Bárcsak kesztyűben fogtam volna meg ezt a figurát, a Magyarországra került hadifoglyok ügyét, mikor először hozzányúltam, mert most már naponta kell lépni vele, szerintem be volt kenve pillanatragasztóval, nem lehet elengedni. Három hadifoglyot viszont el lehetett, miáltal az egyébként is bonyolult helyzet tökéletesen átláthatatlanná vált.

Tegnap délután alig hittem a szememnek, mikor megláttam a kijevi külügy közleményét. Illetve pontosítsunk: arra, hogy lesz közlemény számítottam, mert Szijjártó Péter, választékosan rossz modoráról ismert külügyminiszterünk kiadott egy saját nyilatkozatot, gondolom a két állam közötti viszony további rombolása érdekében, miszerint:

„Dmitro Kuleba ukrán kollégánk ma ismételten hazug vádakkal illette Orbán Viktor miniszterelnököt és Magyarországot.

Többször világosan elmagyaráztuk már, de most tegyük meg újra:

Az Orosz Ortodox Egyház és a Máltai Szeretetszolgálat együttműködése nyomán kiszabadult tizenegy ember a hadifogságból. Ez a magyar kormány szerepvállalása nélkül zajlott.

Ugyanakkor örülünk annak, hogy ez megtörtént, hiszen ha csak egy ember is visszanyeri a szabadságát, már az is jó hír. Ez pedig tizenegyszeresen is az.

Ez a tizenegy ember Magyarországon szabadon mozoghat, azt csinálnak, amit jónak látnak, azzal lépnek kapcsolatba, akivel akarnak. A hazug támadások és a személyeskedés helyett inkább örülni kellene a tizenegy ember szabadságának.

Az ukrán kollégámnak bármilyen kétsége vagy kérdése van, tudja, hogyan tud elérni.

Mi továbbra is kitartunk a béke mielőbbi szükségessége mellett, mert a béke megszüntetné az emberek szenvedését, sok száz, sok ezer, sok tízezer ember szenvedését.”

Hát Kuleba nem csak tudja, hogyan érheti el Szijjártót, de saját állítása szerint már jó ideje kísérletezik is ezzel, csak nem kap semmiféle választ. Maximum ilyen kis hisztériákat, idegrohamokat. Azt hittem, a kijevi külügy majd erre fog válaszolni egy ukránosan csípős jegyzékkel, tehát alaposan meglepődtem, mikor Oleg Nikolenko külügyi szóvivő a következőket posztolta a Facebookon:

„Ukrajna budapesti nagykövetségének sikerült három ukrán hadifoglyot kiadatnia Magyarországról. Ők már ukrán területen vannak, és minden lehetséges támogatást megkapnak.
Az ukrán diplomaták a Hadifoglyokkal Foglalkozó Koordinációs Főparancsnoksággal és más érintett ukrán hatóságokkal közösen továbbra is aktív intézkedéseket tesznek az Oroszországból Magyarországra hurcolt többi ukrán honvéd hazahozatalára.”

Fordult egyet a világ, felkavarodott, ami alul volt, felülre került és viszont, de látni sem lehet már ebben a zavaros löttyben. Hogy mi történt? Három hadifoglyot átadtak, a többit itt tartották? De ez hogyan lehetséges, ha ezek „szabad emberek”? Ha haza akartak menni, felülnek a vonatra és hazamennek, nincs szükség átadásra. Tehát mégsem szabad emberek, amint ezt tegnap be is bizonyítottam. Ki adta át őket, milyen szinten folytak a tárgyalások? Mert külügyminiszterin nem, azt látjuk. Egyáltalán, milyen szempontok alapján választottak ki három embert tizenegyből, összesen csak hárman akartak hazamenni a családjukhoz? Vagy esetleg – mint egyes források sejtetik – ennek a három fogolynak nem volt második, magyar állampolgársága (melyet Ukrajna egyébként nem fogad el), nyolcnak meg volt? És miként befolyásolja ez a mostani átadás az akció hírszerzési céljait? Mert az, hogy nem karitatív tevékenységről van szó, egészen biztos, az események minden mozzanatáról látszik.

Netán a magyar elhárítás kiszűrte, kik az orosz ügynökök a tizenegyek között, és őket adták át Ukrajnának? És ha igen, mi célból: hogy lebuktassák az ágenseket, vagy, hogy így juttassák őket az ukrán hadsereg kebelébe? Mindkét változat mellett szólnának érvek, a másodikat a jelenlegi magyar kormány ismert, sőt, harsány oroszbarátsága támasztja alá, az elsőt az, hogy ha nem is a csúcsvezetés szintjén, de félig-meddig fű alatt Magyarország inkább támogatja Ukrajnát, mint azt a kormánymédia kommunikálja – például elvileg nem engedünk át az ország területén nekik szánt fegyverszállítmányokat, gyakorlatilag viszont naponta több vasúti szerelvény kel át az országon harckocsikkal, gyalogsági páncélosokkal a pőrekocsikon, amiket sokan le is fényképeznek, tehát nem igazán tartjuk be még a saját szabályunkat sem.

Aztán van egy olyan opció is, hogy a tizenegy emberből ez a három nem volt orosz ügynök, a maradék nyolc igen, ezeket hazaküldtük, a nyolc Stirlitz meg marad, míg el nem éri homályos, tisztázatlan célját.

Egyszóval tegnap délután óta minden lehetséges és mindennek az ellenkezője is, a szegény sajtómunkás elemzés közben meg csak kóvályog, mint vasorrú bába a mágneses viharban.

Talán a dolgok lényegétől kéne elindulni, arra kéne rájönni, kinek jó ez a hadifogoly-ügy, és mire? Erről kérdezte a Nasztojaseje Vremja (körülbelül: „Jelen Idő”) című, Csehországban megjelenő orosz nyelvű hírcsatorna Dmytro Tuzsanszkij politológust, a Közép-európai Stratégiai Intézet igazgatóját és az illető úriember elég érdekes dolgokat mondott.

- Kérem, magyarázza meg, miért okozott botrányt az ukrán hadifoglyok Magyarországra szállítása? Hiszen az embereket végül is kiszabadították a fogságból.

– Mert az ukrán fél gyakorlatilag két hete nem rendelkezik semmilyen tényszerű információval erről a 11 hadifogolyról. És ezeket az információkat a magyar fél szándékosan nem továbbítja. Az, hogy Kijev nem tájékoztatott e katonák átadása előtt, közben vagy az első egy-két napban, az ügy érzékenységére vagy a csere bizonyos feltételeire vezethető vissza, ezért az ukrán fél visszafogottan reagált. 2014 óta vannak tapasztalatok arról, hogyan zajlik ez a hadifogoly-átadás. Ez egy nagyon kényes ügy.

- De a magyar fél 12 napja semmilyen módon nem tájékoztat, és ez nem annyira humanitárius kérdés, nem annyira békefenntartási kérdés, hanem politikai kérdés. És nagyon sajnálatos, hogy a magyar fél szándékosan politizál ebben a kérdésben. Valójában ez nem csak Oroszország kezére játszik, hanem a hibrid különleges művelet részévé válik.

- Nem tudom, hány ilyen hibrid különleges műveletet láttunk 2014 óta. Példának okáért Oroszország a hadifogoly-cseréken keresztül szerezte vissza fő befolyásoló ügynökét, Viktor Medvedcsukot. És az ő „békefenntartó” missziói köré épült Oroszország hibrid befolyásának egész politikája Ukrajnában 2014 óta.

- Pontosan mi a lényege annak, ami most történt? Kinek lehetett haszna belőle?

- Csakis Oroszországnak.

- Milyen előnyökkel jár ez Oroszország számára?

-  A legnyilvánvalóbb, hogy ismét diplomáciai és politikai konfliktust provokál Kijev és Budapest között a vilniusi NATO-csúcstalálkozó előtt, ahol valamit meg kell szavazni Ukrajnával kapcsolatban, és Magyarország szavazata kritikus, mert a NATO-ban minden döntés egyhangúlag születik.

Emellett már szerepel a hírekben, hogy most szóbeli következtetéseket von le az Európai Bizottság, de októberre várható egy írásos jelentés, decemberben pedig az EU Tanácsa szavaz az Ukrajnával való tárgyalási folyamat esetleges megkezdéséről Ukrajna európai uniós csatlakozásáról. A hét pont egyike pedig a nemzeti kisebbségek kérdése, amely kritikus pont Kijev és Budapest között. Ez a legnyilvánvalóbb oka és indítéka az orosz félnek. Sok mást is fel lehetne sorolni.

- És ha Magyarországról beszélünk, mik az indítékai? Hogyan kell Magyarországnak viselkednie ahhoz, hogy botrány nélkül engedje el a foglyokat?

- Van ebben a helyzetben egy olyan árnyalatnyi finomság, hogy a hivatalos Budapest nem tagadhatta meg ezeknek a hadifoglyoknak a befogadását, különösen, ha magyar nemzetiségűek voltak, vagy ha volt egy második állampolgárságuk, egy magyar útlevelük. A magyar alkotmányban szerepel, hogy a magyarok védelme, függetlenül attól, hogy hol élnek, vagy milyen állampolgársággal rendelkeznek, a kormány alkotmányos kötelessége. Itt ez a csapda, és ezt az oroszok biztosan tudták.

De sok lehetőség és opció van arra, hogy mindezt civilizált módon tegyük. A legszerényebbtől kezdve – csütörtökön az Orosz Ortodox Egyház tájékoztatást adott ki, hogy átadták a hadifoglyokat, péntek reggel a magyar fél minden információt átadhatott volna az ukrán félnek: kik ők, hol vannak, milyen állapotban. Ideális esetben persze Orbán Viktor ezekkel a hadifoglyokkal együtt eljött volna Kijevbe, hogy találkozzon Volodimir Zelenszkijjel, aki néhány hónapja meghívta a magyar vezetőt. Ez egy nagyon jó válasz lett volna erre a hibrid helyzetre, melyet Oroszország idézett elő. De ez csak álom. Ma az ukrán–magyar kapcsolatok nincsenek olyan állapotban, hogy minderre sor kerüljön.

Már az is elég lett volna, ha nem nyilvánosan tájékoztatják az ukrán felet egy nappal azután, hogy az ukrán katonák Magyarországon voltak. Csakhogy 12 napig ezt senki nem tette meg.

- Ha közvetlenül a foglyokról beszélünk, akkor feltételezhető, hogy magyar útlevéllel rendelkező emberekről van szó. Lehetséges-e hadifoglyokat egyik országból a másikba átszállítani? Magyarország nem vesz részt közvetlenül Oroszország Ukrajna elleni háborújában.

- Ön nagyon fontos részletekre kérdez rá, amelyekről csak találgatni tudunk. A magyar médiából már érkezett olyan információ, hogy nem minden Magyarországnak átadott hadifogolynak van magyar útlevele.

A másik kérdés a „kárpátaljai származású ukrán állampolgárok” megfogalmazás. Mi Ukrajnában nem használjuk ezt a fajta származási jogállást, a mi fogalmaink szerint lehetnek ukrán vagy magyar származásúak. Ez azért különösen elgondolkodtató, mert Putyin abban a bizonyos különc cikkében egy évvel az invázió előtt Kárpátalját az „orosz világ” különleges elemeként jellemezte. Ez, tudod, annyira skizofrén helyzet... Itt nagyon óvatosnak kell lennünk.

És egyáltalán, rengeteg jogi körülmény homályos: hadifogolyként kerültek-e Magyarországra, vagy milyen státuszban vannak ott? Ezek mind nagyon fontos részletek, bennük bújik meg az ördög, ahogy mondani szokták. És éppen ez a másik problémás momentum, hogy Magyarország nem tájékoztat semmiről és nem kommunikál ezzel kapcsolatban Ukrajnával. Őszintén szólva, ez máris egy példátlan politikai válságot váltott ki a két ország között, ami szerencsére még nem látszik teljes mértékben a nyilvánosság előtt. Ami Kijev és Budapest között nem nyilvánosan zajlik az elmúlt 12 napban, az sajnos precedens nélküli.

- Remélem, hogy szabadon engedték őket, és most már a családjukkal lehetnek.

- Nem lehetnek a családjukkal – ez a probléma. A politikusok mindent megtettek annak érdekében, hogy a figyelmünket ezekre a politikai finomságokra és problémákra összpontosítsák, nem pedig az emberek életére.

Lehetséges volna tehát, hogy a mostani magyar kormányt is zsarolja Moszkva az alaptörvényben lefektetett elv kihasználásával? Nem kizárt, de ne feledjük: ez az interjú ugyan tegnap készült, de Szijjártó és Nikolenko nyilatkozatai előtt. Hogy az elhangzottak fényében mit jelent a három fogoly átadása és a maradék nyolc itt tartása, arra jelenleg képtelenség választ adni, annyi változat lehetséges.

Egy dolog biztos: ezentúl mindig lesz nálam kesztyű, ha dolgozom, mert ez a téma most már a kezemhez kezd ragadni...

Elengedni már sajnos sehogyan sem lehet.

Szele Tamás