Forgókínpad

Forgókínpad

Egy offenzíva tanulságai

2022. szeptember 11. - Szele Tamás

Ezt most már mindenképpen meg kell írni, tegnap óta adós vagyok vele. Komoly fordulat állt be az ukrajnai orosz invázió menetében, vagy inkább mondjuk úgy, hátramenetbe kapcsolták az inváziót, így most – Zelenszkij elnök szavaival élve – az orosz hadsereg a legelőnyösebb oldalát mutatja az ukrán erőknek: a hátát.

balaklija-izjum_szeptember_11.jpg

Úgy is fogalmazhatna a TASZSZ, hogy „Az ukrán erők szégyenletesen futnak. Utánunk.” – de nem fogalmaz, hanem a minimális információk közreadásától eltekintve hallgat. Annyira hallgat, hogy még a „Különleges katonai művelet Ukrajnában” rovat is eltűnt a címoldaláról, pedig az február 24. óta ott virított. Tegnap óta nincs, ki tudja, lesz-e még valaha.

Ilyenkor nehéz helyzetben van a sajtó, legyen keleti vagy nyugati, ugyanis a tárgyilagos tájékoztatáshoz be kéne mutatni mindkét oldal álláspontját, de mi a teendő akkor, ha az egyiknek szinte nincs ilyenje? Azért mondom, hogy szinte, mert tegnap csak kiadott az eseményekről az orosz védelmi minisztérium egy rövid közleményt, a TASZSZ közölte is, de egyéb érdemi nyilatkozat nincs. Akkor idézzük azt:

Moszkva, szeptember 10. /TASZSZ/. A Balaklejában és Izjumban állomásozó orosz csapatokat átcsoportosították és átvezényelték Donyeck irányába, hogy fokozzák az ottani erőfeszítéseket - közölte Igor Konasenkov, az orosz védelmi minisztérium szóvivője szombaton újságírókkal.

A Donbássz felszabadítására irányuló különleges katonai művelet deklarált céljainak elérése érdekében úgy döntöttek, hogy a Balakleja és Izjum mellett állomásozó orosz erőket átcsoportosítják, hogy fokozzák az erőfeszítéseket Donyeck irányába” – mondta Konasenkov.

Az orosz védelmi minisztérium szóvivője szerint ennek érdekében az elmúlt három napban végrehajtották az Izjum-Balakleja csoportosítás átszervezésének és átcsoportosításának műveletét a Donyecki Népköztársaság (DNK) területére. Ezzel párhuzamosan a csapatok valós tevékenységét jelző figyelemelterelő és demonstrációs aktivitásokra került sor.”

Ne feledjük, Moszkvának nagyon rosszkor jött ez az ukrán áttörés: épp az össz-föderációs önkormányzati választások alatt. Nem csoda, ha a hivatalos orosz kormánymédia inkább Moszkva város 875-ik születésnapjának ünnepségeiről számolt be, abból kevésbé lehet baj.

De biztos, hogy nincs a Kremlnek semmiféle mondanivalója? Biztos: itt a moszkvai védelmi minisztérium mai „jelentése az ukrajnai különleges katonai művelet előrehaladásáról”, ebben csak győzelmek vannak, „átcsoportosításról” szó sem esik.

Az ukrán oldal büszke, bár még nem ünnepel: a legfrissebb jelentések szerint az orosz hadsereg elhagyta az orosz–ukrán határon fekvő, Harkivi Területen található Kozacsa Lopany települést. Erről Vjacseszlav Zadorenko, Dergatszkij polgármestere számolt be. A Sztrana.ua ukrán hír- és elemzőoldal közölt egy fotót Kozacsa Lopanyból, ahol a helyi lakosok felvonták az ukrán zászlót. Szerintük az orosz katonaság elment. A szemben álló felek hivatalos képviselői nem kommentálták a helyzetet.

Valerij Zaluzsnij, az ukrán fegyveres erők főparancsnoka pedig pár perce a közösségi médiában számolt be az ukrán erők ellentámadásának ilyen eredményeiről. Elmondása szerint Harkiv irányában az ukrán hadsereg nemcsak dél és kelet, hanem észak felé is megkezdte az előrenyomulást. „Az államhatárig még ötven kilométer van hátra” – mondta Zaluzsnyij.

Kozacsa Lopanytól már annyi sem, de ha elérik, vigyázni kéne, hogy ne lépjék át, mert onnantól kezdve minden lövés, minden lépés Putyint segíti, okot ad a hivatalos hadüzenetre. Ami után már sorozhatnak, mozgósíthatnak Föderáció-szerte, sőt: könnyebben lesznek bevethetőek az orosz nukleáris fegyverek is. Szóval, nem ártana az óvatosság.

Rendben van, de hogyan jutottunk idáig, mi történt igazából? Megpróbálom összefoglalni.

Az történt, hogy Oroszország a legnagyobb vereségét szenvedte el az Ukrajnával vívott háborúban a Harkivi Területen. De lehet, hogy ezzel még nem ért véget az ukrán fegyveres erők offenzívája.

Az ukrán offenzíva a Harkivi terület déli és keleti részén öt nap alatt minden (feltételezett) célját elérte. A bekerítés veszélye miatt az orosz csapatok szeptember 8-án elhagyták Balakleja városát, szeptember 10-én pedig Kupjanszk városának nyugati részét, az orosz hadsereg fő hátországi bázisát a régióban. Szintén szeptember 10-én éjjel az Oroszországi Föderáció Fegyveres Erői (RF Fegyveres Erők) elhagyták Izjum városát, ahol az egész csoport főhadiszállása volt. Velük együtt több tucat falu és település, több tucatnyi egység ép és sérült felszerelése, több tonna lőszer maradt hátra és veszett oda a harcokban. Ráadásul feladták mindazt, amit az orosz hadsereg 2022 márciusa óta nagy nehézségek árán elért. Most nincs lehetősége arra, hogy északról új offenzívát indítson a Donbássz ellen.

Azóta Kupjanszk egyértelműen ukrán kézre került, ami azért fontos, mert az ottani vasúti csomópont a kulcsa az összes orosz utánpótlás szállításának. De lássuk, hogyan zajlott le ez a valószínűtlen diadalmenet?

Az ukrán erők, miután áttörtek Balakleja és Csugujev felől, szeptember 9-én elérték Kupjanszk nyugati külvárosát. Sikerült egy rakétacsapással megrongálniuk az Oszkol folyó felett átívelő közúti hidat, ami megnehezítette az orosz csapatok ellátását, akik megpróbálták megakadályozni az ukránok bevonulását a városba. Szeptember 10-én éjjel az orosz alakulatok az Oszkol folyó mögé vonultak vissza, ahol a város keleti része fekszik, és egész nap próbáltak új védelmi vonalat kialakítani a folyón túl. Az orosz fegyveres erők megpróbáltak megállítani egy ukrán offenzívát is a várostól északra, az ukrán–orosz határ felé (a Harkivi Terület határos a Belgorodi Területtel).

Az ukrán csapatok egy másik csoportja, miután áttört Balakleja közelében, szeptember 9-én elérte az Oszkol folyót (Oszkol víztározó) Kupjanszktól délre, elvágva minden összeköttetést a hátország (Kupjanszk) és az orosz csapatok egy nagy csoportosulása között Izjum közelében. Ez a formáció már hónapok óta próbált előrenyomulni a donbásszi Szlovjanszk felé.

Az egyetlen út, amely a Kupjanszktól 50 kilométerre délre fekvő Izjumot köti össze a „szárazfölddel” (az Oszkol folyó egyetlen hídján át vezet az azonos nevű város közelében), szintén veszélybe került az ukrán csapatok áttörése után: az ukrán csapatok átkeltek a Sziverszkij Donyecen, amelybe az Oszkol ömlik, és elérték Limant. Ha Limant bevették volna, egy rövid északi offenzívával elvághatták volna az utolsó utánpótlási vonalat Izjum felé (erre már nem kerülhetett volna sor, mivel az orosz védelmi minisztérium úgy döntött, hogy gyorsan visszavonul Izjumból).

A fenyegetés miatt az orosz parancsnokság szeptember 10-én éjjel a bekerítés veszélye miatt evakuálta ezt a csoportot. Ugyanezen a napon az ukrán csapatok megközelítették Izjum északi külvárosát, de estig nem érkezett hír a város felszabadításáról. Mivel nincsenek már benne orosz alakulatok, nem volna értelme egy ostromnak, Ukrajnának nem érdeke, hogy szétlője a saját városait, tehát valószínűleg az következik, hogy a polgármester összeszedi magát, fogja a város kulcsit, kimegy a határba és egy arra alkalmas parancsnoknak megadja magát a településsel együtt, aztán nem történik semmi különös.

De mi lesz ezután? Elfoglalják Limant? Lesz ott nagyobb hídfőállás? Azt ugyanis az ukrán hadsereg (most vagy a jövőben) még ambiciózusabb célok elérésére használhatná fel: például egy offenzívára mélyen a luhanszki térségbe – Szvatove és Sztarobelszk vagy Rubizsnye és Szeverodonyeck felé. Vagy az orosz csapatok további kiszorítására Kupjanszk, a szomszédos Volcsanszk város és Velikij Burluk település térségéből az orosz–ukrán határ felé.

Az orosz hadvezetés egyetlen reménye az lehet, hogy az ukrán offenzíva kifullad, ahogy távolodik a Csugujev melletti támaszpontoktól, az orosz védelmi minisztérium pedig – az Izjum mellől kivont tartalékokkal és csapatokkal – szilárd védelmet tud kiépíteni az Oszkol és a Sziverszkij Donyec folyókon. Ennek érdekében Oroszországnak mindenáron meg kell akadályoznia az ukrán hídfőállás bővítését a limani térségben (és meg kell akadályoznia új hídfőállások kialakulását).

Ugyanakkor valószínűleg még sok gyenge pont van a fronton, mint azt a balaklejai ukrán áttörés példája is jelzi. Oroszország egyértelműen túl kevés erővel rendelkezik a vonalon egy ezer kilométeres fronthoz, és azok a tartalékok, amelyeket Ukrajna a nyár folyamán fel tudott halmozni, korántsem merültek ki.

Az ukrán hadsereg most felszabadított háromezer négyzetkilométert, rajta harminc településsel. Ez rengetegnek tűnik, de gondoljunk bele: ha a terület szabályos alakú lenne, akkor egy harmincszor száz kilométeres téglalapot látnánk, ami azért nem túl nagy a még megszállás alatt álló területek kiterjedéséhez képest. Szóval, messze nincs még vége a háborúnak.

Azonban az elmúlt napok győzelmeinek mégis volt egy komoly politikai hatása. Alig pár perce érkezett a hír: a Kreml leállította a megszállt területek Oroszországhoz való csatolásáról szóló népszavazások előkészítését. A sikeres ukrán ellentámadás miatt „határozatlan időre elhalasztották” azokat. A Harkiv és Zaporizzsja régiókban dolgozó, Kreml-közeli politológusokat már visszahívták Oroszországba. A Herszoni Területen még mindig ott vannak a népszavazást előkészítő orosz politológusok. (Politológuson itt inkább agitátort, „politikai technológust” kell érteni, oroszul kicsit más a kulturális és nyelvi környezet).

Ez viszont elég fontos dolog. Ugyanis a megszállt területek kollaboránsai eddig még reménykedhettek abban, hogy a „népszavazások” nyilvánvalóan meghamisított eredményei után a lakóhelyük az Oroszországi Föderációhoz kerül és ők büntetlenek maradnak, esetleg valami jutalmat is kapnak (bár ez nem volt túl valószínű), de így egyszerűen nincs mit reméljenek. És nincs is miért kollaboráljanak a továbbiakban. Ahogy a lakosság sem fog annyira együttműködni a megszállókkal: hiszen látják, hogy már nem is terveznek annexiót, nem akarnak örökké maradni, akármennyire is fogadkoztak. A Kreml ezzel a lépéssel a háború egyetlen, számukra elfogadható, „arcvesztés nélküli” lezárását vetette el, ugyanis ha csak egyetlen megszállt terület is csatlakozott volna az Oroszországi Föderációhoz népszavazás útján, már mondhatták volna, hogy „a művelet elérte célját, a területet felszabadítottuk, a harcoknak vége” – így viszont nem beszélhetnek „felszabadításról”, így megszállóknak minősülnek.

Azok is, különben. Már ameddig még képesek tartani az eddigi pozícióikat.

Összegezve: a háborút most még nem nyerte meg senki, de a helyzet sokat változott, és most az ukrán félnek kedvez.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása