Kezdjük azzal, hogy ha én teljes mélységében érteném, mi történt tegnap este, akkor most nagyon okos lennék, pár hónapon belül pedig nagyon gazdag, hiszen előre látnám a Trump-kormányzat gazdasági húzásait, és ha másból nem, akár még kölcsönből is vagyont tudnék keresni spakuláció útján. Fájdalom, nekem is inkább csak elméleteim vannak arról, minek vagyunk a tanúi, távol áll tőlem minden bizonyosság.

(Képünk illusztráció)

Ugyebár, mindannyian tudjuk, hogy április másodikán Trump elnök igen nagy garral vámtarifa-háborút indított a világ összes országa, valamint a pingvinek ellen. Soha nem látott magasságú vámok röpködtek a levegőben, és kétségtelennek látszott, hogy a világkereskedelem felborul, az ellátási láncok pedig leállnak. Úgy tűnt, ez mindannyiunkat visszalökhet a kora középkor szintjére, és az Egyesült Államok nem a nyertese lesz ennek a harcnak, hanem a legnagyobb vesztese, de ez Trumpot és adminisztrációját a jelek szerint nem érdekelte.

Három nappal ezelőtt egy tőzsdei álhír kavarta fel a kedélyeket, mely szerint az új vámokat felfüggesztették volna Kína – és csak Kína! – ellen kilencven napra, erről gyorsan kiderült, hogy nem igaz, de egy nagyon rövid időre feltámadni látszott a haldokló részvénypiac. Aztán visszahanyatlott halálos ágyára, mint felhőbe a drégeli rom. Majd eljött a tegnapi nap, ádáz tusa napja.

Donald Trump ugyanis bejelentette a nem kevés zavart okozó álhír ellenkezőjét!

Tehát azt, hogy három országot kivéve minden egyéb állammal szemben kilencven napra felfüggeszti az új vámtarifák alkalmazását. Kínával szemben viszont 125 százalékra emelte a vámot, Kanada és Mexikó maradt 25 százalékos szinten. A pillanatnyilag érvényes tarifák tehát a következők:

Ezeken kívül is akad még pár érdekes kivétel, az Index nyomán közlöm ezeket is:

„Lesotho 50, Laosz 48, Madagaszkár 47, a földrengéssel is sújtott Mianmar 44, a Falkland-szigetek 41, Irak pedig 39 százalékos vámot fizetne, ha nem lenne a 90 napos moratórium. A közös európai vámunióhoz nem tartozó további országok közül Liechtenstein 37, Észak-Macedónia 33 százalékos vámmal kényszerülne szembenézni, miközben Albánia, Törökország, Georgia és Ukrajna sok országhoz képest még jól járna a „csupán” 10 százalékos vámtarifával.”

A tőzsdék természetesen azonnal szárnyalásba kezdtek, mi meg itt állunk, és ajkunkról az ősi emberi kérdés fakad fel: „Miért? Mi a jó fenéért történt így és nem másként?”

Mert azt tiszta ésszel nem tételezheti fel senki, hogy Donald Trumpnak megjött az esze. Annak az észnek 78 éves késése van.

A tegnapi estét, éjszakát és a mai délelőttöt ennek a kérdésnek a megválaszolásával próbáltam tölteni, őszintén szólva szerény eredménnyel. Együttérzéssel látom, hogy a világsajtó komolyabb orgánumai legalább annyira tanácstalanok ez ügyben, mint jómagam – talán leginkább a Washington Post véleményét érzem a valósághoz a legközelebbinek.

Eszerint a számtalan vámtarifa bejelentését követő héten Donald Trump elnök úgy viselkedett, mint a mesebeli Knut király – trónját a tengerpartra helyezte, és megálljt parancsolt az áradatnak. Egy héttel később, amikor a lába már elázott, és a víz még mindig emelkedett, Trump felkapott egy mentőmellényt. Amikor bejelentette, hogy 90 napos szünetet rendel el a vámok többségének kivetésére Kína kivételével minden ország esetében, elismerte, ha vonakodva is, a gazdaság, a külpolitika és a belpolitika kemény realitásait. Vegyük sorra ezeket.

1. A kötvénypiacok rákényszerítették Trumpot a visszakozásra. Azzal, hogy kivonták a pénzüket a dollárból és eladták az amerikai államkötvényeiket (melyeket tegnap Kína is olcsón piacra dobott), a befektetők közölték Trumppal azt, amit a legközelebbi tanácsadói nem mertek elmondani arról, hogy milyen veszélyekkel jár, ha egyszerre a világ minden országa ellen kereskedelmi háborút indítanak. A részvénypiacokon trilliárdos értékek semmisültek meg, és a pénzügyi rendszer majdnem összedőlt.

   Végül a kötvényhozamok kezdték előre jelezni a bajt – különösen a 10 éves lejáratú kincstárjegyek riasztó eladásai. Pánik idején ezek a kötvények általában vonzzák a befektetőket. Az, hogy ezúttal nem így történt, azt tükrözte, hogy csökkent a bizalom az iránt, miszerint az amerikai kormány vissza fogja fizetni az adósságait.

   A vezetők alábecsülték a piacok erejét, amely tönkreteheti a közvélemény előtti megítélésüket. Amikor a valutaárfolyamok zuhannak, a politikusok sebezhetővé válnak. Figyelmeztető példa volt erre 2022-ben az, amikor Liz Truss brit miniszterelnök az infláció közepette keresztülvitte a parlamenten az adócsökkentéseket, és azt mondta, hogy kölcsönfelvétellel fogja kiegyenlíteni azokat. Amikor a piacok beomlottak, napokon belül visszavonta a csökkentéseket. A Konzervatív Párt azonban mindössze hét hét után leváltotta őt a hatalomból.

2. Trump felismerte, hogy az Egyesült Államoknak szövetségesekre van szüksége Kína ellen. Miután Kína visszavágott a múlt heti vámok ellen, és 84 százalékos vámot vetett ki minden amerikai árura, Trump 125 százalékra emelte a kínai importra kivetett vámtarifákat. A világ második legnagyobb gazdaságával való tartós kereskedelmi háborúban alternatív és megbízható beszállítókra van szükség a kitartó küzdelemhez.

   Kezdetben, úgy tűnik, a kormányzat tisztviselői ostoba módon azt hitték, hogy Trump képes lesz megállapodásokat kötni az Egyesült Államok olyan hagyományos partnereivel, mint Japán, Dél-Korea és Tajvan, hogy összefogjanak közös ellenfelükkel, Pekinggel szemben. De Trump váratlanul agresszív illetékei a szövetségesei ellen, beleértve a Vietnamra kivetett irracionális 46 százalékos vámot, megijesztették ezeket az országokat. Kína igyekezett tőkét kovácsolni az esetleges szakadásokból, és elküldte külügyminiszterét, hogy találkozzon japán és dél-koreai kollégáival.

3. Trumpnak nem sikerült politikai konszenzust teremtenie az amerikai gazdaság átalakítása érdekében. Bár megnyerte a 2024-es választást, a nép szavazatainak alig kevesebb mint 50 százalékát kapta. Miközben a vámok kivetéséről szóló kampánnyal szállt síkra, legnagyobb támogatói és adományozói nem vették olyan komolyan protekcionista retorikáját, mint amennyire nyilvánvalóan kellett volna. Ők csak szerény és célzott vámokra számítottak, inkább olyanokra, mint amilyeneket az első ciklusában alkalmazott.

   Szerdára a politikai nehézségek megtették hatásukat az elnökre. Az Economist-YouGov felmérése szerint Trump támogatottsága a két héttel ezelőtti 48 százalékról 43 százalékra esett vissza, és az amerikaiak 80 százaléka arra számít, hogy a vámok miatt drágulni fognak az általuk vásárolt áruk. Magánemberként a republikánusok is elkezdték figyelmeztetni a Fehér Ház tanácsadóit, hogy ha az elnök nem szünetelteti a vámokat, a demokraták megnyerik a képviselőházi többséget a 2026-os félidős választásokon, és a szenátus irányításáért folytatott küzdelem hirtelen komollyá válhat.

   Miután Trump végül bejelentette a vámtarifa-szünetet, az S&P 500 9,5 százalékos pluszban zárt, a technológiai jellegű Nasdaq pedig 12 százalékkal erősödött. A hírnek valóban érdemes örülni. De ne feledjük, hogy a 90 napos szünet csak július 8-ig tart, és addig a Kínával folytatott kereskedelmi háború tovább eszkalálódhat. Más szóval a befektetők, az üzleti élet és a fogyasztók továbbra is bizonytalanságban fognak élni. Hosszú távon Trump és csapata jól teszi, ha kevésbé ingatag gazdasági stratégiával áll elő.

Nos, azért van néhány más lehetőség is. Első sorban felhívnám a figyelmet arra, hogy ezeket az új vámtarifákat nem eltörölték, hanem csak felfüggesztették, szüneteltetik, így a világkereskedelem feje fölött továbbra is ott függ Damoklész kardja, legfeljebb három hónapig nem hajszál tartja, hanem lánc, de bármikor lecserélhetik azt is. Tehát a fenyegetettség nem szűnt meg, ne bontsunk pezsgőt. Ráadásul Trump elnök tegnap korábban még azzal büszkélkedett, hogy „a világ minden országából hívnak a vezetők, és könyörögnek, hogy kinyalhassák a s*ggemet, csak vonjam vissza cserébe a vámtarifákat!” Ha ő ennek délután örült, este miért engedett mégis? Csakis azért – bár ez már az én véleményem – mert a vámtarifa-zsarolást továbbra is alkalmazni kívánja.

Ugyebár, van nekünk egy világunk, olyan, amilyen, de jobb, mint amit a szüleinktől örököltünk, kevesebben halnak benne éhen, magasabb az életszínvonal minden korábbinál, bár lehetne jobb is, de arra kéne egyelőre vigyáznunk, amink van. Ez csak úgy lehetséges, ha nagyon ügyelünk többek között a világkereskedelemre és az ellátási láncokra, amiket a Covid már egyszer majdnem a padlóra küldött, de abból még feltápászkodtunk valahogy, mert működtek az intézményrendszerek. Úgy, ahogy, de működtek. Most Trump rájött, hogy ha rajta tartja a kezét a világgazdaságon, bármit kizsarolhat az emberiségből, amit csak akar. Jelenleg Kínával kíván gazdasági és talán katonai háborút vívni, és elképzelhető, hogy ez a húzd meg-ereszd meg játék arra lesz jó neki, hogy így kényszerítse ki az államok többségének szövetségét ebben a műveletben.

Azt sem zárnám ki, hogy – mivel őrülttel van dolgunk, nem ostobával – hogy az a vámcsel másodlagosan a történelem egyik legnagyobb spekulációját is takarja. Trump bejelentette a vámtarifákat nyolc napja, ettől lezuhantak a részvényárfolyamok, olcsón be lehetett vásárolni, kicsit meglökdöste a csónakot három napja, akkor tesztként eladott valami keveset és már ez is hatalmas nyereséggel járt, most visszavonta nagyjából az egészet – egy időre, ne feledjük, nem örökre! – eladta a sajtpapír-árban beszerzett részvényeit és akkora vagyont keresett ezzel, mint még soha senki. Persze, nem okvetlenül a saját nevén. A stikliben az a legszebb, hogy kilencven naponta meg lehet ismételni. Mondhatná bárki, hogy „egy amerikai elnök csak nem tesz ilyent”, de speciel ez az elnök már tett is: a választási kampány alatt bevezetett Trumpcoin (és Melaniecoin) is tízmilliárd dolláros nagyságrendű hasznot hozott neki, jóllehet maga a kriptovaluta mostanra egy fityinget sem ér, valahol a fabatka szintjén sem jegyzik, ezzel Donald Trump gyakorlatilag meglopta a saját híveit, akik jó dollárokért vették meg a Trumpcoint annak idején.

Ha a híveit kizsebelte, a világot miért ne zsebelné ki?

Utolsó lehetőségnek maradt az, hogy Donald Trump pillanatnyi elmezavarában szabta ki, majd függesztette fel a vámtarifákat. Ez szerintem nála kizárt. Mármint nem az elmezavar, hanem az, hogy a szellemi képességek kihagyása pillanatnyi volna.

Ennyit tudunk, nem többet: kétségek közepette várjuk, mit hoz a holnap. Remélhetőleg nem újabb vámtarifákat.

Szele Tamás