Különös a Talanov család esete, igen különös, regénybe kívánkozna – bár atyáról és fiúról van szó, mégsem Turgenyev tollára volna méltó, inkább Bulagkovéra vagy Akszjonovéra, ugyanis a helyzet minimum groteszk. A Talanovok ugyanis lufit árulnak, csak míg az atya az orosz hadsereg beszállítója, a fiú Ukrajnának és a NATO-nak dolgozik.

Csodás konfliktushelyzet, de miért éppen lufiról van szó, mire jó az a katonáknak? Ezek nem olyanok, mint amilyenekkel a gyerekek játszanak, ezek kifejezetten stratégiai-taktikai lufik. Vagyis... az egészet állítólag George Washington találta ki, mikor egy készülődő nagy csata előtt fából faragott ágyú-utánzatokat vonultatott fel a harctéren. A vöröskabátosok a távcsöveikkel csak annyit láttak, hogy hatalmas tüzérségi erő jelent meg a semmiből, és inkább elálltak az ütközettől. A második világháborúban a normandiai partraszállás előtt a brit hadsereg 23. Különleges Csoportparancsnoksága egész felfújható gumihadsereget épített fel, Patton tábornokkal az élén, hogy elhitessék a németekkel: a partraszállást nem Normandiában tervezik, hanem Calais-nál. Tüzérségi ágyúmakettek, felfújható harckocsik, levegővel töltött gumi teherautók armadáját sorakoztatták fel, ügyelve arra is, hogy jól megfigyelhető terepen legyenek. Ál-gyakorlatokat is szerveztek, bevetették a pirotechnikát robbantászajokkal, dübörgő hangszórókkal. A trükk bevált, az eredmény ismert.

Nos ilyen ballonokat gyártanak a Talanovok. A család évek óta szállítja a hadseregnek a harckocsik, repülőgépek és más felszerelések felfújható hasonmásait, amelyek fontos szerepet játszanak a katonai műveletekben, mivel az ellenség számára csalétkeket jelentenek. De míg idősebb Talanov az orosz védelmi minisztérium számára fújja fel a páncélosokat, fia, kiábrándulva az orosz politikából, Csehországba költözött, hogy hasonló árut termeljen a cseh és ukrán hadsereg számára.

Alekszandr Talanov 72 éves, és már harminc éve hőlégballonokat gyárt, a Ruszbal vállalat élén. Csakhogy a Ruszbal tevékenységének van egy másik területe is, amelyet a cég a honlapján inkább nem mutat be. Talanov sok éven át a védelmi minisztérium megbízottjaként tevékenykedett üzleti tevékenységével párhuzamosan. A Ruszbal, mint jeleztem, harckocsik, repülőgépek és egyéb felszerelések felfújható másait gyártja és szállítja a hadsereg számára. Feladatuk az ellenség megtévesztése. A makettek karbantartására még egy különleges egységet, egy álcázó ezredet is létrehoztak.

Mostanra a védelmi minisztérium szinte minden szerződése titkosított, beleértve a Ruszballal kötötteket is. A 2018-2019-es szállításokról szóló információkat azonban a The Insider egy archívumnak köszönhetően, mely választottbírósági ügyekkel foglalkozik, megtalálta. A szállítások késedelme miatt a védelmi minisztérium bírósághoz fordult, követelve a Ruszbaltól a késedelem miatti kötbér behajtását, amely a szerződéses árnak az áfakulcs emelése utáni módosításával kapcsolatos nézeteltérés miatt merült fel.

A cég például 6,1 millió rubelért szállította a hadseregnek a Szu–27-es repülőgép másolatát. Ugyanennyit fizettek a MiG–31-es repülőgép makettjéért is.

A szállítások a jelek szerint 2022 februárja után is folytatódtak. A védelmi minisztérium Zvezda nevű médiuma (tulajdonképpen egy katonai tévécsatorna) 2022 júniusában arról számolt be, hogy a Ruszbal továbbra is gyártja a harckocsik, repülőgépek, rakétarendszerek és egyéb berendezések 3D-s makettjeit. Ezenkívül az Army–2021 fórumon a Ruszbal új álcázási terveket mutatott be páncélozott járművekhez.

2023 januárjában a Rusbal álláshirdetést tett közzé: a kutatólaboratóriumot vezető munkatársra volt szükségük. A feladatok között szerepelt: „Az álcázás alapjainak ismerete és alkalmazása, beleértve a radar-, a termikus és a fotografikus felderítés alapjait”.

Ezzel egy időben a moszkvai Meszcsanszkij bíróság jelenleg is büntetőügyet tárgyal a Ruszbal katonai szerződéseinek átvételével kapcsolatos korrupcióról. A következő tárgyalást április 6-ra tűzték ki, ítélet még nincs. Az ügy anyagából azonban ismert, hogy a védelmi minisztérium korábbi tisztjei állítólag kenőpénzt követeltek Talanovtól az állami szerződések megkötésénél nyújtott általános pártfogásért. A vádlottak szerint maga Talanov volt az, aki kezdeményezte a pénzátutalást, és meghatározta a kifizetés összegét – a szerződés összegének 4%-át.

Alekszandr Talanovot korábban a Szmolnaja utca 23. szám, 1. épület alatt tartották nyilván. Ez egy régi, ötemeletes épület Moszkva északi részén. A kiszivárgott ingatlannyilvántartások szerint itt lakott a most 49 éves Viktor Alekszandrovics Talanov is. Ő a Ruszbal vezérigazgatójának a fia.

Az ifjabb Talanov 2014 óta társtulajdonosa az Inflatech nevű cseh cégnek, amely felfújható maketteket szállít Ukrajnának. A cég saját állítása szerint az orosz csapatok által állítólag megsemmisített HIMARS rakétarendszerek több mint egyharmada valójában felfújható csalétek volt.

Az Inflatech korábban nyugati megrendelőkkel is dolgozott. Sőt, a cég az Egyesült Államokba is szállított „csalikat” Viktor Talanovnak köszönhetően.

Az ifjabb Talanov 2017-ig dolgozott apja cégénél. Jelenleg Csehországban él, bár Oroszországban még mindig van saját vállalkozása: nővérével együtt az Aerocontrol Ltd. tulajdonosa. Ez a cég műszaki teszteléssel foglalkozik, és kapcsolatban áll a Ruszballal, sőt, azonosak a telefonszámaik is.

Viktor Talanov a The Insiderrel folytatott beszélgetésben elmondta, hogy körülbelül két éve nem tartja a kapcsolatot édesapjával. Voltak személyes nézeteltéréseik, de az orosz csapatok ukrajnai bevonulása után politikai nézeteltéréseik is adódtak. Mint elmondta:

„2010-ben kezdtem el dolgozni az apámmal. Előtte az informatikában dolgoztam, és szép karriert futottam be. De egy bizonyos ponton úgy döntöttem, hogy segítek apámnak. Elég nehéz helyzetben voltak a vállalatnál.”

Az ifjabb Talanov azzal magyarázza az orosz Ruszballal való további együttműködését, miután a vállalkozás már elindult Csehországban, hogy az európai vállalkozása csupán egy bejegyzett jogi személy volt, tulajdonképpen egy induló vállalkozás a befektetési szakaszban:

– Gyakorlatilag nem volt pénzünk. Saját költségünkön utaztunk, vásároltunk néhány varrógépet. A pénzt a Rondat nevű cégen keresztül fektettük be, amelyet 2011-ben nyitottunk meg egy partnerrel. Ezzel párhuzamosan apámnak dolgoztam. Amikor az Inflatech megerősödött, ide költöztem.

Arra a kérdésre, hogy hogyan tudott egyszerre a nyugati hadseregnek és az orosz védelmi iparnak dolgozni, Viktor Talanov a következőképpen válaszol:

– Jogilag minden tiszta volt. Erkölcsi szempontból... Nos, az ember dolgozik, valamilyen terméket állít elő. Igen, végső soron ez katonai eszköz. Másrészt nem halálos. Ráadásul a Ruszballnál én az elmúlt években nem foglalkoztam a katonai ügyekkel, azoknak külön vezetője volt.

Arra is rámutatott, hogy a Rusbal és az Inflatech felfújható makettek, bár felületesen hasonlóak, tervezésben és gyártástechnológiában különböznek.

Viktor Talanov jelenleg nem Oroszországban él. Saját szavai szerint még nem jutott el odáig, hogy újra bejegyeztesse orosz vállalkozását (amelynek saját szavai szerint formálisan társalapítója), és ez a Ruszbalhoz kapcsolódik. De nem sok bevételt hoz (bevételek: 3,2 millió rubel 2021-ben, nettó nyereség: 0,5 millió). Amikor Viktor Talanov az apjával való politikai nézeteltérésekről beszél, aligha hazudik. A The Insider tanulmányozta a közösségi média-fiókjait, és meggyőződött arról, hogy a rendszerkritikus bejegyzések már jóval azelőtt megjelentek ott, hogy Csehországba költözött volna.

Csehországban viszont közepes sajtóbotrány tört ki, ugyanis kiderült, hogy az Inflatech két orosz szakembert is foglalkoztat. A Reportéři ČT újságírói megszerezték a cég kommentárját:

„Cégünk nem titkolja, hogy partnerei és alkalmazottai között található két orosz állampolgár (Talanov mellett a részvényes az orosz Andrej Parfenov). Ez az információ nyilvánosan elérhető a nyilvántartásokban. Ők a fizika, a modellezés és az avionika szakértői. Nekik köszönhetően fontos know-how-t szereztünk a haditechnikai eszközök makettjeinek előállításához, ami most Ukrajnának is segít az agresszor elleni védekezésben, és más NATO-államokban, köztük az USA-ban is használják. Orosz kollégáink Csehországhoz kötötték az életüket, itt vannak családjaik, és mivel részt vesznek Ukrajna megsegítésében, lehet, hogy soha nem térnek haza, hacsak nem következik be politikai rendszerváltás.
Mindkét orosz kolléga egy olyan program keretében kapott vízumot, amelynek célja, hogy külföldről idevonzza a kulcsfontosságú tudományos személyzetet. A cseh védelmi minisztérium is részt vett a vízumkérelem jóváhagyásában. Kétségtelen, hogy mindkét orosz kollégánk sikeresen átment a cseh biztonsági ellenőrzéseken, különben nem kaptak volna vízumot. A cseh állam és biztonsági hatóságai tehát tudnak arról, hogy orosz állampolgárok dolgoznak és partnerek a vállalatunkban.
A média által a két orosz kollégánknak és közeli munkatársainknak szentelt figyelem veszélyezteti személyes biztonságukat és családjuk biztonságát.
Ebben az összefüggésben érdemes rámutatni, hogy az oroszokon kívül ukrán munkatársaink is vannak, akik a háború elől menekültek.

Az egyetlen, aki ebből az ügyből profitál, az a Putyin-rezsim. Sajnáljuk, hogy vállalatunk hírneve és orosz kollégáink biztonsága veszélyben van. Orosz kollégáinkat 100 százalékban támogatjuk, köszönjük a munkájukat, és mellettük állunk ebben a nehéz időszakban.”

Amondó vagyok, nincs is ennél szebb. Még mondják, hogy hanyatlik a család intézménye... holott a papa az ukránokat bolondítja a felfújható harceszközeivel, a fia az oroszokat. Néha össze-összekapnak, ami természetes is ilyen helyzetben – de mindketten szép pénzt keresnek az álfegyverekkel. Egyszer véget ér ez a háború is, egyesül a családi vagyon, és bárki is győzzön, boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Javasolnám mindkét cég számára, hogy termékeik közé vegyék fel a gumidominót is, vezérkari főtisztek és tábornokok számára, valószínűleg igen kelendő volna.

És míg dominóznak, addig sem háborúznak.

Szele Tamás