Azért most már eldönthetné a magyar kormány, hogy mi a csodát akarunk mi Európában és Európától. Mert egyelőre annyifélét méltóztatnak beszélni az illetékes hölgyek és urak, hogy összezavarják a tulajdon rajongóikat is. Aki nem hívük, az persze tudja, hogy egyszerűen csak sok pénzt akarnak az Uniótól, amivel ne kelljen elszámolni se, de aki hisz nekik, az most bajban van.

Alig pár napos a nemzetközi botrány, ami Orbán Viktor „sajtóbeszélgetése” miatt tört ki, persze már minden mameluk megmagyarázta, hogy Orbán azt mondta, de mégsem, nem úgy kell érteni, nem lett volna szabad megírni, akkor sem, ha kifejezetten engedélyt adott rá, és különben is, oszoljunk, nincs itt semmi látnivaló. Az nincs is, olvasnivaló van inkább, de hogy térjünk vissza az Európa-kérdéshez, mit is mondott a miniszterelnök?

„Valaki megkérdezte a miniszterelnököt, hogy szeretné-e, ha Magyarország az EU-ban maradna. „Egyértelműen nem!” – mondta, hozzátéve, hogy Magyarországnak nincs más választása, mert exportjának 85 százaléka az EU-n belülre megy.

„Minden rossz az elmúlt harminc év európai történelméből Brüsszelben összpontosul” – mondta.”

Orbán álláspontja tehát az, hogy mivel nem köszönnek neki előre Brüsszelben és nem tolják alá a széket, jobban szeretne kilépni, de most nem lehet, mert ott az export. Majd, ha másképp áll a helyzet (soha nem fog másképp állni, nézzünk rá a térképre), akkor talán meg is próbálkozna a kiugrással.

Ez bátoríthatta fel a kormánymédia félig önjáró munkatársait. Azért csak félig önjáróak, mert az abszolút lojalitást elvárják tőlük, de a legtöbbször nem mondják meg nekik, hogy ezen kívül mit várnak, miféle írást, azt nekik kell kitalálni, és ezért bármit mond a kormányfő, rohannak egyetérteni, abból tán csak nem lehet baj. Így járhatott ma Fricz Tamás is, aki egy csodás abszurdot bírt kiizzadni a Magyar Nemzetben az Európa-téma kapcsán, hogy ugyanis ne mi lépjünk ki az Európai Unióból, hanem az lépjen ki a kedvünkért saját magából. Lássuk csak, hogyan is képzeli a dolgot?

„Az Európai Tanácsban pedig olyan állam- és kormányfőket találunk, akik nagyrészt a globális elit kiszolgáltatottjai és fogott emberei, akik az orosz–ukrán háborúban nem a békét, hanem a háborút szítják és az USA neokon és demokrata fővonalának engedelmeskednek, utóbbiak hátterében a davosi elittel, melyet jelenleg a Klaus Schwab és Soros papa által fémjelzett, oroszellenes globalisták uralnak.

Nos: ezek után ki akarunk lépni az unióból?

Nem, nem, hiszen ez egy igazán nagyszerű és kiváló egylet!

Huxit helyett az unió lépjen ki önmagából, és hozzunk létre mi, szuverenisták egy működőképes uniót.

Dixi!”

Azért ennek megvalósulására nem fogadnék komolyabb összegben. De a hűségeskü megvolt. Menjünk tovább, most merész fordulat jön, mert a Rosszijszkaja Gazetát fogom idézni, ami bizony az orosz kormány egyik lapja. Az számolt be rövid hírben Novák Katalin interjújáról, mely tegnap jleent meg a Corriere della Serában, és ami úgy tűnik, elkerülte a hazai sajtó figyelmét, pedig az első, amit külföldi lapnak adott. Lássuk először az orosz változatot.

„Novák Oroszországot gazdag kultúrával és a világ egyik legerősebb gazdaságával rendelkező országának nevezte. Azt mondta, hogy a magyarok tisztelik az orosz népet.

„Oroszország volt, van és lesz” – hangsúlyozta a magyar elnök.

Azt mondta, hogy Oroszország és Magyarország kapcsolatai „voltak, vannak és lesznek”. Ugyanezt mondta az Európa és Oroszország, valamint Ukrajna és Oroszország közötti kapcsolatokról is.

Novák ugyanakkor megjegyezte, hogy Magyarország az EU és a NATO tagjaként támogatja szövetségeseit az ukrán konfliktus kérdésében. Arra a következtetésre jutott, hogy Magyarország a békét és a tűzszünetet részesíti előnyben.

Emlékeztetünk arra, hogy korábban Orbán Viktor magyar miniszterelnök azt mondta, hogy az EU képviselőinek nincs bátorságuk beismerni az Oroszországgal szembeni szankciós politika eredménytelenségét és téves voltát. Hozzátette, hogy Budapestnek volt bátorsága beismerni a szankciós politika kudarcát, de nem tudta befolyásolni az EU fő tagjait és magát a szervezetet.

Az is kiderült, hogy a magyarok 97%-a ellenezte az Oroszország elleni uniós szankciókat.”

Nofene. Újabb, sőt, oroszbarát Európa-értelmezés a köztársasági elnök részéről? Nézzük meg az eredetit. Hát, abban mond ilyeneket is, de nagyon másféléket is... Például a „97 százalékról” – ami ordas nagy hazugság, a felmérésben résztvevők arányát jelenti, nem a magyar népét – szó sem esik. Azt már az orosz propaganda rakta bele. Sőt:

„Számomra az a kérdés, hogyan tudjuk megállítani az orosz agressziót, miközben elkerüljük a harmadik világháborút. A magyarok célja, hogy békében éljenek. Magyarország a NATO és az Európai Unió tagjaként kiáll szövetségesei mellett. Ukrajna közvetlen szomszédjaként talán még élesebben érezzük a háború fenyegetését és valóságát. (…) Mit tegyen Európa? Azt hiszem, helyes, ha határozottan kimondjuk: elég! Putyin átlépte a Rubicont. Egységes és erős álláspontra van szükség. Ami a választott eszközöket illeti, az egyes országok között vannak és kell, hogy legyenek különbségek. A mi lehetőségeink is mások. A jelenlegi háborús helyzetben erős európai vezetőkre, őszinte magánbeszélgetésekre, közös stratégiai gondolkodásra és kölcsönös tiszteletre van szükség.”

A kormánymédia jeles és euroszkeptikus munkatársai most kezdik el keresgélni a wakizashit, szeppuku céljából. Nyugalom, azért mondja azt is, amit az orosz lap idéz, csak nem egészen úgy:

„Létezik Putyin Oroszországa? Számomra csak Oroszország létezik, amelyet hosszú ideje Vlagyimir Putyin vezet. Oroszország egy hatalmas ország, ezer kilométerre tőlünk, történelmileg meghatározott szereppel, gazdag kultúrával, és sok tekintetben különbözik a miénktől. Kétszázszor nagyobb, mint Magyarország, de több mint ötvenszer nagyobb, mint Olaszország, az egész Európai Unió négyszer férne el benne. Az orosz gazdaság a világ egyik legerősebb gazdasága. Mi magyarok tiszteljük az orosz népet. Oroszország ott volt, ott van és ott is lesz. Ugyanez vonatkozik Magyarországra is. Voltak, vannak és lesznek kapcsolatok a két ország között, ugyanúgy, mint Európa és Oroszország vagy Ukrajna és Oroszország között. (…) Nem akarunk beavatkozni az orosz belpolitikába, de amikor egy másik szuverén országot fegyveres támadás ér, nem hallgathatunk. És mi nem maradunk csendben. Számunkra, magyarok számára, és számomra személyesen is, az imperializmus és a szovjet hatalomgyakorlás emléke még mindig túlságosan élénken él. Nem akartuk őket 1956-ban, nem akartuk őket 1989-ben, és nem akarnánk őket ma sem.”

Ez kétségtelen, azonban sok függ ezen kapcsolatok minőségétől. Ugyanis ha a magyar–orosz vagy magyar–ukrán kapcsolatok olyanná válnának poltikai ballépések folytán, mint jelenleg az ukrán–orosz viszony, annak nagyon nem örülhetnénk. Szóval ez így, ebben a formában nem sokat jelent. De még mindig nem kaptunk választ arra a kérdésre, hogy mi közünk Európához? No, majd most.

„Egész Európát szövetségesnek tekintem. A közös sors, a földrajz, a történelmünk és a gazdasági lehetőségeink szorosan összekötnek bennünket Közép-Európa országaival, amelyek számára a Visegrádi Csoport együttműködése az egyik pillér.”

Később tisztázódik az interjúban, hogy a Visegrádi Csoport a Corriere della Sera munkatársa szerint már nem működik, Novák Katalin szerint igen, de Európát illetően megerősíti a fentieket, mikor megkérdi tőle a riporter:

- Mit jelent Európa az ön számára?

- Az otthonom, benne a hazámmal, Magyarországgal.

Akkor most már hova tegyük magunkat ebben az Európában? Orbán szerint gyalázatos hely, amit el kéne hagyni, csak kell a pénze, Fricz szerint léptessük ki saját magából és üljünk a helyébe, Novák Katalinnak meg az otthona, benne Magyarországgal – végül is mit gondol a magyar kormány és mit gondolnak annak oszlopai, valamint választói?

Komoly ellentmondások mutatkoznak, de ne vizionáljunk frakcióellentéteket. Arról van szó, hogy a magyar kormánynak egészen egyszerűen nincs véleménye ebben a kérdésben. Nem egységes véleménye nincs, hanem semmiféle. Orbánnak múltkor rossz napja volt, meg őt tényleg sokszor megrótták már Brüsszelben, kellemetlen helynek érzi, hát szidta az Uniót. Fricz, aki ebben a kérdésben maximum kisegér, „segített dübörögni a hídon az elefántnak” egy Monty Python-jellegű ötlettel, Novák Katalinnak viszont legalább van külügyi múltja, tudta, mit szeretne tőle hallani az olasz közönség, ha már Rómában nyilatkozik – és némi ráhagyással, de azt is mondta, amit vártak tőle.

Véleménye viszont neki sem sok van, és azt a keveset meg, ami mégis akad, megtartja magának.

Szóval, bármit is beszélnek ezek a mi politikacsinálóink, az mindig a pillanatnak szól, és kevésbé jelzi szándékaikat, elveiket még annyira sem, mert azok nekik – tudjuk jól – nincsenek.

Tőlük ugyan nem fogjuk megtudni, hol a helyünk Európában. Az is bolond, aki Orbán és Novák megszólalásainak hatására töprengeni kezd a barnamedve dilemmáján Weöres Sándortól:

„Kibújás vagy bebújás? Ez a gondom óriás!”

Ők se tudják, ki- vagy bebújjanak. Sőt: igazából nem is érdekli őket.

Szele Tamás