Hogy a végén kezdjem, szokásom szerint, most tessenek Huppát olvasni, míg még van. Sőt, most olvassanak bármit, mert lehet, hogy rövidesen nehéz lesz hozzájutni az online sajtóhoz. Nem várható, hogy lehetetlenné válik, de az eddigi elérhetőség bonyolultabb lesz, legalábbis azok számára, akiknek a „Facebook” és „internet” szavak szinonimák.

Tehát a nagyközönség körülbelül kilencven százaléka számára. Hetek óta növekvő aggodalommal figyeljük kollégáinkkal együtt, hogy a különböző médiumok Facebook-oldalainak olvasottsága meredeken csökken. Nem egyszerűen „csökkenő tendenciát mutat”, hanem meredeken zuhan, felére, ötödére, tizedére... hogy ezek a számok nem valósak, azt könnyű bizonyítani, ugyanis nekem van olyan saját médiumom is, amin megjelennek hirdetések (a Huppán egyelőre nincs reklám) és ha tényleg így csökkenne a látogatottság, a bevételek is olvadnának. Ehelyett – nőnek.

Nem tudom, más kolléga hogyan reagált a jelenségre, akikkel én beszéltem, azok aggodalommal de hidegvérrel, én végigjártam a szamárlétrát: először azon gondolkodtam, mit csinálok rosszabbul, mint korábban? Semmit. Akkor talán valaki rám szállhatott? Nem, hiszen mások is ugyanebben a cipőben járnak (sok lap itt ragadt meg, és még mindig keresi a gonosz Ármányt, mert saját magukon kívül mást nem látnak – és nem is akarnak látni). Akkor talán a témákkal van baj? Nem valószínű, hiszen a jelenség általános. És azért a különböző médiumok témaválasztása erősen eltér. Ráadásul pont november végén, december elején történik ez, amikor hagyományosan fel szokott szökni az olvasottság. Ismertem olyan lapot, ami pár éve három-négy hónapig élt a decemberi hirdetésbevételéből, úgy is kalkuláltak, hogy a karácsonyi bevétel eltartson húsvétig. Szóval, érthetetlennek tűnt a dolog, valami hibára gyanakodtam a Facebook állandóan változó algoritmusában, ami miatt nem a valós adatokat látjuk (hiszen ha valós lenne a jelenség, a hirdetési bevétel is eltűnne).

Tegnap délután magyar idő szerint 18:00 és 18:20 között pedig példátlan esetet tapasztalhatott, aki odafigyelt. Leállt a Facebookon az összes hír- és médiaoldal.

Épp elkészültem egy írással, a lapfelületen már kint volt, próbáltam a Facebook-oldalon megosztani, csak nem sikerült. Maga az oldal sem volt elérhető. Először azt hittem, valami jelentgetés miatt törölték, megint oda lesz sok év munkája, de visszafogtam magamat, megnéztem egy másik lap médiaoldalát, ahova szintén dolgozom. Az sem volt elérhető. Rendben van: lássuk a többieket. A Telex elérhetetlen volt, a 444-nek az utolsó írását lehetett látni, egy frissítés után már azt sem, de ugyanígy nyoma veszett az Origo és a Pesti Srácok Facebook-oldalának is.

Akkor legalább nem magyar belpolitikai támadásról van szó. Mi a helyzet a világsajtóval? A Washington Post eltűnt, a New York Times szintén – világos, hogy az üzemzavar világméretű. Tovább nem jutottam, mert 18:20-kor minden visszaállt, és folytattam a munkát, de erősen elgondolkodtatott az eset, ugyanis kizárólag a médiaoldalakra vonatkozott, a Downdetectoron magánszemélyek nem panaszkodtak ugyan írásban, de a jelentéseket mutató diagram hatalmas, világméretű kiesést jelzett az általam megjelölt időpontban. Mi volt ez?

Az csak ma reggel derült ki, a 444 egyik írásából.

„A sajtótermékek tartalmának eltávolításával fenyegetőzik a világ legnagyobb álhírterjesztő központja, a Facebook azután, hogy Amy Klobuchar demokrata szenátor, 2020-as elnökjelölt-jelölt beterjesztette a JCPA (Journalism Competition and Preservation Act - kb. az újságírói verseny megőrzéséről) névre keresztelt törvényjavaslatát, amely lényegében megerősítené a hagyományos médiavállalatok kollektív alkupozícióit a Facebookkal szemben, és aminek elfogadását mindkét amerikai párt támogatja.

Magyarán az új törvény szerint a médiavállalatok kollektív szerződést köthetnének a nem kis részben ezen vállalatok által termelt tartalom újracsomagolásából élő Facebookkal a Facebook ebből származó bevételeinek arányosabb felosztásáról. Erre válaszul a világ legnagyobb közösségi oldalának Mark Zuckerberg legújabb őrülete, a Metaverzum után Metára keresztelt anyavállalata most azzal fenyegetőzik, hogy a maradék ellenőrzött hírtartalmat is eltávolítja oldalairól, még nagyobb teret adva az ott amúgy is mindent elárasztó pletykáknak, találgatásoknak, direkt eltorzított álhíreknek, információs hadműveleteknek és mindenféle állami propagandának.”

Ezek szerint világos: a tegnapi kiesés volt a lófej a világsajtó ágyában, a figyelmeztetés, hogy képesek erre is, ha nem engedelmeskednek nekik. Az egész az Egyesült Államokról szól, a világsajtó többi része egyszerűen együtt pusztul az amerikaival, „járulékos veszteségként”. Akkor elmagyarázom, miről van szó.

A Facebook az egyéni felhasználók számára ingyenes, tehát a hirdetési bevételeiből él, ez egy ismert üzleti modell, nem csak az online térben, így működnek az ingyenes bulvárlapok is. Azonban a 2010-es évek első felében egyre nőtt, így megnőttek a költségei is (akkoriban, emlékszem, azért tiltottak, ha felmerült a gyanú, hogy az ember nem magánszemély, hanem cég, és bújtatottan reklámozza a termékét, szolgáltatását). Így is nagyon nyereséges volt, de egy szinten lassulni kezdett a bevétel növekedése, amint a forgalom is: attól, hogy az emberek macskákat és virágokat mutogattak egymásnak, már nem nőtt ugrásszerűen a látogatottság. Akkor hozták azt a döntést, hogy hatalmas kedvezményekkel becsábítják a sajtót is a közösségi oldalra, és lőn csoda: az egekbe ugrott a forgalom. Hogyne, hiszen a média gyártotta a tartalmakat, a felhasználónak már el sem kellett hagynia a közösségi oldalt, csak követni a kedvenc lapjait, hogy ingyen és bérmentve elé ugorjanak a hírek, az igaz, hogy mivel a hirdetési piacot a Google és a Facebook közösen monopolizálták, magának a sajtónak kevés reklámbevétel jutott, de jutott, és nőtt az olvasottsága. Látszólag mindenki jól járt.

Látszólag, ugyanis a sajtómunkások rövid idő alatt rájöttek, hogy a valós hirdetési bevételnek talán az 5-10 százaléka jut el a médiumokhoz, tartalomszolgáltatókhoz, a maradékot lenyeli a gigászivá nőtt online apparátus. Mi vagyunk a méhecskék, akik minden nap összegyűjtjük a mézet, de nekünk csak annyit hagynak belőle, hogy a raj életben maradjon, a többit elviszi a méhész. Aki tulajdonképpen csak egy kaptárat adott nekünk.

Igazságtalan? Az, de már nem volt visszaút, aki olyan 2012 után regisztrált a Facebookra, már nem is biztos, hogy emlékszik azokra az időkre, amikor még böngészőből nyitotta meg a napi olvasmányát. Az elmúlt tíz év felhasználói közül sokaknak evidenssé vált a „Facebook = internet” egyenlőség, rengetegen nem is tudnak arról, hogy van online világ a közösségi oldalon kívül is. Pedig van.

Nagyon sok jogi küzdelem zajlott az elmúlt években a világ legváltozatosabb országaiban azért, hogy egyenlőbb legyen a bevételek elosztása: Ausztrália például ezért akarta kitiltani a közösségi oldalt a kontinensről (egy-két hét alatt sikerült megegyezzenek), az Európai Unió is drákói szabályozásokról tárgyalt, csak aztán maximum ajánlás lett belőlük, a mostani helyzet azért komolyabb, mert amerikai törvényről van szó. Az angolszász jog precendensekre épül, ha a Meta (a vállalatnak már ez a neve) köt egy kollektív szerződést egy amerikai sajtókonszernnel, ami biztosítja a bevételek arányosabb elosztását, esetleg köt ilyent egy másikkal is, utána minden médium beperelheti, amelynek használja a tartalmait és nem kötött velük ilyen kollektív szerződést. Ami azt jelentené, hogy ha mindenkivel szerződik (tehát mondjuk a Huppával is), pusztán a megjelenésünk is hozna némi szabad szemmel látható bevételt, ahogy minden más lap is így járna, de a Meta összbevétele legalább húsz-huszonöt százalékkal csökkenne. És hiába van szó világcégről, mivel a kaliforniai Menlo Parkban van a központjuk, az ottani törvények vonatkoznak rájuk.

Márpedig a Metánál most anyagilag szigorú világ járja, alig egy hónapja bocsátották el a munkatársaik 13 százalékát, 11 ezer embert, 2023 második negyedévéig felvételi tilalmat rendeltek el, ugyanis Mark Zuckerberg kivételesen rosszul látta a jövőt. A Metaverzum nevű virtuális valóság-vállalkozása, amivé az egész birodalmat át próbálta alakítani, nagyon gyengén muzsikál, vagyonokat veszített miatta, az emberiségnek a jelek szerint egyelőre nincs szüksége virtuális világra – legalábbis annak a részének nincs, amelyik nem amerikai elővárosok kertes házaiban él, és azért a felhasználók abszolút többsége ilyen. Még azt sem mondanám, hogy az ötlet megelőzte korát, mert ezer baja van, tavaly írtam is róla  – az ötlet egyszerűen rossz. Nem kellene erőltetni, de a Meta vezetése mindent erre a lapra tett fel. Most nyeli a pénzt, a Meta alá tartozó, metaverzumért felelős Reality Labs 2021-ben 10,2 milliárd dolláros veszteséget termelt, 2020-ban még csak 6,6 milliárd dollárosat. Nem is túl népszerű: 2022 februárjában háromszázezer aktív felhasználója volt, ami mostanra kétszázezerre csökkent, vagyis harminc százalékkal esett a forgalom. Nem kell ez a népnek, akármennyire is ez volna a cégvezetés álma.

A Facebook felhasználóinak száma eközben kétmilliárd körül ingadozik, tehát abból kell kitermelni a Metaverzum költségeit. Ami egyelőre úgy-ahogy sikerül, de ha a kollektív szerződések elviszik a reklámbevételek mérhető százalékát, akkor vagy a Metaverzumot kéne elengedni – vagy a sajtót. Mindenestől.

Most minden attól függ, hogy a Meta vezetése mihez ragaszkodik jobban: a bevált, és még így is nyereséges üzleti modellhez, vagy a garantáltan veszteséges új vállalkozáshoz?

Már az olvasottsági adatok mesterségesen alacsony szintre vitele is azt jelezte, hogy a Meta a kollektív szerződések megkötése esetén minimalizálja a veszteségét, a valósnál alacsonyabb forgalomról szóljon a kényszerből megkötött alku, de most, hogy karnyújtásnyira van a törvény szavazása, és mindkét amerikai párt támogatja, már elővették a zsarolás fegyverét is: minden feltűnés nélkül, de megmutatták a világsajtónak, hogy igenis képesek és hajlandóak is lekapcsolni minden hír- és médiaoldalt a saját felületükön.

Facebook van náluk, és tudják is használni.

Abszurdum, hogy a magyar (és az összes többi) online média léte attól függjön, holdvilágos éjszakán miről álmodik a Meta vezetősége, de ezen dőlhet el a teljes világsajtó léte vagy nemléte, ugyanis a print kiadások egymás után szűnnek meg, annyira veszteségesek, a felhasználók pedig nem is gondolnak arra, hogy böngészőből nyissák meg a híroldalakat.

Mert nekik a Facebook az internet.

Egyelőre itt tartunk, a lófej az ágyban vigyorog, és tehetetlenül várjuk, mi következik.

Szele Tamás