Forgókínpad

Forgókínpad

Dugin világháborúja

2022. szeptember 16. - Szele Tamás

Ma valódi ritkasággal szolgálhatok, jóllehet óva intek mindenkit attól, hogy túl komolyan vegye a dolgot: Alekszandr Dugin megszólalt, lánya halála óta először, és bejelentette, hogy rövidesen megkezdődik a harmadik világháború, valamint nemsokára várható az Apkolipszis. Csak így, egyszerűen, oroszosan.

dugin_profetal1.jpg

Persze, azért nem ennyire egyszerűen, van az írásában pár csavar és sok logikai hiba szokás szerint, de ez mondhatni a védjegye, enélkül rá sem ismernénk. Mielőtt belevágunk, azért ne feledkezzünk meg arról, hogy Dugin hivatalosan nem kötődik az orosz állami vezetéshez, nem alkalmazottja a Kremlnek, a kormánynak, elvileg ő csak egy „filozófus” (inkább ideológus), aki hogy, hogy nem, mindig arra az eredményre jut, amire pár napon belül Putyin is fog, bár néha Putyin jár előrébb, de akkor meg Dugin siet egyetérteni vele. Nagy közöttük a harmónia, annyi biztos. De hivatalosan Dugin magánember, ahogy Raszputyin is egyszerű falusi sztárec volt, aki azonban gyakorta vendégeskedett a cári családnál. Annyira gyakorta, hogy minden nap. Dugin ugyan nem bejáratos a Kreml falai közé, de hogy van befolyása az állam ideológiájára, az tagadhatatlan.

Mindenesetre friss Dugin-írást szerzeni sem könnyű dolog. Mostanság, nyilván a gyász miatt, nem is publikált egy ideig, de egyébként a Katehon című online felületen szokott megjelenni, ami a nemzetközi duginista mozgalom fóruma, meg a Geopolitika.ru-n, ami valamiért a Katehon tökéletes másolata. Nem zárom ki, hogy az egyik a másik biztonsági mentése, mindenesetre ha valaki frissen akarja olvasni Dugin agymenéseit, netán eredetiben, ezeken a helyeken kutakodjon.

De térjünk már végre a tárgyra: mit mond Dugin a harmadik világháborúról? 

Azt, hogy rövidesen kezdődik. Rajta nem múlik, az már biztos:

Az elmúlt napokban jelentős változás történt az ukrajnai erőviszonyokban. Ezt a maga teljességében kell megérteni.

Kijev ellentámadásai általában sikertelenek voltak Herszon térségében, de sajnos eredményesek Harkiv térségében. A harkivi helyzet és a szövetséges erők kényszerű visszavonulása jelenti a fordulópontot. Félretéve a pszichológiai hatásokat és a hazafiak jogos érzéseit, azt kell rögzíteni, hogy a különleges katonai művelet történetében elértük azt a pontot, ahonnan nincs visszaút. (…) A harmadik világháború küszöbén állunk, amelyet a Nyugat kényszeresen szorgalmaz. És ez már nem félelem vagy várakozás, hanem tény. Oroszország háborúban áll a kollektív Nyugattal, a NATO-val és szövetségeseivel (bár nem mindegyikükkel: Törökországnak és Görögországnak megvan a maga álláspontja, és néhány európai ország, elsősorban, de nem csak Franciaország és Olaszország, nem akar aktívan részt venni egy Oroszország elleni háborúban). Mégis, egy harmadik világháború veszélye egyre közelebb és közelebb kerül.

Hogy ez el fog-e jutni atomfegyverek használatáig, az nyitott kérdés. De a nukleáris armageddon valószínűsége napról napra nő.”

Szorgalmazza ám azt a világháborút a szebeni hóhér, de nem a „kollektív Nyugat”. Dugin pont úgy viselkedik, mint a cári balett egy különösen hisztérikus primadonnája, aki úgy érzi, hogy kisebb sérelem érte: hisztériázik, töri a vázákat, földhöz csap mindent, pusztuljon akár a világ is, ha neki nem szolgáltat busás elégtételt! Jelenetet rendezni így kell, kérem, csak hát ha jobban belegondolunk, Harkivnál csak annyi történt, hogy a rosszul megszervezett, tulajdonképpen rendfenntartó és kényszersorozott, gyengén felszerelt és ellátott orosz védelmet egy jól szervezett ukrán offenzíva elsöpörte, és ment, amíg csak bírt, mivel nem volt se második, se harmadik védelmi vonal kiépítve. Ez háborúban megtörténik, van olyan, hogy azt is megverik, aki korábban maga vert. Nem nevezném világháborús jelentőségűnek az eseményt, és azért még az elfogult orosz nacionalista körökben is az az általános nézet, hogy ebben a vereségben nagyobb szerepe volt az orosz fegyveres erők szervezetlenségének, slendriánságának, mint a „kollektív Nyugatnak”. Ukrajna egyszerűen felfedezte a támadható, gyenge pontot és míg mindenki Herszonban várta a Nagy Támadást (tehát a Kreml is) – odavágott Harkivban. Emiatt meg lehet sértődni, de gyerekes elmére vall.

Teljesen világos, és ezt több amerikai katonai parancsnok (például az egykori európai amerikai parancsnok, Ben Hodges) nyíltan ki is mondja, hogy a Nyugat még azzal sem elégszik meg, hogy teljesen kivonulunk az egykori Ukrajna területéről, a saját földünkön fogunk kikötni, ragaszkodva a „feltétel nélküli megadáshoz” (Jens Stoltenberg), a „de-imperializációhoz” (Ben Hodges), Oroszország feldarabolásához.

1991-ben a Nyugat megelégedett a Szovjetunió összeomlásával és ideológiai megadásunkkal, elsősorban a nyugati liberális ideológia, politikai rendszer és gazdaság nyugati vezetés alatti elfogadásával. Ma a Nyugat számára a vörös vonal a szuverén Oroszország létezése, még az Orosz Föderáció határain belül is.

Az ukrán hadsereg ellentámadása a harkivi régióban a Nyugat közvetlen támadása Oroszország ellen.”

Na, akkor itt álljunk meg egy pillanatra. Ben Hodges nem ezt írta! Szerencsére rendelkezésünkre áll a Telegraphban megjelent elemzése, abban egy szó sincs arról, hogy a Nyugat „feldarabolná” az Oroszországi Föderációt. Abban azt elemzi, hogy megfelelően kedvezőtlen körülmények között – és ez éppenséggel a Nyugatnak is kedvezőtlen volna, Hodges arra hívja fel a figyelmet, hogy erre is készüljünk fel – az orosz állam széteshet magától. Azért nagy különbség van aközött, hogy arról beszélünk, lehet-e vacsorára virsli, mennyi ennek a realitása, vagy megvesszük és megfőzzük a virslit. Dugin világában elég megemlíteni a virslit és már meg is volt a vacsora.

A specoperacija, mint a Donbássz és néhány novorosszijai terület felszabadítására irányuló korlátozott művelet, véget ért. Fokozatosan teljes körű háborúvá fajult a Nyugat ellen, amelyben valójában maga a kijevi náci terrorista rezsim csak eszközszerepet játszik. Az a kísérlet, hogy ostrom alá vegyük és felszabadítsunk néhány náci ellenőrzés alatt álló ukrán területet Novorosszijában, miközben technikai műveletként fenntartjuk a világban fennálló geopolitikai egyensúlyt, kudarcot vallott, és úgy tenni, mintha egyszerűen csak folytatnánk a különleges műveletet – valahol a közfigyelem perifériáján – egyszerűen hiábavaló.

Akaratunkon kívül most háborúban állunk, és ez minden orosz állampolgárt érint: mindannyian az ellenség, a terrorista, a mesterlövész célkeresztjében vagyunk.

Mindezek után a helyzet olyan, hogy mindent összevetve lehetetlen mindent visszaállítani a kezdeti állapotokba – 2022. február 24. előtt. Ami történt, az visszafordíthatatlan, és nem szabad elfoganunk semmilyen engedményt vagy kompromisszumot a magunk részéről. Az ellenség csak a teljes megadásunkat, behódolásunkat, feldarabolásunkat és megszállásunkat fogja elfogadni. Tehát egyszerűen nincs más választásunk.”

Ez körülbelül olyasmi, mint amikor a nemi erőszaktévő azzal védekezik, hogy ő nem akart semmi rosszat, de ezek a mai szoknyák olyan rövidek, muszáj volt neki rátámadni arra a lányra, Oroszországnak is muszáj megtámadni a világot, nincs más választása. Dehogy nincs: szépen visszaballag a február 24-e előtti határok mögé, bocsánatot kér, leváltja a mostani kormányát – legelőször Putyint – és kárpótlást fizet Ukrajnának. Ez lenne az az opció, aminek teljesülése esetén olyan nyolc-tíz éven belül ott tarthatnának megint, mint idén év elején. Senki nem akarja Oroszországot „megszállni”, de lehetetlen is volna – épp most mutatták be nekünk pont az orosz fegyveres erők, milyen reménytelen vállalkozás nagy területeket elfoglalni és megszállva tartani. Hogy Dugin ettől fél? Az az ő baja, féljen inkább a mumustól, annak is ugyanennyi realitása van.

Oroszország az ideológiai háború állapotában van. A globalista Nyugat által védett értékek – LMBT, a perverzió legalizálása, a kábítószerek, az ember és a gép összeolvadása, a totális keveredés az ellenőrizetlen migráció révén stb. – elválaszthatatlanul kapcsolódnak ideológiai frontjához. – elválaszthatatlanul kapcsolódik politikai-katonai hegemóniájához és egypólusú rendszeréhez. A nyugati liberalizmus és az USA és a NATO globális politikai-katonai és gazdasági dominanciája egy és ugyanaz. Abszurd dolog a Nyugat ellen harcolni és elfogadni (akár csak részben is) az értékeit, amelyek nevében háborút, megsemmisítő háborút folytat ellenünk.”

Itt Dugin egy érdekes logikai csapdába esik. Ha ugyanis azt mondjuk a harci szellem élénkítése céljából a velünk szemben állókról, hogy azok mind büdösek, akkor eljutunk először oda, hogy tehát aki egy kicsit is büdös, az nekünk ellenségünk, de oda is, hogy aki nem büdös, az törvényszerűen a barátunk. És mikor kiderül, hogy azok, akikkel magunk szálltunk szembe, nem büdösebbek minálunk, beáll a tökéletes fogalmi zavar, és feltevődik a kérdés: minek verekszünk egyáltalán? Ezért erőlteti ezt a zavaros ideológiai katyvaszt Dugin is, a Kreml is: hogy azt érezzék büdösnek az oroszok, akiről mondják nekik, legyen akár rózsaillatú is. Hogy a szexualitásnak és a kábítószereknek mennyi köze van a transzhumanizmushoz és a NATO-fegyverek minőségéhez, az erősen kérdéses, nyilvánvalóan semmi, de itt már nem az észérvek dirigálnak, hanem az érzelmek, indulatok.

Az ideológiát azonnal ki kell hirdetni, és a lényege a nyugati ideológia, a globalizmus és a totalitárius liberalizmus teljes és közvetlen elutasítása kell, hogy legyen, annak minden instrumentális alfajával együtt – beleértve a neonácizmust, a rasszizmust és a szélsőségességet.”

Ez egy igen erős mondat, a szerző képes volt benne egy kalap alá venni a globalizmust, a liberalizmust és a neonácizmust.

A televíziónak és általában a médiának a háborús hazafias mozgósítás eszközévé kell válnia. Minden koncert a fronton, a hazai fronton is. Ez már apránként elkezdődött, de egyelőre csak a csatornák egy kis részét érinti. De mindenhol ott kellene lennie.

A kultúra, a tájékoztatás, az oktatás, a felvilágosítás, a politika, a szociális szféra: mindennek egységesen a háborúért, azaz a győzelemért kell dolgoznia.”

Ez lesz ám a népszerű, csak úgy dől majd a közönség! És tolongani fognak, hogy beálljanak a hadseregbe. Ahogy Stanislaw Lem mondaná: „Ragyog minden csavarunk, háborúzni akarunk!” Értem én, hogy Dugin mester imádna egy militarista államot, de ahhoz elsősorban működő hadsereg kéne, ami jelenleg nem áll rendelkezésre. Sebaj, akkor mozgósítsunk!

A mozgósítás elkerülhetetlen. A háború mindenkit és mindent érint, de a mozgósítás nem jelenti a sorkatonák erőszakos frontra küldését, ez elkerülhető például egy teljes értékű önkéntes mozgalom létrehozásával, a szükséges juttatásokkal és állami támogatással.”

És ha valaki nem jelentkezik önként, majd kötelezik az önkéntességre: „elvtárs, jegyezz Békekölcsönt, ha nem jegyzel, megjegyzünk” alapon. De most jön az igazán szép rész!

Minden szuverén állam annyi nemzeti valutát bocsáthat ki, amennyire szüksége van. Ha valóban szuverén. A Nyugattal való háború értelmetlenné teszi, hogy saját szabályai szerint folytassa a gazdasági játszmákat. Csak egy háborús gazdaság lehet szuverén. A győzelemre annyit kell költeni, amennyire szükség van. Csak azt kell biztosítani, hogy a kiadás stratégiai célokra egy speciális körforgásban összpontosuljon. A korrupciót ilyen körülmények között háborús bűncselekménnyel kell egyenlővé tenni.”

Valóban annyi pénzt nyom minden állam, amennyit akar – ha elment az esze. Ugyanis ha elkezdi nyakló nélkül kibocsátani a bankjegyeket, előbb-utóbb semmit sem fognak érni. Akkor jön az állam szerepe: aki nem fogadja el az értéktelen pénzt, azt megbüntetik. Ez működhet a határokon belül, de nem működhet a világpiacon: így a gazdaságnak már semmi szüksége nem lesz szankciókra, bezárkózik magától, senki sem fogja elfogadni a rubelt, ha elinflálják. Dugin azt felejti el, hogy Oroszország nem az a gazdasági és technológiai nagyhatalom, aminek hiszik: annyira nem az, hogy laptopot például próbálnak készíteni, ha kevés sikerrel is, de szeget vagy csavart gyártani nem tudnak. Nem még nem tudnak, hanem már: az elmúlt évtizedekben olcsóbb volt megvenni a csavart az Európai Unióból, mint otthon elkészíteni, tehát bezárták a csavargyárakat. Azokat újra elindítani tenger pénzbe kerülne, de hiszen ez nem probléma, annyit nyomnak, amennyit akarnak! Igen ám, de minél többet nyomnak, annál kevesebbet fog érni.

Ukrajnában virágzik a nyílt sátánizmus és a nyílt rasszizmus, és a Nyugat csak támogatja őket.”

Ezt honnan tudjuk? Onnan, hogy Dugin ezt mondta, minden más forrás ellentmond ennek az állításnak. De hát nem hiszünk a kedves Dugin apónak? Nem ám.

Azzal van dolgunk, amit az ortodox vének az „Antikrisztus civilizációjának” neveznek. Oroszország szerepe ezért az, hogy egyesítse a különböző vallású hívőket ebben a döntő csatában.”

Képes voltam utánanézni, kik azok az Ortodox Vének. Vannak ilyenek: szent életű szerzetesek és remeték, például Athosz-hegyi Szent Paisziosz és mások – bizony, elég sokat prófétáltak az elmúlt százhúsz évben hatalmas háborúkról, csak épp egyik prófécia sem illik tökéletesen a mostani helyzetre (például a legtöbbjüknél Kína támad Oroszországra). De hogy is mondjam csak: ez hit kérdése, ne bolygassuk. Mire jut végül Dugin?

A Nyugat demonstrálja szándékát, hogy megsemmisítő háborút indít ellenünk – a harmadik világháborút. Össze kell gyűjtenünk a legmélyebb nemzeti potenciálunkat, hogy visszaverjük ezt a támadást. Minden eszközzel: gondolattal, katonai erővel, gazdasággal, kultúrával, művészettel, az összes állami struktúra és mindannyiunk belső mozgósításával.”

És ha az az átkozott kollektív Nyugat aljas módon nem indítja meg mégsem azt a háborút, majd gondoskodik róla Dugin.

Szóval, dióhéjban: Dugin most követeli, hogy Oroszország indítsa már meg a harmadik világháborút, preventív módon, megelőző csapással, nehogy a világ indítsa meg ellene.

Nevetséges volna, ha a mostani háború megindítása után nem állította volna a Kreml, hogy a támadás „megelőző csapás” volt.

Azért reméljük, nem lesz túl népszerű az ötlet. Utálnék egy világháborút.

Árt a kedélynek és az egészségnek is.

A Dugin-féle emberek is ártanak.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása