Ma megint nem a háborúról lesz szó, legalábbis szeretném, ha a magyar sajtó ügyeit senki sem annak fogná fel: inkább csak vetünk egy pillantást a kormánymédia meglepő helyzetére. Meglepő, mert ellentmond a közvélekedésnek, mely szerint a 2010 óta regnáló magyar vezetésnek semmi sem drága, ha propagandáról van szó.
Nos, a közvélekedés, mint az utóbbi idők néhány esete mutatja, ebben némiképp téved. Illetve... most alakult ki egy olyan helyzet, olyan politikai tér, amiben a korábbi, megcsontosodott vélemények nem okvetlenül érvényesek, mert korábbi, szintén megcsontosodott gyakorlat alapján alakultak ki, ha változik a gyakorlat, váratlan dolgok történnek, amikre tapasztalataink alapján nem számítunk.
Ilyen most a Pesti TV megszűnése, a Pesti Srácok megingása, a leépítések a Mediaworksnél (olyan mértékű, 50-60%-os leépítésekről van szó, amelyek valódi lapoknál lehetetlenné tennék magát a munkát is, de a Mediaworks központi rendszerű cikkelosztása ezt lehetővé teszi ugyan, legfeljebb minden vidéki napilap egyforma lesz), egyes kisebb orbánumok eltűnése... lehet ezekre legyinteni és azt mondani: „Vége a kampánynak, nyertek, a mór megtette a kötelességét, a mór mehet”, csak ez nem ennyire egyszerű.
Ugyanis mondjuk a Pesti Srácokat 2013-ban alapították. Miért nem jelentkeztek hasonló finanszírozási gondok a 2014-es vagy 2018-as Fidesz-győzelem után, miért jelentkeznek most?
Nos, erre én sem ismerem a pontos választ, csak merengek a kérdésen. Az is érdekelne, hogy ha ez a vállalkozás a Pesti TV-től függetlenül nyereséges volna, akkor miért kezdte el épp a főszerkesztője emlegetni a csatorna megszűnésekor azt, hogy a lap is veszélyben van? Senki más nem mondott ilyent, csak ő. Olyan más sajtótermékkel is megesett, hogy az egyik része hirtelen (vagy tartósan) veszteségessé vált, olyankor azt megszüntetik, és kicsit könnyebben ugyan, de megy minden tovább.
Nagyobb lehet a baj náluk annál, ami nyilvános. Egyelőre lássuk a mai híreket. Huth Gergely főszerkesztő azt nyilatkozta a szintén kormánykézbe került Médiavilágnak, miszerint:
„Örömmel újságolhatom el, hogy sikerült jó megállapodást kötni a folytatásról Vaszily Miklóssal és Kovács Gergellyel, a Pesti TV tulajdonosi körének képviselőivel. A koncepció szerint mindkét szerkesztőség munkatársai tovább dolgozhatnak, hiszen egy új kiadó kezében integráltan működhet tovább a PestiSrácok.hu és a Pesti TV csapata. A PestiSrácok megszokott tartalmait egy új, a pesti.tv címen elérhető videóoldal egészíti majd ki, miközben a Pesti TV számos kedvelt arcával és műsorával a Hír TV-n találkozhatnak majd a nézők. A jövőben csakúgy, mint az elmúlt évtizedekben szoros együttműködésre törekszünk a Hír TV-vel és a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) munkatársaival, így újra lesz átjárás a különböző nemzeti patrióta értékeket valló műhelyek között. – Az átalakulás részeként a PestiSrácok jogait birtokló Insider Media Lapkiadó Kft. és a szerkesztőség működtetésével foglalkozó Gerilla Press Lapkiadó Kft. helyét egy új vállalkozás veszi át, amely a tervek szerint a Pesti TV-t ma is felügyelő tulajdonosi kör kezébe kerül – jelentette ki.”
Anélkül, hogy üzleti részletekbe mennék – pedig érdemes volna – úgy fogalmaznék, hogy még egy ilyen győzelem, és jön a végrehajtó, bár mondjuk a Pesti TV utolsó erőfeszítése (a Századvég számára kedvező „felmérésének” közreadása) valami hasonló próbálkozás volt. Szóval a kábeltévé az online lap rovatává változik, aki ért valamennyire a tévézéshez, az elmegy a Hír TV-hez, mellyel és a KESMA-val gyümölcsöző együttműködés várható (vagyis teljes anyagok átvétele tőlük és átadása nekik, bár ez eddig sem volt nagyon másképp), és minden nagyon szép lesz.
Lehet, hogy Huth mosolyog, de hogy nem őszinte ez a mosoly, az biztos
Ha én most a Pesti Srácoknál dolgoznék, csendben, de nagyon sietősen elkezdenék másik munkát keresni, míg lehet. Meg amíg még lesz.
Itt, kérem, meglátásom szerint az üzleti modell mondta fel a szolgálatot. Ha kicsit visszalapozunk az időben, azt látjuk, hogy az egész vállalkozás a Pesti Srácok 2013-as indításával kezdődött. Akkor még nem volt KESMA, a Mediaworksöt is az év november 26-án hozták létre (eredetileg nem annak szánták, ami lett belőle), a 888 is csak 2015 szeptemberében indult el. Miért fontos ez?
Azért, mert akkor még nem direktben finanszírozta a kormánymédiát a politika, hanem hirdetéseken keresztül. Emlékszem a Népszavában megjelent egy vagy két Közgép-hirdetésre, ami miatt annyian felháborodtak: nos, abból a pár, politikamentes reklámból hónapokig tudták finanszírozni a munkatársak fizetését. Az viszont már politika, hogy miért keveredett oda az a néhány is, holott a kormánysajtónak voltak fenntartva: azért, mert az akkori politikai helyzetben rosszul hatott volna egyes külkapcsolatokra, ha megszűnik az egyetlen nyomtatott ellenzéki napilap.
Abban az időben tehát a kormánymédia abból élt, hogy egészen biztosan kapott zsíros hirdetéseket, mindenki más meg abból nyomorgott, hogy egészen biztosan nem kapott. Mára ez annyiban változott, hogy még totálisabb lett a reklámpiac politikai ellenőrzése: ha én el akarnék helyezni egy online felületen bármilyen exkluzív, jól fizető hirdetést, egyszerűen nem állnának szóba velem, a piac teljesen kormánykézbe került. Azonban 2013-15-ben erre még boltot lehetett alapozni: mármint, ha az ember kormánypárti volt.
Aránybányának is hívhatjuk az akkori hirdetési gyakorlatot, csak hát minden telér kiapad egyszer. A Pesti Srácok már eleve egy nagyon pazarló szerkesztőségi rendszerrel indult: körülbelül annyi írás jelent és jelenik meg rajta, mint más oldalakon, de ezt harminc főállású munkatárs állította-állítja elő. Dolgozom olyan lapnak, ahol ugyanezt a munkát hárman végezzük el, olyannak is, ahol ketten. Értem én, hogy a kormányközeli cégek hirdetései fedeztek volna akár száz munkabért is havonta, de ennyi ember egy csónakban egyszerűen felesleges.
Azonban, míg van pénz, miért ne alkalmazzák őket?
Főleg, hogy 2012 óta bevallott szándéka volt a magyar kormánynak az online tér dominálása. Emlékszem az első, tétova próbálkozásaikra a „Nemzeti Regiszterrel”, ami „majd lenyomja a Facebookot”, ilyen akcióik minden évben voltak, minden évben csúfos kudarcba is fulladtak. Fene egy hely a sajtópiac, nem úgy működik, mint a többi. Minden online kormánymédia-vállalkozás egy kaptafára készült, nem is csoda, hogy nem működtek: ugyanis rengeteg pénz ment el rájuk, de ebből egy fityinget sem költöttek arra, hogy kiismerjék az online tér sajátosságait. Deutsch Tamás reszortja lett volna ez, de ő sem az a tipikus kocka, akármilyen érdekes feje is van amúgy, ezek szimpla propagandakiadványok voltak, online terjesztéssel.
A helyzet 2020 nyarán változhatott meg, amikor a kormány a KESMA 2018-as megalapítása után (jellemző, hogy szeptember 11-én alapították) másodszor vágott bele komoly terjeszkedésbe a sajtó frontján: ilyen vagy amolyan alapon, de komoly pénzek kezdtek kerülni az online kormánymédiába. A 888-nál nem, de ők már a KESMA tulajdonában voltak, viszont elindult a Megafon (ó, természetesen közadakozásból, mi egyébből indult volna?), a Pesti Srácok megvalósíthatta az álmát és indított egy kábeltévét – amiről kiderült, hogy nagyon kevesen nézik. Arról feledkeztek meg, hogy egy tévétől egészen mást vár a néző, mint egy politikai napilaptól. Például szórakozást. Na, arra nem volt alkalmas, de kicsit sem.
Míg futotta az alapokból – egy kevésbé nézett tévécsatornát már nem tartanak el a kormányközeli cégek reklámjai – ment is a kocsi, tavaly ugyan megdöccent, de helyrerakták, kampány alatt kormánypárti médium nem szűnik meg, hanem most már nem volt kegyelem.
Miért?
Innentől spekuláció következik. Annak tanúi voltunk, hogy a kormány valóban komoly sikereket ért el a magyar nyelvű online térben, csakhogy nem ingyen. Nagyon nem ingyen. Végre felfedezhette valamelyik sameszük azt, amit a tizenkét évesek is tudnak egyébként, miszerint a közösségi oldalakon akkor van forgalmad, ha meghirdeted magadat. Átkozták eleget a Facebookot, hetente akarták kitiltani az országból, de végső soron a megdöbbentő ismertséget azok a tíz- vagy inkább százmilliárdok hozták meg a választások előtt-alatt, amiket a Facebook-hirdetésekbe toltak be. Itt áll előttem, hogy például Rákay Philip második oldalára, ami nem is létezik olyan régóta, a Megafon által 127 249 198 forintot fizetett ki. Mikor költöttek rá utoljára?
Eltalálták: 2022. április harmadikán.
Mindenesetre a kormánymédia átalakulása mögött az állhat, hogy
Még a kormánynak sincs végtelen mennyiségű pénze propagandacélokra. Sok van, rengeteg van, végtelen mennyiségű nincs.
A régi módszerek (hagyományos orgánumok, híroldalak, podcastek, kábeltévé-csatornák) rengetegbe kerültek, és kevéssé voltak hatékonyak.
Ellenben az új módszer – a Facebook-hirdetés – csodásan mérhető számokat mutat, átütően sikeresnek tűnik, és végül is valahogyan csak sikerült megnyerni azt a választást.
Még akkor is, ha direkt kerül sokkal többe, mint a régi, kevésbé hatékony módszerek közvetve, kiszervezett hirdetések útján.
Ennek a sokkal több pénznek egy részét pedig el lehet venni a a régi szponzoráltaktól és kész
Mivel azonban most épp nincs kampány (illetve van, a Fidesznél egy kampány mindig akkor kezdődik, amikor az előző véget ér, csak most nem intenzív), a felpimpelt celebkoszorúra is kevesebbet költenek, nem fognak azok nagyon messzire elkóborolni, előjönnek majd, ha hívják őket.
Tehát a kormánymédia átalakulásának ez lehet a gazdasági oka. Új üzleti modellt találtak, ami sikeresnek tűnik. A régit meg elfelejtik, leépítik. Hogy aztán ez részleteiben hogyan fog kinézni, arról sejtésem sincs, talán tessék megkérdezni a delphoi jósdát, de hogy most a „klasszikus” – azért az idézőjel, mert a valóban klasszikus a nyomtatott volna – kormánymédia nem fog dúskálni a pénzben, az biztos.
Zárszónak annyit: semmi kifogásom nincs az ellen, hogy ezek az emberek is elmondhassák a véleményüket.
Csak két kérésem volna, és mindkettőt érvényesítem magamra is.
Az egyik, hogy ne hazudjanak tudatosan munkájukban és ne keverjék össze a véleményt a ténnyel.
A másik, hogy egyenlő, piaci viszonyok között működjenek az összes többi médiummal, aztán lássuk meg, ki marad talpon a szabad versenyben.
Mindkét kérés lehetetlen, tudom én azt...
De ha betartanák, felőlem olyan véleményt írjanak, amilyent akarnak, és olvassa, aki szereti.
Na jó, hagyjuk a fantáziálást. Született lakájokból se művészek, se aranykezű mesteremberek nem lesznek soha.
Mindenesetre nem lennék a helyükben.
Szele Tamás
