Nincs olyan orosz propagandamédium, ami ne köszörülte volna már a nyelvét a Teixeira- és Bils-ügyeken, és valljuk meg: nehezen is érthető, hogyan sikerült egy huszonegy éves kadétnak hozzáférést szereznie mindenféle államtitkokhoz (ha nem is a legkomolyabbakhoz), vagy hogyan volt képes a Haditengerészet egyik altisztje éveken át orosz propagandát terjeszteni anélkül, hogy lebukjon.
Ezt az oroszbarát sajtó azzal szokta magyarázni, hogy „a haldokló, rothadó kollektív Nyugaton” már az átvilágításokat is képtelenek megszervezni, bezzeg az életerős Kelet megoldja... ilyenkor szoktam a dugini eszmék fanatikusainak emlékezetébe idézni Beszeda FSZB-tábornok tavalyi esetét, aki olyan mértékben hamisította meg az Ukrajnáról szóló jelentéseket az invázió előestéjén, hogy azok miatt mondott csődöt az orosz villámháború. Ráadásul Beszeda a szó klasszikus értelmében véve még csak nem is volt áruló – egyszerűen nem mert mást jelenteni Putyinnak, mint amit az hallani akart. Szóvak Keleten is akad érdekes hiba, legfeljebb teljesen másféle, mint Nyugaton.
De az tény, hogy az amerikai hatóságok átvilágításai nem sokat érnek, bár az is tagadhatatlan, hogy több évtizedbe telt, míg sikerült idáig eljutni. A helyzetnek a Bils-ügyet is felgöngyölítő Malcontent News járt utána, mely különben érdekes kiadvány, ugyanis több hónapos kihagyásokkal jelenik meg, mintha csak valamelyik amerikai szolgálat használná, éspedig arra, hogy nem hivatalosan mondja el azt, amit hivatalosan tilos volna... bár lehet, hogy tévedek. Mindenesetre lássuk, mire jutott a lap.
Az új és már egy ideje szolgáló katonai alkalmazottak háttérellenőrzésének közelmúltbeli hibái reflektorfénybe kerültek Jack Teixeira letartóztatásával, aki több száz titkos Pentagon-dokumentumot szivárogtatott ki, valamint Sarah Bils, az amerikai haditengerészet volt altisztjének letartóztatásával, aki 2014 óta részt vett az Egyesült Államok elleni, általa hibrid hadviselésnek nevezett tevékenységben. Annak ellenére, hogy az amerikai kormányzat és a hadsereg egyre nagyobb igényt támaszt a biztonsági átvilágítással kapcsolatos háttérellenőrzésekre, az amerikai titkokvédelmi protokollt 29 év alatt szinte tégláról téglára bontották le.
1996 előtt az Egyesült Államok kormánya és hadserege számára a háttérellenőrzések nagy részét a Személyzeti Menedzsment Hivatal (OPM) végezte. Ez a Védelmi Minisztérium egy másodlagos ügynöksége volt. 1994-ig az OPM-nek 80 alkalmazottból álló minőségbiztosítási személyzete volt, amely az összes vizsgálat 100%-át vizsgálta felül hiba szempontjából. A költségvetési megszorítások miatt 1995-ben 50 állást szüntettek meg, és az OPM a háttérellenőrzések 10%-ának szúrópróbaszerű átvilágítására tért át.
Richard Shelby és Paul Simon volt szenátorok egy bizottságot vezettek, amely megvizsgálta és végül jóváhagyta az OPM azon tervét, hogy privatizálják a biztonsági ellenőrzéseket. 1996-ban létrehozták a U.S. Investigation Services (USIS) nevű szervezetet. Körülbelül 5000 alkalmazott kapott szerepet az új vállalatban, és további felelősség hárult rájuk a védelmi minisztérium számára végzett háttérellenőrzések nagyobb részének elvégzéséért.
Az átvilágítások nagy részének az USIS-hez történő áthelyezését a szeptember 11-i események ösztönözték, amikor a kongresszus tagjainak, köztük Slade Gordon volt szenátornak a háttérvizsgálata hónapokig tartott, ami megakadályozta őt és más kongresszusi vezetőket abban, hogy a 2001-es terrortámadásokkal kapcsolatos érzékeny dokumentumokat átnézzék. Akkoriban az FBI azt állította, hogy elvesztette Gordon papírjait, de a probléma csak akkor oldódott meg, amikor a médiajelentések reflektorfénybe állították a késedelmeket. 2003-ban a legtöbb védelmi minisztériumi átvilágítást az USIS-hez helyezték át. Bár úgy tűnt, hogy a vállalat elnyerte a kormányzati vezetők bizalmát, az OPM-et már akkor kritika érte, amiért a USIS-t kizárólagos szolgáltatóként használta.
Az OPM-ből való kiválás után négy évvel a USIS felkeltette a magántőke érdeklődését. A Carlyle Group 2000-ben 172 millió dollárt (infláció miatt kiigazított dollárban 307 millió dollárt) fektetett be, majd 2003-ban a Welsh, Carson, Anderson & Stowe 545 millió dollárért (infláció miatt kiigazított dollárban 895 millió dollár) irányító részesedést vásárolt. A Carlyle 2007-ben 1,5 milliárd dollárért eladta részesedését a Providence Equity Partners magántőke-befektetési társaságnak. Két évvel később az USIS-t beolvasztották az Altegrity nevű új cégbe, amelyhez a HireRight, az Explore Information Services és a Labat-Anderson háttérellenőrző szolgáltatók tartoztak, amelyeket nem sokkal az Altegrity megalakulása után vásároltak meg. 2010 augusztusában az Altegrity 1,13 milliárd dollárért, készpénzben vásárolta meg a Kroll, Inc.-t.
Miközben a magántőke-befektetési társaságok nagy nyereséget termeltek, 2008-ra az USIS nem tudott lépést tartani a kormányzati kereslettel az átvilágítási szolgáltatások iránt. Az ezt követő négy évben a vállalat a Project Blue nevű számítógépes szoftver segítségével 665 000 biztonsági ellenőrzéshez szükséges háttérellenőrzést törölt befejezettként, holott nem zajlott semmilyen tevékenység. Állítólag a hamisított háttérellenőrzések között szerepelt a Nemzetbiztonsági Ügynökséget lebuktató, ma már orosz állampolgár Edward Snowden és a 2013-as washingtoni haditengerészeti támaszponton tömeges lövöldözést elkövető Aaron Alexis is. Alexis esetében az USIS nem vette észre, hogy 2004-ben a washingtoni Seattle-ben letartóztatták rosszindulatú károkozásért, amikor egy „félreértés” miatt kilőtte egy másik férfi autójának kerekeit. Alexis ellen soha nem indult büntetőeljárás sem az incidens, sem egy másik, 2008-ban a georgiai DeKalb megyében történt letartóztatás miatt. A kongresszusi tanúvallomásokban és a PR-részlegén keresztül az USIS tagadta, hogy bármelyik háttérellenőrzés a Kék projekt része lett volna, és az állításokat „mítosznak” nevezte.
2014 januárjában az Igazságügyi Minisztérium pert indított az USIS ellen, amelyben csalással vádolták a céget a hamis háttérellenőrzéseknek a kormányzathoz történő benyújtása miatt. Öt hónappal később az USIS felfedte, hogy 2013-ban kibertámadás érte, amelynek következtében 25 000 belbiztonsági minisztériumi (DHS) alkalmazott rendkívül érzékeny adatai szivárogtak ki. 2015-ben az Onapsis Research Labs megállapította, hogy a hacker-akciót Kína hajtotta végre a kiberbiztonsági szakértők által laterális támadásnak nevezett módszerrel. A hack az USIS és egy harmadik fél szállítója között összekapcsolt SAP-szoftvert használta, de csak majdnem egy évvel később fedezték fel, és csak 2014 júliusában került nyilvánosságra. A betörés után az amerikai kormány felfüggesztette a háttérellenőrzést, és még ugyanezen év szeptember 9-én bejelentette, hogy nem újítja meg a szerződéseket.
2015-ben az USIS anyavállalata, az Altegrity Risk International csődöt jelentett. Az Altegrity 30 millió dolláros egyezséget kötött az Egyesült Államok kormányával, és a Kroll Inc. néven újjászerveződött. 2016. október 16-án a Carlyle Group tulajdonában lévő LDiscovery becslések szerint 410 millió dollárért megvásárolta a Krollt, majd 2018-ban a Duff & Phelpsnek adta el a Krollt meg nem nevezett összegért.
2016 januárjában az Obama-kormányzat visszaadta a háttérvizsgálatot az OPM-nek, létrehozva a Szövetségi Nyomozói Szolgálatot (FIS). Az évek óta elmaradt jelentések, jogi huzavona és a biztonsági átvilágítások iránti növekvő kereslet azonban egyre növekvő hátralékot eredményezett, amely egyes alkalmazottak esetében az egy évet is meghaladta. 2019 szeptemberében a Trump-kormányzat felszámolta a FIS-t, és a háttérvizsgálatot a Védelmi Kémelhárítási és Biztonsági Ügynökséghez helyezte át a Védelmi Minisztériumon belül. További követelmény volt, hogy a háttérellenőrzésre engedélyezett maximális időtartamot 150 napról 80 napra rövidítették.
Amikor a COVID–19 lecsapott, számos helyi, megyei és állami bíróság virtuálisan működött, ami késedelmet okozott a háttérellenőrzőknek nyújtott információk átadásában, és megakadályozta a bírósági feljegyzések személyes megtekintését, amelyre a szélsőséges esetekben szükség van.
Ebben az időszakban Teixeira számára a massachusettsi Dighton rendőrsége kétszer is elutasította a lőfegyver-azonosító kártyát, mert 2018-ban rasszista fenyegetések miatt felfüggesztették a középiskolából, és arról beszélt, hogy lőfegyverek és Molotov-koktélok felhasználásával támadást kísérel meg. Miután 2021-ben csatlakozott a Massachusetts-i Nemzeti Gárdához, és megkapta a kormányzati biztonsági engedélyét, harmadszor is kérelmezte a kártyát, kormányzati feladataira hivatkozva. A dightoni tisztviselők ezek után megadták Teixeirának a fegyvertartási engedélyt.
Az amerikai haditengerészet altisztje, Bils az USIS-nél a Project Blue korszakában kapta volna meg a biztonsági engedélyét, és 2019 és 2022 között kerülhetett volna megújító átvilágítás alá, attól függően, hogy mikor kapta meg az eredeti engedélyét. Egy 10 másodperces Google-keresésből kiderül, hogy Bils 2008-ban létrehozott egy személyes YouTube-csatornát, amelynek egyik videója szabadidős drogok használatára utal. A videó ma is nyilvános. Bár a marihuána használatával kapcsolatos nézetek jelentősen megváltoztak az elmúlt évtizedben, abban az időben, amikor Bils megkapta volna az első biztonsági engedélyét, ez valószínűleg kizárta volna őt. A Wall Street Journalnak és a Russia Today orosz állami médiaügynökségnek adott interjúkban bevallotta, hogy 2014 óta információs hadviselést folytat az Egyesült Államok ellen. A „Donbássz Gyevuska” néven is ismert Bils ellen egyelőre nem emeltek vádat, de az Igazságügyi Minisztérium és az NCIS vizsgálatot folytat ellene a haditengerészetnél töltött ideje alatt és után tanúsított magatartása miatt.
2023-ban a biztonsági átvilágításokért még mindig a Védelmi Minisztérium felel, és bár a hátralék 2019 óta csökkent, továbbra is több százezerre személyre tehető.
Nos, mi ebből a tanulság? Az, hogy nincs általános recept hírszerzési ügyekben. Az amerikai átvilágításoknak az állam rossz gazdája volt, ezért magánkézbe adták a feladatot – mint látjuk, még rosszabb kezekbe. Ha most valaki azt mondaná, hogy bezzeg az orosz szolgálatok nem ilyen hanyagok, annak ajánlom becses figyelmébe Beszeda tábornok esetét, vagy azt a másfél millió egyenruhát, amit még mindig keres az orosz hadügy, olyan ügyesen sikkasztották el. A kínaiaktól is szivárgott már ki megfigyelési botrány, csak kevesen emlékeznek rá, mert nem sokkal a világjárvány kitörése előtt történt – maradjunk annyiban, hogy tökéletes szolgálat nincsen ez idő szerint a Föld kerekén.
Mindegyik másképp tökéletlen.
Még szerencse.
Szele Tamás
