Nagyon nehéz értelmezni azt, ami az elmúlt nap folyamán történt Izraelben. Azt tudjuk biztosan, hogy az országot példa nélküli rakétatámadás érte, a hivatalos források már hétezer rakétát és háromszáz halottat, 1500 sebesültet említenek, az IDF (az izraeli véderő) válaszcsapása a friss hírek szerint 200 embert ölt meg. Mi történt?

Pontosan nem tudjuk megállapítani, az információs káosz elemzése alapján úgy tűnik, a támadás fő tengelye a gázai övezetből indult, de északi irányból, Libanonból is megtámadta Izraelt a Hezbollah – mégpedig egy radarállomást lőttek, régi szovjet aknagránátokkal, ennek az a fontossága, hogy a Teherán által finanszírozott Hezbollah a Hamász oldalán szállt be a konfliktusba – és egy radarállomás támadása mégiscsak tervezett, stratégiai akció, nem indulati alapú. A Hezbollah támadását egyébként az IDF sikeresen visszaverte.

Alapvetően a gázai front a lényeges. Hogy tisztán lássunk, tekintsük, mi a csodával támadott a Hamasz?

Sokféle eszközzel, de a legtöbb Kasszám rakéta lehetett. Ez igazából úgy működött, mint egy terheléses támadás: a Hamász már 2021-ben (és korábban is) azzal kísérletezett, hogy mennyi rakétát kell kilőnie a Vaskupola semlegesítéséhez. A Kasszám rakétának komoly története van. Még 2002. március 5-én lőtték fel az első példányt, addig a palesztin szervezeteknek nem voltak nagy hatótávolságú fegyvereik. A Kasszámot azóta sokat fejlesztették, módosították, a korai változatok 2 méter hosszúak és nagyjából 36 kilósak voltak egy 8 kilós robbanófejjel, a hatótávolságuk pedig valamivel több mint 3 km volt. A mostani verziók 90 kiló körüli súlyúak, a hatótávolságuk 30 km körül mozog, és mintegy 100 ezer forintnak megfelelő összegből elő lehet állítani egyet.

Gázában akadnak – ha nem is túl nagy számban – orosz BM–21-es Grad és kínai Weishi (WS–1E) rakéta-sorozatvetők, sőt, akad náluk néhány iráni gyártmányú Fadzsr -5-ös és M–302-es taktikai ballisztikus rakéta. Ezeket akkor használják, ha egy célpontot tényleg szeretnének eltalálni, vagy még inkább, ha szeretnék azt elkerülni.

Hogyan működik a Kasszám rakéta?

A Kasszám rakéta nagyon rosszul működik. Komoly hadsereg manapság nem is rendszeresítené, ugyanis valójában nem több, mint egy szilárd hajtóanyagú, acéltestű lövedék, voltaképpen cukor és műtrágya keveréke ég benne, robbanófejében egyszerű TNT található. Röppályáján nem forog a saját tengelye körül, így aztán találati pontossága nagyon rossz. Tulajdonképpen csak település méretű célpontokat lehet vele eltalálni – valahol majd csak becsapódik, és a Hamász úgy veszi, hogy bármit vagy bárkit is találtak el vele, az mind tiszta haszon.

Hogyan működik a rakétatámadásokat elhárító Vaskupola-rendszer?

A Vaskupola lényege, hogy egy nagyon fejlett radarernyő érzékel minden közeledő rakétát, ezek pályaadatait továbbítja abba a számítógépes rendszerbe, ami elvégzi az elemzést, és ha lakott területre csapódna be a közeledő eszköz, sebészi pontossággal megsemmisíti még a levegőben egy vagy több Tamir ellenrakétával, melyeknek darabja 11-25 millió forint közötti összegbe kerül. Egy Vaskupola-üteg ára 14,3 milliárd forintnak felel meg, kilenc-tíz működik belőlük, szóval nem olcsó mulatság az izraeli honvédelem, de muszáj költeni rá. Most dolgoznak különben a rendszer továbbfejlesztésén, ami drónok és nagyon közelről indított rakéták ellen is hatásos lesz. Mindenképpen meg kell jegyeznünk: a Vaskupola kizárólag védekezésre alkalmas.

Ezt sikerült áttörni. Világos, hogy a Hamász már régóta azt vizsgálja, mennyi kályhacsövet kell kilőnie ahhoz, hogy a Tamir ellenrakéták elfogyjanak. Ez most sikerült: körülbelül hétezret. Persze ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nincs többé Vaskupola: ez csak annyit jelent, hogy átmenetileg kifogyott a lőszer.

Mit jelentenek a tegnap történtek világpolitikai szempontból?

Az ISW értékelése szerint a Hamász meglepetésszerű szárazföldi és légi támadást indított Izrael ellen, ami évtizedek óta a legjelentősebb eszkalációt jelenti a két fél között. Hamász-harcosok százai léptek át a Gázai övezetből izraeli területre és támadták a közeli határállomásokat, katonai objektumokat és lakóövezeteket október 7-én. A csoport a nap folyamán nagyszabású rakétatámadások sorozatát is indította az övezetből izraeli területre. Ez a hadművelet eddig több száz izraeli civilt sebesített meg és ölt meg. Az izraeli vezetők válaszul a támadást háborús cselekménynek minősítették, és minden jel arra utal, hogy határozottan fognak válaszolni. A korábbi izraeli válaszlépések arra utalnak, hogy Izrael valószínűleg szárazföldi hadműveletet hajt végre a Gázai Övezetben, amelynek célja a Hamász teljes felszámolása. A Hamász vezetői szinte biztosan figyelembe vették ezt a lehetőséget a támadás megtervezésekor. De nincs okuk azt hinni, hogy egy ilyen művelet ellen sikeresen tudnának védekezni, tekintettel az izraeli hadsereg relatív erejére. Ez az észrevétel felveti a kérdést: mi a Hamász győzelmi doktrínája, miben bíznak?

1. A Hamász vezetői arra számíthatnak, hogy az általuk kirobbantott konfliktus kiterjedhet más palesztin milíciákra, valamint Iránra és az úgynevezett „Ellenállás tengelyére” is. Az iráni vezetők ezt a kifejezést – „az Ellenállás tengelye” – használják az állami, félállami és nem állami szereplőkből álló nemzetközi partneri rendszerük leírására. Ebbe a koalícióba tartozik a libanoni Hezbollah, a szíriai Bashar al-Asszad rezsim, a jemeni Houthi mozgalom és számtalan Bahreinben, Irakban, Palesztinában és Szíriában működő milícia esetében, amelyeket Irán mind anyagilag, mind politikailag támogat. Más, Irán által támogatott palesztin milíciák kifejezték készségüket, hogy csatlakoznak az Izrael elleni harchoz, de jelenleg nincs arra utaló jel, hogy az Ellenállás Tengelyének nem palesztin tagjai részt vennének a konfliktusban. Az Ellenállás Tengelye mindazonáltal megfelelő helyzetben van ahhoz, hogy beavatkozzon, ha vezetői úgy döntenének, tekintettel libanoni, szíriai és ciszjordániai katonai lábnyomukra. Valójában Izrael bekerítése volt az egyik fő motivációja annak, hogy Irán kiterjedt befektetéseket eszközölt a proxy és partner milíciák támogatásába ezeken a helyeken.

Az a tény, hogy a Hamász az 1973-as Jom Kippur-i háború évfordulóján indította el hadműveletét, hitelt ad annak a lehetőségnek, hogy másoktól is támogatást vár Izrael ellen. Annak a háborúnak az volt az egyik legfontosabb jellemzője, hogy Egyiptom meglepetésszerű támadása többfrontos háborút jelentett Izrael számára.

2. A Hamász a jelenlegi hadműveletét az iráni vezetők Izrael legyőzéséről szóló propagandájára alapozhatta. Hossein Szalami vezérőrnagy – az iráni Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) parancsnoka – 2022 augusztusában az eddigi legegyértelműbben fogalmazta meg iráni tisztségviselőként, hogyan lehet Izraelt elpusztítani. 2022-ben Szalami lekicsinyelte a drónok és rakéták szerepét, és ehelyett a libanoni Hezbollah és a palesztin milíciák támogatása mellett érvelt, annak érdekében, hogy azok több szárazföldi műveletet és városi harcot folytassanak Izraelen belül. Szalami azt állította, hogy az ilyen tevékenységek belső elmozdulást generálnának és káoszt okoznának, ami végső soron destabilizálná Izraelt és annak hanyatlásához vezetne. Ebben az összefüggésben figyelemre méltó a Hamásznak azon döntése, hogy szárazföldi támadást hajt végre Izraelben, és az is, ahogyan ezt tette. A csoport válogatás nélkül gyilkolt, bántalmazott és rabolt el civileket azokban a városokban, amelyeket harcosai elértek, és a cselekményekről képeket és videókat tett közzé az interneten, valószínűleg részben azért, hogy rettegést keltsen az izraeliekben.

3. A Hamász talán arra törekedett, hogy megzavarja az Egyesült Államok vezette tárgyalásokat az Izrael és Szaúd-Arábia közötti kapcsolatok normalizálásáról. Az Izrael elleni támadás érthető módon ismét az izraeli-palesztin konfliktusra irányította a nemzetközi figyelmet. A szaúdi külügyminisztérium október 7-én nyilatkozatot adott ki, amelyben kiállt a palesztin ügy mellett, és megerősítette, hogy Rijád támogatja a kétállami megoldást. Ez a támadás és bármilyen következményei valószínűleg megnehezítik a normalizációs tárgyalásokat, és késleltethetik, sőt meg is szakíthatják azokat.

Az egyik legveszélyesebb cselekvési irány, amelyet Irán követhet, az lenne, ha az elkövetkező napokban és hetekben valamilyen módon kihasználná a Gázai Övezetre irányuló izraeli összpontosítást. Az iráni vezetők szinte biztosan keresni fogják a konfliktus kihasználásának lehetőségeit, még ha esetleg nem is ők irányították azt. Irán kihasználhatná az izraeli figyelemelterelést azzal, hogy fejlett katonai rendszereket telepítene Libanonba és Szíriába, vagy jelentős előrelépéseket tenne nukleáris programjában. Ez a forgatókönyv jelenleg kevésbé valószínű, mint a többi, de megfontolásra érdemes, mert még jelentősebb eszkalációk vagy geopolitikai változások feltételeit teremtheti meg. A Hamász támadásához hasonló incidensek már nem korlátozódnak arra a közvetlen területre, ahol történtek. Mindegyik magában hordozza a lehetőséget, hogy nagyobb jelenséggé nője ki magát, amely az egész Közel-Keleten, sőt azon túl is érezteti hatását.

Az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek ébernek kell maradniuk azzal a veszéllyel szemben, hogy Irán és partnerei megpróbálják kiterjeszteni a Hamász Izrael elleni támadásai által okozott válságot, és el kell kerülniük azt a tendenciát, hogy szűken a Gázai Övezetre és a támadásra adott közvetlen izraeli válaszra összpontosítsanak. Irán évek óta olyan támadó stratégiát folytat a Közel-Keleten, amelynek célja többek között az Egyesült Államok kiszorítása a térségből. 12 Az október 7-i Hamász-támadás ennek a nagyobb erőfeszítésnek lehet a része.

Arra a kérdésre – itt ér véget az ISW elemzése – hogy minderre hogyan kerülhetett sor, nem ismerjük a választ. Izrael állama rendelkezik a világ egyik legjobban felkészült hírszerzésével, képtelenség, hogy hétezer rakéta mozgatását nem észlelték volna, a problémát valószínűleg a politikai vezetés felső köreiben kéne keresni, de ez is puszta spekuláció.

A jelenlegi csapatmozgásokról nincsenek biztos információk, annyit tudunk, hogy Dél-Libanon ellen csapást mértek (az említett Hezbollah-bázis járt rosszul) és komoly légicsapások érték a Gázai Övezetet is. Az elrabolt izraeli túszok kiszabadításáért jelenleg is komoly harcok folynak, némi sikerrel.

Ennyit tudunk, ennyit állíthatunk viszonylag biztosan. Az események valószínűleg oda fognak vezetni, hogy a Hamász és a Hezbollah felmorzsolódik az IDF túlerejével szemben, ami Teherán pozícióvesztésével jár majd, és a Kremlben sem fognak pezsgőt bontani ennek alkalmából – de képtelenség volna nem észrevenni Irán és az Oroszországi Föderáció háttérben betöltött szerepét.

Meglátjuk, mi lesz, hogy lesz, én, mint szerény krónikás kezdem magamat leginkább a klendevi csodarabbinak érezni, ugyanis ő mondta egyszer egy bonyolultabb kérdésre:

„A helyes választ nem tudom. De nagyon szívesen megmagyarázom...”

Körülbelül így állunk tegnap óta Izrael problémájával is. Nem tudjuk, mi van, de próbáljuk megmagyarázni.

Csak jó hadiszerencsét kívánhat az ember, és mielőbbi győzelmet Izraelnek.

Szele Tamás