Most egy érdekes dologgal fogok megpróbálkozni, ugyanis leírom, miből lesz a cserebogár, bocsánat, a „hír”. Azért teszem idézőjelbe, mert hír is, nem is, egyenes hazugságnak nem mondanám, de igazságnak még annyira sem, akárhogy zeng tőle a magyar sajtó bizonyos része. Nem véletlen, hogy sehol sem jelölik meg rendesen a forrását, úgy kellett kinyomoznom.
Az egész történet azzal kezdődött, hogy reggel, mint mindig, átnéztem a magyar nyelvű napilapokat. A kormánymédiát is: nem (csak) élvezetből olvasok újságot, ez azért része a mindennapi munkának is. Mit látok a Pesti Srácokban?
„Odessza eleste hozhatja el az ukránok vereségét
A nyugati hírszerzési központok hónapok óta folyamatosan számolnak be arról, hogy Ukrajna két héten belül megnyeri a háborút. Ennek fényében érdekes kijelentést tett Murphy Donovan, nyugalmazott amerikai hírszerzőtiszt, aki arról írt elemzésében, hogy Odessza eleste Ukrajna teljes és végleges vereségét jelentené.
Az American Thinker számára írt egy cikket Murphy Donovan, az amerikai légierő nyugalmazott hírszerzési ezredese, amelyben kifejtette, hogy ha Odesszát elveszítik, Ukrajna teljes vereséget szenved az Oroszországgal vívott összecsapásban. Hozzátette, hogy Odessza jelentősége a szovjet idők óta fennáll. Véleménye szerint azonban Kijev elveszítheti a város feletti ellenőrzést, még csak nem is az orosz erők sikeres akciói, hanem a városon belüli események következtében. Úgy gondolja, ez Ukrajna számára „a játék végét” jelentené – idézte az elemzést az Index.”
No jó, válasszuk ketté a dolgot. Odessza eleste valóban végzetes csapás volna a gabonatermelésre épülő ukrán mezőgazdaságra, ugyanis a legnagyobb kikötő nélkül csak orosz vagy román közvetítéssel kereskedhetnének, de Konstanca sem akkora, hogy pótolhatná Odesszát: szóval mondom, ha és amennyiben elesne, az jelenthetné az ukrán vereséget.
Másfelől azonban ha Szevasztopol esne el, az meg az orosz vereséget jelentené, mert Ukrajna ölébe hullana a Krím és az Azovi-tenger mindenestől, igen jó kérdés, hogy ebben az esetben hova menne majd haza az orosz Fekete-tengeri Flotta és hogyan? Ráadásul ma arról nem jött hír, hogy Odesszában bármi említésre méltó történt volna, de arról igen, hogy egy állítólagos „dróntámadás” miatt, ami alig okozott kárt, Szevasztopolban lemondták az Orosz Flotta Napja alkalmából tervezett hadihajó-felvonulást.
Szóval tele van mindkét barna nadrág, de az oroszoké mintha jobban tele volna.
Rendben, időközben ugyanezt kicsit másképpen közölte a Mandiner is:
„Az American Thinker számára írt egy cikket Murphy Donovan, az amerikai légierő nyugalmazott hírszerzési ezredese. A cikkben kifejtette, hogy ha Odesszát elveszítik, Ukrajna teljes vereséget szenved az Oroszországgal vívott összecsapásban.
Hozzátette, hogy Odessza jelentősége a szovjet idők óta fennáll.
Véleménye szerint azonban Kijev elveszítheti a város feletti ellenőrzést, még csak nem is az orosz erők sikeres akciói, hanem a városon belüli események következtében. Úgy gondolja, ez Ukrajna számára „a játék végét” jelentené.”
Jó, de ki ez a Donovan? Gyakori a neve, a szaksajtóban elég sok ember publikál, akit így hívnak, ugyanakkor sehogyan sem ugrik be... hátha az Indexből kiderül.
Az Indexből az derül ki, hogy ők honnét vették (legalább tisztességesen megjelölték a forrást). A Moszkovszkij Komszomolecből!
Nocsak. Kezd pikáns lenni az ügy, elvégre ritkán írnak nyugalmazott amerikai hírszerző tisztek az orosz pártlapokba, ráadásul ez a Kreml egyik elkötelezett oszlopa. Jó, akkor lássuk, mit írt a Moszkovszkij Komszomolec (hogy nekem is miket kell összeolvasni időnként...):
„Ha Ukrajna elveszíti Odesszát, teljes vereséget szenved az Oroszországgal való konfrontációban – mondta Murphy Donovan, az amerikai légierő nyugalmazott hírszerző ezredese.
Az American Thinker számára írt cikkében Donovan felhívja a figyelmet Odessza jelentőségére, amely a szovjet időszak óta fennáll. Véleménye szerint azonban Kijev elveszítheti a város feletti ellenőrzést, még csak nem is az orosz erők sikeres akciói, hanem a városon belüli események következtében.
Véleménye szerint ez Ukrajna számára „a játék végét” jelentené. Megjegyezte azt is, hogy mind Ukrajna, mind az Európai Unió és az Egyesült Államok által képviselt patrónusai „epikus viharral” néznek szembe a politikában és a gazdaságban.
Korábban Volodimir Zelenszkij ukrán elnök közölte, hogy Odesszában megkezdődtek a munkálatok az ukrán gabonaexport helyreállítására.”
Jó, akkor az már világos, hogy a három magyar forrás ezt az orosz forrást használta, melyik így, melyik úgy. Ez még nem bűn vagy hiba, ugyan megnézhetnék, honnan idéznek, de egyetlen helyen, az Indexnél meg is nézték, a másik kettő tesz úgy, mintha saját maguk találták volna az írást az American Thinkerben.
A következő lépés az, hogy kiderítsük: írt-e ilyent egyáltalán Donovan abba a lapba. Nem könnyű feladat, ugyanis az American Thinkernek nincs keresője, bár mondjuk az impresszumában jelzik is, hogy hobby-lap, amit ingyen csinálnak, mikor ráérnek a szerkesztők, szerzők, de különben nem is olyan könnyű dolog híroldalra keresőt bűvölni, nekem az egyik saját vállalkozásomban megjelenő ilyenre másfél éve nem sikerül. Mindegy, van Google. A szerzőre és Odesszára keresve egy másik írása kerül elém (fontos lehet neki ez a város), a Small Wars-on, ami katonai szaklap, ott csak annyit ír, hogy:
„Amikor Odessza, az utolsó jelentős, még Kijev által ellenőrzött kikötő elesik; vége a játéknak Ukrajna – és valószínűleg a globalizmus – számára.
Ha Mariupol precedensértékű, mennyire lesz lelkes Odessza hasonló sorsra jutni? Mariupol egy ipari nyomornegyed volt, mielőtt Oroszország romhalmazt csinált belőle. Odessza egy utolsó létfontosságú kikötő – és egy ikonikus tengerparti üdülőváros.”
Ezt is május 25-én. Hát, ha ez a véleménye, akkor ez a véleménye, írja csak: ellenben meglett az életrajza, Végre kiderül, kivel van dolgunk. Lássuk.
„G. Murphy Donovan
A szerző az USAF volt hírszerző tisztje, vietnami veterán, az Iona College (BA), a Dél-kaliforniai Egyetem (MS), a Védelmi Hírszerző Főiskola és a Légiharc Főiskola diplomás hallgatója. A Santa Monica-i RAND Corporation volt vezető USAF kutatója, valamint a Santa Monica-i RAND Corporation, és a HQ USAF ACS Intelligence, ACS Intelligence, kutatási és orosz (más néven szovjet) tanulmányok egykori igazgatója, aki James Clapper tábornok alatt szolgált. Donovan ezredes dolgozott a Védelmi Hírszerző Ügynökségnél, a Nemzetbiztonsági Ügynökségnél és a Központi Hírszerző Ügynökségnél.”
Ha vietnami veterán, akkor azért nem lehet egy mai gyerek, aki mondjuk 1968-ban húsz éves volt, az ma hetvennégy. Elhiszem, hogy konzervatív, jelentsen ez nála bármit is. Joga van a véleményéhez is meg ahhoz is, hogy közölje, de lássuk már az ősforrást, az eredetit, amiből a Moszkovszkij Komszomolec is táplálkozott!
Megvan. Július 28-án jelent meg, ez lesz az, a címe:
Igen erősen moszkovita, Kreml-párti írás, azonban nem Odesszáról szól. Persze szót ejt erről a városról is, ahogy az árulás útján orosz kézre került Herszonról is, de tulajdonképpen végig azt bizonygatja, miszerint Ukrajna reménytelenül korrupt hely, Victoria Nuland hülye és Victoria Spartz ukrán származású amerikai republikánus képviselő, aki ugyanezt mondja, nagyon okos. Idézem, mennyit beszél Odesszáról:
„Vegyük észre azt is, hogy Odessza egy hagyományos szovjet célállomás, amely erős kapcsolatokkal rendelkezik az orosz elithez. Ha és amikor Odessza elbukik, akkor az is az Ötödik Hadoszlop nyöszörgése közepette, nem pedig harccal fog elbukni, akárcsak Herszon.
És akkor talán vége a játéknak Ukrajna számára.”
Az írás 5370 leütés hosszú, Odesszáról ennyi szó van benne. 306 leütés.
Na, akkor döntsük el, mi ez?
Nem lehet álhírnek mondani, mert végső soron leírja Donovan, amit a későbbi másodközlések idéznek tőle, csakhogy – az írás nem erről szól. Ez mintegy mellékes része.
Írta? Írta.
Erről írt? Nem erről írt.
Az történhetett, hogy Donovan elkövette ezt az anyagot az alt-rightba hajló, sőt, szélsőjobboldalinak is nevezett American Thinkerben, ami egyébként Trump bukása után konteóterjesztéssel is foglalkozott. Azok megküldték a köteles példányt Moszkvába, mint mindig, és ott egy angolul tudó valaki rácsodálkozott az inkriminált három mondatra. Az írás többi részét sutba vágta, és ennyiből faragott reciklálható „hírt” az orosz kormánymédia számára. Meg is jelent a Moszkovszkij Komszomolecben, abból aztán kritika nélkül vette át a magyar médiának erre hajlamos része, még az orosz forrást is csak az Index jelölte meg. Kapkodták egymás kezéből.
Szerintem még fogják is.
De döntsük már el, mi ez?
Hírnek nem hír, mert csak három odavetett, mellékes mondat egy másról szóló írásban.
Álhírnek sem nevezhető, mert végül is nem hazugság, hogy Donovan írt egy ilyent (is).
Megvan, mi ez. Propaganda, manipuláció.
Oroszosan tálalva.
Akkor ennyivel is okosabbak lettünk.
Aztán hogy kinek mi a véleménye Donovan véleményéről, az már nem az én dolgom.
Én legfeljebb nem értek vele egyet.
Na, az meg az én dolgom.
Szele Tamás
