Nem könnyű magyarázatot adni arra, mi folyik jelenleg Kelet-Ukrajnában. Illetve, természetesen leírhatóak a tények, események, összecsapások és hadmozdulatok, csak nem mindenkinek fognak tetszeni, és mivel sokan szeretnék azt olvasni a hírekben, amit ők gondolnak, nekik majd nyitunk a jövő héten egy külön gondolatolvasó szolgáltatást, mert első a kuncsaft.

Aki azonban beéri azzal is, amit tudunk, annak azt kell mondanom: míg tegnapelőtt még úgy nézett ki, hogy az ukrán északkeleti offenzíva célja kisebb katlancsaták kialakítása, és az orosz haderő felmorzsolása azokban, ma valószínűbbnek tűnik, hogy sor kerül Izjum bekerítésére és esetleg elfoglalására is. De lépjünk egyet hátra, hogy lássuk a nagy képet. Zelenszkij elnök nemrég bejelentette:

„Szeptember 1-je óta összesen több mint ezer négyzetkilométernyi területet szabadítottunk fel. Köszönöm mindenkinek, aki ezt biztosította!”

Az ukrán vezérkar jelentése ennél kissé pontosabb, bár nem bocsátkozik részletekbe (majd megteszem én):

„A védelmi erők sikeres ellentámadást folytatnak Harkiv irányában. Az ügyes és összehangolt akcióknak köszönhetően az Ukrán Fegyveres Erők a helyi lakosság támogatásával három nap alatt közel 50 kilométert haladtak előre. A hírszerzés szerint egyes ellenséges egységek jelentős veszteségeket szenvedtek. A megszállók Olhovatka és Borodojarszkoje települések közelében próbálják evakuálni a sebesülteket és a megrongálódott felszerelést.”

Ez már több, mint amit korábban egy hétig lehetett tudni, ugyanis az ukrán oldal fegyelmezetten betartotta a „műveleti csendet”, nem adtak ki információt a hadmozdulataikról de még a győzelmekről sem, amit tudunk, azt nem tőlük tudjuk. De nem is az orosz védelmi minisztériumtól. Szívesen idézném, hogy ők mit mondanak Izjum térségéről, csak az a baj, hogy nem mondanak semmit. Az a terület számukra most nem létezik, elnyelte a föld, esetleg elmosta a Sziverszkij Donyec, köddé vált, szót sem ejtenek róla. Az ukrán offenzíva sebessége azonban meglepő, akkor is, ha tudjuk, hogy az ötven kilométer haladás nem mindenhol annyi, egyes helyeken csak húsz-harminc – de ha arra gondolunk, hogy az oroszok egész nyáron hetente körülbelül 350 méter, (tehát nem kilométer) sebességgel nyomultak előre, eltekintve Liszicsancsk és Szeverodonyeck ostromától, ha az ember ránézett a hadműveleti térképre, első pillanatban nem tudta megállapítani a frontvonalakból, hogy a mait látja, a tegnapit, az egy hetest vagy a két hónapost, mert mindegyik egyforma volt, a mostani ukrán haladás villámgyors.

Rendben van, lobog a hajuk a szélben, úgy vágtatnak előre, de mi a pillanatnyi cél? Mert a végső nyilván Ukrajna teljes területének felszabadítása, de most éppen hova igyekszenek?

Nem merem biztosan állítani, de a térképre nézve valószínű, hogy Izjumba. Délen meg világos, hogy Herszonba, Melitopolba, aztán jön Mariupol visszavétele és a Krím elvágása a szárazföldi korridortól. De az majd akkor lesz. Most egyelőre Balaklija és Kupjanszk elfoglalásánál tartunk, márpedig a kupjanszki vasúti csomópont megszerzésével el tudják vágni az izjumi orosz alakulatokat minden utánpótlástól.

A huszonhétezer lakosú Balaklija eleste azonban messze nem a legrosszabb dolog, ami az elmúlt napokban az orosz ármádiával történt. Az ukrán offenzíva mély válsághoz vezetett az orosz hadseregben. A Donyecki Területen Kupjanszktól Szlovjanszk külvárosáig a megszálló csapatok teljes csoportosulása (ez több mint tízezer katonát jelent) a bekerítés veszélyének van kitéve. Az orosz fegyveres erők helyzetét súlyosbítja az ukrán egységek előrenyomulásának sebessége: három nap alatt, mint látjuk, 20-50 kilométert haladtak széles fronton Csugujevtől Balaklejáig. A csatatérre pedig nem érkeznek olyan orosz tartalékok, amelyek képesek lennének megállítani az ukrán támadást.

Az ukrán csapatok szeptember 5-én törték át az orosz védelmet, amely főleg a donyecki-luhanszki „köztársaságokban” mozgósítottakból (inkább kényszersorozottakból) és magából az Orosz Föderációból származó tartalékosokból állt. Ezt egy nagy létszámú haderő tette meg, amely először támadott a háború során Nyugatról és Kelet-Európából szállított páncélozott járművekkel. Az áttörés egyszerre több fronton történt.

Jelenleg Balakleja ukrán kézen van, Kupjanszk nagyrészt szintén, Sevcsenkove és Csugujev nemkülönben, sőt az ukrán erők egy csoportja elérte az Oszkol víztározó partját Szenkovo falu közelében. Az nem kérdés, hogy át tudnak kelni a Sziverszkij Donyecen, sőt, egyes csapatok már át is keltek, tehát logikus volna Izjum bekerítése és elfoglalása.

Az ISW tegnapi jelentése további részletekkel szolgál, eszerint az orosz erők szeptember 8-án korlátozott támadásokat hajtottak végre Izjumtól délre és Szlovjanszk környékén. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az ukrán csapatok visszaverték az orosz támadásokat Dibrivne és Dovhenke közelében, mindkettő Izjumtól mintegy 25 km-re délre. Az ukrán vezérkar arról is beszámolt, hogy az ukrán erők visszaverték az orosz támadásokat a Szvjatij Hori Nemzeti Természetvédelmi Park (Szlovjanszktól mintegy 20 km-re északkeletre) és Bohorodicsnye (Szlovjanszktól mintegy 12 km-re északnyugatra) térségében szintén.

Nos, mit látunk? Azt, hogy a kezdeményezés ukrán kézbe került, a támadó orosz hadsereg már defenzívában van, védekezik.

És nem is bízik olyan nagyon magában. Vitalij Gancsev, a Harkivi Terület megszálló közigazgatásának vezetője még tegnap jelentette be, hogy minden nőt és gyermeket evakuálnak Kupjanszk városából és Kupjanszk körzetéből, valamint Izjum körzetéből, az ukrán tüzérségi- és rakétacsapásokra hivatkozva, de valószínűleg inkább a folyamatban lévő hadműveletek miatt. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy a Harkivi területhez tartozó Csuhujiv körzetben a megszálló hatóságok erőszakkal mozgósítják a hadköteles korú férfiakat úgy, hogy őrizetbe veszik és a Harkivi területhez tartozó Vovcsanszkba küldik őket, valószínűleg azért, hogy megakadályozzák, hogy ezek a férfiak támogassák az előrenyomuló ukrán csapatokat.

A geolokációs felvételek azt mutatják, hogy az ukrán erők nyugodtan tevékenykednek Balaklija központjában és ukrán zászlót tűztek ki a városi tanács épületére. Az orosz védelmi minisztérium azt azért megjegyezte, hogy az orosz erők megsemmisítettek egy ukrán lőszerraktárt Balaklijában, ily módon véletlenül megerősítve, hogy az orosz erők már nem ellenőrzik a várost. Több orosz katonai blogger elismerte, hogy Ukrajna elfoglalta Balakliját, míg mások tagadták ezt. Egyes orosz források azt állították, hogy az orosz erők vagy megadták magukat, vagy kivonultak Balaklijából, hangsúlyozva, hogy az orosz információs térben mekkora a nézeteltérés az Izjumtól északra zajló ukrán katonai műveletek előrehaladásával kapcsolatban.

Igen, az orosz információs tér... amiben most mindenki el van tévedve, mint vasorrú bába a mágneses viharban. Az a helyzet, hogy hivatalosan semmi sem hangzott el az északkelet-ukrajnai frontról. Bár ez sem igaz, két TASZSZ-hír érkezett a térségből, az egyik tegnap délután öt előtt öt perccel tagadta, hogy az ukrán erők bármit is elfoglaltak volna, a másik azt panaszolja – ma, egy órával ezelőtt – hogy az ukrán tüzérség szerintük HIMARS-üteggekel lövi Kupjanszkot (elképzelhető, hogy az egész várost még nem foglalták el), de ha nincsenek ott, akkor hogyan harcolnak a városért? Mindegy, oda kell születni ahhoz, hogy ezek az ellentmondások ne zavarják az embert (bár a tisztességes oroszokat zavarják). Ellenben az orosz propagandisztikus-információs térnek van még egy rétege, a blogszféra. Ebben állítólag minden állami hatóságtól független bloggerek írnak szintén állítólag azt, amit akarnak, csak valahogy mindig durván militarista orosz nacionalizmus lesz belőle, és maximum annyiban tér el az állami sajtótól, hogy az orosz fegyveres erők módszereit túl enyhének szokták találni. A szakirodalom ezeket „milbloggereknek”, militarista vagy katonai bloggereknek nevezi.

Világos, hogy ezek is zsoldosok, csak szabadcsapatoknak álcázva, efféle mákvirág a háborús bűnös Igor Girkin (Sztrelkov) például, aki régebben pár hónapig még donyecki hadügyminiszter is volt, és felelős a maláj utasszállító lelövéséért, vagy „Murz, a harci macska”, aki eddig kétszer vezette az orránál fogva a világsajtót, és csak azért nem többször, mert már senki sem hisz neki. Mégis olvasni kell, amiket írna, akármennyire is ferdítik a tényeket, mert gyakran csepegtetnek el – épp amatörizmusuk miatt – fontos információkat, amik máshol nem jelennek meg, használnak olyan harctéri fotókat, amik nem hivatalosan kerülnek ki (aztán a képek meta-adatai alapján az ukrán tüzérség időnként szétlő pár orosz alakulatot, ami nem vigyázott arra, milyen fotókat hoz nyilvánosságra).

Na, ez a díszes csapat most egymás haját tépi. Az ukrán sikerek és az orosz védelmi minisztérium hallgatása számos orosz militarista bloggert arra késztetett, hogy kritizálják és megvitassák az orosz kudarcokat Balaklija városának elvesztése miatt. Egyes milbloggerek azt állították, hogy az orosz erők teljesen vagy részben rendezetten vonultak ki Balaklijából, míg mások arra panaszkodtak, hogy az ukrán erők kiverték az oroszokat a településről. Mások megjegyezték, hogy a térségben működő Rosgvargyija-egységek nem hangolták össze a védelmüket, illetve nem rendelkeztek elegendő tüzérséggel ahhoz, hogy megakadályozzák az ukrán ellentámadásokat a térségben. (Eredetileg rendfenntartók, honnan lenne tüzérségük?)

A milbloggerek napokkal az ukrán előrenyomulást megelőzően egy közelgő ukrán hadmozdulatra figyelmeztettek Izjumtól északnyugatra, és néhány milblogger megjegyezte, hogy az orosz parancsnokság nem készült fel a „nyilvánvaló és kiszámítható” ukrán ellentámadásokra. Mások azt panaszolják, hogy az ukrán erők „teljesen kijátszották” az orosz katonai parancsnokságot Balaklijában, míg mások arra biztatták az olvasókat, hogy várjanak az orosz veszteségek megvitatásával, és tartsák vissza a kritikát, amíg az orosz erők stabilizálják a frontvonalakat.

Nos, erre nem volt receptjük a védelmi minisztériumból. Ott most a propaganda fő csapásiránya a herszoni offenzíva beállítása teljes ukrán kudarcnak (nem az), de Izjum környékéből, tanár úr kérem, nem készültek, nem volt válasz kéznél se a parancsnokságnál, se a szabadcsapatoknál, mindenki összezavarodott, körülbelül úgy, mint a bilohorivkai átkelés után, amikor az orosz páncélos oszlop hatalmas veszteségeket szenvedett akció közben – gyakorlatilag megsemmisült – és mivel erre sem volt kész válaszuk, elkezdték szidni a dilettáns parancsnokságot, vezetőséget, mint a bokrot. Most az orosz védelmi minisztérium megismételte a bilohorivkai tájékoztatási hibát azzal, hogy nem ismerte el a Harkivi Terület körüli helyzetet, és nem hozott létre egy számára elfogadható narratívát, így a milbloggerek az orosz erők kritikájával töltötték ki ezt a hiányt. Magyarul: lassan már a Kreml sem elég orosz nekik. Ugatják a saját gazdájukat.

Ez roppant szórakoztató jelenség, de térjünk vissza ahhoz, ami fontosabb: és akkor most mi lesz?

Tekintve, hogy Kupjanszk nagyobbik része már ukrán kézen van, ha ugyan nem az egész, ott már orosz utánpótlás át nem jut Izjumba, tehát a város bekeríthető, akár meg is ostromolható, bár mindenki jobban járna, ha a mintegy tízezer fős orosz haderő, ami odaszorult, megadná magát – de úgyis meg fogja, ha pár hétig nem lesz élelem.

Jöhet orosz felmentő sereg?

Jöhet, de csak Herszonból, mert az orosz hátországban gyalázatosan rosszul halad a toborzás, senki sem akar önkéntesnek állni, még az elmegyógyintézetekben és a börtönökben, hajléktalanszállókon is hiába agitálnak a tisztek. Ott ugyan egyhamar komoly hadsereg fel nem áll sorozás nélkül, csakhogy ahhoz hadat kell üzenni Ukrajnának, az orosz törvények szerint csak háború idején lehet elrendelni az általános mozgósítást. De Putyin politikájába a hadüzenet nem illik bele.

Ha azonban Herszonból megindulnak az orosz erők Izjum felé, bevonulnak az ukránok, mármint Herszonba, hiszen nem lesz, ki védje a területet.

Oroszország most már valamit mindenképpen veszít.

De bármi is történjen, annak az őszi esőzések beálltig kell megtörténnie, mert után jön a sártenger, a raszputyica, amibe mindkét harcoló fél beleragad és nem tud mozdulni sem.

Azért Izjumban sem vásárolnék mostanában ingatlant.

Szele Tamás