Kérem, én elalélok a megtiszteltetéstől. Jean, hozza a repülősót! Kérem, nekünk személyesen írt vezércikket a Magyar Nemzetbe Hszi Csin-ping, a Kínai Népköztársaság elnöke, ilyenformán – hatalmát tekintve – a Menny Elvtársa. Elnézést kérek a nem pinjin, hanem fonetikus írásmódért, de régimódi vagyok, ha Csongor Barnabásnak ez jó volt, nekem is jó.

(Képünk illusztráció)

Először is válasszunk mottót, mielőtt értelmezzük az írást Liu Hszie alapműve, vagyis „Az irodalom szíve és faragott sárkányai” alapján. Jó, ne tessék megijedni, nem annak alapján fogjuk elemezni, lehetetlen is volna. De mottó kell, mondjuk legyen Li Taj-potól, olyan, ami kifejezi a kínai gondolkodás és lélek lényegét. Legyen mondjuk ez:

„Madárraj rebben, árva felhő megy,
Nem unjuk nézni egymást – én és a hegy.”

(Sári László fordítása)

Mindenekelőtt jeleznem kell, hogy a kínai szövegek értelmezése a világ egyik legnehezebb feladata – Kína népe hatezer év alatt a próza olyan finomságáig jutott el, hogy ha például azt mondják: „Ez a macska fekete”, akkor majdnem biztos lehet az ember abban, hogy egy fehér kutyáról vagy egy zöld színű karburátorról van szó. Az értelmezési nehézségek négyzetesen megnövekednek, ha a kínai szöveg magyar fordításával van dolgunk, ilyen esetben többnyire gőzeke lesz a Gizikéből, és akkor még enyhe a tévedés. De lássuk magát a szöveget, kezdjük a címével!

„Kína és Magyarország együtt lép az arany vízi útra”

Lépjünk, tungcse (magyarul: elvtárs), nekem Kína népével, kultúrájával, művészetével semmi bajom, a konyhájukat egyenesen imádom, csak két kérésem lenne: az első az volna, hogy ugyan mutasson már egy magyar kikötőt, mert anélkül bajos lesz az a vízi út, a másik, hogy fel ne tessék küldeni a Liaoning repülőgép-hordozót a Dunán, mert már a Deltában megfeneklik. Jó, tudom, ez egy kínai kifejezés, ami elég sok mindent jelenthet, de ha már ekkora testvérek lettünk, tessék megérteni, mi olyanok vagyunk, mint a mongolok: szóból értünk. Lépjünk tovább.

„Májusban, amikor az Alföldön a virágok és a fű illata betölti a levegőt, Sulyok Tamás köztársasági elnök és Orbán Viktor miniszterelnök meghívására állami látogatást teszek Magyarországon. Tizenöt év alatt másodszor látogatok el a gyönyörű országba.
Az elmúlt tizenöt év során számos alkalommal találkoztam a Kínába látogató magyar vezetőkkel, és mély barátságot kötöttünk. Nagyon várom, hogy visszatérjek az önök országába, és a magyar barátaimmal megoszthassuk gondolatainkat barátságunkról és együttműködésünkről, és megtervezhessük az újkori kínai–magyar kapcsolatok fejlesztését.”

Az első mondat méltó lehetne akár Tu Fuhoz vagy Po Csü-jihez is. A „mély barátság” pedig magát a Vízparti történetet idézi, nagy kár, hogy Liangsanban jobbára... hát, izé, kemény útonállók, betyárok, mordályégetők, éjjelbátrak szövetkeztek, talán az egyetlen Szung Csiang kivételével. De nem akarom én a Magasztost Si Naj-anra tanítani, biztos jobban ismeri nálam.

„Magyarország híres csodálatos tájairól és neki dicsőséget hozó, kiváló szülötteiről. Gazdag történelmi és kulturális örökséggel rendelkezik. A költő-hazafi Petőfi versei széles körben ismertek, csakúgy, mint a „zongora királyaként” emlegetett Liszt szenvedélyes zenéje. A magyar nép szorgalmas, elmés, nyitott és elfogadó. Mer új utakon járni, és innovatív készségekben gazdag. Találmányai mindegyike – így a golyóstoll, a hologram vagy a Rubik-kocka – az emberiség fejlődésének egy-egy meghatározó pontja.”

Igen, ez a kínai udvariasság, fussunk át rajta Lin Yutang bölcs mosolyával, ez kötelező kűr, különben annyit jegyeznék meg, hogy a kínai nép is szorgos, elmés és időnként elfogadó is, bár nem mindig, erről például sokat tudnának mesélni az ujgurok vagy a mongolok és a tibetiek.

„A két országot ugyan hatalmas földrajzi távolság választja el egymástól, a kínai és a magyar nép barátsága mégis hosszú múlttal büszkélkedhet. Vállt vállnak vetve birkóztunk meg a nemzetközi pénzügyi válsággal, küzdöttünk a Covid-járvány különleges időszakában. Összefogtunk és segítettük egymást, számtalan megható és gyönyörű történetnek lehettünk szemtanúi. A kínai–magyar barátság olyan, mint a jó tokaji bor: illatos, édes, tartalmas és tartós.”

De lehet olyan is, mint a valódi maotáj-pálinka: büdös, erős és kegyetlen másnaposság lehet akár két féldeciből is. Lépjünk tovább.

„Kína és Magyarország 75 évvel ezelőtt vette fel egymással a diplomáciai kapcsolatokat. Azóta a két ország kapcsolatai kiegyensúlyozottan és egészségesen fejlődnek, és komoly eredményeket értek el. A kölcsönös tisztelet, az egyenlő bánásmód, a kölcsönös előnyök és a mindenki számára előnyös helyzet elvéhez ragaszkodva kiemelt partnerként tekintünk egymásra. A folyamatosan változó nemzetközi környezetben a nehézségekkel dacolva, erőszak által meg nem félemlítve léptünk a szuverén országok független és autonóm baráti külkapcsolatainak helyes útjára.”

Itt bajok vannak. Ugyanis itt a Sárkánytrón Ura a mai Kínai Népköztársaságról beszél, de a régi Kínával más a helyzet: mivel az Osztrák–Magyar Monarchia – igaz, elhanyagolható erővel de – részt vett a boxerlázadás leverésében, nekünk még gyarmatunk (illetve koncessziós zónánk) is volt Tiencsinben, amit nehezen tudnék másnak nevezni, mint diplomáciai kapcsolatnak. Még Jüan Si-kajnak is volt ott egy három szintes, 54 szobás villája. Aki pedig minden történelmi realitással szembeszállva egy gyenge pillanatában császárrá kiáltotta ki magát. De korábban is jártak Kínában magyar potentátok, például Zichy Jenő 1898-ban, szóval a 75 év csak a Kínai Népköztársaság esetében igaz. Viszont nem mondaná meg végre, mit óhajt?

„Mind Kína, mind pedig Magyarország fejlődésének fontos szakaszában jár. Kína arra törekszik, hogy előmozdítsa a színvonalas fejlődést és a külföld felé való nagyfokú nyitottságot, valamint arra, hogy a kínai típusú modernizációval átfogóan előmozdítsa az erős nemzet kiépítését és a nemzeti fellendülés nagy ügyét. Magyarország is azon fáradozik, hogy sikeressé váljon, nagyobb fejlődést érjen el.”

Hogyne. Afrika is sokat köszönhet a kínai típusú modernizációnak, Srí Lankát ne is említsük.

„Ehhez arra van szükség, hogy folytassuk a hagyományos barátságot, és megerősítsük a kétoldalú kapcsolatok politikai alapjait. A magas szintű kölcsönös politikai bizalom a kínai–magyar kapcsolatok fontos alappillére. Kína kész arra, hogy figyelemmel a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének 75. évfordulójára, a magyar féllel együttműködve a kétoldalú kapcsolatokat stratégiailag és hosszú távra magas szinten megtervezze, a magas szintű eszmecserék pozitív lendületét megszilárdítsa, támogassa a rendszeres kormányközi, törvényhozási és pártközi eszmecsere és szakpolitikai kommunikáció fenntartását, fenntartsa egymás alapvető érdekeinek határozott és kölcsönös támogatását, ezáltal szilárd politikai biztosítékot nyújtson a kínai–magyar kapcsolatok magas szintű fejlesztéséhez.”

Szóval ezentúl két helyről fognak nekünk dirigálni, Moszkvából is, Pekingből is. Csak azt tessék megmondani, mi lesz, ha össze méltóztatnak veszni? Akkor mi, belgák hova álljunk?

„Meg kell erősítenünk a fejlesztési stratégiáink összehangolását, és új csúcspontokat kell elérnünk a gyakorlati együttműködésben. A kínai típusú modernizáció és fejlődés útján Magyarországra útitársként tekintünk, amellyel készek vagyunk előmozdítani az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés és a magyar keleti nyitás stratégiájának mélyreható összehangolását, valamint felgyorsítani az olyan nagy együttműködési projekteket, mint a Budapest–Belgrád vasútvonal építése.”

Hát az a vasútvonal, tungcse, pont akkor lesz kész, amikor Paks2 vagy a Luca széke.

„Kína kész Magyarországgal folyamatosan bővíteni az együttműködést és a tapasztalatcserét az olyan területeken, mint az oktatás, a kultúra, az idegenforgalom, a sport, az ifjúság, a média és a helyi közösségek.

Kész támogatni egymás nyelvének oktatását, jól hasznosítani a kölcsönösen létrehozott kulturális központjaink adta lehetőségeket, ösztönözni mindenkit és minden intézményt, hogy erősítse a kölcsönös kapcsolatokat és interakciót. Kína kész továbbá együttműködni Magyarországgal a további kölcsönös vízumkönnyítés, a két ország közötti közvetlen légijárat-bővítés, valamint a két ország közötti közlekedés kedvezőbb feltételeinek megteremtése érdekében.”

A nyelvtanulással bajok lesznek, negyven éve tanulom a kínai nyelvet, igen kevés sikerrel, valamennyire már megértenek, de őszintén szólva párbeszédet csakis egy tajvani ismerőssel sikerült összehozni – mivel neki is iskolában tanították. Repülőjáratok így is vannak, heti tizenkettő, a maradék független magyar médiának meg úgy kell a kínai segítség, mint üvegesnek a hanyatt esés. Majd elleszünk nélküle.

„Élére kell állnunk a regionális együttműködéseknek, és ragaszkodnunk kell a Kína–EU-kapcsolatok helyes irányának fenntartásához. Kína és a kelet-közép-európai országok együttműködése lépést tart a korral, megfelel az általános tendenciáknak csakúgy, mint Kína és a kelet-közép-európai országok közös érdekeinek, és hasznos kiegészítése a Kína–EU-kapcsolatoknak. Az utóbbi időben a Kína–EU közötti kapcsolatok fellendülőben vannak.”

Ez magyarul azt jelenti, hogy addig kellünk Kínának, míg uniós tagállamok vagyunk. Ez érthető is. Csak közben a Kreml meg kifelé akarna taszigálni minket az EU-ból, szóval tessenek már egyeztetni, nem igaz, hogy se Pekingben, se Moszkvában nincs telefon...

„Meg kell erősítenünk a nemzetközi kérdésekről folytatott eszmecserénket, és össze kell fognunk a globális kihívások kezelésére. Napjainkban egyre gyorsabban keletkeznek korszakos változások, és folyamatosan bukkannak fel különféle globális kihívások, amelyek kezelésében a nemzetközi közösség összehangolt fellépése szükséges.

Kína és Magyarország hasonló nézeteket és egymáshoz közel álló álláspontot képvisel a nemzetközi és regionális kérdésekben. Ki kell tartanunk az összefogás és az együttműködés mellett, erőteljesen támogatnunk kell az emberiség közös értékeit, így a békét, a fejlődést, a méltányosságot, az igazságosságot, a demokráciát és a szabadságot.”

Igen, a kínai kultúrának van humora, ékes példája ennek a záró mondat: körülbelül azokat a dolgokat sorolja fel, amelyeknek nyoma sincs a Kínai Népköztársaságban. Kicsit abszurd ez a humor, de tagadhatatlanul létezik.

„Egy ősi kínai mondás szerint:

„a hasonló gondolkodásúak között a hegyek és vizek adta távolság nem jelent akadályt”.

Ezzel összecseng a magyar közmondás, miszerint „a jó barát drágább az aranynál”. Az új kor új útján a kínai fél várakozással tekint a magyar barátaival való barátság új történetének, az együttműködés új fejezetének megírása elé, hogy közösen vágjunk utat a két nép számára egy szebb jövő felé.”

Nem tudom, hol hallotta ezt a magyar közmondást, én még a kínait is kissé másképp tudom (úgy, hogy „a Négy Tenger között minden ember testvér”), de ha ismeri, akkor biztos van ilyen. Mindenesetre erről az egész írásról egy régi vicc jut az eszembe:

„Szása és János véletlenül aranykincsre bukkan. Szása felrikkant:

• Osztozzunk meg testvériesen!

• Testvériesen? Szó sem lehet róla. Fele-fele!”

Szóval itt tartunk, Magasztosságod. Isten hozta Magyarországon. De ha az Ördög vinné el, azt sem nagyon bánnánk.

Szele Tamás