Nem fogok osztatlan tetszést aratni, talán nem is célom, de a tegnapi eset rávilágít a magyar politikai közgondolkodás néhány alapvető betegségére. Igen, az elmaradt gazdatüntetésről beszélek, ami valóságos állatorvosi lova annak, amit ma politikának hisz a legtöbb választópolgár, holott nem az. Hogy micsoda, azt döntse el mindenki magának, de még az ötlete sem volt saját.

Egyelőre nézzük, miről lett volna szó, ami nem is olyan egyszerű feladat. Mikor elkezdtem keresgélni a demonstráció céljait, találtam ezer mozgósító posztot, rendszerint a holland gazdatüntetések fotóival, de olyant egyet sem, ami világosan elmondta volna, mit kíván elérni a rendezvény. Nem kis munkával, de sikerült előásni a célokat, melyekről azonban a „toborzók” hallgattak:

„A tüntetések célja egyébként az, hogy

• az aszály miatt kárt szenvedő gazdákra felhívják a figyelmet;

• és felkérjék az Agrárminisztériumot, hogy nyilvánítsák az aszályt elemi kárnak;

• a madárinfluenza, sertéspestis kapcsán keletkezett károkat is fedezze, hasonlóan, mint a Covid esetében.”

Aszály van, ez tagadhatatlan, sőt, nagyon súlyos, bizony nevezhető elemi csapásnak, a gazdák megérdemelnék a kompenzációt, és tényleg nem szabad feledni sem a madárinfluenzát, sem a sertéspestist. Tehát a célok nemesek, bár ahogy a poszt- és kommentáradatot elnéztem, a támogatók negyedét sem érdekelték, mindenki valamiféle kormánybuktatásra számított, amelyet a semmiből felbukkanó 1800 traktor és 2200 egyéb gépjármű útján old majd meg Szabó Bálint, az esemény szervezője.

Igen, az a Szabó. Akinek kalandos életéről elég sokat kellett már írnom, és a legkevesebb, amit elmondhatunk róla, hogy nem okos dolog tőle használt autót venni, mert nem ér a szava egy hajítófát sem. Volt ő már minden, fideszestől MSZP-sig, DK-sig, jelenleg független önkormányzati képviselő Szegeden. A legutóbbi szalmabálás kalandján (tavaly márciusban) egy fél ország röhögött és csak két helyen hitték el, a Magyar Nemzetnél és a Pesti Srácoknál, de ők is csak azért, mert nagyon muszáj volt nekik. Akkoriban részletesen elemeztem a rémtörténetet, most csak annyit elevenítenék fel belőle, hogy saját állítása szerint egy égő szalmabálához kötözték a makói tanyavilágban a cipőfűzőjével, tizenöt órán keresztül, annak érdekében, hogy menjen át Romániába egy szál alsónadrágban, gyalogosan. A román határőrség valószínűleg nagyon örült volna neki.

De korábban is politikai szélhámosként ismerték: 2002-ben tűnt fel a politikai palettán, akkor még a Vas megyei Csepregen élt, ott indult a Fidesz támogatásával független polgármesterjelöltként az önkormányzati választásokon. Történhetett valami vele, jöhetett már akkor is egy szalmabála, ugyanis fél év múlva már az ifjú szocialistákat tömörítő Fibisz (Fiatal Baloldal – Ifjú Szocialisták) megyei vezetője volt. Tetszenek emlékezni a Zuschlag-ügyre? Nos, Szabó is kapcsolatban állt a történettel mintegy mellékesen, annyit tudni, hogy fiktív MSZP-s tagok toborzásával keveredett első botrányába. 2004 elején kizárták az MSZP-ből, mert helyi roma vezetők szerint többedmagával pénzért toborzott új, fiktív tagokat a pártba. Állítólag ötszáz és ezer forintot kínáltak a belépésért. 400-500 tagot próbáltak így toborozni. Szabó akkor úgy úszta meg a komolyabb vizsgálatot, hogy azt állította: a tárgyalása előtti éjszaka megtámadták, ütlegelték és meg is erőszakolták. Az ügyet bizonyítékok hiányában később megszüntették. Leleményes ember, az már egyszer biztos, vagy ki tudja. Az MSZP-nél akkor telt ki a becsülete, mikor egy rendezvényre állítólag meghívta Bajor Imrét, majd közölte, hogy a művész úr nem jöhet, súlyos autóbaleset érte. Erről Bajor Imre a Heti Hetesben értesült...

Az őszödi beszédet illetően neki köszönhettük a legdélibábosabb elméletet, mely szerint az egész mindenestől Eduardo Rózsa-Floresnek volt köszönhető. Adott ugyanis egy interjút az 2013-ban akkori Heti Válasznak, melyben azt állította:

„2006 nyarán felment Rózsa-Flores VI. kerületi, Eötvös utcai lakásba, hogy beszélgessenek és mert Eduardo rábízta Tito nevű kutyáját. Rózsa-Flores pár percre magára hagyta Szabót, mert a kaputelefon csengése miatt az ajtóhoz rohant. Ekkor Szabó – állítása szerint – arra lett figyelmes, hogy a lakás másik szobájában „Gyurcsány Ferenc kiabál felvételről. A k…a országozáson ledöbbenek, de hallgatózni nem akarok” – mondta. Szabó állítólag két férfit és egy nőt látott Rózsa-Flores lakásában. A hetilap kérdésére azt felelte: mind a hárman szocialista politikusok voltak.”

A történet valóságtartalmáról annyit, hogy Tito kutya 2004-ben jobblétre szenderült, Rózsa-Flores pedig ugyanebben az évben elköltözött és el is adta terézvárosi lakását. Szegény Szabó erről nem tudhatott, és feledékenységből egy idegen lakásban vigyázott egy idegen kutyára. Ez a légből kapott állítása különben később másfél milliót ért a bíróságon. 

Aztán Szegedre vitte nyughatatlan vére, ahol a porszívóügynökök kalandos életét élte, miközben bejárta a teljes magyar belpolitikai spektrumot, balról jobbra. Pillanatnyilag független, fő programjának az tekinthető, hogy nem kedveli a polgármestert. Másodállásban a Magyar Kacsa- és Lúdszövetség elnöke, mely pozícióba botrányos körülmények között választották meg idén májusban.

A kacsát értem, olyant tenyésztett ő sokat, még ha mind hírlapi is volt, a libát nem.

Akkor térjünk a dolgok gyakorlati részére. Azt mondta Szabó képviselő és elnök, miszerint 1800 traktor megjelenése volt várható tegnap. Mennyibe kerül egy traktor útja Budapestig és haza?

Tekintsük úgy, hogy a traktor tulajdonosa a fővárostól 200 kilométerre él. A Kresz szerint mezőgazdasági vontatóval, valamint mezőgazdasági vontatóból és pótkocsiból álló járműszerelvénnyel 40 km/h sebességgel szabad közlekedni. A pótkocsira most semmi szükség, elég a lassú jármű, vagyis a traktor: annak tehát öt órájába telik, míg felér, ugyanannyiba, míg vissza, valamennyi üzemanyag pedig fogyhat a demonstráció alatt is. Legyünk nagylelkűek és számoljunk tíz üzemórát, de ne számoljunk teljes kieső munkabért, hiszen tegnap nemzeti ünnep volt, ma vasárnap van, tehát a tíznaposra tervezett esemény csak nyolc munkanap kiesését okozza. Akkor a puszta üzemanyag-költség jelenlegi árak mellett 233 600 forint, ha a traktor tulajdonosa tíz napig marad, a nyolc nap kieső munkabére kerekítve olyan 200 ezer forint, tehát a részvétel teljes költsége durván negyed- és félmillió forint közé eső veszteséggel jár.

Így mulat a magyar gazda, mondanák sokan, de az a helyzet, hogy pont nem így mulat. Az 1800 állítólagos traktorból alig pár indulhatott el, tegnap este ellepték a közösségi oldalakat az olyan hírek, hogy „a rendőrség feltartóztatta a traktorok tömegét Budapest határában”, de a valóságban csak Szabó Bálint állította, hogy húszas nagyságrendben állnak traktorok Örkénynél (más források szerint Örkénynél 4 traktort állítottak volna meg, Alsónémedinél 17-et), melyeket a rendőrség nem enged tovább. Erről maga a rendőrség nem tud.

Akkor mi történt? Az történt, hogy a gazdatüntetésen tegnap a budapesti ellenzék naivabb része vett részt, azok az egyszerűbb lelkű, bár tisztességes emberek, akiknek mindegy, hogy ki tüntet a kormány ellen, csak tüntessen. A gazdák is tüntettek: leginkább távollétükkel. Nem vagyok jós, de a következő napokban sem várok Budapestre traktorinváziót a fentebb vázolt okok miatt.

Kicsit drága játék lenne. De akkor mire volt jó ez az egész?

Arra, amire a Rend-SzerVáltók szokásos, pár ezres akciói is, melyeket mindig százezresnek neveznek (nekik ez ideológiai okokból fontos, ugyanis azt állítják, hogy ha összegyűlik százezer ember egy tüntetésen, akkor az ENSZ leváltja a kormányt és őket bízza meg az új megalakításával, azért, mert csak). De valójában ők is azért aktívak állandóan, mert a résztvevők számánál fontosabb, hogy szerepeljenek a közbeszédben, köztudatban, hogy kerüljenek fel a politikai térképre, legyenek valakik.

Hogy soha nincsenek még tizedannyian sem ezeken a rendezvényeken, mint amennyit a szervezők számolnak? Az lényegtelen: azt megoldják, nekiesnek annak, aki számol, bérencnek nevezik, megrágalmazzák, aztán mindjárt lesz tíz emberből tízezer a híveik számára, más meg nem számít. Az viszont fontos, hogy foglalkozzanak velük, aki elég naiv támogassa őket, „forogjon a nevük”, ha meg valami bődületesen nagy marhaságot művelnek, amit jobbról-balról-középről kiröhögnek, arra az a válaszuk, miszerint „látszik, hogy koordinált támadás zajlik ellenünk”. Láttunk már ezer ilyen önjelölt politikai Messiást, egyik sem váltott se rendszert, se kormányt, nem is akartak.

De miért mondtam, hogy ennek a „tüntetésnek” még az ötlete sem volt saját?

Azért, mert ezt a forgatókönyvet már lejátszotta Torgyán József 1992-ben a Harag Napja című rendezvényével. Akkor ő legalább százezer embert várt a Hősök terére „traktorokkal, Zetorokkal”, amiből (főleg annak köszönhetően, hogy nem maradt a traktoroknál, különvonatokat és buszjáratokat is szervezett), eljött az akkori rendőrségi adatok szerint körülbelül 10-12 ezer, Torgyán szerint negyedmillió. Kormány- és rendszerváltás nem történt, Torgyán viszont attól kezdve népvezérnek nevezte magát. Mindegy, hány fős is volt az ő népe, az már csak adat, ami vita tárgyát képezheti. Mint a viccben:

– Hölgyem, eltöltene velem egy éjszakát kétszázmillió forintért?

– Hát... mondjuk igen.

– És két forintért?

– Minek néz maga engem?

– Hogy micsoda, azt már tisztáztuk, most az áron alkudozunk.

Szóval körülbelül erről van szó, Szabó még az ötletét is, az általa állítólag képviselt réteget is Torgyántól lopta, ráadásul azok között, akik most bőgve védik, mutatóba sem akad gazda.

Ez az egész a fekete-fehér magyar politikai gondolkodásra épült. Az egybites logikára. Ugyanis aki nem fárasztja magát túl sok elmélkedéssel, de nem szereti a kormányt, könnyen eljut oda, hogy ha a kormány rossz, akkor mindenki jó, aki szemben áll vele. Ha a szélhámos áll a kormánnyal szemben, akkor az a jó ember, azt kell támogatni, akkor az már nem is szélhámos, hanem kisangyal.

Ezt a logikát erősíti az a kimondatlan, de sokakban jelenlévő gondolat, hogy a kormány és a rendszer megváltoztatása szükséges ugyan, de tegye meg valaki más. Mi majd hősiesen egyetértünk vele. Utólag. Aki vállalkozik rá, számíthat jó szavakra, némi kis készpénzre, de többre nem: de oldja meg helyettünk.

Ezt hívjuk ma Magyarországon politikai támogatásnak.

Két dologban vagyok biztos. Az egyik az, hogy a következő napokban sem özönlik el a traktorok Budapestet. Ezt Szabó majd a rendőri ármánynak és az ellenséges sajtónak tulajdonítja, mert ez a legolcsóbb.

A másik, hogy hallunk még Szabó Bálintról, bár sikeres politikus nem lesz belőle.

Miért nem ment mesemondónak?

Ahhoz legalább volna tehetsége.

Szele Tamás