Álmos egy szombat van, odakint köd és eső, ilyenkor heverészni a legjobb, nem dolgozni, de hát mióta Ádám megszegte azt a bizonyos szerződést a Paradicsomban, azóta munkából él az ember. Lássuk, hogy oldják meg a kollégák ezt a dolgot, mert nem hiszem, hogy a magyar sajtó bármely oldalán dúlna most a munkakedv és az ifjonti lelkesedés.

Nem dúl, én viszont majdnem a szívemhez kaptam az Index címétől:

„Már töltet nélküli atomrakétákkal lövik az oroszok Ukrajnát”

Megint? Mert 17-én már volt egy ilyesmi, csak hát az kilenc napja volt, írtam is róla. Nagyobb baj, hogy az orosz rakétahiány – Iránnak sem nagyon akaródzik leszállítani a megrendelt ballisztikus rakétákat – tényleg vezethet oda, hogy egyszer csak előveszik a hetvenes években gyártott komolyabb ICBM-eket, interkontinentális ballisztikus rakétákat, és még ha nukleáris töltet nélkül is, csak hagyományos robbanófejekkel indítják őket, azok komoly pusztítást tudnának véghezvinni. Már persze, ha működőképesek, de ez teljesen bizonytalan, oroszokkal van dolgunk, minden elképzelhető, azzal kezdve, hogy mindegyik tökéletes állapotban van, egészen addig, hogy eladták az összeset három pud érett túróért és hat hektó vodkáért. Mi több, este volt egy kósza hír valami rakétatámadásról, bár akkor azt nem lehetett tudni, hogy egyedi vagy egy újabb tömeges támadáshullám kezdete. Csak nem?

Nem, nem, nyugalom. Mit is ír a cikk?

„Oroszország nagy hatótávolságú rakétakészletei annyira kimerültek, hogy valószínűleg arra készülnek, eltávolítják a robbanófejeket az elöregedett nukleáris cirkálórakétákról, és azokat lövik ki Ukrajnára – állítja a brit védelmi minisztérium.

A jelentés szerint Oroszország csalinak használhatja a rakétákat, hogy eltereljék az ukrán légvédelem figyelmét.

Bármi legyen is Oroszország szándéka, ez a rögtönzés rávilágít arra, hogy a nagy hatótávolságú rakétakészleteik mennyire kimerültek

írja a minisztérium legfrissebb hírszerzési értesítője. Minderre úgy jöttek rá, hogy az ukrán légvédelem lelőtt egy AS–15 Kent típusú cirkálórakétát, amelyet még a szovjet időkben gyártottak az 1980-as években atomtöltet célba juttatására. A kiszerelt töltettel azonban csak magát a rakétatestet használják az oroszok támadásra.”

AS–15 Kent? Ja, kérem, az az orosz terminológiával a H–55-ös, akkor ez az október 17-i cirkálórakéta, miért hozzák a frászt az emberre? Legyünk korrektek: nem az Index volt a hunyó, hanem a brit védelmi minisztérium, ők reagáltak ma a kilenc nappal ezelőtti történetre, nem kis késéssel. Az Index csak átvette, nem jutott a kolléga eszébe, hogy volt már ilyen. Én meg kezdem érteni, mitől hanyatlott le a Brit Birodalom ragyogó napja: előbb elveszett Dél-Afrika, aztán Burma, India, manapság meg már a naptáron sem bírnak kiigazodni... mely kár, kedves Watsonom, mely kár.

Lépjünk tovább. Novák Katalin megérkezett Kijevbe. Ezt a kormánymédia hűvös távolságtartással, mondhatni tárgyszerűen közli, nem hagyják figyelmen kívül, de alig említik, hogy

„Korábban Novák Katalin is csatlakozott ahhoz a közleményhez, amelyben tizenegy elnök ítéli el az október 10-én Ukrajnát ért támadásokat. A közlemény elfogadhatatlannak nevezi, hogy a moszkvai képviselők atommal fenyegetik a világot.

Országaink nevében követeljük, hogy Oroszország azonnal hagyja abba polgári célpontok támadását. Nem hagyunk fel az erőfeszítéssel, hogy bíróság elé állítsuk a mai (október 10. – i) bűncselekmények felelőseit

– hangsúlyozzák közleményükben az államfők.”

Ez vállalható is, de a kommentek népénél erősen kiverte a biztosítékot: ahogy a Pesti Srácok olvasótáborának a véleményét elnézem, erős érzelmek dúlnak bennük, nagy, löttyös indulatok, tegnap még mélyen tisztelt hölgy volt a magyar államelnök, ma minden, csak nem úrinő: tetszik látni, ezért nem okos dolog fanatizálni az embereket. Képesek, és még elhiszik azt a sok baromságot, amit mondunk nekik.

Különben van egy sejtésem: Novák Katalin egyáltalán nem békeangyalnak ment Kijevbe és nem is háborús uszítónak. Hanem az a küldetése, hogy ajánlja fel a magyar kormány által javasolt 77 milliárd forintnyi segítséget. Ez viszont dupla fenekű ajánlat: ha Zelenszkij elfogadja, megfúrta a közös európai hitelfelvételt, ha nem fogadja el, a magyar kormány széttárja a karját és azt mondja: „Kérem, mi akartunk segíteni, de nem kellett, ha nem kell, nem is fogunk”. Mindenki ismeri az ilyen jellegű üzleti trükköket, aki pár hétnél többet élt a nyóckerben. Szóval ne tessék szidni azt a szegény, áldott jó asszonykát, ártani ment ő, nem segíteni.

Mikor már azt hinné az ember, hogy mindent látott, mint az öreg Utnapistim a Gilgames-énekből, „égen, földön, föld alatt”, akkor jön a meglepetés. Újabb biztonságpolitikai szakértőt avattunk, ezúttal a Demokrata főszerkesztője, Bencsik András személyében. A mai vezércikke egyszerűen tökéletes, minden van benne és semmire sem jó, ágynak szék, széknek ágy, sörnyitónak kötőtű, szóval ritka dolog az ilyen, ami mindenre rossz. Becsüljük is meg.

Az írás ugyanis kunsztstikli, valóságos bravúr, egyszerre képes a homofóbiára és a muzulmán-ellenességre, mármint az első fele, mármost ezt kettőt összekötni még egy átlagos déli Ku-Klux-Klan-középvezető sem lenne képes ilyen tökéletesen. Mondjuk egy hónap múlva leszek ötvenöt éves, egész eddigi életem folyamán nem szenteltem a homoszexualitásnak annyi figyelmet, mint a magyar kormánysajtó egy átlagos napon, valahogy nem ez volt életem központi kérdése, de valamiért őket mindennél jobban érdekli. Lelkük rajta. Hanem az írás második fel az érdekes. Azt mondja:

„Apropó Európa. Két friss hír: elvégezte első repülését Franciaországban a magyar légierő új közepes helikoptere. A H225M típusjelű gépből 16 darabot rendelt négy éve a honvédség, az első már berepült gépek jövőre érkeznek meg Szolnokra, tudósított a Magyar Nemzet. A másik: világszínvonalú izraeli radarrendszer áll jövőre a Magyar Honvédség szolgálatába. A legendás izraeli Iron Dome, azaz Vaskupola légvédelmi rendszer egyes egységeinek gyártásába a magyar hadiipar is bekapcsolódik. Tüzérségi felderítőradarként a Vaskupola 100 kilométer távolságig képes a különböző gránátok, tüzérségi lövedékek, rakéták becsapódási pontjának meghatározására és az indítás helyének azonosítására is. Képes percenként 200 célt követni, és a saját tüzérség válaszcsapásainak irányításában is alkalmazható.

Most, hogy Ukrajna olyan ravaszul bele akarta ugrasztani Lengyelországot a csalánosba, ez a katonai fejlesztés több mint időszerű. Jó, nem vagyunk ott a világbajnokságon, viszont egyre jobban vigyázunk a magunk biztonságára.”

Nógrádi György és Georg Spöttle egymás nyakába borulva zokog a sarokban, vigasztalhatatlanul. Megjött az Igazi Szakértő, nekik már több dolguk itt nincs, mehetnek Isten hírével. Robert C. Castle már szedi is a sátorfáját, a fél kormánymédia a nyomában kullog. Hát kérem, a helikopterek ellen semmi kifogásom, a H225M nagyon jó szállító-, felderítő- és mentőhelikopter, bár csatába nem küldeném, de ha lesz belőle nekünk huszonöt darab, arra felrakhatjuk a Honvédség teljes vezérkarát és még marad is hely.

A Vaskupola, egyezzünk meg, ennél többet is tud, annak dacára, hogy már van korszerűbb és olcsóbb megoldás, milliméterekre a rendszerbe állítástól (a lézeres légvédelem), de tekintve, hogy pillanatnyilag egészen egyszerűen nincs ország, ami meg akarna vagy meg tudna támadni minket, illetve ha akadna ilyen, azt azonnal államcsődbe vinnénk egy jól szervezett stratégiai kapitulációval, és aztán hetekig hallgathatnák a megszálló csapatok az üdvözlő beszédeinket. Tehát nem árt, ha van egy jó légvédelmünk, miért ne legyen? Azon kicsit elméláztam ismervén a magyar hadiipar fejlettségét, hogy a Vaskupolának mely részeit tudnánk mi gyártani, de aztán rájöttem, hogy csavar azért abba is kell.

De mi a csodát ért Ukrajna ravaszkodásán Lengyelországgal kapcsolatban? Ja, a múlt heti rakéta-ügyet. Hát nem mondom, tényleg nagy biztonságpolitikai szakértő, vegyünk egy szöveges példát: ha x tömegű, rakétameghajtású test, mely robbanószert tartalmaz, y sebességgel találkozik z tömegű, hasonló testtel n magasságban és a két test ettől felrobban, akkor hová esnek a darabjaik, mekkora körzetben szóródnak szét és hány éves a kapitány?

Ennyit az „Ukrajna beleugrasztja Lengyelországot a háborúba” című, egyébként már tavasz óta terjesztett SZVR-konteóról, ennek már az ellenkezőjét is állították műveltebb moszkvai körök, kedves pecsovics elvtárs, több brosúrával is le van maradva, ez most elégtelen, jövő hétre hozzon valami újat.

Nyugtáznom kell: a magyar sajtó tegnap óta nem javult semmit.

Rontani még tudunk rajta, az igaz, de már nem sokat.

Viszont igyekezetben nincs hiány.

Szele Tamás