Forgókínpad

Forgókínpad

Extraprofit és veszélyhelyzet katonazenekarral

2022. május 25. - Szele Tamás

Akkor most itt van nekünk ez a háborús veszélyhelyzet és meg kell magyarázni, mert tegnap már a kisboltban és a kínainál is megkérdezték tőlem, hogy mivel jár ez. Hát, ha én erre válaszolni tudnék, nagyon okos volnék, de azt legalább meg tudom mondani, mivel nem. Első sorban nyugodjon meg mindenki: ez nem hadiállapot. Csak fosztogatás.

seggtrombita.jpg

Könnyű azt mondani, hogy nyugodjunk meg, de a miniszterelnök dél körül belengette a Facebook-oldalán, hogy ma délután Nagy Bejelentésre készül, és most mindenki síkideg, hogy mit fog mondani: bár azért nagyon radikális dologról tán csak nem lesz szó: én valami gazdasági jellegű szabályozásra számítok, ami persze nagyon fontos – hiszen ha elcseszi, felkopik az állunk – de mégsem mondjuk egy Huxit. Bár inkább meg sem próbálok jósolgatni, arra csak ráfarag az ember, mert vagy nem teljesül be a prognózis, és kinevetik, vagy – ettől tartok jobban – beteljesül, ugyanis én meglehetősen pesszimista alkat vagyok, vagy nevezzük ezt inkább jól értesült optimistának.

Azért ne feledjük, hogy ez az ország már hetedik éve folyamatosan veszélyhelyzetben él, ugyanis először 2015-ben hirdették ezt ki, akkor a „tömeges bevándorlás” miatt, aztán később az is fenntartották, de kihirdették a veszélyhelyzetet a világjárvány miatt is, amit most lehet, hogy visszavonnak (a visszavonás tervezetét már láttam), viszont van helyette ez a háborús. Szóval, ha azt vesszük, semmi különös nincs, az lenne a különös, ha egyszer valami miatt nem volna veszélyhelyzet. De az mindig lesz, ha mégse volna, fognak valami vészt nekünk, kötéllel, mint régen a katonát.

Jogilag azért nem árt, ha tisztában vagyunk azzal, milyen jogokat lehet ilyenkor korlátozni és milyeneket nem.

Korlátozható jogok

  • A szabadsághoz való jog,

  • a személyi biztonsághoz való jog,

  • a gondolati, lelkiismeret és vallásszabadsághoz való jog,

  • a békés gyülekezéshez való jog,

  • a tulajdonhoz való jog.

Nem korlátozható jogok

  • az élethez való jog,

  • az emberi méltósághoz való jog,

  • a kínzás, a kegyetlen, megalázó és embertelen bánásmód tilalma,

  • a szolgaság, illetve az emberkereskedelem tilalma,

  • az ártatlanság vélelme és a védelemhez való jog a büntetőeljárás során.

Nem korlátozható továbbá

  • az Alkotmánybíróság működése és

  • magának az alaptörvénynek a hatálya.

Legalábbis az alaptörvény szerint. Ezen kívül veszélyhelyzetben a kormány hozhat rendeleteket, amellyel – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat. Itt van a kutya elásva, ugyanis ez a lehetőség szinte bármire feljogosítja az ország vezetését. Erről a bármiről fogalmazhatott úgy tegnap Orbán Viktor, hogy:

Egyetlen percet sem vesztegettünk, mert a szomszédunkban háború zajlik. Egy olyan háború, amelynek még senki sem látja a végét. Ez a háború folyamatos veszélyt jelent Magyarországra, kockára teszi a fizikai biztonságunkat, és veszélyezteti a gazdaság és a családok energiaellátását és anyagi biztonságát is. Látjuk, a háború és a brüsszeli szankciók hatalmas gazdasági felforduláshoz és drasztikus áremelkedésekhez vezettek. A világ egy gazdasági válság küszöbén áll. Magyarországnak ebből a háborúból ki kell maradnia, és meg kell védenie a családok anyagi biztonságát. Ehhez mozgástérre és azonnali cselekvőképességre van szükség. A kormány az Alaptörvényben biztosított jogával élve ma éjféltől kihirdeti a háborús veszélyhelyzetet. A járvány elleni védekezés alatt bevezetett veszélyhelyzethez hasonlóan ez is lehetővé teszi a kormánynak, hogy azonnal reagáljon, és minden lehetséges eszközzel megvédje Magyarországot és a magyar családokat. Holnap tájékoztatni fogom Önöket az első döntéseinkről.”

Drámainak drámai, csak épp az említett „mozgástér” és „cselekvőképesség” elég tág fogalom. Egyelőre várunk, spekulálunk.

Én például azon spekulálok, hogy ha már ilyen háborús veszélyhelyzet van, férfiatlan (és nőietlen) dolog kivárni, mi történik velünk, tehetetlenül, passzív szemlélőként, míg körbehordozzák az országban a véres kardot: menjünk elébe a bajnak, jelentkezzünk önkéntesnek! Nem azért, mert annyira szeretném a háborút, azt a katonák sem szeretik: épp azért legyünk önkéntesek, hogy ne menjünk háborúba!

Ugyebár, ha az ember önkéntes, mi az egyetlen, amit nem tehetnek meg vele?

Nem sorozhatják be, hiszen már katona.

Most már csak arról kéne tenni, hogy jó, békés, biztonságos helyre kerüljünk, ha lehet, ismerősök közé. Háborúzzanak mások. Na, de miféle fegyvernem az, amelyik nem harcol? Azért akad pár ilyen, a hadseregek fő tevékenysége ugyanis többnyire nem a háború, nem harcol az egészségügyis (de azért kerülhet harctérre sajnos), nem harcol az adminisztrátor, a GH-s, a konyhás, nem harcol egy csomó ember, de a legkevésbé a katonazenekar harcol. És nekem pont egy ilyen pozíció volna a legkényelmesebb. Mondjuk tamburmajor nem lehetnék, mert ahhoz komolyabb pocak kell, mint az enyém, bár a szakállam megvan hozzá, aztán a katonazenekarban viszonylag ritka a zongora is, amihez valamennyire konyítottam boldogult úrfikoromban, ugyanis sokan kéne tolják játék közben, de mondjuk cintányéros még lehetnék, ahhoz nem kell nagy zenei képzettség.

Csak épp kész, már működő katonazenekarral kéne jelentkezni, hogy ne suvasszák be az embert valami igaziba, ahol kiderül, hogy nem tud zenélni: előre meg kell alakítani a bandát, és úgy bevonulni, együtt, mint egy önkéntes területvédelmi egység, rohamszopránokkal és nehézbaritonokkal. Lehetne akár egész nagy létszámú is ez az alakulat, én megszellőztettem az ötletet az ismeretségi körömben, és olyan túljelentkezés támadt hirtelen, hogy akár egy teljes zászlóalj-harccsoport is összeállt volna a tábori ukulelésekből, tekerőlantosokból és tamburásokból, külön fagottista kommandóval. Könnyű, tábori pikulásraj kíséretében.

Ennyi ember között már csak akad valaki, aki alkalmas lesz tamburmajornak is, pocakilag és szakállilag. Attól tartok, ennek a katonazenekarnak önkéntes alapon nagyobb lenne a létszáma, mint a mostani Honvédségnek, érdemes is volna valami tagsági díjat szedni. Sőt, alegységeket is létre lehetne hozni, például a negyvenkettes tubásokat és a tizenhetes dorombalakulatot, ez utóbbit Spárga macska vezetné, ő lenne az egyetlen az egész csapatban, akinek volna is fogalma a dorombról.

Valahogy így kéne, kérem, csak meg ne feledkezzünk a gulyáságyúról, a tábori konyha nagyon fontos, és addig kéne szimulálnunk a katonáskodást, míg el nem múlik a háború. Azért nem a vészhelyzet végéig, mert már jeleztem, hogy Magyarországon előreláthatóan valami miatt mindig lesz veszélyhelyzet.

Lenne persze saját lobogónk, melyre arany betűkkel hímezné a zászlóanya jelszavunkat:

Leben und leben lassen”

ezt különben Szép Ernő is a kardjára vésette, mikor bevonult önkéntesnek az első világháborúba.

Csak két dolgot kéne elkerülnünk bármi áron, mint ördög a szenteltvizet: a harcot és a zenélést, mert ezt a kettőt nem nekünk találták ki. Éles bevetéseken esetleg előadhatnánk egy-egy nagy, hosszú szünetjelet, ízlés szerint Sousától vagy Händeltől, nagyjából mindegy is, a szünetjel mindkettőnél egyformán hangzik.

No, eddig tartott a várakozás, elhangzott a Nagy Bejelentés.

Ahogy mondtam: gazdasági döntés született, konkrétan arról, hogy létrehoznak egy rezsivédelmi és egy honvédelmi alapot, amelyet úgy fognak feltölteni, hogy a kormány kötelezi a bankokat, a biztosítókat és a nagy kereskedelmi láncokat, az energiaipari és kereskedő cégeket, a telekommunikációs vállalatokat és a légitársaságokat, hogy az extraprofitjuk jelentős részét ebbe a két alapba fizessék be. Az intézkedések időben korlátozottak, 2022-re és 2023-ra vonatkoznak.

Orbán szerint akik ebben a háborús helyzetben extra haszonra tesznek szert, azoktól elvárják, hogy segítsék az embereket és járuljanak hozzá az ország védelmi költségeihez.

Hát, a légitársaságok eddig sem forgatták vasvillával a pénzüket, hogy ne penészedjék, a világjárvány alaposan padlóra küldte őket, a nagy kereskedelmi láncok a világméretű élelmiszerválsággal küzdenek, de mondjuk mindegy is, mert a gazdasági válság meg mindenkinek púp a hátán, szóval nagy ötlet a különadó kiszabása, elég sok vállalkozás fogja elhagyni az országot, ha nem lesz kifizetődő. Esetleg a létesítményeiket majd államosítják, mint Moszkvában, ahol a Renault kényszerült egy rubelért eladni a gyárát, és ezentúl Moszkvicsokat termelnek benne, a Mc McDonald’sból meg Gyágya Ványa lett (nem viccelek: Ványa bácsinak nevezik a helyére tervezett „nemzeti” gyorsétterem-láncot).

Szóval, erről van szó: képzelem, mi szabott volna ki, ha még háború is volna, nem csak „veszélyhelyzet”.

Amondó volnék, mégis meg kéne alakítani azt a katonazenekart, már csak azért is, mert több haszna volna, mint a kormánynak.

Esetleg elhúzhatnánk a nótájukat is.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása