Ma egy kis kremlinológiával kell foglalkoznunk, de megígérhetem: jó bonyolult, lesz, aki könnyed és rövid olvasmányra vágyik, keresse máshol, ez most inkább emlékeztet a gordiuszi csomóra, mint bármi másra, és akkor még szolidan fogalmaztam.

Mielőtt belevágnánk, néhány szó a kremlinológiáról és a China-watchingról (Kína-figyelésről) vagy a külpolitikai elemzésekről úgy általában: ezt kétféleképpen szokás művelni. Valószínűleg a csiszolt kőkorszakból származik a két különböző megközelítés. Akkor ugyanis kétféle esőcsináló ember volt: az egyik énekelt, táncolt, rázta a botját az ég felé, aztán vagy lett eső, vagy nem. Ha lett, megjutalmazták, ha nem lett, agyoncsapták. A másik viszont figyelte a természeti jelenségeket, türelmesen, kitartóan, aztán nem csinálta az esőt, hanem tapasztalatai és megfigyelései alapján megmondta, hogy a közeljövőben lesz vagy nem lesz csapadék. Az első típusból lettek a varázslók, sámánok, jósok, később a papok, még később, napjainkban a „biztonságpolitikai szakértők”, a másodikból az orvosságos emberek, írástudók, tudósok. Annyi a különbség, hogy manapság nem ütik agyon a „biztonságpolitikai szakértőt”, ha az ellenkezője történik annak, amit mondott, hanem udvariasan elfelejtik neki, és meghívják jó pénzért legközelebb is előadást tartani. De bezzeg, ha egy valódi szakértő téved, azt évekig emlegetik, kétségbe vonják a tudását, ha eltéveszti, milyen színű lesz Putyin cipőfűzője délután háromkor a Vörös téren. Magam is ismerek sok olyan magyar „biztonságpolitikai szakértőt”, akik abból élnek, hogy tévednek, és sok olyan valódi szakértőt, akik minden szavukat patikamérlegen mérik ki – nehogy tévedjenek.

Nem titkolom, a második iskola híve volnék, ugyanis a külpolitikai, de különösen a moszkvai és pekingi eseményekre pont annyi hatásunk van nekünk és innen, mint az időjárásra, vagyis semmi – azt viszont megtehetjük, hogy alaposan megfigyeljük, mi történik és korábbi tapasztalataink, valamint a logika alapján megpróbáljuk kitalálni, milyen következményekkel jár holnap az, ami ma megesett. Aztán vagy tévedünk, vagy sem, aki biztos állításokra és még biztosabb tévedésekre vágyik, forduljon bizalommal a Castle-Nógrádi-Spöttle trióhoz és a hasonló cégekhez, ők bármit hajlandóak megjósolni és az ellenkezőjét is, szükség és igény esetén, bár nagyon megsértődnek a Valóságra, ha nem engedelmeskedik nekik. Nem szokott.

De lássuk végre a friss moszkvai híreket. Ehhez tudni kell, hogy a jelenlegi orosz prezidenciális rendszerben a valódi politikai döntések nem az Állami Dumában születnek (ott csak megszavazzák őket), nem is a szakminisztériumokban, bár azoknak legalább van beleszólásuk a határozatokba, hanem az Elnöki Adminisztrációban (a továbbiakban: AP). Ez a Kreml valódi boszorkánykonyhája, minden gyanús lötty ott fő, közel az elnökhöz, az ő megrendelésére, megbízható séfek kavarják az üstöket.

Épp ezért meglepő a The Insider értesülése, mely szerint nem a Külügyminisztériumban (az ugyanis Lavrov birtoka), hanem az AP külügyi szárnyában nagyon komoly személyi változások várhatóak. Számos prominens külpolitikai szakember távozik posztjáról. A távozásra jelöltek között van Putyin tanácsadója, Jurij Usakov, aki a teljes külpolitikáért felelős; Igor Maszlov, a külfölddel való régióközi és kulturális kapcsolatokért felelős elnöki adminisztráció vezetője; Valerij Fedorov, a transzkaukázusi ügyek kurátora; és Filip Iljicsov, Afrika és Izrael „felügyelője”. Annyi közös bennük, hogy mindegyikük tevékenysége feltűnően kudarcos volt az elmúlt évek folyamán. Magyarul: amihez nyúltak, tönkrement, ilyenek ezek a moszkvai fordított Midász-királyok.

„Formailag a szereplők némelyikének cseréje az életkoruk miatt történt. A 75 éves Jurij Usakov például már túllépte a közhivatalok betöltésére vonatkozó 5 éves korlátot (amire valamiért csak most derült fény). „Jurij Viktorovics nem túl gyakran jelenik meg az irodájában. Meg kell érteni, hogy az ő korában előfordul egy-egy megbetegedés. Az elnöknek pedig most olyan emberekre van szüksége, akiknek keményen kell dolgozniuk és kreatív ötletekkel kell előállniuk ezekben a korántsem könnyű időkben” – magyarázta az AP egyik forrása a The Insidernek.”

Azért nem csak ennyiről van szó. Usakov – akit még a mai RIA Noovsztyi is idéz – sok szempontból fontosabb, mint maga Lavrov. Ő ugyanis számos kulcsfontosságú külpolitikai kérdést felügyel, és az elnök megbízásából közvetlenül ellenőrzi a külügyminisztériumban a személyzeti kinevezéseket, ami egyes források szerint korábban Szergej Lavrov külügyminisztert igen felbosszantotta. Tavaly év végén Usakov aktívan részt vett a NATO-hoz és az Egyesült Államokhoz intézett ultimátum előkészítésében, amikor a Kreml biztonsági garanciákat és a szövetség keleti terjeszkedésének betiltását követelte. Ez év májusában aztán „gondozta” az Ukrajna és Oroszország közötti, a harci cselekmények beszüntetéséről szóló tárgyalásokat is. Mint tudjuk, egyik sem volt sikeres. Usakov további kudarcai közé tartozik a közelmúltban Jerevánban tartott CSTO-csúcstalálkozó, ahol Nikol Pasinjan örmény miniszterelnök nem volt hajlandó aláírni a zárónyilatkozatot.

A szék először 2017-ben ingott meg Usakov alatt, amikor legközelebbi munkatársa, Oleg Szmolenszkov, aki egy évtizeden át szigorúan titkos információkat adott át a CIA-nak, Nyugatra menekült. De aztán Putyint meggyőzték, hogy Szmolenszkov kevés kárt okozott, és maga az elnök sem akarta elveszíteni a kíséretének legfőbb amerikai tagját.

Úgy tűnik, hogy Usakovval együtt távoznak csapatának azon tagjai is, akik még az amerikai orosz nagykövetségen kezdtek vele együtt dolgozni: Alekszej Silin, a stábjának vezetője, Alekszej Sisajev, az elnöki külpolitikai igazgatóság helyettes vezetője és Konsztantyin Szerednyakov, a külügyminisztérium észak-amerikai osztályának igazgatóhelyettese.

Azért nem lesz kisnyugdíjas: mint a sajtó megtudta, családja több száz millió rubel értékű ingatlant birtokol, és lánya, Tatjána úgy váltogatja a drága külföldi autókat, mint a kesztyűt.

De távozik posztjáról a Kreml afrikai-izraeli szakértője is, Filip Iljicsov. Hogy ez a két, meglehetősen fontos, ám egymástól teljesen független terület hogyan került ugyanabba a kézbe? Úgy, hogy az AP külpolitikai szárnyának vagy inkább részlegének struktúrája olyan, amilyen: amerikai, európai, ázsiai, afrikai és ausztrál részlegeket foglal magában, sőt, még egy sarkvidéki kurátort is (Ivan Zsudrót, aki korábban a moszkvai 55. számú mosodában dolgozott, tehát nagy sarkkutató lehet, naponta több sarkon is átkelhetett, míg beért a mosodába). Iljicsovot a Kremlben Afrika és Izrael „megfigyelőjeként” emlegetik, és feladatai közé tartozik az információgyűjtés, az elemzés, a hivatalos látogatások előkészítése és a Roszoboronexport (vagyis az orosz fegyverkereskedelem) érdekeinek érvényesítése az alárendelt országokban. 2019-ben Iljicsov tagja volt a Szocsiban sikeresen megrendezett Oroszország-Afrika csúcstalálkozó szervezőbizottságának.

Az Afrika-megfigyelőnek számos kormányzati kapcsolatot tulajdonítanak Algériában, Etiópiában, Eritreában, Szudánban, Egyiptomban és Líbiában. Azt is tudni vélik róla, hogy közeli ismerőse volt Jacob Zuma volt dél-afrikai elnöknek. 1963-ban Zuma belépett a Dél-afrikai Kommunista Pártba, és szabotázskiképzésben részesült egy mozambiki katonai bázison, ahol a GRU kiképzői is voltak. Ezután az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) hírszerzési vezetője volt, és az apartheid bukása után visszatért az országba. Zuma elnöksége alatt Dél-Afrika csatlakozott a BRICS-országokhoz, és a Kreml számára előnyös külpolitikát folytatott.

A Kreml afrikai barátja számára azonban aligha a legjobb időket éljük: otthon Zumát számos korrupciós bűncselekménnyel vádolják, és 2021 júliusa óta 15 hónapos börtönbüntetését tölti, amiért megtagadta a bíróság előtti vallomástételt. A jelenlegi dél-afrikai elnök, Cyril Ramaphosa, bár kapcsolatban áll Putyinnal, határozottan Kína felé orientálódott, és Iljicsovnak nem sikerült üzleti kapcsolatot kialakítania vele.

Igen, ha valahol, hát Afrikában tényleg ütköznek az orosz és kínai érdekek.

De mi a helyzet Izraellel? Röviden szólva: teljes a csőd. Iljicsov tevékenységének eredményei Izraelben, ahol a lakosság túlnyomó többsége Ukrajnát támogatja, meglehetősen gyengék. A tel-avivi orosz nagykövetség segítségével a Rosszotrudnicsesztvo helyi fiókjának és a GRU-nak sikerült mozgósítania két tucat embert, akik orosz zászlókkal sétáltak a videokamerák előtt, és többször skandálták: „Putyin!”. „Győzelem!”, és még azok is moldovai származásúak voltak.

Nem tudni biztosan, igazából minek köszönhető Iljicsov „ökéntes” lemondása, hiszen eddig is mindenki ismerte a kudarcait, csak eddig azok nem számítottak. A lemondás talán a Kreml sikertelen kísérleteinek következménye, amelyekkel Iljicsov az ukrán búza- és kukoricaszállítmányokat próbálta kiszorítani az afrikai élelmiszerpiacról, csak éppen sikertelenül.

Igor Maszlovnak, a külfölddel fenntartott interregionális és kulturális kapcsolatokért felelős elnöki igazgatóság vezetőjének közelgő menesztéséről is pletykálnak a megfelelő folyosókon. Vagy akár ennek az igazgatóságnak a teljes felszámolásáról is az AP-n belül. A Külföldi Kapcsolatok Igazgatóságát 2005-ben, a narancsos forradalom ukrajnai győzelme után hozták létre, és azóta az osztály vezetőjeként sorra váltották egymást a Külföldi Hírszerző Szolgálatból kikerült emberek. Az egyenruhás „kulturológusok” aktívan beavatkoznak a FÁK-országok, Dél-Oszétia és Abházia politikai életébe, politikusokat, újságírókat toboroznak, és több választási kampányban is lelpeleződtek a Kreml-párti ellenzéket finanszírozva. Például Grúziában, ahol a Kreml a Grúz Hazafiak Szövetségét támogatta, de a legutóbbi parlamenti választásokon ez a marginális párt a szavazatok mindössze 3,14%-át szerezte meg.

Maszlov ezredes korábban a balkáni és az osztrák SVR rezidentúrákon szolgált, mielőtt meghívták az AP-hez, ahol a „moldovai részleget” vezette. A 2021-es moldovai elnökválasztás idején Maszlov koordinálta Moszkva pártfogoltja, Igor Dodon választási központjának munkáját, és beszámolt a vezetésnek az utóbbi közelgő győzelméről. A rózsás előrejelzésekkel ellentétben azonban az Európa-barát politikus, Maia Sandu győzött. (Ugyanezt játszotta el Ukrajnával, csak nagyobb tétben Beszeda tábornok, akiről márciusi bukása óta a lehető legkevesebbet tudni).

Eközben Oroszország ukrajnai inváziója után a Kreml FÁK-országokban folytatott propagandaprojektjeinek nagy részét le kellett állítani, közös szemináriumokat és látogatásokat kellett lemondani, mert – ahogy a hivatal egyik munkatársa fogalmazott az Insidernek – „az emberek elkerültek minket”. Valójában egy egész Kreml-osztály – hatalmas költségvetéssel – foglalkozik kizárólag Abháziával és Dél-Oszétiával, mert bez az a két hely, ahol Maszlovot még mindig tárt karokkal fogadják.

Könnyen elképzelhető, hogy Maszlov helyettese, a tervezési osztály vezetője, Valerij Makszimov, aki gyakorlatilag már nem is dolgozik, szintén távozik az AP-től. Az FSZB tartalékos ezredese, Makszimov a szovjet KGB (ma FSZB MPI) Moszkvai Felsőbb Határvédelmi Parancsnoki Iskolájában végzett, majd operatív beosztásokban szolgált az ország középső, közép-ázsiai és északkeleti régióiban. 1995-ben az FSZB központi apparátusába helyezték át egy osztály vezetőjeként. 2006-ban a Külföldi Kapcsolatok Igazgatóságának akkori vezetője, Mogyeszt Kolerov felkérte a csekistát, hogy ellenőrizze a Transzkaukázust.

Az elmúlt években Makszimov ezredes vezette a Kreml-barát befolyásos ügynökök nagy csapatát Transzkaukáziában, de az Ukrajna elleni agresszió kezdetével a hálózat szétesett, és a Kreml egyes „barátai” megtagadták az együttműködést, a szomszédos országban elkövetett orosz atrocitásokra hivatkozva. Mindennek tetejébe az egykori csekista Makszimovnak különös igényei vannak: a munkahelyi számítógépéről aktívan levelezik (ahogy Putyin nevezi őket) alacsony társadalmi felelősségérzetű lányokkal, és az elnöki adminisztráció mellett parkoló szolgálati autójában rendezett találkozókat beszél meg velük.

Szegény alacsony társadalmi felelősségérzetű lányok.

Nos, ennyit lehet tudni, a The Insider ritkán téved ilyen ügyekben, de vajon mit jelent ez? Szó szerint akármit, csak azt nem, hogy a Kreml szabadulna az AP alkalmatlan munkatársaitól, akik a jelenlegi diplomáciai csődtömeget előidézték. Hiszen hosszú évek óta alkalmatlanok, mindenki tudta róluk (bár, tegyük hozzá: nem is lehetne elképzelni alkalmas embert Putyin elnök kézzel vezérelt, zsarnoki diplomáciájának menedzselésére, hiszen ilyen vezetés mellett még kapcsolatokat is képtelenség építeni), miért pont most lett baj a tehetségtelenségük?

Talán, de csak nagyon talán arról lehet szó, hogy komoly fordulatra készül az orosz külpolitika, amihez cselekvőképesebb állományra lesz szükség, és szabadulnak a ballaszttól.

Ez viszont semmi jót nem ígér: nehezen hinném, hogy egy globális enyhülés és közeledés volna várható, sokkal inkább számítok ennek ellenkezőjére. Az egyetlen biztató a helyzetben az, hogy az AP külügyi és nem katonai részlegében hullanak a fejek, zajlik a tisztogatás: ha ugyanez megkezdődik katonai vonalon is, az újabb háborút jelent, vagy a mostani eszkalációját.

Meglátjuk, mint említettem, nem vagyok jós: de nem túl jó hírek ezek.

Szele Tamás