Avagy: hogyan olvassunk háborús híreket? Higgyék el, a háborús hírt néha könnyebb megírni, mint értő módon olvasni, főleg, ha mindkét fél ködös információkat ad a harci helyzetről, és a sajtómunkást se igazán érdekli az, amivel épp foglalkoznia kell. Pocsék dolog bír lenni a hírügyelet, én tudom a legjobban, de azért érdemes lenne kicsit odafigyelni a munkára, kollégák.

Az egész tegnap este kezdődött, mikor egy közeli ismerősöm felhívott a hírrel, miszerint vagy elesett Vodyane, vagy nem, és vagy az egyik, vagy a másik. Ebből is látható, hogy az én ismerősöm okos ember, mert egyfelől utánanézett a térképen, hány Vodyane van, másfelől megkérdezte tőlem is, hogy mi a helyzet. Kérem: a helyzet bonyolult.

Lássuk a Portfolio hírét, melyet az MTI-től vettek át, az a TASZSZ-tól, az meg egyenesen az orosz védelmi minisztérium szóvivőjétől, Igor Konasenkov altábornagytól tudja, amit tudni vél.

„Túlnyomórészt elfoglalták az orosz fegyveres erők Vodjane települést a donyecki régióban – jelentette be Igor Konasenkov altábornagy, az orosz védelmi minisztérium szóvivője a szerdai hadijelentést ismertetve.

Azt nem tudni, a „túlnyomórészt” mit jelent pontosan, a település körül még mindig heves harcok zajlanak helyi forrásból felkerült felvételek alapján.

Vodjane három kilométerre található a Donyecki Nemzetközi Reptértől. A reptér terminál részét 2015-ben, a kifutópálya körüli részeket pár hete foglalták el az oroszok.”

Kezdjük a helyesírással: én Vodyanénak írom, ahogy a nemzetközi sajtó nagy része is, az MTI Vodjanénak, írják még Vodianénak is, az oroszok meg a latin betűs, angol nyelvű TASZSZ-hírben Vodyanoye néven emlegetik, de ők Limant is Krasny Limannak hívják. Mindegy, az a lényeg, hogy tudjuk, melyik településről van szó.

Dehogy tudjuk. Két Vodyane van, az egyik Donyeckben, a másik Zaporizzsjában. Hogy érdekesebb legyen a helyzet, mindkettő alig pár kilométerre fekszik egy-egy nemzetközi repülőtértől, a donyecki Donyeck repülőterétől, a zaporizzsjai a Shyroke repülőtértől. Ezen kívül van még egy-egy Vodyane a Harkivi Területen, a Dnyipropetrovszki Területen, a mariupoli járásban és létezik egy Vodyane Druhe szintén Donyeckben, de a másik Vodyanétól északnyugatra. Tehát hat Vodyanénk van mindösszesen, lehet választani, de ebből a repülőtér miatt csak kettő játszik. A zaporizzsjai ukrán kézen van és nincs a közelben front, tehát valószínűleg a Donyeck várostól északnyugatra fekvővel van dolgunk.

Ez az egész földrajzi kérdés azért fontos, mert ha Konasenkov annyit mond, hogy „elfoglaltuk Vodyanét”, akkor az akármelyiket jelentheti az hatból, olyant is, amit még tavasszal foglaltak el (mondjuk a Mariupol mellettit). Ám Konasenkov igen helyesen nem ennyit mond, csak a teljes gondolatot az MTI nem fordította le, így aztán senki más sem, ez viszont már bizony a magyar sajtó hibája, de hát az agyonhajszolt hírügyeletesek nem fognak utánanézni minden pár soros hírnek. Én viszont igen, lássuk tehát, mit mondott Konasnekov valójában a TASZSZ szerint?

„Donyeck irányában a Donyecki Népköztársaságban az orosz csapatok offenzív műveleteinek eredményeként ellenőrzés alá vonták Vodyanoye település nagy részét. Mintegy 50 ukrán katonát, egy harckocsit, három páncélozott harcjárművet és négy kisteherautót számoltak fel.”

Ezzel eldőlt, a Donyeck melletti faluról van szó. Akkor lépjünk tovább: elfoglalták?

Az ISW jelentése óvatosan fogalmaz:

„Az orosz védelmi minisztérium azt állította, hogy az orosz erők elfoglalták Vodyane (Avdiivkától 8 km-re délnyugatra) nagy részét. Orosz források azt állították, hogy Vodyane elfoglalása lehetővé teszi az orosz erők számára, hogy a jövőben támadó műveleteket indítsanak Tonenke (Avdiivkától 8 km-re északnyugatra) felé, és lehetővé teszi az orosz erők számára, hogy megszakítsák az Orlivkából Avdiivkába vezető ukrán utánpótlási útvonalakat. Orosz katonai bloggerek azt állították, hogy az orosz erők támadásokat hajtottak végre Pjervomajszke közelében (Avdiivkától 12 km-re délnyugatra), és hogy Marinka városközpontjában harcok folynak az orosz és ukrán erők között. Orosz katonai bloggerek azt állították, hogy az ukrán erők megpróbálták visszaszerezni az Avdiivkától délnyugatra, Piszki és Vodyane közelében elveszített állásokat.”

No igen, csakhogy honnan tudjuk mindezt? Írja az ISW: az orosz védelmi minisztériumtól és az orosz „katonai bloggerektől”, akik tulajdonképpen háborús propagandisták. Mindenesetre a liveuamap.com 14 perccel ezelőtt azt írta, miszerint:

„Avdiivka irányában az orosz hadsereg ágyúzta Avdiivkát, valamint Vodyane, Nevelszke, Krasznohorivka, Heorhijivka és Marinka településeket – áll Ukrajna fegyveres erőinek vezérkarának jelentésében.”

Ugye, Konasenkov szerint tegnap foglalták volna el „nagyrészt” a falut az orosz csapatok, ma már lövik is saját magukat? Ellenben a liveuamap térképén, ami percről percre frissül, a falu ukrán kézen van, igaz, nagyon közel a frontvonalhoz.

Az is lehet, hogy tegnap reggel elfoglalták, estére kiverték őket belőle. Azon a környéken hónapokig szokás harcolni üres falvakért, így járt például a szerencsétlen, alig 4,4 kilométerre fekvő Piszki, amit augusztus 28-ig ötször foglaltak el különféle csapatok, szerepelt az minden már napijelentésben, még a Kadirovéban is. A településről annyit, hogy 2014 előtt mintegy kétezer lakosa volt, az akkor kitörő harcok után összesen hét, mert mindenki más elmenekült, de ez a hét ember is elhagyta a falut, mielőtt a mostani harcok odaértek, így üres falut sikerült ennyiszer elfoglalni, de alaposan csinálták, mert még termobarikus fegyvereket is bevetettek az ostromban. Ilyesmi lesz Vodyanéval is, Novoszelivszkével is, arról a minap láttam videót: kő kövön alig maradt belőle, ez az orosz harcmodor tüzérségi támogatással kísérve.

Egyelőre tehát azt már tudjuk, hogy melyik Vodyanéról van szó, és azt is, hogy vagy elfoglalták, vagy nem, attól függ, kinek hiszünk. Most már vizsgáljuk meg azt, hihetünk-e Konasenkovnak?

Hát, nem vennék tőle használt autót. Az a háború első heteiben kiderült, hogy a két vezérkar és a két szakminisztérium híreit nem szabad készpénznek venni, sőt, ha elhisszük őket, mindenki akkora elsöprő győzelmeket aratott, hogy az oroszok Kijevben vannak, az ukránok Moszkvában és a két ország egyszerűen helyet cserélt. Ezen túl az orosz Proekt Media idén nyáron kicsit elemezte a Konasenkov-féle jelentéseket. Mindegyiket, a háború kitörésétől számítva egészen ez év július 30-ig.

Az összesítésből kiderül, hogy huszonöt települést kétszer foglaltak el az orosz erők, de egyesek még rosszabbul jártak: Konasenkov  négyszer jelentette be Kreminna és háromszor Borovenka, Taramcsuk és Novomajorszka elfoglalását. Az április 17-i győzelmi jelentésben sikerült elfoglalni a Pavlovgradi Régiót is teljesen, amivel csak az a baj, hogy ilyen régió nincs és soha nem is volt. Pavlovgrad város létezik, de az sem Harkiv körül, ahogy Konasenkov mondta volt, hanem Dnyipropetrovszk megyében. Március hatodikán elfoglalták Zakablukhovka falut – természetesen hősies harcok árán – azonban Zakablukhovka, mint falu egyáltalán nem létezik, van viszont Zakablukhovka tanya, mely a katonai térképek szerint az 1980-as évek óta lakatlan. Kemény harcok lehettek arra...

Hát, annyit mondanék, hogy nagyra vagyunk mi, magyarok Háry Jánossal, de Garay obsitosa a fasorban nincs Konasenkovhoz képest. Ha úgy fogalmazok, hogy képesek lehazudni a csillagot a Kremlről, még finom voltam.

Vodyanét vagy elfoglalták vagy nem, vagy visszavették, vagy nem, ez a rendelkezésünkre álló források alapján egzakt módon nem megállapítható, és attól is függ, melyik Vodyanéról beszélünk, ha nem lenne belőlük hat, abban is kételkednék, hogy van-e ilyen nevű település a világon. De van, túl sok is akad belőle.

Azonban mit gondoljon ezek után az újságolvasó a hírekről? Valahol talán még kicsit meg is lehet érteni, ha feladja a harcot az információs káosszal, és vagy elhisz mindent első olvasatra, írja bármi, mondja bárki, vagy, ami ennél is rosszabb, sutba vágja a logikát, a kételyt és érzelmi alapon kezd hinni egyik vagy másik oldalnak.

Ezt semmiképpen se tegyük, ugyanis valahol a gordiuszi csomó mélyén mégiscsak ott van az az átkozott kocsirúd, amire rákötötték, valahol csak megvan az a szerencsétlen Vodyane és valami mégis van vele, az a baj, hogy nem tudhatjuk ebben a kavarodásban, micsoda. A legbölcsebben azt teszi az olvasó, ha senkinek sem hisz elsőre.

Nekem sem, én is tévedhetek, igyekszem körültekintően végezni a munkámat, mint a fentiek is mutatják, de volt rá példa – igaz, csak egyszer – mikor egy „Murz harci macska” nevű katonai blogger velem is elhitette, ahogyan az egész világsajtóval, hogy az Oroszországi Föderáció 35. hadserege Izjum mellett megsemmisült, írhattuk másnap világszerte a helyreigazításokat. No, de egyszer volt Budán kutyavásár, azóta épeszű kolléga nem hisz a „milbloggereknek”. Viszont még a tapasztalt sajtórókákat is meg lehetett egyszer téveszteni, szóval amondó volnék, hogy elsőre semmiféle hírt ne higgyünk el, ha két-három napig úgy marad és egymással szemben álló, egymástól független források is megerősítik, akkor viszont valószínűleg igaz.

Tehát az alapszabály: mindent érdemes megjegyezni, de elsőre semmit sem szabad elhinni.

Ez alól egyetlen kivétel létezik, amit sok éves tapasztalat alapján szűrt le a sajtószakma: soha ne higgyünk el semmit, míg a TASZSZ nem cáfolta.

Ahogy a központi orosz hírügynökség letagad valamit, azonnal hihetővé válik. Évtizedek óta így van ez.

Summa summarum: mi van akkor most Vodyanéban?

Ha nem akarok hazudni, egyet állíthatok bizonyosan.

Háború.

Ahogy a fejünkben is.

Szele Tamás