Nincs mese, ha így mennek tovább a dolgok, külön tudományágat kell kialakítani, az orosz merénylettant, ugyanis egyre több az ilyen eset és egyre kevésbé érthetőek. Tegnap például Zahar Prilepin autóját robbantották fel egyes források szerint ismeretlen, mások szerint nagyon is ismert kezek, csak ha belegondolunk, az nem érthető, hogy miért.

Az világos, hogy Prilepin nagyon alaposan megdolgozott annak érdekében, hogy Ukrajna lakosságának többsége ne kedvelje, rövidesen bemutatom majd életrajzát is, mely megmagyarázza ennek az ellenszenvnek az okát. Csak éppen magának a merényletnek nem volt semmi értelme: életben maradt Prilepin, életben a lánya is, egyedül szegény sofőr halt meg (Prilepin lábai azért alaposan megsérültek), de ha mindenki meg is halt volna, annak sem lenne semmiféle komoly következménye az orosz bel- és külpolitikában. Prilepin már nem olyan tényező, aki sok vizet zavarna, csak az Elnöki Adminisztráció egyik kesztyűbábja a sok közül.

Lássuk az eset körülményeit. A hivatalos jelentések szerint Prilepin a megszállt LNK és DNK területeiről tért vissza Moszkvába. Nyizsnyij Novgorodban van egy háza, ott kívánt megpihenni. A kiadvány szerint útközben az autó megállt a Nyizsnyij Novgorodi terület egyik autópályáján (Nyizsnyij Novgorod Bor-tól mintegy 80 kilométerre, mondta el egy forrás a RIA Novosztyinak) – Prilepin betért egy kávézóba. Feltehetően ebéd közben helyezték el a bombát az autóban. A Shot Telegram-csatorna azt állítja, hogy a robbanószerkezetet az Audi motorházteteje alatt helyezték el, a bomba erejét minimum két és fél kilogramm TNT-re becsülték. A robbanás közvetlenül azután következett be, hogy az autó elindult. A Telegram-csatorna szerint az autó törmelékei 50 méteres körzetben szóródtak szét. A robbanás helyén mély kráter keletkezett.

A robbanás utáni első percekben különböző jelentések érkeztek az író állapotáról. Közvetlenül az esetről szóló első hírek megjelenése után a Nyizsnyij Novgorodi terület kormányzója, Gleb Nyikitin azt mondta, hogy Prilepin „jól van”. Később a belügyminisztérium Nyizsnyij Novgorodi területi osztálya megerősítette, hogy Zakhar Prilepin megsérült. A TASZSZ a forrásaira hivatkozva pontosította, hogy Prilepin mindkét lábán sérüléseket szenvedett. 45 perccel a robbanásról szóló első jelentés után a Shot forrása közölte, hogy az írót épp most akarták orvosi helikopterrel elszállítani a robbanás helyszínéről. Ezzel egy időben Anatolij Sarij blogger traumás lábamputációról írt. A RIA Novosztyi a rendvédelmi szervek egyik forrására hivatkozva arról számolt be, hogy Prilepin töréseket és agyrázkódást szenvedett. A Mash Telegram-csatorna közölte, hogy Prilepint a helyszínen sínnel és kötéssel látták el a törött lábain, majd helikopterrel szállították a Nyizsnyij Novgorod-i Szemacsko Regionális Klinikai Kórházba.

Szóval kitört az oroszos káosz, mindenki mindent másképp tudott. Erre ma rátett a TASZSZ hírügynökség is egy lapáttal, ugyanis közölték:

„MOSZKVA, május 7. /TASZSZ/. Zahar Prilepin orosz írót, aki szombaton túlélt egy merényletet, sikerült felébreszteni az altatásból – közölte vasárnap újságírókkal szóvivője, Jelizaveta Kondakova.

„Olyan jó hangulatban van, amilyenben a helyzethez képest csak lehet. Jól van. Köszönetét átadta a családjának” – mondta a nő.

Gleg Nyikitin, a Nyizsnyij Novgorodi terület kormányzója megerősítette ezt az információt. „Ami Zahar állapotát illeti: felébredt az altatásból, és eszméleténél van, az orvosok szerint stabil az állapota” – írta a Telegramon.

Szombat reggel robbanószerkezet robbant Zahar Prilepin Audi Q7-esében. Az oroszországi Nyizsnyij Novgorod régióban, Pionerszkij faluban történt incidensben az író megsebesült, sofőrje pedig meghalt. Más áldozat nem volt - közölte a rendőrség. Az orosz büntető törvénykönyv 205. cikke (terrorizmusról szóló törvény) alapján büntetőeljárás indult. A bűnüldöző szervek tisztviselői a TASZSZ-nek elmondták, hogy a támadás mögött egy szabotázscsoport állhatott. Egy Alekszandr Permjakov nevű férfi, akit a merényletben való részvétel gyanújával vettek őrizetbe, azt vallotta, hogy az ukrán hírszerző ügynökségek utasításai alapján cselekedett.”

Bizony, bizony, kedves elvtársak, az FSZB gyors volt, mint a villám, már van gyanúsított, és arra az esetre, ha netán történne vele valami, van egy másik is tartalékban! Mint a Moscow Times közli:

„Beismerő vallomást tett a propagandista Zahar Prilepin feltételezett gyilkosa, akit a rendfenntartók Nyizsnyij Novgorod közelében vettek őrizetbe – közölte a Nyomozó Bizottság.

A Nyomozó Bizottság által közzétett videón a férfi Alekszandr Permjakovként azonosítja magát, 1993-as születésű, és azt mondja, hogy Donyeck megyéből származik, és 2018-ban szervezték be az ukrán különleges szolgálatok.

Permjakov saját szavai szerint 2022-ben „azzal a céllal lépett be az Oroszországi Föderációba, hogy megölje Prilepint”. Ezt két páncéltörő akna távirányítású felrobbantásával érte el.

A „12” szerint Permjakovot követve az erdősáv átfésülése közben a rendfenntartók egy második gyanúsítottat is őrizetbe vettek. Az őrizetbe vett személyek megadták azokat a moszkvai címeket, ahol a házkutatásokat folytatták.”

Akkor most a motorháztető alatt robban a két és fél kiló trotil, vagy az úttesten a két akna? Mert nagyon nem mindegy. Elvtársak, meg kellett volna tanítani rendesen azt a vallomást Permjakovnak! Az továbbra is rejtély, ki a másik gyanúsított, valószínűleg Furfangos Nyesztyerka, akit gombászás közben értek tetten, de egy biztos: az FSZB Beszeda tábornok bukása óta sebességi rekordokat döntöget, ha ügyek felderítéséről van szó, még fejlődnek egy kicsit, és azelőtt fogják kinyomozni a merényleteket, hogy elkövetnék őket (különben ez is a végső cél). A gyilkosság vádját kicsit megelőlegezték, hiszen Prilepin minden forrás szerint annyira jól van, amennyire csak lehet, de tudjuk jól, mennyire múló állapot ez, ha a Kreml másként dönt.

Nem mellesleg azonban kisebb harc indult meg az „önkéntes gyanúsítottak” között a merényletért. Ilja Ponomarjov politikus azt mondta, hogy a Nemzeti Köztársasági Hadsereg szervezte a robbantást – közölte a Sota. Korábban a NRA korábban magára vállalta a felelősséget a robbanásért, amely Vladlen Tatarszkij „haditudósító” halálát okozta. Ponomarjov azt is állította, hogy a szervezet áll Darja Dugina meggyilkolása mögött. Nincs független megerősítés arra vonatkozóan, hogy a szervezetnek köze lenne bármelyik robbantáshoz. Másrészt a Sota azt írja, hogy Ponomarjov és munkatársai az egyetlenek, akik azt állítják, hogy létezik ez a szervezet. Ugyanakkor ismert, hogy Duginát az Eduard Bojakov filmrendező és Zakhar Prilepin által szervezett „Tradíció” fesztiválról hazafelé tartva ölték meg.

Az ukrán és krími tatár katonai mozgalom, az Atesh szintén azt állította, hogy részt vett a merényletben. Január 28-án a mozgalom táviratilag közölte: „Prilepin fejére kitűzték a vérdíjat! Több mint ötezer sms-t küldtünk ügynökeinknek és az orosz hadseregnek, hogy találják meg és likvidálják a híres raszistát”. Május 6-án, a robbantás napján az Atesh közölte, hogy „az év eleje óta vadászik Prilepinre”: „Volt egy olyan érzésünk, hogy előbb-utóbb fel fogják robbantani. Ez csak egy megérzés volt. Az előrejelzéseink mindig valóra válnak, mert mi nem csak beszélünk, hanem cselekszünk.” – írták.

No jó, ezt már láttuk ötven évvel ezelőtt is, mikor minden Nyugat-Európában felrobbant gázpalackért egyszerre vállalta a felelősséget az IRA, az ETA, a Vörös Brigádok, a Fekete Szeptember, a Lila Január és a Rózsaszín Párduc. Illetve ez utóbbi mégsem. De hát lássuk, ki fia-borja ez a Prilepin, hogy ennyi haragosa volt?

Zahar Prilepin mindig is nagyon világosan fogalmazta meg politikai nézeteit:

„Undorodom a jelcinizmustól, a liberális doktrínától, a veszett nyugatosságtól, az oligarchikus törvénytelenségtől, a szegények megalázásától és a szupergazdagok mindenhatóságától”.

Az író hosszú éveken át rendszerváltás utáni, Dumán kívüli ellenzék prominense volt. Tagja volt Eduard Limonov Nemzeti Bolsevik Pártjának, majd annak betiltása után a helyébe lépő Másik Oroszország párt egyik vezetője lett (a pártot soha nem jegyezték be Oroszországban). Az író Alekszej Navalnijjal együtt megalapította A nép című nemzeti-demokratikus mozgalmat, és a sikertelen „havas forradalom” idején Vlagyimir Putyin lemondását követelte. (Igen, Navalnijnak komoly nacionalista korszakai voltak).

De Limonovval ellentétben őt a bűnüldöző szervek alig vonták felelősségre. Ez feltehetően annak köszönhető, hogy az író távoli kapcsolatban áll Vlagyiszlav Szurkovval, aki a 2010-es évek elején az orosz belpolitikában kurátorkodott.

Prilepin a Krím 2014-es annektálása után még közelebb került a hatalomhoz. Az író maga is elismerte, hogy ekkor gondolta át az orosz elnökhöz fűződő viszonyát. Hamarosan utazgatni kezdett az önjelölt DNK-ba és az LNK-ba. Szövegeket és dalokat ajánlott nekik, majd a katonai konfliktusban való közvetlen részvétel felé fordult. Az író meg volt győződve arról, hogy „a hatalmas ukrán államiság” a nyugati országok segítségével „megpróbálja megölni, bombázni és eltaposni” a donbászi lakosokat.

2015-ben hivatalosan a DNK vezetőjének, Alekszandr Zaharcsenkónak a tanácsadója lett, majd őrnagyi rangra emelkedett a „Donyecki Népköztársaság hadseregében”, sőt, Prilepin saját szavai szerint személyesen vezetett egy egységet, amely „nagy számban gyilkolt embereket”: „Egyszerűen a donyecki zászlóaljak közül egyetlen egység sem hasonlítható teljesítményben az én zászlóaljamhoz.” 2019. augusztus 15-én a Znak.com orosz hírportálnak adott interjújában Prilepin azt állította, hogy a zászlóalj több ukránt ölt meg, mint bármelyik másik. Ezt némiképp cáfolja Igor Sztrelkov, a DNK egykori „védelmi minisztere”. Ő Zakhar Prilepint „csalónak nevezte, aki nem vett részt harci műveletekben”: „Nem harcolt, csak PR-ozott. Alapvetően minden harca a donyecki éttermekben folyt.” Prilepin mindenesetre viszonylag hamar elhagyta a Donbásszt – körülbelül egy hónappal azelőtt, hogy Olekszandr Zaharcsenkót 2018 augusztusában megölték. Az ukrán média ezt az önjelölt köztársaság új vezetése, Denisz Puszilin vezetésével végrehajtott „tisztogatásoknak” tulajdonította.

Prilepin azonban nem vált kegyvesztetté az orosz hatóságoknál. Ugyanebben az évben csatlakozott a 2011-ben, a dumaválasztások előtt létrehozott, Putyin-párti mozgalom, az Összorosz Népfront központi vezérkarához. Az író még az ÖONF médiafórumát is moderálta magával Putyinnal együtt. Egy Kreml-közeli forrás szerint ez azt jelezte, hogy „Prilepin az elnöki adminisztráció (AP) soraiban szolgált, és később még jól jöhet”.

Prilepin „jól jött” a 2021-es állami dumaválasztások előtt. Akkoriban az elnöki adminisztráció politikai blokkja, élén Szergej Kirijenkóval, több ellenőrzött „réspárt” (nálunk „kamupártnak” hívják az ilyent) létrehozását tervezte, amelyek a választók bizonyos csoportjaival dolgoznának, és a verseny látszatát keltenék. Az írót az „ultrapatrióta” szegmenssel bízták meg.

Ennek eredményeként 2019-ben, két évvel a választások előtt Prilepin bejelentette az Igazságért mozgalom létrehozását, amely 2020 januárjában párttá alakult át. A Meduza forrásai szerint a projektet Oleg Matvejcsev, az elnöki adminisztráció politikai technológusa (jelenleg az Egységes Oroszország törvényhozója a Dumában) felügyelte. Ahhoz, hogy Prilepin pártja a 2021-es választásokon nyilvántartásba kerüljön, legalább egy regionális parlamentben kellett indítania jelöltjeit. Ez a régió a rjazanyi volt. Egy, az elnöki adminisztrációhoz közel álló forrás ezt így magyarázta: „Prilepin ebben a régióban született és ott töltötte a gyermekkorát – ráadásul ez nem tartozik az ellenzéki régiók közé. Ott az adminisztráció meg tudta adni a pártnak azt az eredményt, amire szüksége volt.”

És a párt valóban átment, a szükséges 5%-os szavazatarányból 6,9%-ot szerzett. A többi régióban (a párt összesen 11 kampányban vett részt) az Igazságért egyetlen jelöltet sem juttatott be a parlamentbe. Ezek után a Kreml rájött, hogy „az ultrapatrióta projekt nem fog szárnyalni – legalábbis Prilepinnel az élen nem”. Ráadásul az író összeveszett a kirendelt Matvejcsevvel a párt és annak ideológiája feletti de facto ellenőrzése miatt.

A Kreml úgy döntött, hogy az Igazságért az Igazságos Oroszország csökkenő népszerűségű párttal egyesül (a koalícióhoz csatlakozott a kevéssé ismert Oroszország Hazafiak pártja is). Az Igazságos Oroszország párt néhány regionális fiókját Zahar Prilepin emberei vezették (például Voronyezs és Nyizsnyij Novgorod régiókban), és maga az író lett a párt társelnöke.

A dumaválasztásokon a párt, amelynek első három jelöltje között Mironov és Prilepin is szerepelt, a szavazatok 7,46%-át szerezte meg (2016-ban mintegy 1%-kal kevesebbet). Az író azonban visszautasította a parlamenti mandátumot, és bejelentette, hogy az Orosz Nemzetgazdasági és Közigazgatási Akadémia „kormányzói iskolájában” szeretne tanulni.

A háború kitörése után az író nyíltan támogatta Ukrajna teljes körű invázióját, és nyugati szankciók alá került. Prilepin hangsúlyozta, hogy megítélése szerint „a hatalmas emberiség fel akarja falni” Oroszországot, sőt Putyint császárnak nevezte.

Az író párton belüli pozíciója azonban úgy tűnik, még bizonytalanabbá vált. 2023 januárjában Prilepin sajtóirodája bejelentette, hogy az író az orosz Szövetségi Gárdaszolgálat egységeivel háborúba vonult. Képviselői azzal magyarázták, hogy Prilepin azért döntött úgy, hogy szerződést köt az adott szervvel, mert „az OMON-nál kezdte meg szolgálatát”. Prilepin az 1990-es években a belügyminisztérium Nyizsnyij Novgorodi Jogi Intézetében tanult, majd az OMON-ban szolgált, és részt vett a csecsenföldi harcokban.

Körülbelül itt tartanak most Prilepin harcai és viszontagságai, valamint küzdelmes élete – volt értelme ez ellen az ember ellen merényletet elkövetni?

Nem. Ukrán szempontból semmiképpen sem. Jelentéktelen, harmadosztályú politikus, még írónak is jobb, mint közszereplőnek, minden komoly befolyás nélkül, amolyan „futottak még”-kategória, épp úgy, mint a korábban levegőbe röpített Vladlen Tatarszkij volt milbloggernek vagy a szintén felrobbantott Darja Dugina nacionalista ideológusnak.

Ismert a nevük, igaz, de nélkülük is eldöcög a Szent Oroszország, nem nagy baj, ha véletlenül bajuk esik. Viszont nagyon szépen lehet őket gyászolni, azzal együtt, hogy Pirlepin még él, de említettem már, ez oly mulandó állapot, oly törékeny porhüvelyünk... szükség esetén kieshet ő még a kórház magasabb emeleti ablakán is.

Szóval, maradjunk annyiban, hogy most a legnagyobb veszélyben az ismert, de nem első vonalbéli káderek vannak orosz földön: akikre nagy szükség nincsen az államgépezetben, de a haláluk, sérülésük remek ürügyet adhat mindenféle tisztogatásokra.

Egyszóval: reszkethet Prilepin. Míg még él.

Szele Tamás