Ahogy az orosz sajtót olvasom, teljesen világos, hogy a Kreml háborút akar indítani Európa ellen, éspedig minél előbb, de úgy ám, hogy azért Európa legyen a felelős. Már készülnek megsértődni, keresik az ürügyeket, kombinálnak és az orosz kormánypárti nyilvánosságban gátlástalanul tárgyalják az európai háború esélyeit. Ez a puska már nem csak a falon lóg, ezt már ki is pucolták és meg is töltötték.

(Képünk illusztráció)

Az első riasztó jelet július 14-én lehetett tapasztalni, amikor az SZVR, vagyis az orosz hírszerzés teljesen váratlanul nyilvánosságra hozott weboldalán egy jelentést Moldováról. Nem szoktak ők ilyent tenni, amit tudnak, rendszerint megtartják maguknak, ők ugyanis hírszerzők, nem hírszellőztetők, mint a sajtó. Ha most így tettek, annak oka van. Lássuk hát a jelentést szóról szóra, amúgy se sok ilyennel találkozunk a hétköznapokban.

„Az Oroszországi Föderáció Külföldi Hírszerző Szolgálatának sajtóirodája közli, hogy a Külföldi Hírszerző Szolgálat információi szerint a NATO aktívan készül Moldávia bevonására egy esetleges fegyveres konfliktusba Oroszországgal. Brüsszelben döntés született arról, hogy felgyorsítják az ország átalakítását „a szövetség keleti szárnyának előretolt bázisává, figyelembe véve az orosz fegyveres erők előrenyomulását Ukrajnában”.

A NATO-tagállamok, akik már bekapcsolódtak a folyamatba, fokozatosan alakítják át a valamikori békés agrárköztársaságot katonai támaszponttá. A moldovai területet igyekeznek alkalmassá tenni a NATO-csapatok gyors átcsoportosítására az orosz határokhoz. E célból projektek vannak folyamatban az európai vasúti nyomtávra való átállásra és a hidak teherbíró képességének növelésére. Logisztikai központokat, nagy raktárakat és harci járművek koncentrációjára szolgáló létesítményeket építenek. A Mărculești-i és Bălți-i repülőtereket, amelyek az ukrán légtér közelében találhatók, modernizálják, hogy jelentős mennyiségű harci és katonai szállító repülőgép befogadására legyenek alkalmasak.

Azonban a NATO és Oroszország közötti közvetlen konfliktus esetén a fő csapást Brüsszel tervei szerint maguk a moldovaiak fogják viselni. Ők lesznek a „ágyútöltelék” a orosz csapatokkal vívott harcokban. Ennek érdekében a blokk vezetése arra kényszeríti Chișinăut, hogy átvegye a NATO háborús koncepcióit. A moldovai hadsereget elárasztják a szövetség tagállamaiból érkező katonai kiképzők. Szakmai képzési központokat hoznak létre.

M. Sandu komprador rezsimje kész minden nyugati követelést teljesíteni, csak hogy „ne távolítsák el a vályútól”. Kisinyov nagyon számít a NATO-államok „anyagi és szervezési támogatására” az elnökpárti „Cselekvés és Szolidaritás” párt javára a szeptember 28-án esedékes parlamenti választásokon. Győzelme esetén Sandu megígérte a NATO-vezetőknek, hogy döntést hoz a moldovai alkotmányban előírt semleges státusz eltörléséről.

Úgy tűnik, hogy egy ilyen forgatókönyv megvalósulása Moldova számára a vég kezdetét jelentené. Sandu elnököt régóta és joggal vádolják azzal, hogy szisztematikusan „kiszolgáltatja” az általa vezetett országot Romániának, amelynek állampolgára is. Most azonban nyilvánvalóvá válik, hogy Sandu és környezete ennél sokkal tovább akar menni, nevezetesen Moldovát át akarják adni a NATO-nak, hogy az egyszerűen „törölje” az ország orosz kötődéseit. Nyilvánvaló, hogy Zelenszkij kannibalisztikus dicsősége nem hagyja nyugodni a melegparádék és az európai integráció rajongóját, Sandut.”

Nos, maradjunk annyiban, hogy egy nyugati jelentés nem így néz ki. Ebből a közleményből fröcsköl az indulat, nem fukarkodik a sértésekkel sem, ráadásul azt állítja, hogy a szegény, békés Oroszországot az ádáz moldovai csapatok fogják megtámadni. Ennek van egy apró akadálya: Moldovának nincs közös határa az Oroszországi Föderációval. Ami a haderejét illeti, azt a Global Firepower szakértői a világ hadseregei között a 134. helyre rangsorolják (145-ből). Katonai költségvetése 1,7 milliárd dollár. 8500 fő szolgál benne. Katonai repülőgépeinek száma három, helikoptereinek kettő, vadászgépei nincsenek. Tüzérsége 67 lövegből áll és van 500 páncélozott csapatszállítója. Ettől az ármádiától tart az orosz hadsereg? Amelyik ráadásul Transznisztriában, Kobasznán egy hatalmas hadianyag-raktárat tart fenn, amit egy körülbelül 1700 fős orosz kontingens őriz?

Ennek a közlésnek csak két oka lehetett. Vagy meg akartak indokolni jó előre egy támadást Moldova ellen, ami földrajzi abszurdum lenne, hiszen ahhoz előbb el kéne foglalják Mikolajivot és Odesszát is, vagy – azt akarják, hogy Európa Moldova elleni támadásra számítson, míg ők egészen máshol esnek majd nekünk.

De hol?

Nos, ezt pedig már három nappal ezelőtt pertraktálta a Komszomolszkja Pravda, Putyin kedvenc lapja. Természetesen olyan formában, hogy „hol támadhatja meg az Európai Unió az Oroszországi Föderációt”? Azt azért siet leszögezni a lap, miszerint „Oroszország sosem fog rátámadni Európára. De Európa Oroszországra annál inkább”, és ennek szellemében kérdezgeti végig Moszkva különböző katonapolitikai szakértőit arról, hol várható majd az „európai provokáció”. Lássuk, mit mondanak.

„Az Európai Unió erőforrásainak mozgósítása arra utal, hogy Brüsszel komolyan fontolgatja 2027-et a hadműveletek kezdetének dátumaként” – véli Alekszandr Zimovszkij, katonai szakértő és médiakonzultáns.

„Ezt támasztja alá például a balti régióban zajló hadgyakorlatok jellege is. A NATO stratégái arra a következtetésre jutottak, hogy lehetséges megnyerni Oroszország ellen egy korlátozott háborút korlátozott területen. Ez azután történt, hogy 2022-ben megtervezték a harkivi műveletet és tavaly augusztusban a Kurszk régió elleni támadást. Meggyőződtek arról, hogy az orosz területek korlátozott elfoglalása nem fog Moszkva részéről nukleáris válaszcsapással járni."

Andrej Klincevics, a Katonai és Politikai Konfliktusok Kutatóközpontjának vezetője hangsúlyozza: Európa már régóta tettekkel válaszol a szavakra – harckészültségbe helyezte a katonai-ipari komplexumát, elaknásította a határait, védelmi létesítményeket épít. Az európaiak célja az, hogy provokálják az oroszokat, Moszkvát „agresszióval” vádolják és közvetlen konfrontációba kezdjenek. Ez 2028-2030-ban történhet meg, amikor az európai csapatok harckészültségbe kerülnek.

„Nagy háborúra van szükségük, hogy Oroszországot kis különálló államokra osszák fel, és ingyenes hozzáférést szerezzenek erőforrásainkhoz” – mondja Klincevics.

Miféle "provokációk" lehetségesek?

1. forgatókönyv: Kalinyingrád

A Kalinyingrádi területen a legnyilvánvalóbb a provokáció lehetősége. Nem véletlenül jelentette ki Christopher Donahue, a NATO európai szárazföldi erőinek parancsnoka, hogy a szövetség „hallatlanul rövid időn belül” képes lenne a területet a föld színéről letörölni.

"– Kalinyingrád elfoglalására készülnek. A svéd Gotland szigetet már hatalmas erőddé alakították. Légvédelmi eszközöket, hadihajó-elhárító komplexumokat és egyéb felszereléseket szállítanak oda. Észtország és Finnország közös csoportot hoz létre" – sorolja Andrej Klincevics. – "Kitalált ürügyekkel blokkolják Kalinyingrád légi és tengeri területeit. Tiltakozásainkat és ultimátumainkat figyelmen kívül hagyják, ezután pedig csapatainknak a Suwalki-folyosón keresztül kell átjutniuk a sajátjaikhoz. Ez közvetlen összecsapáshoz vezet.” (A Suwalki-folyosó egy 100 kilométer hosszú szakasz Litvánia és Lengyelország határán, amely mindkét oldalán Oroszországgal és Fehéroroszországgal határos).

Ebben az esetben Európa szárazföldi műveletet indít a kalinyingrádi régióban, nagy mennyiségű rakéta és tüzérségi fegyver, valamint drónok bevetésével.

„A szövetség úgy véli, hogy a Kalinyingrádi terület megszállása véglegesen elzárja Oroszország elől a Balti-tengert” – fedi fel Zimovszkij a NATO szándékait. Ráadásul a brüsszeli körökben úgy vélik, hogy az orosz hadsereg nem lesz képes elvágni a balti államokat Európa többi részétől.

Az „európai stratégák” véleménye szerint a régiót gyors elfoglalása után demilitarizálni lehet majd (ott találhatók az Iszkander operatív-taktikai rakétakomplexumok és 2022 nyarán három MiG–31-es repülőgépet szállítottak oda hiperszonikus Kindzsal rakétákkal).

2. forgatókönyv: Moldova

Az orosz külföldi hírszerző szolgálat jelentése szerint a NATO felgyorsítja Moldova katonai támaszponttá alakítását. Modernizálják a repülőtereket, logisztikai központokat és nagy raktárakat építenek a haditechnika fogadására, a vasúti nyomtávot pedig európai szabványra alakítják át.

– Ez a konfliktus nem jöhet létre Ukrajna részvétele nélkül – véli Andrej Klincevics. – Moldova nem NATO-tag, a szövetség fennhatósága alatt álló csapatok nem vesznek részt közvetlenül a konfliktusban.

A térségben hamarosan feszültségek törhetnek ki – jósolja Szergej Szudakov, a Katonai Tudományos Akadémia tudósítója. Transznisztria és Gagauzia is támadásokat fognak elszenvedni. Oroszországnak válaszolnia kell – és nem csak diplomáciai úton. A rakétatámadások elkerülhetetlenek lesznek, mivel sok erő és időre lesz szükség ahhoz, hogy szárazföldi folyosót nyissanak Odesszán és Mikolajivon keresztül.

„Moldova számára ezek az események katasztrófával járnának” – összegezte Klincevics.

3. forgatókönyv: Veszély Északról

Szudakov elismeri: Európa az 1920-as évekbeli beavatkozáshoz hasonlóan több oldalról is támadhat.

Az Északi-sarkvidéken vívott csata valószínűtlen – ott Kína az egyik kulcsszereplő, akivel sem Európa, sem Amerika nem akar összetűzni belátható időn belül.
Finnország viszont veszélyes lehet.

– Mielőtt a finnek felvételt nyertek a NATO-ba, kitartóan készülődtek egy hipotetikus háborúra, először a Szovjetunióval, majd Oroszországgal – emlékeztet Zimovszkij – Megmaradt a jó katonai infrastruktúrájuk, amelyet a szövetség felhasználhat Szentpétervár, Karélia és a Murmanszki Terület megtámadására.
De ha egy kalinyingrádi konfliktus még rendezhető lenne is, egy Szentpétervár elleni támadás mindenképpen a harmadik világháborúval fenyeget.

4. forgatókönyv: Nem lesz háború

Szergej Markov, a Politikai Kutatások Intézetének igazgatója úgy véli, hogy az európai elit valójában fél a közvetlen konfliktustól Oroszországgal, mint nukleáris hatalommal. A „militarista kardcsörtetést” arra használják, hogy megoldják belső problémáikat.

Markov azonban nem zárja ki, hogy a háború véletlenül is kitörhet, akárcsak az első világháború. Ennek oka „a taktikai ravaszság és a stratégiai ostobaság, amely idiótaságig fajul, valamint az európai vezetők rendkívül alacsony szellemi szintje” lesz.

Munkatársának véleményét Marat Baszijrov, a Gazdasági Főiskola üzleti és hatalmi kapcsolatok tanszékének professzora is megerősíti. Európának egyszerűen nincs pénze egy nagy háborúra. Az EU csak ürügyként használja a háborúra való felkészülést, hogy pénzt szerezzen saját céljaira.

Mi állíthatja meg Brüsszelt?

Szergej Szudakov szerint:

„Oroszország győzelme az ukrán konfliktusban. És az európai országok azon polgárai, akik nem hajlandók lemondani a szociális juttatásokról”.

Andrej Klincevics:

„Vissza kell hozni az európai vezetők és polgárok rettegését a nukleáris fegyverektől, meg kell mutatni nekik, hogy azok léteznek. Véleményem szerint nukleáris fegyverekkel kell végrehajtani valós körülmények között. Az északi tesztpálya készen áll erre. A kísérleteket szépen le kell filmezni, a felvételeket pedig széles körben terjeszteni fogjuk. Igen, azzal vádolnak majd minket, hogy kiléptünk a nukleáris kísérletek tilalmáról szóló megállapodásból. De mit tehetnek még velünk? Kizárnak az olimpiai játékokról? Ez az egyetlen lépés, amely visszaterelheti a világ politikusait a jó útra. Meg kell érteniük, hogy Európában nincs olyan pont, amelyet ne tudnánk garantáltan elérni nukleáris fegyvereinkkel.”

Eddig a Komszomolszkaja Pravda, ami, ahogy nézem, már Orbán tis plagizálja, mert Brüsszelt akarja megállítani, akkor most gondolkodjunk. Azt a kérdést persze nem boncolgatja sem az SZVR, sem a Kreml sajtója, hogy ugyan mi a jó fenének támadná meg Európa Oroszországot, főleg azért nem, mert pontosan tudják, hogy ez a veszély nem fenyeget. Oroszország viszont, mint a fentiekből is láthatjuk, szinte bármilyen ürügyet képes és hajlandó felhasználni egy Európa elleni támadásra, már amennyiben úgy érzi, hogy ebből előnye származhat. Mondjuk a magyar hadseregtől kevéssé kell tartania, de a román már nagyobb falat lenne, a Baltikum nem véletlenül fegyverkezik, Finn ország és Svédország se pillanatnyi szeszélyből lépett be a NATO-ba, tehát nincs más választásuk egy orosz hadművelet támogatására, mint amit Klincevics pedzeget: be kellene vessék a nukleáris zsarolás eszközét, amit Jolly Jokernek hisznek. Ehhez azonban működő nukleáris fegyverekre volna szükség, és ezek nem biztos, hogy még akadnak náluk. Régen voltak, hogyne, de most semmi konkrétumot nem tudunk felőlük. Ahogyan az orosz csodafegyverekkel kapcsolatban is csak annyi ismert, hogy remekül működnek a számítógépes animációkon és a tervezőasztalon, máshol viszont működésképtelenek.

Ettől még – sajnálatomra – nem mondható, hogy egy Európa elleni orosz támadás kizárható lenne. Ne feledjük: az Ukrajna ellenit is tagadták a felkészülés és a csapatösszevonások idején, és mindenkit le is hülyéztek akár maga Maria Zaharova, akár más, Moszkvának kedves ember, mondjuk Bayer Zsolt, aki csak azt állította, hogy ebből háború lesz. Aztán háború lett.

Ami teljesen logikátlannak, értelmetlennek tűnt az akkori helyzetben.

Most egy Európa elleni háború tűnik ostobaságnak.

Ami a tapasztalatok alapján azt jelenti, hogy van rá esély.

Jobb felkészülni rá, mint megadni magunkat Orbán Balázs hősiességével.

Persze az lenne a legjobb, ha elmaradna – de ha Moszkvában ennyire készülődnek rá, az nem sok jót jelent.

Szele Tamás