Ma nincsenek különösebben fontos, világrengető hírek, Ferenc pápa látogatása zavartalanul folyik Budapesten, Jevgenyij Prigozsin is megszokott eszközeivel zsarolja az orosz védelmi minisztériumot több, még több, voltaképpen irreálisan sok lőszerért, szóval minden megy a maga medrében, tehát én is betarthatom a minapi ígéretemet.

Ezt három napja tettem, és úgy szólt, hogy a Dossier Center legújabb adatai szerint 2023 őszén ennek a „környezetvédelmi” érvelésnek a jegyében nagy kampány készülődik egy bizonyos, orosz alapítású Balti Platform nevében, ami rá kívánja kényszeríteni a térség államait a tárgyalásokra a NATO-csapatok kivonásáról – erről majd még részletesebben is beszámolok valamelyik nap. Márpedig az ígéret szép szó, én be is tartom, a forrásom pedig megint a Vsquare, éspedig összeszedett stílusa miatt. Akkor lássuk csak, mit tudunk mi erről a Balti Platformról?

A VSquare birtokában vannak a három hónappal ezelőtt Oroszországban készült dokumentumok, amelyek egy jelenleg előkészítés alatt álló befolyásolási műveletről árulkodnak. A művelet középpontjában a Balti-tenger állapota áll; végső célja a NATO-ellenes hangulat szítása a balti államokban.

Tavaly október első napjaiban oroszok és fehéroroszok egy csoportja gyűlt össze a kalinyingrádi üdülővárosban, Szvetlogorszkban. A csoportot politikusok, akadémikusok és aktivisták alkotják, és azért vannak ott, mármint a konferencia-központban, hogy megvitassák, hogyan tud a „valóban az egész bolygó stabilitásáért küzdő” két ország ellenállni a Nyugat által ellenük folytatott szankcióháborúnak.

A felszólalók arról panaszkodnak, hogy milyen nehéz az élet Oroszország nyugati részein. Már nincs határon átnyúló kereskedelem. Az üzletekben nem lehet építőanyagokat vásárolni. Az energiabiztonság veszélyben van.

A rendezvény egyik legmeghatározóbb előadója Alekszandr Dynkin, az Orosz Tudományos Akadémia Primakov Intézetének Világgazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézete (IMEMO) elnöke. Dynkin arról beszél, hogy a Balti-tenger erőviszonyai teljesen megváltoztak, és szerinte a Balti-tenger a NATO beltengerévé válhat. Javasolja egy új vitafórum létrehozását Kalinyingrádban „ideiglenesen” Balti Platform néven, amelynek szerinte a Szentpétervári Gazdasági Fórumhoz hasonló méretűnek és hatókörűnek kellene lennie.

Alekszandr Noszovics, egy ismert helyi „politológus és nemzetközi újságíró” egy nappal később a kalinyingrádi Komszomolszkaja Pravda című lapban kifejtette, hogy a kalinyingrádiak számára a biztonság és a geopolitika fontosabb, mint a gazdaság, ezért a Balti Platform „elsősorban geopolitikai vagy akár katonai-politikai fórum lesz, és csak azután gazdasági, humanitárius stb.”.

Egy ál-újságíró és az ő ál-története

Noszovics szerint a balti-tengeri térséggel kapcsolatos kutatások és tanulmányok jelentős része a balti államokból származik, és ez nagyon veszélyes a kalinyingrádiak számára, mert, mint írja, „alternatíva hiányában kénytelenek vagyunk a velünk szemben ellenséges NATO-országokból származó információkat fogyasztani”.

Noszovics valójában nem újságíró. Ő a Kreml strómanja, aki évek óta nyilvánosan házal az orosz elnöki adminisztrációtól kapott üzenetekkel. A Balti Platform sem egy spontán ötlet, amely egy kollektív agytorna során született, hanem Oroszország folyamatos befolyásolási műveletének része, amely nemcsak Észtországot, Lettországot és Litvániát, hanem a többi balti-tengeri államot, köztük Finnországot, Svédországot és Németországot is célba veszi.

Ennek a tervét még idén januárban nyújtottak be a Kreml határon átnyúló együttműködésért felelős igazgatóságának. Ez a terv részletesen leírja, hogyan és milyen célból jönne létre a Balti Platform, és mi lenne a valódi célja.

A VSquare a Delfi Estonia napilap, az Expressen svéd napilap, a Dossier oknyomozó újságíró központ, a Re:Baltica (Lettország) és a Frontstory (Lengyelország) oknyomozó újságíró központok, a Yahoo News (USA), a litván nemzeti műsorszolgáltató, a Süddeutsche Zeitung német lap, a WDR és az NRD műsorszóró hálózatok, valamint a Kyiv Independent munkatársaival együtt szerezte meg ezeket a dokumentumokat.

„Az új politikai körülmények között az Oroszországi Föderáció és a Belarusz Köztársaság a legösszetettebb kihívásokkal néz szembe. A nyugati világ, elsősorban annak angolszász része, mély válságba sodorta a nemzetközi rendet” – áll a dokumentumban, amelynek címe: „A Baltikum a korszakos változások idején: kihívások és a fejlődés imperatívuszai”.

A dokumentumot az IMEMO és a Moszkvai Állami Nemzetközi Kapcsolatok Intézete (vagy MGIMO, az orosz külügyminisztérium egyik legrangosabb egyeteme) készítette, és a Határon Átnyúló Együttműködési Kormányzat (GCC) elé terjesztették. A bevezető rész leírja, hogy Oroszországnak és Fehéroroszországnak, amelyet együttesen uniós államként emlegetnek, ellen kell állnia a Nyugat által rájuk kényszerített „szankcióviharnak”, és hogy az uniós államnak szuverén joggal kell rendelkeznie ahhoz, hogy saját sorsáról döntsön, és békés jövőt építsen.

Ezt követően ismerteti a balti platform formátumát, és azt, hogy az hogyan igazodik „a Vlagyimir Putyin elnök által kitűzött külpolitikai célok hatékonyabb teljesítéséhez”.

Ennek érdekében a dokumentum szerint egyebek mellett „azonosítani kell a problémás (nem politikai) interakciós területeket, amelyek a megváltozott nemzetközi helyzettel és a balti makrorégiót fenyegető fokozott veszélyekkel összefüggésben közös erőfeszítéseket igényelnek”.

A dokumentum szerzői, köztük mind Fjodor Voitolovszkij, az IMEMO igazgatója, mind Makszim Szutszkov, az MGIMO Nemzetközi Tanulmányok Intézetének igazgatója, máris azonosítottak egy ilyen területet. Megközelítésük szerint a balti platform a „közvetlen és sürgős kihívásokkal” fog foglalkozni: „a Balti-tengerre leselkedő antropogén és éghajlati eredetű fenyegetésekkel, a balti-tengeri ökoszisztéma környezeti degradációjával, valamint a regionális militarizáció következményeinek szükségszerű csökkentésével”.

„Az Oroszország, Fehéroroszország és a balti-tengeri államok közötti humanitárius együttműködés lehetséges útjai közül a jelenlegi geopolitikai zavarok közepette és a nyugati szankciók mellett talán csak egy olyan út azonosítható, amely a régió összes vagy legtöbb országának érdeke, és amely ugyanakkor nem visszafordíthatatlanul átpolitizált. Ez a Balti-tenger környezetvédelme.” – állapítják meg a szerzők.

Ehhez a terv szerint többek között meg kell teremteni az együttműködési lehetőségeket a balti államokban működő, pontosan ilyen kérdésekkel foglalkozó szervezetekkel, mozgalmakkal és intézményekkel.

Az éghajlati és környezetvédelmi témákon keresztül a geopolitikáig

Egy másik kísérő dokumentumban a balti platform logikáját úgy írják le, hogy „a nem politikai témák megvitatásától fokozatos átmenetet képez az aktuális politikai témák felé, a felvetett kérdések összetettségének és súlyosságának fokozatos növelésével”.

A fődokumentum rámutat, hogy kifejezetten a környezetvédelmi kérdések dramatizálhatók. „Ez az egyes problémák hiperbolizálását és újak létrehozását, katasztrofális forgatókönyvek modellezését jelenti, hogy párbeszédre szólítsanak fel” – áll a dokumentumban.

Aleksander Toots, az észt belbiztonsági szolgálat (KAPO) főigazgató-helyettese elmondta, hogy a KAPO már korábban is látta, hogy Oroszország környezeti témákat használ befolyásolási műveletekben. „Oroszország olyan témákat próbál felhasználni, amelyek az átlagembereket érdeklik. A klíma- és környezetvédelmi kérdések jó példái ennek” – mondta Toots.

A Balti Platform műveletet úgy is tekintik, mint egy módot arra, hogy Fehéroroszországot az asztalhoz ültessék: bár a totalitárius országnak nincs kijárata a tengerhez, a fehérorosz Nemunas és a Nyugati-Dvina folyók a Balti-tengerbe ömlenek. „A folyók pedig jelentős szennyezési kockázatot jelentenek. Ez azt jelenti, hogy van miről tárgyalni” – olvasható a dokumentumban. (És ha nem jelentenének szennyezési kockázatot, azonnal intézkednének az illetékesek, hogy jelentsenek).

„A legnagyobb lehetőség a párbeszédben rejlik arról, hogy miként lehet megőrizni a Balti-tenger biológiai sokféleségét, valamint az ipari és egyéb antropogén eredetű szennyezés problémájáról” – áll a dokumentumban. A dokumentum rámutat, hogy ezeket a kérdéseket olyan szervezetekkel együttműködve lehet kezelni, mint a Stockholmi Egyetemen működő Balti-tengeri Központ és a Helsinki Bizottság, illetve a HELCOM, amelyet kifejezetten a Balti-tenger védelmére hoztak létre.

Tina Elfwing, a Stockholmi Egyetem Balti-tengeri Központjának igazgatója elmondta, hogy a Központot még nem keresték meg ilyen tervvel vagy felkéréssel. „Átkozottul bosszantó és kellemetlen, hogy egy ilyen dokumentumban szereplünk. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ha a Balti-tengerrel és a környezettel foglalkozó, Balti Platform nevű valamit akarnak elindítani, akkor logikus, hogy a mi központunkhoz fordulnak” – mondta Elfwing.

Sok minden igaz abból, amit az orosz dokumentum a Balti-tenger egészségéről mond. Elfwing szerint a Balti-tenger helyzete nagyon súlyos, mivel egy sekély és zárt tengerről van szó, amely rendkívül szűk hozzáféréssel rendelkezik az óceánhoz. Ezért a szennyezés hosszabb ideig megmarad, mint a nyílt tengereken.

„Az egyesített vízgyűjtő területen 85 millió ember él. Ez egy hatalmas szárazföldi terület, amelynek vizei a Balti-tengerbe ömlenek, a víz magával viszi, amit útközben talál, ami lehet tápanyag és környezeti méreganyag, és ami aztán ebben a sekély kis kádban végzi”.

Elfwing elmondta, hogy ha az újságírói megkeresés előtt keresték volna meg őket, a központja nem fogadta volna el a meghívást, mert kutatást végeznek, és nincs idejük egyszerű párbeszédre. Ugyanakkor elismerte, hogy a környezetkutatók között, akiknek mindennapi munkája távol áll a katonai-stratégiai kérdésektől, lehet annyi naivitás, hogy nem értik a meghívás hátterét.

A környezetvédelmi témák és más, látszólag jóindulatú témák használata Toots szerint az egyik régi és sokat használt módszer arra, hogy kapcsolatokat legitimáljanak, és megfelelő áttekintést kapjanak egy adott érdeklődési területről. Mint elárulta:

„Más szóval, ez az információgyűjtés egyik módja, amely végső soron jobb képet ad a helyzetről a többinél, és ezt következetesen alkalmazzák. Fontos megérteni, hogy ezt nem az orosz hírszerző szolgálatok tisztjei, hanem az ügynökségük végzi. Ők rendelkeznek a szükséges képzettséggel, szakismeretekkel együtt, és tudják, hogyan kell végezni a munkájukat. Kapcsolatban állnak a szakemberekkel. Ezt a megközelítést alkalmazva, meghatározott álcával tudnak információt gyűjteni különböző országokban. Később a hírszerző szolgálat eldönti, hogy mikor és hogyan lehet a leghatékonyabban felhasználni.”

A háború kitörésekor a Helsinki Bizottság „stratégiai szünetet” hirdetett. Ez azt jelentette, hogy felfüggesztettek minden együttműködést Oroszországgal, amely hivatalosan is csatlakozott a Bizottság alapját képező egyezményhez. A HELCOM újságíróknak adott írásbeli válaszában megerősítette, hogy a szünet a mai napig tart.

A dokumentumhoz csatolták a balti platform felállításának ütemtervét. Az ütemterv szerint az idén januártól márciusig tartó időszak „a szervezőbizottság felállításával”, a megfelelő véleményvezérek felkutatásával és a kulcsfontosságú dokumentumok megfogalmazásával telt. „A szervezőbizottság irányítócsoportjának felállításakor a „régi” Európára, azaz Németországra és Skandináviára (és nem a három volt szovjet köztársaság balti államaira) kell összpontosítani” – áll az irányelvekben.

A dokumentumhoz egy orosz nevekből álló lista is tartozik – olyan személyekről, akik alkalmasak lehetnek a szervezőbizottságba. Ezek között szerepel a kalinyingrádi terület kormányzója és több egyetem rektora. Amikor megkérdezték a Szentpétervári Állami Egyetem rektorát, Kropacsov urat, akinek a neve szerepel a listán, megerősítette a Balti Platform létezését, és az egyetem nemzetközi kapcsolatokért felelős rektorhelyetteséhez irányította a sajtót.

A Dosszié Kutatóközpont munkatársai svéd környezetvédelmi aktivistáknak adva ki magukat írtak a rektorhelyettesnek, és ők viszont választ kaptak a rektorhelyettes külkapcsolatokért felelős tanácsadójától. „Jelenleg a Balti Platform projekt előkészítésén dolgozom. Szívesen válaszolok a kérdéseikre” – állt a levélben. További kérdéseikre azonban nem kaptak választ, de ennek köze lehet ahhoz, hogy a kérdések elküldésével egy időben hivatalos megkeresést is küldtek a Kremlnek. Erre sem kaptak választ.

Támadás alatt a Balti-tenger

A szervezőbizottság létrehozásával egy időben a kalinyingrádi sajtó „a Balti-tengert és a balti ökoszisztémát fenyegető veszélyek megállíthatatlan növekedéséről szóló katasztrofális előrejelzések pedzegetésébe” és többek között „új kulcsfogalmak” erőltetésébe kezdett. Az irányelvek például azt javasolják, hogy az orosz „Pribaltika” szót többé ne használják, és azt a semlegesebb, az európaiak számára ismertebb „Balti-tengeri régió” vagy „Balti-tengeri nagyrégió” szóval kellene helyettesíteni.

Annak leírásában, hogy mely véleményformálókat kell összehozni, a dokumentum az oroszok és a fehéroroszok mellett a németekre és a skandinávokra, valamint a „balti oroszokra” összpontosít. Ennek a fázisnak a célja, hogy „összehozza a nem politikai, tudományos és kulturális érdekeket, és közös platformot hozzon létre a Nagy-Baltikum „megmentésére” a növekvő éghajlati és ember okozta fenyegetésektől, beleértve a régió növekvő militarizálódását”. Ennek során a dokumentum szerzői a „megmenteni” szót hangsúlyosan idézőjelek közé tették.

Márciusban a Balti Platformnak nyilvánossá kellett volna válnia, képviselői „tudományos gyakorlati rendezvények” sorozatán vettek részt a Szentpétervári Állami Egyetemen, az MGIMO és az IMEMO, az Orosz Tudományos Akadémia és máshol. Ugyanakkor európai véleményformálók, tudósok, kulturális és vallási személyiségek is színre léptek volna, hogy „megoldják a régió problémáit”.

Az indulási ütemterv legvégén, a legvégső oszlopban van leírva, hogy márciusra hova kell eljutnia a Balti Platform elindításának:

„A „fő feladat” az, hogy kiderüljön: az oroszok ellenzik a Baltikum militarizálását, és a régió problémáinak békés, jószomszédi és kölcsönösen előnyös megoldását támogatják.”

A „fő feladat” megvalósítása a tervek szerint idén ősszel kezdődik, amikor a Balti Platform első hat ülését tartják.

A VSquare megállapította, hogy az orosz média márciusban valóban elkezdett írni a Balti-tenger egészségéről. A Smotrim.ru online portál például, amely számos orosz állami tévécsatornát tömörít, arról számolt be, hogy az Északi Áramlat gázvezeték a Balti-tenger vegyi szennyezésének kockázatát hordozza magában. A TASZSZ állami hírügynökség a maga részéről arról számolt be, hogy a balti-tengeri környezet helyreállítása 2025-re Oroszország nemzeti programjának részévé válhat. Eközben a GTN Pravda, a Leningrádi terület önkormányzati lapja arról írt, hogy Oroszország nyugati régiói összefognak a balti vízrendszer ökológiájának megmentése érdekében.

Mindennek a tetejébe március 22-24-én Szentpéterváron megünnepelték a „Balti-tenger napját”, valamint megtartották a „Nagyváros ökológiája” nemzetközi fórumot. A rendezvény honlapja szerint a fő célja az volt, hogy „népszerűsítse és bemutassa azokat az innovatív környezetvédelmi berendezéseket és technológiákat, amelyek segítenek a természeti erőforrások megőrzésében, a környezeti biztonság erősítésében és a nagyvárosok életminőségének javításában”.

Két különböző forrás – egyikük európai hírszerző – megerősítette, hogy a Balti Platform munkatervében szerepelt egy lista nyugati szakértőkről, akiket be akartak vagy be akarnak vonni. Ilyen szakértő volt többek között Sven Hirdman volt moszkvai svéd nagykövet és Markku Kangaspuro, a Helsinki Egyetem Alexander Intézetének igazgatója.

Amikor Hirdman 2004-ben lemondott moszkvai nagyköveti tisztségéről, Putyin a két ország kapcsolatainak fejlesztéséért tett erőfeszítéseiért a Barátság Rendjével jutalmazta. Ezt követően öt évig volt a MGIMO Tanácsának tagja. A MGIMO rektora, Anatolij Torkunov, akit Hirdman elmondása szerint „elég jól ismer”, szintén a Balti Platform irányítóbizottságának potenciális tagja.

Kangaspuro, aki a Helsinki Egyetemen egy orosz, eurázsiai és kelet-európai tanulmányokkal foglalkozó intézetet vezet, Finnországban aktív NATO-ellenes aktivistaként is ismert. Ő a „Finn Békevédők” mozgalom elnöke. Tavaly májusban a „békevédők” „Nem a NATO-ra, igen a békére” címmel gyűlést szerveztek Helsinkiben. Kangaspuro beszédet tartott ebből az alkalomból.

Kangaspuro a VSquare-nek elmondta, hogy nem hallott a Balti Platformról, és nem tudta megmondani, miért került fel a neve a potenciális külföldi szakértők listájára. „A háború előtt kapcsolatban álltam a Szentpétervári Állami Egyetemmel, de azóta nem. Talán azért tették fel a nevemet, mert korábban is kapcsolatban álltak velem” – mondta.

Balti Platform – „emberhalászat”

A balti hírszerző és kémelhárító ügynökségek rámutattak, hogy Oroszország már korábban is alkalmazott hasonló taktikát kézzelfoghatóan. A lett Alkotmányvédelmi Hivatal (SAB) írásos válaszában megjegyezte, hogy a múltban a Kreml ujjlenyomata már messziről látható volt az ilyen tevékenységekben, amit az ismert álszakértők idézése és a főként a Kreml számára fontos témák megvitatása – például az orosz nyelvi jogok a balti államokban – jellemeztek. Ez a stratégia azonban már nem működik.

„Ezért az orosz elnöki adminisztráció olyan projektet hoz létre, amelyben a Kreml nyomait ügyesebben elrejtik. E tervek között szerepel a nyugati partnerek keresése. A klíma- és környezetpolitikai kérdések, amelyeket Oroszország az együttműködés kölcsönösen előnyös irányaként tud pozícionálni, az egyik ilyen lehetséges kapcsolódási pont” – mondta a SAB.

Marius Laurinavičius litván biztonsági elemző az ilyen tevékenységeket „halászati” expedíciónak nevezi, és megjegyzi, hogy más hasonló fórumokat is szerveznek, hogy kapcsolatot teremtsenek különböző véleményvezérekkel. „Tudósokkal, klímaváltozással foglalkozó vagy környezetvédelmi aktivistákkal szeretnének kapcsolatba kerülni, hogy megértsék gondolkodásmódjukat, és aztán döntést hozzanak arról, hogy közülük kiket lehet felhasználni orosz befolyásolási műveletekre, ha épp orosz ügynököknek nem is akarják beszervezni őket.”

Darius Jauniškis, a litván Nemzetbiztonsági Szolgálat (VSD) igazgatója szerint Oroszország a nyugati országok szakértőit, tudósait, civil szervezeteit keresi, és együttműködést ajánl nekik olyan látszólag semleges kérdésekben, mint a tudomány és a környezetvédelem. „Oroszország azt az elképzelést akarja népszerűsíteni, hogy az ukrajnai agressziótól függetlenül szükség van az Oroszországgal való együttműködésre, és hogy az elszigetelés és a szankciók károsak az európai országok számára” – mondta Jauniškis.

Mindenesetre ebből a tervből már az, aminek szánták, nem lehet, hiszen napvilágot látott, kiderült – azonban meglepő volna, ha az orosz szolgálatok elengednék. Valamilyen formában elképzelhető, hogy mégis megvalósítják, mert már túl sok munka és pénz fejszik benne, legfeljebb teljesen és tökéletesen kudarcot vall. Nem az első eset lenne ez az orosz hírszerzés történetében.

Így lesz tehát háború idején még a legártatlanabb környezetvédelemből is kémjáték.

Sajnos a folyamat fordítva nem működik, kémjáték útján környezetet védeni nem lehet.

Szele Tamás