Oroszország Ukrajna elleni inváziója mindig tartogat meglepő fordulatokat, elsősorban azért, mert már az elindítása is őrültség volt, a folytatása még inkább az, így a logikus észjárás csak csodálkozni tud a téboly fordulatain – ma azonban még a megszokottnál is különösebb dolog történt. A Wagner rövidesen elhagyja Bahmutot!

Már persze, ha elhagyja, de először is lássuk az eseményeket. Jevgenyij Prigozsin már hónapok óta panaszkodik a Bahmut térségében harcoló Wagner-alakulatok elégtelen tüzérségi lőszerellátására, bár az is igaz, hogy az ő taktikájuk aránytalanul sok tüzérségi lőszert is igényel, szóval csak akkor lehetnének elégedettek egyes számítások szerint, ha az Oroszországi Föderáció hadiipara kizárólag nekik termelne. Mindazonáltal ez a lőszert és emberéletet egyaránt bőkezűen pazarló taktika segített meghódítani Bahmut nagy részét, más kérdés, hogy tavaly május óta ostromolják a kisvárost, de teljesen bevenni nem tudták még így sem. És valószínű, hogy nem is fogják, vége a dalnak, hiszen a Wagner fogja a kalapját és elsétál, ott hagyja magukra a VDV-alakulatokat.

A lőszerhiány kezdetét egyes források idén március 19-re teszik, de én emlékszem már december végéről is egy videóra, ahol erre panaszkodtak az alakulat tüzérei, miközben Geraszimovot nemes egyszerűséggel köcsögnek nevezték, felvonultatva az orosz nyelv egyéb szépségeit is a pizgyectől a szukáig. Szóval, Prigozsinnak egyfelől tényleg rengeteg lőszer kellett, több, mint amennyit megkaphatott volna, de másfelől hamar rájött, hogy ha nem kap – és ez a valószínűbb – akkor eljátszhatja az „elárult hőst”, aki harcolna a hazáért, de a „gonosz bojárok” nem hagyják, mert ellopják a lőszerét. Propagandafogásnak nem is utolsó, és a mi Zsenyánk bizony komoly politikai ambíciókat dédelget, ha tagadja is őket, szeretné ő egy napon a fejébe csapni akár még a Monomah-sapkát is.

Ennek érdekében már sokat is tett, felvásárolta a fél orosz információs teret, vagyis inkább a milbloggerek felét (a másik fél a kormány alfelében lakik), alapított intézetet, vásárolt pártot, emiatt ingázik Pétervár, Moszkva és Bahmut között állandóan: lehet, hogy nem katona, de az image-építés komoly szakembere, akármilyen bűnöző is.

Pár nappal ezelőtt még olyan jelentések érkeztek, melyek szerint most már lesz elég lőszer. Honnan, honnan nem – nehéz megmondani, azt rebesgetik, hogy Irán segítette ki a Kremlt egy nagyobb szállítmány munícióval, hadianyaggal, Prigozsin is megnyugodott látszólag, azonban tegnapról mára virradó éjjel fordulat következett be. Először közzétett egy szó szerint hátborzongató videót, melyben több tucat emberének holtteste között ordít (szó szerint ordít), azt állítja, hogy ezek a Wagner PMC zsoldosai, akik tegnap haltak meg. „Ezek azok a fickók, akik ma estek el, még meg sem alvadt a vérük” – jelenti ki, majd trágárkodni kezd. Azt állítja, hogy a PMC-egységek lőszerhiánya 70%-os, és ha akár csak egy „normális szállítmányt” is kapnának, ötször kevesebb lenne a veszteség.

„Üljetek, kurvapecérek, a drága klubokban, a gyerekeitek meg elszállnak az édes élettől, és videókat tesznek közzé a YouTube-on. Azt hiszitek, hogy ti vagytok ennek a világnak az urai, és hogy jogotok van rendelkezni az életük felett. Azt hiszitek, hogy ha sok raktárnyi muníciótok van, akkor jogotok van megtartani. Vannak elemi számítások – ha adtok egy normális adag lőszert, ötször kevesebb halottunk van. Ők önkéntesként jöttek ide, és meghaltak azért, hogy ti a pazar irodáitokban élhessetek.”

De az is igaz, hogy az egész kifakadást azzal kezdte – üvöltve – ami szerintem legendává és közmondássá érik majd:

„Sojgu, Geraszimov, hol a faszban van a lőszer?”

 Reggelre kicsit lehiggadhatott, de nem bánta meg, amit mondott, sőt, inkább tetézte: kiállt a világ elé, emberei karéjában és bejelentette, felhívását Szergej Sojgu orosz védelmi miniszterhez, Valerij Geraszimovhoz, az orosz fegyveres erők vezérkari főnökéhez, „a legfőbb főparancsnokhoz és Oroszország népéhez” intézve:

„Május 10-én a Wagner-csoport kénytelen lesz átadni a Bahmut településen lévő állásokat a védelmi minisztérium egységeinek, és a Wagner PMC maradványait a hátországi táborokba vonják vissza. Visszavonom a Wagner PMC egységeit Bakhmutból, mert lőszer hiányában értelmetlen halálra vannak ítélve. Szergej Sojgu védelmi miniszter a héten azt mondta, hogy több mint elég lőszer áll rendelkezésre, de a Wagner PMC esetében 90 százalékos a munícióhiány.”

Kérte a vezérkari főnököt, hogy írja alá az állások áthelyezéséről szóló parancsot, és határozza meg azt az időpontot, amikor a hadsereg leváltja a „wagneristákat” az állásaikon. Ezt a közleményt egy húsz pontból álló lista kísérte, melyben felsorolta az orosz Védelmi Minisztérium bűneit, melyeket a Wagner-csoport ellen követett el.

A május 10-i határidő azért fontos, mert a Győzelem Napján még tartani kívánják az állásaikat a színpadi hatás kedvéért, csak utána vonulnak ki. Van szakértő, mármint valódi szakértő, nem önjelölt „biztonságpolitikus”, aki ezt a lépést csak Prigozsin egyik újabb zsarolásának tartja, és nagyon meglehet, hogy igaza van. Prigozsinról nem mindig könnyű megállapítani, komolyan gondolja-e, amit beszél vagy leír, múlt hónap közepén például lóvá tette a fél világsajtót, mikor egy „esszéjében” azt írta, hogy ha így folytatják a háborút, jobb lenne akár abba is hagyni, és a már elfoglalt területeken megvetni a lábukat. Az orosz nyelv felületes ismerői, akik az orosz irodalmat sem tanulmányozták beugrottak ennek, és pár napig a „pacifista Prigozsinról” beszélt a világ, mert nem vették észre a szarkazmust. Prigozsin akkor ironizált, most viszont... nem tudom, el tudnám fogadni, hogy ez is egy kifinomult zsarolás része, ha feledhető lenne az a síron túli üvöltözés a halottak között. Az bizony nem irónia volt és nem szarkazmus. De az is lehet, hogy kiváló színész.

Mindenesetre a Kreml – most először – reagált a bejelentésre. Már, ha ez reakció. Azt írja az Interfaksz hírügynökség, hogy:

„Moszkva. Május 5. INTERFAX.RU – A Kreml elutasította annak a videónak a kommentálását, amelyben Jevgenyij Prigozsin, a Vagner PMC vezetője azzal vádolja Szergej Sojgu orosz védelmi minisztert és Valerij Geraszimovot, az orosz fegyveres erők vezérkari főnökét, hogy nem biztosítanak lőszert az önkéntesek számára.

„Természetesen láttuk a médiában. De nem tudom kommentálni, mert egy különleges katonai művelet menetéről van szó” – mondta Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő újságírói kérdésre válaszolva.”

Igen ám, de Peszkov is az első videóra reagált, nem a kivonulás bejelentésére!

Mindenesetre a legrosszabb, ami most Prigozsinnal történhet, az lenne, ha komolyan vennék. Ugyanis egy csomó kérdés tisztázatlan ebben a háborúban, többek között az is, hogy milyen irányítás alatt működik a Wagner-csoport? Mármint az a Wagner-csoport, ami közjogilag nem is létezik, a fennállása is sérti az orosz törvényeket. A hadsereg alá tartozik, a szolgálatokhoz, a Védelmi Minisztériumhoz vagy honnan kapják a parancsokat? Esetleg sehonnan? Ők csak egy amatőr úriemberekből álló társaság, mely önköltségén utazott a frontra, hogy ott saját szakállára harcoljon, merő egy lelkesedésből?

Ugyanis ha van irányításuk, annak kell ezt lázadássá minősítenie, de ha nincs, akkor egészen mostanáig önszorgalomból harcoltak anélkül, hogy összehangolták volna a lépéseiket a többi alakulattal. Ami nem harc, hanem elmebaj, hiszen ilyenformán bármikor felbukkanhat a csatamezőn egy jól felfegyverzett gyalogsági alakulat, amiről senki sem képes megállapítani, melyik oldalhoz tartozik. Orosz, ukrán vagy esetleg ők a helyi horgászegylet tüzérséggel támogatott frakciója és épp pecázni indulnak kicsiny Akacija önjáró tarackjukkal?

Kevesen tudják, de a Wagner nem Bahmutnál került a harcok sűrűjébe, már az invázió első napján is bevetették őket. Azonban akkor még GRU-irányítás alatt álltak (állítólag a GRU is szorgalmazta annak idején a létrehozásukat), és felderítőnek, előőrsnek használták őket, komoly tényezővé a tavaly őszi harcokban váltak, a börtönökben végzett toborzás után, mikor kidolgozták az eredményes, de rettenetes emberveszteséggel járó taktikájukat is.

Mármost ha tizedikén lelépnek, az is kérdés, hogy lesz-e ki leváltsa őket, és ha lesz, azt hány perc vagy óra alatt eszik meg az ukránok reggelire?

Kérdés, hogy ez árulás-e, parancsmegtagadás-e (ha az, akkor ki a felettes, aki a parancsot adja), mert hát nem egy engedély nélküli eltávról van szó Katyusa meglátogatása céljából, hanem egy több ezer fős alakulat távozik előre bejelentve a harctérről, elképzelhető, hogy hangos zeneszó kíséretében.

Az orosz információs tér természetesen Sojgut és Geraszimovot hibáztatja, de annak jó részét amúgy is Prigozsin milbloggerei uralják. Viszont azt nem vetik fel, hogy ha tizedikén elvonul a Wagner, hová megy? Nyilván, ahogy Prigozsin mondta, „hátországi táborokba”, de egybe, vagy többe?

Ha többe, könnyű lesz őket elkapni, lecsukni, megbüntetni, büntetőtáborba zárni, ha egybe, azzal a jelenlegi hangulatban, mely Prigozsint ünnepli, Putyin a polgárháborút kockáztatja: lenne orosz területen egy meglehetősen rossz kedélyállapotú, ám jól kiképzett haderő állig vasban, amely még őt sem találja elég nacionalistának – és mindenki, aki szembeszállhatna velük, Bahmutnál harcol és vérzik. Mi akadályozná meg őket abban, hogy akár Moszkvába is vonuljanak, a problémáikért állítólag felelős Védelmi Minisztérium elé, és személyesen kérjék számon a bahmuti lőszerhiányt Sojgun és/vagy Geraszimovon, a milbloggerek által felhergelt orosz nép önkénteseinek kíséretében? Ha meg közben netán kicsit kigyullad az épület, vagy a Kreml is, az már tényleg a véletlen műve, amennyiben esetleg megsérül az elnök, szerencsére épp lesz velük egy tehetséges és elkötelezett, Prigozsin nevű hazafi, aki tökéletesen képes ellátni Putyin feladatait, bármeddig, és nemzeti elkötelezettségéhez kétség sem férhet.

Viszont ezt nem csak én tudom, tudja a Kreml is, és bizonyára megpróbálják megelőzni a dolgok ilyetén fordulatát, mondjuk a Wagner-csoport szétszórásával, tagjai letartóztatásával.

Melyhez azonban komoly katonai erőre volna szükség. Hol van most orosz katonai erő?

Leginkább a fronton, főleg Bahmutnál.

Abszolút nem csodálkoznék azon, ha május tizedikén reggel azt jelentenék a helyi ukrán csapatok, hogy az orosz alakulatok megőrültek és egymást lövik, rájuk már semmi szükség nincs, megisszák a kávéjukat és figyelik a fejleményeket.

Mindenesetre érdekes sors vár Prigozsinra.

Meglátjuk. De akármi is történjen vele: ő választotta, ő vitte kenyértörésre a dolgot.

Tizedike után okosabbak leszünk.

Szele Tamás