Oroszországban az Ukrajna elleni invázió kezdete óta egészen pontosan 19 644 személyt tartóztattak le háborúellenes tevékenység miatt. Az világos, hogy az aktív pacifisták ennél akár tízszer vagy százszor is többen lehetnek – nem lehet mindenkit lecsukni, csak azt, aki nagyon látszik vagy akit már feljelentettek a besúgók.

Persze, hogy vannak besúgók, egyre többen, ráadásul jelentős részük önkéntes, ingyen dolgozik. Az arányokról annyit, hogy tavaly augusztusban a Roszkomnadzor arról számolt be, hogy csak a háború első hat hónapjában az oroszok mintegy 145 ezer feljelentést írtak az ügynökségnek, ebből 63 500 volt „illegális információval”, köztük az orosz hadseregről szóló „álhírekkel” kapcsolatos. Ebbe a statisztikába minden bizonnyal bekerült az a volt tanárnő, aki több mint 900 feljelentést írt honfitársai ellen: tudósok, írók, emberi jogi aktivisták, sőt az ukrajnai invázió kezdete óta fogságban lévő orosz katonák ellen is. A „Mediazona” beszélt vele.

A beszélgetés megrázó és mélyen abszurd: mindig meglepő, ha azt látjuk, hogy az emberéletek tönkretevői tulajdonképpen hétköznapi figurák, akikkel lehet, hogy együtt vásárolunk a boltban vagy együtt utazunk a buszon, nincs rajtuk vagy bennük semmi különös, tökéletesen átlagosak, csak éppen – besúgók.

„Egy milliós városban élek, részmunkaidőben dolgozom, ami azt jelenti, hogy mellékállásom van” – mesél magáról a Mediazonával folytatott levelezésben a hivatásos és, ami ennél is több, meggyőződéses besúgó Kszenyija Krotova, aki állítása szerint egy év háború alatt mintegy ezer feljelentést írt orosz polgártársairól. – „Mivel saját lakásom van és akadnak megtakarításaim, jut szabadidőm a feljelentésekre. Lényegében kisgazdálkodó vagyok – olyan ember, aki megtakarításaiból és azok kamataiból él. Néhány évig az oktatásban dolgoztam (tanítottam egy egyetemen és egy főiskolán). Több mint 40 éves vagyok, és felsőfokú végzettséggel rendelkezem. Soha nem dolgoztam a rendvédelmi szerveknél, és nincs olyan rokonom, aki ott dolgozna.”

Tavaly ősszel Alekszandra Arkhipova antropológus, a „(Nem)szórakoztató antropológia” Telegram-csatorna alapítója az egyik munkahelyén feljelentést kapott saját magáról; Krotova a saját e-mail címével együtt küldte el. Arkhipova e-mailt küldött neki, felajánlotta, hogy beszélget vele – és udvarias, részletes választ kapott. Ebben Krotova kacéran megjegyzi, hogy „még túl korai lenne vizsgálódni, mivel a különleges művelet még nem zárult le”, de mégis részletesen kitér saját magára. Külön kérte Arkhipovát, hogy ne hozza nyilvánosságra a nevét, amellyel a feljelentéseket aláírja. „Azért kértem, hogy a nevem ne bukkanjon fel túl gyakran a keresőmotorok találataiban” – magyarázza Krotova a Mediazonának a kérését. Azonban elmulasztotta külön kérni az anonimitást Mediazonától is, ezért írhatták le, hogy hívják.

A feljelentő szívesen bocsátkozik levelezésbe idegenekkel, késő éjjel válaszol, és megígéri, hogy „válaszlistát” küld a kérdéseikre. „Rögtön megmondom – ha nem tartom szükségesnek, hogy válaszoljak valamelyik kérdésre, akkor kifejezetten kijelentem: nem adok választ erre vagy arra” – pontosította előre.

Krotova levelei terjedelmesek és nagyon részletesek. Így az informátor arról tájékoztatta Arkhipovát, hogy „nincs és soha nem is volt autója vagy nyaralója”, „nem házas, nincs gyermeke”, és „soha nem utazott külföldre”. A nő azt is hangsúlyozza, hogy ő „nem nemzetiségi”, hanem „a középosztály azon részéhez tartozik, amely Putyin alatt gazdagodott meg”.

Az Alekszandra Arkhipovával folytatott beszélgetésben Krotova nem minden büszkeség nélkül „hivatásos, nem fizetett besúgónak” nevezi magát, és rámutat, hogy egy év alatt 764 feljelentést tett. Krotova később a Mediazona számára pontosította, hogy tavaly február 24. és idén április 13. között összesen 922 feljelentést írt.

Kszenyija panaszkodott a médiának nyilatkozó oroszokra – „külföldi ügynökökre” –, valamint az orosz hadifoglyokra.

„Hadd mondjam el egyenesen: nézem a csatornát, amelyen interjúkat adnak a hadifoglyokkal, hogy azonosítsam azokat, akik önként adták meg magukat, és (vagy) a fogságban hazugságokat terjesztenek a különleges katonai műveletről” – számol be levelében. – „A róluk szóló információkat átadom az orosz hatóságoknak, hogy büntetőeljárást indíthassanak – a megadásért és a különleges műveletről szóló álhírekért.”

Krotova tevékenységét metaforikusan ahhoz hasonlítja, mintha „tengeralattjárókat használna az ellenséges hajók megsemmisítésére”, és célja, hogy

„A félelem olyan légkörét teremtse meg, amelyben mindenki, aki külföldi ügynökként jelenik meg a médiában, azon kezd el gondolkodni, hogy vajon a munkaadója vagy a hatóságok nem fogják-e feljelenteni őt”.

A nő azt mondja, hogy a feljelentések nyilvántartására összeállított egy általa „aktajegyzéknek” nevezett listát, amelyet arra is használ, hogy a feljelentések hatékonyságát rögzítse. Előfordul, hogy a feljelentésekre nem válaszolnak elsőre, ezért Kszenyija megismétli azokat, vagy elküldi más hatóságoknak. Mint elárulta:

„Két nap alatt több mint 20 órányi felvételt nézek meg a külföldi médiumok YouTube-csatornáiról. Megjelölöm a videókon azokat az orosz állampolgárokat, akik ott vannak és Oroszországban élnek, például a megjegyzést tevő egyetemi tanárt, az iskolai tanárt stb. Az Oroszországot elhagyókról nem nagyon tájékoztatok, hiszen a hatóságok úgysem tudják őket idecsalogatni (ráadásul akik elmenekültek, valójában elveszítik azt a képességüket, hogy valahogyan részt vegyenek az orosz tiltakozó mozgalomban, mert az új helyükön gondjaik vannak). Másrészt, akik Oroszországban maradtak, potenciális célpontjai a feljelentéseknek, mivel pénzbírsággal vagy kirúgással büntethetők.”

Krotova bevallja, hogy Ukrajnát „elmaradott” országnak tartja, és „mélyen közömbös” számára, mivel rokonai és barátai nem ott élnek. Nem sajnálja a háborúba besorozott orosz foglyokat sem.

„Az egykori foglyok veszteségeinek hírei még nekem is tetszenek” – vallja be. – „Oroszországban rengeteg olyan fogoly van, akiknek sem a hatóságok, sem a közhivatalnokok nem adnak munkát. A volt elítéltek foglalkoztatásának szovjet rendszere összeomlott, és nem alakult ki új. Ennek következtében ezek a rabok szabadulásuk után tömegesen követnek el újabb bűncselekményeket. Haláluk számomra, mint törvénytisztelő ember számára nagyon hasznos: nem fognak visszajönni a városomba, és csökken a bűnözés.”

A levélben Krotova jelzi, hogy tevékenységéért nem kap pénzt, jutalmat vagy „simogatásokat like-ok és reposztok formájában”, hanem „pusztán anyagi érdeke” fűződik hozzá, mert nem szeretne jóvátételt fizetni Ukrajnának az adójából, ha Oroszország veszít.

Tevékenységének leírásakor Kszenyija részletezi saját családfáját is.

„A feljelentgetés a véremben van, ahogy mondani szokták. Nagyapám 1922-ben született, jómódú (nem elnyomott) családból származott, 1942 és 1945 között szovjet tiszt volt a fronton. Az NKVD titkos ügynöke volt, ahogy ő maga őszintén elmondta. Még azt is tudom, hogyan írta alá a feljelentéseket. Közel 20 évig laktam vele egy lakásban, és ő aktívan használta a feljelentések eszköztárát, hogy egyet-mást megszerezzen a hatóságoktól. Ebben kellett segítenem neki, és így szokott hozzá a panaszíráshoz, majd a besúgáshoz (ha valaki tud panaszt írni, akkor biztos, hogy megtanul feljelentést írni is). Persze az én feljelentéseim különböznek az övétől, például elektronikusan teszek feljelentést, és aktívan használom a bíróságok, hatóságok, egyetemek honlapjait. Ez lehetővé tette számomra, hogy nagyszabású feljelentési rendszert dolgozzak ki Oroszország különböző régióinak lakosai ellen.”

Alekszandra Arkhipova szerint Krotova és a hozzá hasonlók módszerei „elhallgattatják a szakértői gárdát”, és a következő a működési módszerük:

„Valaki megszólal, esetleg a háborúhoz egyáltalán nem kapcsolódó témában – például egy orvos a Dozsgy-on beszél az üszkösödési esetekről –, majd ő feljelentést küld az illető munkahelyére, és egy másolatot a rendőrségnek. Az illetőt beidézik, és közlik vele: „Kérem, ne tegye ezt többé!” És tényleg nem teszi többé, elnémul, működik ez a hallgatás-spirál.”

Egy ilyen feljelentést Krotova például az Individium kiadónak küldött. A levélben Nyikolaj Kononov íróra panaszkodott, aki a Szabadság Rádiónak adott interjút „Az éjszaka, amikor eltűntünk” című regényéről. A kiadóhoz 2023 januárjában érkezett a felszólítás, hogy „szüntesse meg a vele való munkakapcsolatot”.

Arkhipova úgy véli, hogy Krotovának nincs személyes kapcsolata az általa feljelentett személyekkel, talán Alekszej Mosin, a jekatyerinburgi Memorial elnöke kivételével – a neki 2022 decemberében és 2023 januárjában küldött levelekből egyértelmű szimpátia olvasható ki a feljelentett iránt.

„Ön nagyon tisztességes ember, és tanárként és tudósként is sok jót tett” – írja Krotova. – „Ezért arra kérem, hogy NE jelenjen meg a médiában – semmilyen téma kapcsán.”

A levélben megjegyzi, hogy ha Mosin ellen közigazgatási cikkely alapján eljárást indítanak a hadsereg „lejáratása” miatt, és pénzbírság megfizetésére kötelezik, „az az államhoz kerül, amely jogosult azt az Orosz Föderáció fegyveres erőinek finanszírozására fordítani”. „És mivel az EJEB 2022. szeptember 16-tól nem fogad el Oroszország elleni panaszokat, az EJEB nem fog kártérítést megítélni önnek a közigazgatási bírsággal kapcsolatban” – biztatja a címzettet. – „Boldog új évet kívánunk! Ön egy kiváló történész és egy nagyon tisztességes ember! Sok sikert kívánok Önnek a tudományban, és kívánom, hogy maradjon Oroszország törvénytisztelő polgára.”

Krotovának „erős a fixa ideája, és úgy véli, hogy mélységesen igaza van” - jellemzi a feljelentőt Arkhipova antropológus. „És, legyünk őszinték, így működik a jelenlegi elnyomásunk” – folytatja. – Vannak az E Center alkalmazottai, akik kulcsszavas kereséseket végeznek a VKontaktén, és vannak az ilyen Krotovák. No, és aztán vannak olyan esetek, amikor konkrét, ismert aktivistákra egyszerűen csak odafigyel a rendőrség".

A Mediazona talált egy 2022 márciusában írt feljelentést Krotovától a Roszkomnadzor fő rádiófrekvenciás központjának archívumában, amelyet a „kiberpartizánok” feltörtek. E levél szerint a szerző az RKN honlapján található visszajelzési űrlapon követelte az OVD-Info weboldal tükörváltozatának blokkolását. Ennek szövegében a következőket írja Kszenyija, a besúgó:

„Kategorikusan ellenzem a törvénysértést. Teljes mértékben támogatom az Ukrajna területén végrehajtott különleges műveletet. Az OVD-Info honlapot 2021 végén bírósági határozattal blokkolták Oroszországban az orosz törvények számos megsértése miatt. Az OVD-Info (egy külföldi ügynöki feladatokat ellátó, be nem jegyzett egyesület) azonban továbbra is folytatta a törvénytelen kiadványok közzétételét – már egy új honlapon.”

Krotova példaként említi az OVD-Info hírét is, amely Marina Ovszjannikova volt köztelevíziós alkalmazottról szólt, aki a nő szerint „az orosz fegyveres erők tevékenységét rágalmazó” plakátot tartott a kezében.

Alekszandra Arkhipova azt mondja, hogy kételkedett abban, hogy a nő valódi személy, amíg nem került levelezésbe Krotovával. „Három lehetőség kínálkozott. Az első az, hogy ő egy bot, egy algoritmus, amely elkap bármilyen szöveget, és sztereotip feljelentéseket ír. A második, hogy egy szervezett csoport, egy ilyen kis Prigozsin-féle trollgyár. A harmadik pedig – hogy konkrét egyén.”

Arkhipova azt mondja, hogy Krotova „még négy levelet küldött neki”, és nem érti, hogy egy sziloviknak miért lenne szüksége arra, hogy levelezzen vele. „Nem igazán értem, hogy egy algoritmus vagy egy elhárító tisztekből álló csoport miért tenne ilyesmit, különösen a Mosinnak írt levél esetében, ami nagyon személyesre sikerült” – mondja Arkhipova. – „Miért adnák hozzá a szovjet stílusfordulatokat: „Boldog új évet”, „Minden jót kívánok”? Ezért léptem vele levelezésbe, mert úgy gondoltam: ha ez egy bot vagy egy nem létező személy, akkor egyszerűen nem kapok választ.”

De kapott. Kszenyija Krotova létezik, él, nézi a YouTube-ot, nézi Szolovjovot is az esti tévéadásban és jelent, jelent, jelent, fáradhatatlanul. Biztos az igazában, határozott a besúgásban, köszön a szomszédainak és elvárja tőlük is a tiszteletet.

Kedves, levendulaillatú nénike, kötögető ragadozó.

Életveszélyes és rengeteg áldozata van.

Lakóhelye: az egész Föld bolygó. Magyarországon is ismert.

Jegyezzük meg a nevét: Krotova.

Kszenyija Krotova.

Még hallunk felőle.

Szele Tamás