Tegnap azzal kezdtem az írásomat, hogy „Oroszországban soha, semmi sem bizonyos” és azzal zártam, hogy a legfrissebb hírek távolról sem véglegesnek tekinthetők. A tétel igazolást nyert: ma megint minden másképpen van, mint tegnap délutánig volt, az orosz állami politika légiparádét mutat be, orsózik, loopingot repül, láthatjuk tőle szerintem még a Pugacsov-kobrát is nemsokára, de azt már senki sem tudja, hol van a fent és a lent.

Valahol ott hagytuk abba, hogy Prigozsin ismeretlen helyen tartózkodik, a Wagner egységei szintén, az FSZB bejelentette, hogy nem állítottak le semmiféle vizsgálatot a fegyveres katonai lázadás ügyében, tehát Putyin visszavonta a szavát, és egyelőre minden bizonytalan. Jelentem, ma ennek körülbelül az ellenkezőjéről tudunk, kivéve azt, hogy minden bizonytalan, az továbbra is fennáll, mondhatni ez az egyetlen állandó dolog az orosz világban.

Kezdjük azzal, hogy tegnap délután félig-meddig előkerült Prigozsin. Azért mondom úgy, hogy „félig-meddig”, mert csak hangüzenetet tett közzé a sajtóirodáján keresztül, mint a visszafordulás estéje óta mindig, az utolsó kép róla azt ábrázolja, amint egy autóban ül és elhagyni készül Rosztov-na-Donut. Tekintve, hogy a hangszimuláció már évekkel a deepfake technológia kialakulása előtt is megoldott kérdés volt, képet meg nem látunk emberünkről, meg is van meg nincs is, de kizárólag munkahipotézisként fogadjuk el, hogy nem esett baja és valóban ő üzenget. Lássuk, hogy mit mond. 

„A Wagner-csoport a legtapasztaltabb és legharcképesebb egység Oroszországban, amely Ukrajnában jó eredményeket ért el. Intrikák és átgondolatlan döntések következtében a csoportnak július 1-jétől meg kellett szűnnie. A harcosok többsége nem volt hajlandó szerződést kötni a védelmi minisztériummal, mert felismerték, hogy ágyútölteléknek akarják használni őket. Akik a Védelmi Minisztériumhoz akartak szerződni, azok megtették, de ez csak 1-2%-a volt a teljes állománynak. Június 30-án akartunk elmenni és átadni a felszereléseinket a Védelmi Minisztérium székhelye közelében. Nem mutattunk semmilyen agressziót, de rakétatámadás ért bennünket, melynek során kb. 30 harcos meghalt. Ez kiváltó okként hatott – úgy döntöttünk, hogy azonnal kivonulunk. Azt mondtam, hogy nem leszünk agresszívak, de ha eltalálnak minket, megtoroljuk.

Az egész menetelés alatt 780 kilométert tettünk meg. Sajnáljuk, hogy lecsaptunk a légierőre, de ez azért volt, mert bombákat dobtak ránk. Blokkoltuk és lefegyvereztük az összes katonai létesítményt, amely az út mentén volt. Egyetlen katona sem halt meg a terepen. Van néhány sebesültünk és két halott katonánk a védelmi minisztériumból, akik csatlakoztak hozzánk. A kampány célja, hogy ne engedjük a Wagner-csoport megsemmisítését, és hogy bíróság elé állítsuk azokat, akik annyi hibát követtek el a különleges katonai művelet alatt.

Minden katonai személy, aki meglátott minket, támogatott is. Megálltunk, amikor az első egység bevetette a tüzérségét, felderítést végzett – és nyilvánvalóvá vált, hogy sok vér fog folyni. Úgy éreztük, hogy elég volt a demonstrációból. Ekkor Lukasenka kinyújtotta a kezét, és felajánlotta, hogy megoldást talál a csoport további működésére a törvényes joghatóságon belül. A menetoszlopok visszafordultak és elindultak a táborok felé.

Menetünk súlyos biztonsági problémákat tárt fel az egész országban: az összes repülőteret és katonai egységet lezártuk. 24 óra alatt megtettük azt a távolságot, amely megfelel az orosz csapatok 2022. február 24-i kiindulópontjától Kijevig és ugyanígy Ungvárig tartó távolságnak. Ha a feladatokat a különleges katonai művelet kezdetén olyan emberek végezték volna, mint a Wagner zsoldosai, talán egy napig tartott volna az egész.

Az igazságtalanság miatt indultunk el menetünkre. Útközben egyetlen katonát sem öltünk meg. Nem egy nap alatt értük el Moszkvát, hanem bevonultunk és ellenőrzésünk alá vontuk Rosztov városát, mindössze 200 kilométerre. A civilek örültek nekünk. Mesterkurzust tartottunk arról, hogy milyen lehetett volna 2022. február 24-e. Nem volt célunk a fennálló rendszer és a törvényesen megválasztott hatóságok megdöntése. Azért fordultunk vissza, hogy ne folyjon vér.”

Ebből nem sok újat tudtunk meg, de a szavakból sütő erős önérzet valahogy mégis azt sugallja, hogy ezt az eredeti Prigozsin mondhatta, bár ki tudja, lehet, hogy a jellemét is sikerült lemodellezni.

Miután ez a hír elterjedt, rögtön érkezett a következő „szenzáció”, még tegnap este, mely szerint Putyin elnök „döntő fontosságú és Oroszország sorsa szempontjából végtelenül jelentős” beszédet fog mondani órákon belül. A jelzők állítólag Peszkovtól, a Kreml szóvivőjétől származtak volna, aki azonban külön közleményben tagadta, hogy ilyesmit mondott volna. Nem értem Peszkov elvtársat: mondhat egyáltalán olyan beszédet Putyin elnök, ami nem döntő fontosságú és végtelenül jelentős? Mindegy, ezt majd kimagyarázza Lefortovóban, ha odakerül az ügy, lássuk Putyin beszédét, ami a megszokottaknál jóval rövidebb.

„Kedves barátaim!

Ma ismét Oroszország minden polgárához fordulok. Köszönöm a kitartást, az egységet és a hazaszeretetet. Ez a polgári szolidaritás bebizonyította, hogy minden zsarolás, minden kísérlet a belső zavargások szítására kudarcra van ítélve.

Ismétlem, a társadalom, a végrehajtó és a törvényhozó hatalom minden szintjén a legmagasabb fokú összefogás volt tapasztalható. Az alkotmányos rend melletti határozott, egyértelmű kiállás mellett foglaltak állást a társadalmi szervezetek, a vallási felekezetek, a vezető politikai pártok és gyakorlatilag az egész orosz társadalom. Mindannyian egységesek voltak, és a legfontosabb dolog – a haza sorsáért való felelősség – egyesítette őket.

Hangsúlyozom, hogy az események kezdetétől fogva azonnal meghoztak minden szükséges döntést a fenyegetés semlegesítésére, az alkotmányos rend, az állampolgárok életének és biztonságának védelmére.

A fegyveres felkelést mindenképpen leverték volna. A lázadás szervezői, relevanciájuk elvesztése ellenére, ezt nem hagyhatták figyelmen kívül. Mindent megértettek, beleértve azt is, hogy bűncselekményt követtek el az ország megosztása és meggyengítése céljából, amely most egy hatalmas külső fenyegetéssel, egy példátlan külső nyomással nézett szembe. Amikor a fronton a „Egy lépést se hátrálj!” felkiáltással haldokolnak bajtársaink.

A lázadás szervezői azonban, miután elárulták hazájukat, népüket, elárulták azokat is, akiket belerángattak a bűnbe. Hazudtak nekik, a halálba kergették őket.

Ez volt az a végkifejlet – testvérgyilkosság –, amit Oroszország ellenségei akartak: a kijevi neonácik, nyugati pártfogóik és mindenféle nemzetárulók. Azt akarták, hogy az orosz katonák egymást öljék, azt akarták, hogy katonák és civilek haljanak meg, azt akarták, hogy Oroszország végül veszítsen, és azt akarták, hogy társadalmunk szétszakadjon, hogy véres belharcokba fulladjon.

Dörzsölték a kezüket, arról álmodoztak, hogy bosszút állnak a fronton és az úgynevezett ellentámadás során elszenvedett kudarcokért, de elszámították magukat.

Köszönetet mondok minden katonánknak, rendfenntartónknak és különleges szolgálatunknak, akik a felkelők útjába álltak, akik hűek maradtak kötelességükhöz, esküjükhöz és népükhöz. Az elesett hős pilóták bátorsága és önfeláldozása biztosította, hogy Oroszország megmenekült a tragikus, pusztító következményektől.

Ugyanakkor tisztában vagyunk vele, jól tudjuk, hogy a Wagner-csoport harcosainak és parancsnokainak túlnyomó többsége is orosz hazafi, népünk és államunk iránt elkötelezett. Ezt bizonyították a harctéren tanúsított bátorságukkal, Donbássz és Novorosszija felszabadításával. Sötét erők próbálták felhasználni őket a fegyveres testvéreik ellen, akikkel együtt harcoltak az országért és annak jövőjéért.

Ezért az események kezdetétől fogva közvetlen utasításomra lépéseket tettek a jelentős vérontás elkerülése érdekében. Többek között az is időbe telt, hogy a hibázóknak esélyt adjunk arra, hogy észhez térjenek, hogy felismerjék, hogy tetteiket a társadalom határozottan elutasítja, és hogy a kaland, amelybe belerángatták őket, tragikus, pusztító következményekkel járt Oroszország és államunk számára.

Köszönöm a Wagner-csoport azon katonáinak és parancsnokainak, akik az egyetlen helyes döntést hozták – nem a testvérgyilkos vérontást választották, hanem megálltak az utolsó pillanatban.

Ma lehetőségük van arra, hogy a védelmi minisztériummal vagy más biztonsági szolgálatokkal való szerződéskötéssel tovább szolgálják Oroszországot, vagy visszatérjenek közeli és szeretteikhez. Aki akar, mehet Fehéroroszországba is. Ígéretemet be fogom teljesíteni. Ismétlem, a választás mindannyiótokon múlik, de biztos vagyok benne, hogy az orosz harcosok, akik megértették tragikus hibáikat, jól választanak majd.

Hálás vagyok Alekszandr Grigorjevics Lukasenko fehérorosz elnöknek az erőfeszítéseiért és a helyzet békés rendezéséhez való hozzájárulásáért.

De még egyszer mondom, a polgárok hazafias szelleme, az egész orosz társadalom összefogása játszotta a döntő szerepet azokban a napokban. Ez a támogatás tette lehetővé, hogy közösen legyőzzük a hazánk számára legnehezebb megpróbáltatásokat.

Köszönöm ezt Önöknek. Hálásan köszönöm.”

Lássunk csodát, Peszkovnak lett igaza: ez a beszéd tényleg nem volt sem fontos, sem jelentős. Annyi többlet volt benne a korábbiakhoz képest, hogy elismerte a Wagner-oszlopra támadó pilóták elestét, és feltételezett egy különös nemzeti összefogást, aminek aznap nem látta jelét senki – az orosz nép nem állt ki a Wagner ellen, mellette is csak annyira, hogy Rosztovban kicsit megéljenezték őket, meg adtak nekik enni-inni, az orosz nép nem tüntetett a fennálló rendszer mellett sem, nem állt ki Putyin oldalán, az orosz nép apatikusan fogadta a hírt, miszerint lehetséges, hogy gengszterváltás közeleg.

Most csemege következik, ugyanis életemben először jutottam dokumentumhoz az FSZB sajtóirodájától, persze csak a RIA Novosztyin keresztül, de akkor is megborzong tőle az ember. Ez már mai, és azt tartalmazza – a tegnapi nyilatkozattal ellentétben – hogy mégis érvényes Putyin szombaton meghirdetett amnesztiája, amit hétfőn visszavont. Ez már nem is a lenini út, melynek keresése során Vlagyimir Iljics megjegyezte volt, hogy „egy lépés előre, kettő hátra”, ez már valami bonyolult társastánc a cári udvarból, mert volt egy oda, volt egy vissza, most megint van egy oda, ki tudja, meddig érvényes ez is... de lássuk, mit üzen a Lubjanka tér.

„MOSZKVA, június 27. – RIA Novosztyi. A zendülés ügyében folytatott vizsgálat megállapította, hogy annak résztvevői beszüntették a bűncselekmény elkövetésére közvetlenül irányuló cselekményeket, az ügyet ejtették – közölte az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat Központi Nyomozó Szolgálata.

„Az Orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat vizsgálati osztálya által június 23-án a Büntetőtörvénykönyv 279. cikke alapján fegyveres lázadás tényével kapcsolatban indított büntetőügy vizsgálata során megállapították, hogy annak résztvevői június 24-én befejezték a bűncselekmény elkövetésére közvetlenül irányuló cselekményeiket. Erre és a nyomozás szempontjából lényeges egyéb körülményekre tekintettel a nyomozó hatóság június 27-én határozatot hozott a büntetőeljárás megszüntetéséről” – jelentette a különleges szolgálat.”

Ne is próbálkozzunk jogértelmezéssel, hölgyeim és uraim: értelmetlen. Ha ugyanis a résztvevők 24-én hagytak fel bűnös cselekményeikkel, miért kellett 26-án jelezni, hogy a vizsgálat ellenük minden egyéb híresztelés dacára is zajlik, és utána miért lehetett 27-én mégis ad acta tenni? Valamint vonatkozik ez Prigozsinra is, vagy csak a Wagner személyi állományára érvényes? És egyáltalán: hol van Prigozsin?

Őt magát senki sem látta, de a repülőgépét igen. Azt látták landolni a Minszk melletti katonai repülőtéren, Macsuliscsiban – jelentette a „Belaruski Hayun” projekt, amely a Belaruszban zajló katonai tevékenységeket figyeli.

„A projekt szerint a RA–02795 lajstromjelű repülőgép ma, helyi idő szerint 07:40-kor érkezett meg Macsuliscsiba. Egy másik, RA–02878 lajstromjelű BAe 15-800B típusú üzleti repülőgép 18 perccel később érkezett a repülőtérre. Mint tisztázták, Szentpétervárról repült Minszkbe.

Nem tudni, hogy Prigozsin az egyik ilyen gépen tartózkodott-e. A PMC vezetője egyelőre nem erősítette meg Belaruszba érkezését. (…) Június 26-án is voltak meg nem erősített hírek arról, hogy Prigozsin vagy zsoldosai Belaruszban tartózkodnak. A Belaruski Hayun azonban tagadta ezt: „Eddig egyetlen belarusz sem látott Wagner-konvojt országunk területén”.

A június 24-én véget ért fegyveres lázadás másnapján Prigozsin repülőgépe Rosztov-na-Donuból Szentpétervárra repült. A Vazsnoje Isztorii szerint ez egy RA–02795-ös számú járat volt, amely 2019 óta amerikai szankciók alatt áll. A Novaja Gazeta korábban azt állította, hogy Prigozsin és családtagjai személyesen használták az üzleti gépet.

Az elmúlt hónapban a gép útvonala egybeesett Prigozsin nyilvános megjelenéseivel különböző orosz városokban. Május 31-én például a Wagner alapítója Novoszibirszkben találkozott újságírókkal. Egy nappal korábban Jekatyerinburgba és Vlagyivosztokba látogatott. Június 1-jén pedig Nyizsnyij Novgorodban járt Prigozsin. Az RA–02795 típusú üzleti repülőgép május 30-tól június 1-ig Szentpétervárról Jekatyerinburgba repült kelet felé, majd a transzpondert kikapcsolva Novoszibirszkből Nyizsnyij Novgorodba.”

Bonyolult módon közlekedik ez a Prigozsin, egyszerre két repülőgépen, egyik lába itt, a másik ott. Értem én, hogy azért a két gép, hogy az ellenség ne tudja, melyiket kell lelőni, de létezik az a megoldás is, mely szerint lelövik mindkettőt, biztos, ami biztos. Különben ezt Putyintól tanulhatta, aki pár éve nem is két, hanem egyenesen három géppel érkezett Budapestre, sokan nem értették, hogy miért, én fejtettem meg: egyik hozta a fejét, másik a torát, harmadik a potrohát, a célállomáson összeszerelték és kész, indulhatnak is a tárgyalások. Bámulatos, hol tart ma már a tudomány, kérem, főként az orosz.

Ki kell még térni Lukasenka belarusz elnök és diktátor beszédére is, melyből csak pár idézetet mutatnék be:

„Ne csináljanak hősöket sem belőlem, sem Jevgenyij Prigozsinból, sem Vlagyimir Putyinból. Ebben az ügyben nincsenek hősök.”

Téeszelnök elvtárs, részemről egyetlen másodpercig sem fenyegetett az a veszély, hogy bármelyiküket is hősnek tekintsem.

„Ha Oroszország összeomlik, a romok alatt maradunk, mindannyian meghalunk.”

Tetszettek volna távolságot tartani ahelyett, hogy „közös államot” hoznak létre.

„Azt hittük, hogy elcsitul (a lázadás), de nem így történt.”

Aztán mégis. Furcsa hely ez a világ, téeszelnök elvtárs. De hát magának magyarázom? Maguktól, a magához hasonló politikusoktól furcsa.

Lapzártakor érkezett:

Vlagyimir Putyin orosz elnök a Kremlben lévő Facettás Terem erkélyéről külön beszédet intézett a hadsereghez. Erről a TASZSZ és a RIA Novosztyi állami ügynökségek számoltak be.

A beszédet a hír megjelenésekor a Rosszija–24 és az Egyes csatorna nem közvetítette. A szöveget a Mash hírcsatorna közölte Telegramon.

A beszédben Putyin azt mondta, hogy a katonák hatékonyan megállították a polgárháborút. „Nehéz helyzetben önök világosan, következetesen cselekedtek, bizonyították hűségüket Oroszország népe és a katonai eskü iránt, felelősséget vállaltak a haza sorsáért és jövőjéért” – mondta Putyin.

Megjegyezte, hogy az elesett pilóták becsülettel teljesítették kötelességüket.

„A felkelőkkel való összecsapásban haltak meg bajtársaink. Pilóták. Nem tántorodtak el, becsületesen teljesítették parancsukat és katonai kötelességüket”

– mondta az orosz elnök. Ezt követően Putyin egyperces néma csendet hirdetett. Putyin beszéde alig több mint három percig tartott. Az orosz himnusszal és ágyúlövésekkel ért véget.

Ahhoz képest, hogy szombaton még állítólag egy csepp orosz vér sem ömlött ki, egész alaposan nő az elesettek száma.

Nos, itt tartunk most, és az eddig történtek fényében nem volnék képes azt állítani, hogy ez lesz a helyzet holnap ilyenkor is.

Oroszországban csak a bizonytalanság állandó.

Szele Tamás