meg pláne nem. A németektől sem volt idegen a tömeggyilkosság, tudjuk jól: de ebben most ártatlanok voltak. Aztán történt, ami történt, az a lényeg, hogy a rendszerváltásig úgy kellett tudni, hogy a rémtettet a németek követték el, aztán, ahogy már nem kellett úgy tudni, lehetett igazat is mondani róla. A németek követtek el más, sokkal, de sokkal borzalmasabb dolgokat – de az oroszok sem maradtak el tőlük. Katyn azóta is a kényszerített, történelmi hazugság példája: ha a mi oroszbarát tüntetőink azt akarták volna mondani, hogy Bucsában épp úgy az oroszok mészároltak, mint Katynban, és ahogy akkor, most is másra akarják kenni a rémtetteiket, akkor még igazat is mondtak volna: csakhogy akkor nem oroszbarát, hanem ukránbarát tüntetők lettek volna.

Innentől zavaros az egész: miféle nyugati hadigépezetet állítson meg és kicsoda? Nyugati önkéntesek harcolnak ugyan Ukrajnában, de nyugati hadseregek, hadigépezetek nem. Ha harcolnának, már rég hazazavarták volna az utolsó oroszt is az országból.

És milyen alkalomból kérjen bocsánatot az Amerikai Egyesült Államok Katynért? Vagy Bucsáért? Ott sem voltak, legfeljebb ezeknek az elmebajnokoknak a képzeletében, az ő oly szent véleményük szerint, az álhíreik világában: de hát ők abban is hisznek, hogy nincs koronavírus, azt a vírust, ami nincs, az amerikaiak kísérletezték ki ukrajnai biolaborokban, hogy aztán denevérek útján (a denevér ebben a világban költöző madár) az orosz nemzetre szabadítsák, ugyanis a nem létező koronavírus csak az oroszokat öli meg, az ukránokat nem bántja. Abban is hittek még fél éve, hogy az arcmaszkokban Morgellon-férgek laknak, a vakcinák gyorsan ölő mérget tartalmaznak és a beoltottak akarat nélküli zombivá változtak. Két évig hallgattuk három havonta, hogyan fog tömegével mindenki meghalni szerintük, aki be van oltva. Eljött a terminus, nem jött a tömeghalál – nem zavarta őket, eltolták a határidőt három hónappal. De hát náluk Hillary Clinton is csecsemőket eszik és az 5G-s okostelefon elevenen megsüti a madarakat. De a használóját is.

Futóbolondok ezek az oroszbarát tüntetők? Majdhogynem azok: így jár, aki elhiszi a képtelen álhíreket és az orosz propagandát. Ilyen állapotba kerül. Az megint más kérdés, hogy az álhírek kilencven százaléka az orosz propagandából származik, és a 2010 óta tartó oroszbarát budapesti politika megtette a magáét. Mivel a kormánymédia megszokta, hogy egy fajta hírből nem lehet baj, abból, amit a hivatalos orosz forrásokból merítenek, most, mikor már tilos lenne ezeket használniuk, sem tudnak lemondani a módszerről. Addig olvasták és főleg: addig írták a moszkovita maszlagot, míg el nem hitték, most már szívből hiszik is, vallják is. És ha ők így jártak, a közönségük százszorosan így jár.

Hányan lehettek ezek az oroszbarátok? Jó szokás szerint ahányan akarnak lenni, mert ahogy vége van a rendezvénynek felszorozzák a résztvevők számát tízzel vagy százzal, esetleg ezerrel, én a jelentések és a fotók alapján azt mondanám, nem lehettek többen kétszáznál. Mindenesetre az Ukrajna mellett tüntetők ötször annyian voltak, és mivel a két esemény földrajzilag egymáshoz közel ért véget, találkozhattak a résztvevők, bár atrocitásokról nem érkezett hír.

Volt az oroszbarát demonstráción magyar politikus?

Volt bizony, ha Thürmer Gyulát annak lehet nevezni. De ugyan még ki is tett magáért, mert a Népszava tanúsága szerint az amerikai Dél, a Konföderáció zászlajával érkezett a Szabadság térre – elképzeltem, ahogy rohamra indul a rabszolgatartás jogáért az Egyesült Államok Követsége ellen és a tengerészgyalogosok szép egyenletesen szétkenik a flaszteren.

Közben páran mellette Budaházy szabadon bocsátását követelték, ami azt jelenti, hogy vagy amerikai, vagy ukrán tömlöcben kell legyen, de ez már csak enyhe színfoltja a nagy, kavargó, tarka Tébolynak, ami ezeknek az önsorsrontóknak a koponyájában örvénylik. Ahhoz képest, hogy ma olvastam a RIA Novosztyi publicisztika-rovatában (amit ők ezek szerint nem olvasnak valamiért), miszerint Európa el akarja pusztítani Oroszországot annak fennállása óta, és ezért mindent meg szabad és kell is tennie az orosz népnek Európa ellen: szerintem holnapra fel fogják azt is fedezni, hogy Oroszország korábban létezett már, mint Európa és Ázsia együtt, tehát fizessünk nekik bérleti díjat visszamenőlegesen is a Jura-kortól számítva, mert ők voltak itt előbb. De hogy Moszkvából a budapesti oroszbarátok pont úgy néznek ki, mint a budapesti ukránbarátok, az hétszentség: eleget mond az is, hogy a mai és itteni demonstrációkról egyetlen komolyan vehető orosz nyelvű hírforrás írt: a Meduza, ők közöltek négy fotót az eseményekről (kettőt az egyikről, kettőt a másikról). A Kreml médiájában nem írtak egy szót sem eddig róluk. De még egy mínuszos hírt sem érdemeltek. Nulla a visszhangja a moszkovita bulinak is, pedig fogadtam volna, hogy valahol meg fogják említeni.

De nem, erről szó sincs.

Miért tüntettek az oroszbarátok és miért az ukránbarátok?

Azért, mert az egyiknek a vélemény szent, a saját, befolyásolt véleménye, szentebb minden valós információnál, a másiknak a hír, éspedig a valós, ellenőrzött, igaz hír. De náluk viszont lehet szabad a vélemény.

A hír igaz: Kijev környékén már ezerkétszáz megkínzott, lemészárolt áldozat holttestét találták meg.

És ezen nem változtat semmiféle vélemény, hangoztassák akárhányszor, akármilyen hangosan, érveljenek mellette bármilyen képtelenségekkel.

Túl sokan látták már a halottakat ahhoz, hogy le lehessen tagadni, ami történt.

Szele Tamás