Soha még ennyi dolga nem volt az orosz hírszerző szolgálatoknak és megkockáztathatjuk a kijelentést, hogy soha ennyi bajuk sem: a háború elmúlt éve folyamán hatalmas kudarcokat könyvelhettek el, lehet, hogy sikereket is, de az ő szakmájukban azzal nem szokás dicsekedni, szóval a nagyvilág csak a Nyugaton zsinórban lebukó orosz ügynökökről tud.

Meg persze Beszeda tábornok botrányos esetéről. Az ő történetét nyilvánosságra hozó Andrej Szoldatov, az orosz szolgálatok talán legkomolyabb szakértője összegezte ezt az évüket blogján – Szoldatovról tudni kell, hogy több kötet szerzője ebben a témakörben, megjárta a lefortovói börtönt fogolyként is, újságíróként, elsőként ő publikálta a Beszeda-ügyet (állandó szerzőtársával, Irina Borogannal közösen), majd, mivel tudta, mire számíthat, azonnal külföldre távozott. Távollétében zárolták minden oroszországi vagyonát és körözést adtak ki ellene, szóval komolyan elismerték érdemeit. Ha valaki ismeri az orosz titkosszolgálati ügyeket: ő ismeri.

Szoldatov szerint a tavalyi év rosszul kezdődött az orosz hírszerzés számára. Putyin, aki maga is hírszerző tiszt volt, mérte az első csapást. Az orosz Biztonsági Tanács 2022. február 21-i ülésén, amelyet világszerte közvetítettek, Putyin bejelentette, hogy „különleges katonai műveletet” kíván indítani Ukrajnában, és ezzel egyidejűleg mindenki előtt megalázta Szergej Nariskint, az SZVR vezetőjét. Putyin annyiszor félbeszakította Nariskint, hogy az teljesen összezavarodott, és továbbra is homályban maradt, hogy pontosan mit támogat az elnök szavaiból.

Putyin szereti időről időre megalázni a tisztviselőit, hogy emlékeztesse őket, ki a főnök a háznál. Egykori KGB-tisztként azonban még soha nem támadta nyilvánosan egykori kollégáit.

Néhány héttel később, amikor a világ azt figyelte, hogy orosz tankok égnek az ukrán utcákon, Szergej Beszeda, az FSZB ötödik szolgálatának vezetőjét, aki a „közel-külföldön” a hírszerzésért felelős, felfüggesztették a szolgálatból, és egy időre házi őrizetbe küldték, megfosztva a külvilággal való kommunikációtól. Az ő szolgálata volt az, amely az invázió előestéjén információkkal látta el Putyint az ukrajnai politikai helyzetről.

Amikor mindenki számára világossá vált, hogy a Kijev elfoglalására irányuló gyors katonai művelet kudarcot vallott, úgy tűnt, hogy az FSZB-ben elkerülhetetlen a nagyarányú tisztogatás. Ekkor a nyugati országok is megkezdték az orosz „diplomaták” tömeges kiutasítását a nagykövetségekről. Ezt a folyamatot a diplomáciai fedés nélkül működő orosz kémek letartóztatásának sorozata kísérte – Norvégiától Olaszországig, Németországig és Szlovéniáig.

A legbotrányosabb egy német BND hírszerző tiszt decemberi letartóztatása volt, akit azzal gyanúsítottak, hogy titkos információkat, köztük az ukrajnai háborúval kapcsolatos hírszerzési információkat adott át az SZVR-nek. Kiderült, hogy az SZVR-nek volt egy ügynöke a német hírszerzés szívében, aki hozzáférhetett a NATO-szövetségesek titkaihoz Európa 1945 óta legkomolyabb háborúja idején. Ez egy olyan magas kaliberű beszervezés, hogy feltételezhető, hogy az orosz hírszerzés egyáltalán nem olyan gyenge, mint ahogyan azt korábban gondolták.

Karsten Linde a BND rádiós hírszerzési részlegének, a kommunikáció lehallgatásáért felelős egységnek volt a vezetője, ami hozzáférést biztosított számára a legmagasabb szintű titkokhoz. A kérdés továbbra is fennáll: Linde volt az egyetlen orosz ügynök a BND-n és a NATO-n belül?

Az orosz hírszerző szolgálatok által az elmúlt években történt beszivárgás mértéke rejtély maradhat – elvégre a diplomáciai fedésben dolgozó orosz kémek többségét már kiutasították.

Ugyanakkor minden kémelhárító szolgálat eleve gyűlöli a letartóztatásokat és a kiutasításokat – az ő feladatuk a kém azonosítása, majd a dezinformációval való ellátása, nem pedig a kiutasítása, amivel az ellenség tudtára adják, hogy az embere lelepleződött. A kémelhárítás általában csak politikai nyomásra egyezik bele a letartóztatásokba – ha a kormány egyértelmű üzenetet akar küldeni Moszkvának. Pontosan ez történt 2022-ben, amikor a nyugati országok úgy döntöttek, hogy megmutatják, hogy nem hajlandók tovább tűrni az orosz kémeket olyan számban, mint az elmúlt két évtized folyamán. Az orosz külügyminisztérium még azt is kénytelen volt beismerni, hogy a kiutasítások után egyes országokban már csak két-két diplomatája maradt, ami természetesen aláásta Moszkva hírszerzési képességeit.

Eközben az orosz titkosszolgálatok ellenállóbbnak bizonyultak a válság során, mint sokan gondolták: az ukrajnai kudarcok közepette várt tisztogatások a hírszerző szolgálatoknál nem történtek meg, a nyilvánosan megalázott Nariskin megtartotta állását, Szergej Beszedát pedig Putyin visszahelyezte a munkakörébe, nem akarván elismerni ukrajnai kudarcát.

Maguk a hírszerző szolgálatok is leleményesen próbáltak kiutat találni a tömeges kiutasítások után. Például megpróbáltak ügynököket toborozni az új emigráció köréből, akik a háború kitörése után hagyták el az országot. Emellett a hírszerző szolgálatok már elkezdték felhasználni a nyugati országokban élő és dolgozó oligarchák és magas rangú tisztviselők gyermekeit. Artyom Uszt, a krasznojarszki régió kormányzójának fiát októberben Olaszországban tartóztatták le az Egyesült Államok kérésére, mert cége amerikai gyártmányú félvezetőket és mikrochipeket próbált vásárolni, amelyeket rakétarendszerekben használnak. (Az orosz hírszerzés később megszervezte sikeres szökését a házi őrizetből). Ugyanebben a hónapban rövid időre őrizetbe vették Andrej Jakunyint, Vlagyimir Jakunyin volt orosz vasúti vezérigazgató, egykori KGB-tiszt fiát, akinek apja Putyin bizalmasa, miután drónokat indított egyes norvég katonai létesítmények fölé a Spitzbergákon.

Mindez azt sugallja, hogy most már az orosz elit gyermekeinek is el kell végezniük a Kreml veszélyes küldetéseit külföldön. Persze feltételezhetjük, hogy a Kreml kétségbeesésből kezdte felhasználni az oligarchák és kormányzók gyermekeit; másfelől viszont ez annak a jele is lehet, hogy eljött az idő mindazok számára, akik Putyin kegyeltjei voltak, hogy törlesszék a számlát – itt az ideje, hogy az államot szolgálják. És ezt az új helyzetet elsőként az orosz titkosszolgálatok használták ki. Ez azonban nem túl nagy meglepetés, tekintve a hírszerzés Putyin alatti történetét.

A Szovjetuniónak hatalma csúcsán két hírszerző szerve volt: a KGB és a GRU. A KGB nem csak külföldön kémkedett, a bizottság gyakorlatilag az ország minden lakosát megfigyelte. A GRU elsősorban katonai hírszerzéssel foglalkozott.

Putyin Oroszországában három hírszerző szolgálat működik: a GRU, az SZVR és az FSZB, a KGB fő utódja. A GRU feladata a katonai titkok ellopása, a „barátságtalan” országok katonai ellátási láncainak megzavarása és a disszidensek likvidálása.

A 2010-es években, amikor a GRU-t megreformálták, a szolgálatot nem az egyetemek friss végzőseivel, hanem a különleges erők tisztjeivel erősítették meg. Ők egy sajátos vállalati kultúrát hoztak magukkal: a lényeg a küldetés teljesítése, tekintet nélkül a civil áldozatokra vagy akár a saját tisztek veszteségeire. A GRU volt az, amely 2014-ben megszervezte a csehországi Vrbetica lőszerraktárainak felrobbantását, majd a GRU ügynökei, Petrov és Bosirov mérgezték meg 2018-ban egykori kollégájukat, Szergej Szkripalt az angliai Salisbury városában. A GRU 2015-ben megpróbálta megmérgezni Emilian Gebrev bolgár fegyverkereskedőt, hogy megzavarja az Ukrajnába irányuló fegyverszállításokat. Mindhárom műveletben egy dolog volt a közös: a járulékos károk teljes figyelmen kívül hagyása.

Az SZVR, a KGB első főigazgatóságának örököse, politikai és ipari kémkedéssel és az orosz emigránsok megfigyelésével foglalkozik. A névváltoztatás ellenére az SZVR-t a Szovjetunió összeomlása óta nem reformálták meg, és továbbra is ragaszkodik a hidegháborús hagyományokhoz. (Kim Philby még mindig hősnek számít az SZVR panteonjában). Az SZVR tisztjei általában több időt töltenek külföldön, de a sztálini időkkel ellentétben nem nagyon hajlandóak halálos kockára tenni életüket.

A KGB második utódja, az FSZB is részt vesz a külföldi hírszerzésben, de fő feladata a rendszer védelme. E küldetés részeként az FSZB a volt Szovjetunióban tevékenykedik, ahol célja a Kreml-barát rezsimek támogatása. A 19. században Oroszországot Európa csendőrségének nevezték a forradalmi mozgalmak elfojtásában játszott aktív szerepe miatt, és azóta lényegében nem sok minden változott. Az FSZB ötödik szolgálata lett az új csendőrség Oroszország közvetlen szomszédai számára. Ez a szolgálat volt az, amely megpróbált segíteni az oroszbarát ukrán elnöknek, Viktor Janukovicsnak, hogy 2014-ben elnyomja a Majdan forradalmat, bár köztudottan kudarcot vallott.

Az orosz nagykövetségek és kulturális központok hagyományosan fedezetet nyújtanak az orosz kémeknek. Egy tipikus SZVR-tiszt New York-i munkaideje (a világ egyik legnagyobb orosz rezidentúráján) hosszú órákat jelent egy ronda betonépület nyolcadik emeletén a 67. utcában, amely az ENSZ-nél működő orosz képviseletnek ad otthont – a nyolcadik emelet pedig a külföldi hírszerzési rezidentúra számára van fenntartva. Az ügynökök körében a nyolcadik emeletet „tengeralattjárónak” nevezik – a rezidentúrának nincsenek ablakai vagy telefonvonala a külvilág felé. Ezen az emeleten a mennyezet a vastag szigetelő válaszfalak miatt alacsonyabb, mint máshol.

Idejük nagy részét azzal töltik, hogy válaszokat írnak a Moszkvából érkező napi megkeresésekre, például az amerikai adó- vagy pénzügyi szabályozásokról, vagy arról, hogy az afrikai államok hogyan támogatják Oroszország kezdeményezéseit az ENSZ-ben. Ehhez konzultációra van szükség más amerikai orosz intézményekhez, például az orosz állami bankok külföldi irodáihoz kirendelt kollégákkal. Például az SZVR tisztje, Jevgenyij Burjakov, akit 2015-ben tartóztatott le az FBI, a Vnyesekonombank manhattani fiókjának helyettes vezetőjeként dolgozott. Bűnösnek vallotta magát kémkedésben, és 30 hónapot kapott amerikai börtönben, igaz, már 2017-ben felültették az Aeroflot moszkvai járatára.

A kémnek időről időre el kell hagynia a tengeralattjárót, és el kell mennie a forrásokkal és ügynökökkel való találkozókra. A legtöbb ilyen találkozóra a legtöbbször csak azért van szükség, hogy félrevezessék az amerikai kémelhárítást. De vannak köztük valódi találkozók is, amelyek célja az információszerzés, és nem feltétlenül személyes jellegűek. Például egy előre megbeszélt időben és helyen egy tiszt leparkol az autójával, kinyitja a laptopját és bejelentkezik egy privát Wi-Fi hálózatra, egy közeli kávézóban pedig egy ügynök csatlakozik erre a hálózatra, és információkat ad át. (Anna Chapman így kommunikált a kapcsolattartójával, amíg 2010-ben New Yorkban le nem tartóztatták).

Egy hosszú munkanap után a fáradt SZVR-tiszt visszatér Riverdale-be, Bronx csendes külvárosába, egy betonból épült magasházba, ahol kollégái kis lakásokban élnek 24 órás őrizet alatt, ami nem annyira a kémeket védi az amerikaiaktól, mint inkább a disszidálást próbálja megakadályozni. Ennek a paranoiának van némi valóságalapja - az ország hírszerző szolgálatai a szovjet uralom kezdeti évei óta rekordszámú disszidensről gondoskodtak: szovjet és orosz kémek menekültek Sztálin, Hruscsov, Brezsnyev, Gorbacsov alatt, és menekülnek Putyin alatt is. Egyes jelentések szerint a kémek 2022-ben is menekültek, ha tudtak.

Milyen az átlagos SZVR-tiszt helyzete és karrierje? Mikor megpróbálják beszervezni (toborozni), alaposan ellenőrzik a hátterét, pszichológussal és pszichiáterrel konzultálnak róla, hazugságvizsgálóval hallgatják ki. A két legfőbb kizáró ok a droghasználat és az ellenzéki gondolkodás. Ezután idegen nyelvi tesztekre küldik, hogy megállapítsák a jelölt szintjét, képességeit, és hogy mennyi időbe telik, amíg fejleszti tudását. Ha nincs akadálya a felvételének, amikor a megkapja az egyetemi diplomáját, felajánlják neki, hogy szerződést köt az SZVR-rel.

Ez az első szerződés öt évre szól majd, de ezen túl, ha nem bukik meg teljesen, a szerződést automatikusan meghosszabbítják. Ez idő alatt a Külföldi Hírszerző Akadémián kiképzik ki – a képzés ideje (egy, két vagy három év) a nyelvtudásától függ. Moszkvában szolgálati lakást kap, és lehetőség nyílik arra, hogy a részlegek orvosi klinikáin kezeltesse magát, valamint az SZVR és az FSZB szanatóriumaiban és Moszkva melletti, a Fekete-tengeren vagy a Bajkál-tónál lévő nyaralókban töltse a szabadságát – mindezt ingyen jár neki és családjának, beleértve a szülőket is. Részt vehet a katonai jelzálogprogramban is. Ebben az esetben a rokonoknak és a szülőknek nem tilos külföldre utazniuk.

Eleinte a kezdő kém fizetése havi 85 000 rubel lesz, de ekkor még nem lesz szüksége sok pénzre, mivel az első évben az akadémián egy kollégiumban fog lakni. Az akadémia elvégzése után előléptetik: tiszti rangot kap. Az új tisztet először az SZVR főhadiszállásán fogják alkalmazni, az első kiküldetésre általában másfél-két év múlva kerül sor. Mindenki számára a külügyminisztérium alkalmazottjának számít, és a külügyminisztériumon keresztül történik az ügyei intézése is.

Ez az első kiküldetés három évre szól, ha megnősül (és magával viszi a feleségét), vagy kettőre, ha egyedülálló marad. A szabadságát Oroszországban kell töltenie. Aztán két év Moszkvában, és újabb üzleti út. A fizetése folyamatosan emelkedik, a rangjától és a beosztásától függ, a rangok pedig egy bizonyos pontig automatikusan járnak. A nyelvtudásért bónusz jár, amelyet az SZVR Akadémia elvégzése után azonnal hozzáadnak. Ekkor a fizetés 110 000 rubel körüli. Természetesen a külföldi üzleti út a legjövedelmezőbb része az alkunak: ott a kém három fizetést kaphat. Az első rész, a fő jövedelem a külügyminisztériumtól érkezik, mert hivatalosan az orosz nagykövetség attaséjaként vagy harmadik titkáraként fog beépülve dolgozni – ez átlagosan havi 3500-3700 dollár körül van. Ugyanakkor az SZVR főhadiszállásán az utolsó moszkvai fizetésének 45 százalékát kapja majd – ez körülbelül 60 ezer rubel havonta. A harmadik részt ismét a külügyminisztérium állja – kap egy MID fizetési kártyát rubelben, amelyet az utolsó moszkvai MID fizetésének 25 százalékára utalnak át. Ezeket a kártyákat a szülőknél lehet hagyni, kiadásaik fedezésére.

Ha lebukik, az országból való kiutasítás a legrosszabb, ami történhet vele, ebben az esetben még mindig lesz munkája Moszkvában, vagy egy másik régióba küldik. Azonban a kiutasítás után már nem lesz háromszoros a fizetése.

Ez az ajánlat közepesen nagyvonalú, nem mérhető sem a kémregényekben leírt mesékhez, sem a reális lehetőségekhez, melyek egy diplomás, nyelveken beszélő fiatal orosz értelmiségire várnak Nyugaton – nem véletlen, hogy Szoldatov szerint az orosz hírszerzésnek rövidesen személyzeti válsággal kell szembenéznie, hiszen a legalkalmasabb, idegen nyelveket folyékonyan beszélő fiatalok menekülnek Oroszországból, amely az elszigetelődés és a nacionalizmus útjára lépett.

Röviden összefoglalva: a jelenlegi orosz szolgálatok működése távolról sem tökéletes, személyzeti utánpótlásuk kérdéses, azonban egyáltalán nem szabad lebecsülni a képességeiket, hiszen mai hír, hogy az FBI-nak most sikerült lekapacsolnia egy 20 éves, kifinomult rosszindulatú szoftverhálózatot, amelyet az orosz kormány arra használt, hogy 50 ország több száz fertőzött számítógépéről érzékeny információkat gyűjtsön. A tisztviselők szerint a „Snake” néven ismert rosszindulatú szoftver olyan titkos útvonalként szolgált, amelyen keresztül az orosz hírszerző erők információkat loptak el és továbbítottak egy olyan célzott áldozati körből, amelynek tagjai között NATO-tagországok kormányai, újságírók, valamint a pénzügyi és technológiai szektorok voltak. A nyomozók azt állítják, hogy a Snake rosszindulatú szoftvert 2004 óta használta az Orosz Föderáció Szövetségi Biztonsági Szolgálatának (FSZB) Turla néven ismert részlege arra, hogy az orosz kormány számára érdekes dokumentumokat lopakodva kiszivárogtasson, és elkerülje a felfedezést. Az FBI magas rangú tisztviselői szerint a Snake az orosz kormány „első számú kémkedési eszköze” volt, mivel lehetővé tette a felhasználók számára, hogy a lopott információkat a világ más fertőzött számítógépein keresztül „hop pointokon” keresztül továbbítsák, így szinte észrevehetetlen autópályát hozva létre az érzékeny külföldi adatok számára. A művelet hétfői befejezéséig működőképes volt a szoftver – és használták is.

Szóval lehet, hogy az orosz szolgálatoknak mai formájukban nem sok jövője lesz, de jelenük annál inkább van.

Jobb tőlük félni, mint megijedni.

Szele Tamás