Vannak álhírek, amik politikai nyomásra születnek, és vannak, amiket a Véletlen, az Entrópia szül, apjuk a Hanyagság és természetes élőhelyük az online média. Ma ezzel a második kategóriával fogok foglalkozni, és előrebocsátom: tévedésnek tartom a történteket, nem szándékos rosszindulat vagy politikai beavatkozás eredményének.

De tisztázni kell a dolgot akkor is, ha tévedés.

Tegnap este unottan nézelődtem a hírek között, mikor megláttam a Portfolio címét:

„Vallott Bahmut pokláról az amerikai zsoldos: 70%-os veszteségeink vannak”

Nofene. Amerikai zsoldos? Igen, létezik a Nemzetközi Légió, sőt, léteznek nemzeti légiók is, például orosz és csecsen alakulatok is harcolnak az ukrán oldalon, erről lenne szó? Nem. Hanem a Mozart-csoportról. Éspedig egy Newsweek-írás alapján.

A Newsweek sokat vesztett hajdani ragyogásából, nem is olyan régen röpítette világgá a tökéletesen hamis álhírt (amit rengetegen átvettek), miszerint Putyin eredetileg nem is Ukrajnát, hanem Japánt akarta megtámadni, foglalkoztam is a témával ezeken a hasábokon, de most becsületesen meg kell vallani: nem ők voltak a hunyók. Alaposan átolvasva az eredetit le kell szögeznünk: egyszer sem fordul elő benne sem a „zsoldos” jelentésű „mercenary” szó, sem annak bármely szinonimája. Mert hát – nem is zsoldosokról van szó.

Akkor lássuk, mi a csoda ez a Mozart-csoport? Nyilván a Wagner-csoport ellentéte, trollkodtak kicsit Prigozsin gyülevész gárdájának a nevével, amit – mint majd be fogom mutatni – Putyin séfje zokon is vett, de ezek a volt katonák semmiképpen sem zsoldosok, hanem önkéntesek. Három fő tevékenységi körükről beszélhetünk: az egyik, amivel már felhagytak, az ukrán újoncok kiképzése volt a nyugati fegyverek kezelésére, a másik – amit most is űznek – a civil lakosság evakuálása a harci zónákból, humanitárius segélyek célba juttatása, orvosi segítségnyújtás, a harmadik pedig az aknamentesítés. Mint honlapjuk írja:

„Küldetésünk egyik fontos eleme a harctér megtisztítása – a több tonna el nem működött lőszer, akna és csapda eltávolítása, amelyek a korábban az orosz csapatok által elfoglalt területen hevernek. Lehetővé akarjuk tenni, hogy az ukrán emberek visszatérhessenek otthonaikba, és elkezdhessék újjáépíteni életüket, fenyegetéstől mentesen.”

Ami a Portfolio írását illeti, az inkább kivonatolja a Newsweek anyagát, nem tesz hozzá semmit, inkább elvesz belőle, a tömörség kedvéért, meg bizonyára a szerző és a szerkesztő preferenciái alapján hagy ki részleteket, de tény, hogy csak egy szó van benne, ami az eredetiben nem szerepel.

Az a szó, hogy „zsoldos”.

Azt bizony nem írta le az amerikai lap. A Portfolio anyaga a végén magyarázza is, hogy lett az önkéntesekből zsoldos:

„Milburnről és a Mozart Groupról először a Guardian írt pár hónapja, ekkor még nem vették zokon, hogy a brit magazin zsoldosnak nevezte őket.”

Akkor vegyük elő a Guardian írását, szerencsére megvan. Hát bizony ebben sem neveznek senkit zsoldosnak. De akkor honnan veszik az egészet?

A Newsweek-írásban van rá magyarázat. Idézem is, szó szerint:

„Prigozsin és Wagner-harcosai – akiknek sorait az orosz elítéltek tömeges toborzása duzzasztotta fel – úgy tűnik, egy másik célpontot is célba vettek: a Mozart Csoport civil szervezetet, amely segít az ukrán csapatok kiképzésében és civilek evakuálásában a frontvonalból, többek között Bakhmut környékén.

Prigozsin novemberben azt írta a Telegramban, hogy „amerikai zsoldosok”, akiket az amerikai tengerészgyalogság nyugalmazott ezredese, Andrew Milburn vezet, átvették egy súlyosan károsodott ukrán dandár parancsnokságát. Ugyanezen a napon a Mozart honlapját DDOS-támadás érte, és Prigozsin állításait gyorsan átvette több orosz médium is.

Milburn (a Mozart vezetője) kedden a Newsweeknek azt mondta, hogy „nem elképzelhetetlen”, hogy Wagner az ország keleti részén tevékenykedő Mozart-önkénteseket veszi célba.

„Most nincs olyan szálloda a Donbásszban, amelyik megengedné, hogy megszálljunk, mert azt mondták nekik, hogy célpontok vagyunk” – mondta a tengerészgyalogság nyugalmazott ezredese.

„Három szállodát is rakétatalálat ért, ahol megszálltunk, ami akár véletlen is lehetett” – mondta, megjegyezve, hogy az egyik támadás egy nappal azután történt, hogy egy Mozart-csoport kijelentkezett. „Minden bizonnyal célba vehettek minket, ami komoly pazarlásnak tűnik, hiszen egy olyan csoportra összpontosítják az erőiket, amely főként humanitárius munkát végez”.

„A fenyegetések vagy a Telegramon repkedő b******* egyáltalán nem fogja befolyásolni a működésünket.”

Milburn elutasította Prigozsin leírását, miszerint a Mozart egy katonai magáncég. „Az emberek azért hívnak minket PMC-nek, mert csak ezt a kifejezést ismerik” – mondta. „Mi nem hordunk fegyvert, a feladataink humanitárius jellegűek – ezt nagyon komolyan mondom.”

A Mozart – pontosította – egy bejegyzett jótékonysági szervezet.

„Bármelyik zsoldos gúnyolódna azon, amit mi fizetünk az embereinknek... az általunk kiképzett ukrán katonák több pénzt kapnak, mint mi” – tette hozzá Milburn. „Nekünk magasabb az érzelmi intelligenciánk, másfajta embereket toborzunk. Nincs fegyverünk, nem harcolunk. Semmi közös nincs bennünk a PMC-kkel”.

A Mozart-csoport nevét a Wagnerrel szembeni ellenpontozásnak szánták, amelynek harcosai neonáci jelképeket használnak, és a szíriai, líbiai és a Közép-afrikai Köztársaságban végrehajtott műveletek során szélsőséges brutalitásukról szereztek hírnevet.”

Akkor világos, de hogy még tisztább legyen a kép, idézzük a korábban említett Guardian-írást is, melyben Andrew Milburn leszögezi:

„Ha a Mozart-csoport önkéntesei közül bárki is belekeveredik a harcokba, akkor már nem tagja a Mozart-csoportnak. Ez egy nagyon világos határvonal.”

Rendben, nem zsoldosok, de ki mondta róluk, hogy azok? Visszakövetve az eseményeket, magyarul először a Mandiner írta ezt, augusztus ötödikén, a Guardian-írást szemlézve. Nekik mondjuk sikerült három sort csinálni a három-négy oldalból, de a „zsoldos” kifejezés először náluk fordul elő magyar nyelven. Ők az orosz kormánymédiából vehették, azok Prigozsintól... el is jutottunk a gyökerekhez. Egy orosz oligarcha, sőt, tolvajkirály ír valamit a Telegramra nyáron, és decemberben már olyan emberek is elismétlik, akiknek talán még csak nem is rokonszenves. Azt ugyan nem értem, a Portfolio pont azt a részt miért nem idézte az eredetiből, amit én igen, hiszen ők is láthatták, hogy nem zsoldosokról van szó, de az a gyanúm, hogy a clickbait, a klikkvadászat miatt döntöttek így. Elvégre mégis más egy „zsoldosvezér vallomása” mint az, ha egy jótékonysági szervezet vezetője panaszkodik. És mivel a Mozart valóban harctéren végzi a feladatait, a tagjai többnyire voltak katonák – egy aknamezőre nem biztos, hogy jó ötlet volna lókórházi kedvesnővéreket küldeni – legyenek csak zsoldosok, nőjön az olvasottság.

Hogy a gőzeke nem Gizike, az amúgy is csak annak fog feltűnni, aki utánajár, és az meg pukkadjon meg. Legyünk jóindulatúak és vegyük úgy: tévedés volt, túlzás, figyelmetlenség. Csak van egy baja az ilyesminek.

Ha a Mozartot zsoldoscsoportnak nevezzük, minek neveznénk a Kabulból tavaly embereket, családokat mentő, Ananász Expresszt, ami ugyanilyen ad-hoc jellegű, önkéntes csoport volt, és írtam is róluk? Őket is zsoldosnak? És a Vöröskeresztet?

Szóval, hiba volt, de van súlya az ilyesminek, nem kéne egy legyintéssel elintézni.

Mert ha így teszünk, hamar eljuthatunk odáig, hogy a Mikulás a krampusz, a krampusz a Mikulás, a virgács ajándék, a csokoládé pedig büntetés.

Elég, ha következetesen ragaszkodunk a tévedéseinkhez.

Szele Tamás