Ha tegnap a Közel-Keleten mutattam be a harci helyzetet, úgy illik, hogy most az ukrajnai állapotokkal foglalkozzak. Ugyan ma nem mennék le hadműveleti szintre – hadmozdulatokról alig beszélhetünk, a front tíz métereket mozog ide-oda – de azért bőven akad hír, amivel érdemes foglalkozni, főleg a „hogyan tovább” tárgykörében.

(Képünk illusztráció)

Az elemzés alapjául ma is az ISW napi jelentése szolgál. Akkor lássuk, mi újság?

A bebörtönzött lelkes nacionalista és volt orosz tiszt, Igor Girkin azt állítja, hogy az orosz erők 2024 tavaszára „még kevésbé lesznek képesek támadó műveletekre, mint most”, tekintve az orosz támadó műveletek mostani jellegét a frontvonal mentén. 2024 tavaszára Girkin felesége, Miroszlava Reginszkaja közzétette Girkin október 26-án kelt kézzel írt levelét, amelyben összefoglalja az ukrajnai frontvonal helyzetét október hónapra. Girkin azt állította, hogy az orosz erők helyzete „fokozatosan romlik”, és hogy az orosz erők „növekvő gyengeséget mutatnak az ukránok képességeihez képest”, annak ellenére, hogy Oroszország „általában sikeresen visszaverte” az ukrán offenzívát 2023 nyarán és őszén. Girkin azzal érvelt, hogy az orosz erők nemcsak arra voltak képtelenek, hogy széles körű támadó hadműveleteket kezdjenek az őszi szezon elején, hanem arra is, hogy akár a korlátozott támadó hadműveleteket is befejezzék a műveleti szempontból jelentős célok elérése érdekében - nevezetesen Kupjanszk, Liman és Avdiivka körül. Girkin azt állította, hogy az orosz erőknek nem sikerült előrenyomulniuk Kupjanszk irányába, és most „a várostól távolabb eső területeken” dúló harcokba ragadtak bele, miközben Liman irányában sem sikerült változtatni a helyzeten. Girkin hozzátette, hogy az Avdiivka körüli taktikai előrenyomulások jelentős orosz ember- és eszközveszteségekhez vezettek, de nem vezettek az orosz offenzíva további fejlesztéséhez. Girkin megjegyezte, hogy az avdiivkai offenzíva bizonyította az orosz erők képtelenségét arra, hogy „a front egy nagyon szűk szektorában fölényt érjenek el”, annak ellenére, hogy Oroszország gondosan előkészítette a támadást, jól koordinálta a csapásmérő erőket és eszközöket az offenzíva kezdeti szakaszában, és „a Bahmut elleni támadás óta nem tapasztalt” lőszerbőséget.

Girkin felvetette, hogy az ukrán lokális támadások visszaverésére irányuló orosz erőfeszítések a frontvonal egészén, valamint az egyidejű őszi-téli offenzív műveletek 2024 tavaszára valószínűleg csökkenteni fogják az orosz támadó és védelmi potenciált. Girkin megjegyezte, hogy az orosz erőknek az őszi-téli hadjárat hátralévő részét védekezéssel kell tölteniük, hogy megpróbálják kiküszöbölni a felmerülő műveleti válsághelyzeteket – mint például az ukrán jelenlétet a Herszon terület keleti (bal) partján. Girkin azzal érvelt, hogy az orosz erők továbbra is „képtelenek lesznek bármilyen széleskörű támadó akcióra”, még akkor is, ha az ukrán erők nem képesek „kiütni” az orosz frontegységeket, nem sikerül áttörést elérni az őszi-téli szezon során, és kimerülnek. Girkin azonban hozzátette, hogy ez a „helyzeti forgatókönyv” nem garantált, és attól tart, hogy az ukrán erőknek sikerülhet megtörniük a hónapok óta tartó harcokban már kimerült orosz csapatokat. Girkin felvetése, miszerint a folyamatban lévő orosz támadó hadműveletek rontják a jövőbeli orosz hadműveletek kilátásait, azért figyelemre méltó, mert az orosz egységeknek még mindig vissza kell verniük az ukrán támadó hadműveleteket, miközben saját offenzívákat próbálnak indítani. Az Avdiivka körüli jelenlegi orosz offenzívák időzítése is némileg furcsa és távolról sem optimális volt, mivel az esős és sáros időjárás előre láthatóan akadályozta az orosz hadműveleteket. Az ISW továbbra is úgy értékeli, hogy az őszi és téli időjárási körülmények valószínűleg nem fogják kizárni az orosz vagy ukrán offenzívákat.

Girkin utalt arra, hogy az Ukrajnának nyújtott további nyugati katonai segítség és az oroszországi mozgósítás hiánya lehetővé teheti Ukrajna számára, hogy 2024-ben véget vessen az állóháborúnak és sikeres támadó hadműveleteket hajtson végre. Girkin kijelentette, hogy az ukrán hadsereg továbbra is nyugatról biztosított hadianyaggal támadja az orosz hátországot, sőt a megszállt Zaporizzsjai Területen lévő Berdjanszk repülőterét is megsemmisítették az Avdiivkában zajló orosz offenzívák közepette. Girkin utalt arra, hogy az ukrán csapatok a tél folyamán tovább fogják pusztítani az orosz hátországot, miközben az orosz erők továbbra is korlátozott támadó hadműveleteket folytatnak. Girkin kijelentette, hogy amint Ukrajna megkapja a nyugatiak által biztosított F–16-os vadászgépeket, az ukrán haderő rövid ideig lokális előnyre tehet szert a frontvonal bármely szakaszán. Girkin hozzátette, hogy Ukrajna „haditechnikai szempontból komolyan megerősödhet” a nyugati eszközökkel. Girkin azt is állította, hogy Ukrajna jelenleg létszámfölényben van az orosz erőkkel szemben, mivel Oroszországban nincs mozgósítás, és a Kreml a közelgő elnökválasztások miatt 2024 tavasza előtt valószínűleg nem hívja össze a mozgósítást. Girkin megjegyezte, hogy az orosz védelmi minisztérium valószínűleg nem fog „több százezer” új szerződéses katonát toborozni, mivel Oroszország kimerítette összes önkéntestoborzási lehetőségeit. Az ukrán főparancsnok, Valerij Zaluzsnij tábornok „Modern pozíciós hadviselés: hogyan lehet megnyerni?” című hosszú esszéje hasonlóképpen azzal érvel, hogy a nyugatiak által biztosított haditechnikai eszközök és többek között a légi fölény lehetővé teszi Ukrajna számára az állóháború megtörését.

Úgy tűnik, hogy az orosz milbloggerek azzal foglalkoznak, hogy az orosz erők hogyan tudnak tágabb műveleti kihívásokat leküzdeni Ukrajnában, valószínűleg válaszul Valerij Zaluzsnij ukrán főparancsnok, tábornok nemrégiben megjelent esszéjére a „pozíciós hadviselés” témájában. Egyes milbloggerek azzal érveltek, hogy a harctéri taktika konkrét változtatásai lehetővé teszik az orosz haderő számára, hogy elérjék a kívánt műveleti céljaikat a jelenlegi bonyolult műveleti környezetben. Egy másik milblogger azzal érvelt, hogy Oroszországnak nem kellene ünnepelnie Zaluzsnijnak a pozíciós hadviseléssel kapcsolatos ukrán nehézségeiről szóló eszmefuttatását, és hogy az orosz erőknek fel kell készülniük egy hosszú, kihívásokkal teli háborúra. A milblogger azzal érvelt, hogy Oroszország jelenleg nincs közelebb a győzelemhez Ukrajnában, és aggodalmát fejezte ki, hogy az orosz csapatoknak télen valószínűleg egy újabb ukrán ellentámadással kell szembenézniük. A milblogger téli nagy ukrán ellentámadási törekvésről szóló vitája arra utal, hogy arra számít: az orosz erők nem fogják teljesen magukhoz ragadni a kezdeményezést az elkövetkező hónapokban, és ezért nem lesznek képesek nagyobb offenzívát indítani, amely megakadályozná, hogy az ukrán hadsereg erőforrásokat fordítson ellentámadási műveletekre. A szélesebb orosz információs tér viszonylag visszafogott választ adott Zaluzsnij esszéjére, és úgy tűnik, hogy az orosz ultranacionalisták Zaluzsnijnak az ukrajnai műveleti környezet kihívásairól szóló vitáit Oroszország offenzív kampányára alkalmazzák, bár nem jutnak túl optimista következtetésekre.

Egyes orosz milbloggerek kifejezetten azzal érveltek, hogy a kis létszámú gyalogsági rohamcsoportok alkalmazása lehetővé teszi mind az orosz, mind az ukrán hadsereg számára, hogy a front mentén jobban elérjék a műveleti célokat. Orosz milbloggerek november 3-án és 6-án azzal érveltek, hogy a nagy erőkkel végrehajtott koncentrált támadások, amelyekkel egy stabil védelmet próbálnak teljes mélységben áttörni, egyre kevésbé hatékonyak, és azt sugallták, hogy a kis gyalogsági csoportok átfogó támogatással hatékonyabbak lehetnek a jelentős operatív hatások elérésében a jelenlegi műveleti környezetben. Az egyik milblogger azzal érvelt, hogy a folyamatban lévő ukrán ellentámadás kezdeti szakaszai és az Avdiivka közelében zajló orosz offenzív erőfeszítések hasonlítanak egymáshoz abban, hogy mindkét hadművelet kezdeti előretöréseket ért el, helyrehozhatatlan ember- és eszközveszteségek árán. A milblogger azzal érvelt, hogy az ukrajnai háború során az ilyen nagyméretű, gépesített támadások során elszenvedett súlyos veszteségek arra késztették az orosz és ukrán csapatokat, hogy a későbbi műveletekben egyre inkább a kisebb ad-hoc gyalogsági csoportokra támaszkodjanak. Az ukrán parancsnokság a 2023. júniusi ellentámadás korai kudarcai után taktikát váltott, hogy jobban támaszkodjon a gyalogsági támadásokra, és az ukrán erők a következő hónapokban jelentős előretörést értek el. Meglátjuk, hogy az orosz erők ugyanilyen alkalmazkodóképességet mutatnak-e Avdiivka közelében, különösen mivel az ismételt támadási kudarcok arra utalnak, hogy az orosz vezérkarnak nem sikerült a korábbi költséges nagy, gépesített támadásokból levont tanulságokat elsajátítania és továbbadnia. A milblogger azzal érvelt, hogy előnyösebb lenne a támadó műveletek előtt felkészíteni a megfelelő technológiai képességekkel rendelkező, specializált kis gyalogsági támadócsoportokat, különösen a felderítés és a kommunikáció terén ahelyett, hogy csak azután térnének át a kis gyalogsági támadó taktikára, miután a nagyobb, gépesített támadások túl költségesnek bizonyultak a folytatáshoz.

Orosz források szerint egyes ukrán haderőnemek már most is bevetik az említett jelentések által szorgalmazott kis gyalogsági támadócsoportokat. Egy orosz milblogger megjegyezte, hogy úgy tűnik, hogy az ukrán hadsereg már alkalmazza ezt az eljárást a Herszoni Terület keleti (bal) partján folyó szárazföldi műveletekben, ahol a milblogger azt állította, hogy a műveleti-taktikai szinten működő kis ukrán támadócsoportok képesek voltak jelentős orosz harci erőforrásokat elvonni és a figyelmet elterelni a front más részeiről. A milblogger azzal érvelt, hogy az alacsonyabb szintű orosz parancsnokok korábban némi előrelépést értek el az ilyen kis gyalogsági csoportok felkészítésében Bahmuttól délre, de az orosz parancsnokság ragaszkodása az emberigényes frontális támadásokhoz gyorsan harcképtelenné tette ezeket a csoportokat. A milblogger megfigyelései arra utalnak, hogy az ukrán erők talán ismét sikeresen alkalmazkodnak az ukrajnai harctér egyes aspektusaihoz, miközben az orosz haderő még küzd ezzel. Az orosz hadsereg kiválasztott elemei hajlamot mutattak a sikeres alkalmazkodásra, különösen a védelmi műveletek során az ukrán ellentámadás során a nyugati Zaporizzsjai területen, de az orosz hadvezetésnek valószínűleg továbbra is nehézséget okoz a taktika és a képességek bármilyen sikeres változtatásának bevezetése az egész hadszíntéren.

Az ukrajnai háború valószínűleg súlyosbítja az orosz társadalomban kialakuló identitásválságot, amely az orosz identitás és a nacionalizmus közötti feszültségekből ered. Alekszandr Hodakovszkij, az orosz „Vosztok” zászlóalj parancsnoka és orosz ortodox ideológus november 6-án két hosszú Telegram-bejegyzést írt arról, hogy mit jelent „orosznak” lenni, elismerve az orosz nemzeti identitásban lévő szakadást, amely nagyrészt az Oroszország ukrajnai háborúja iránti támogatás igazolására és mozgósítására felhozott ideológiai érvekből ered. Hodakovszkij megosztott egy anekdotát egy azonosítatlan csecsen tábornokról, aki állítása szerint „genetikai vizsgálatot” végzett orosz barátai „etnikai összetételének” azonosítására, és kiderítette, hogy az „orosz gének” nem dominálnak. Hodakovszkij ezt az anekdotát arra használta fel, hogy kommentárt fűzzön ahhoz, mit jelent „orosznak” lenni, és arra a következtetésre jutott, hogy ez nem „etnogenetikai”, hanem inkább erkölcsi és ideológiai kérdés, megjegyezve, hogy az orosz nacionalizmus „hisztéria”, amely a konszolidált orosz identitás hiányából ered. Hodakovszkij ezzel mintha azt javasolná, hogy amikor valaki rögzül annak genetikai meghatározásán, hogy mit jelent orosznak lenni, akkor a nacionalizmus romboló és mérgező ideológiái jelennek meg, és eltörlik az identitás tágabb és szociokulturális és nyelvi meghatározásait. Hodakovszkij arra figyelmeztetett, hogy egy olyan népesség, amelynek nincs koherens identitása, könnyen elpusztíthatja önmagát belülről.

Hodakovszkij elmélkedései betekintést nyújtanak az Oroszország által az ukrajnai háborúban követett ideológiai célok néhány szociokulturális következményébe. A háború több szempontból is leszűkítette az orosz ideológusok körében azt a felfogást, hogy mit jelent orosznak lenni, különösen mivel az identitás fogalmait egyre inkább a hiper-nacionalista és háborúpárti információs tér hangjai határozzák meg, akik felerősítik a Kremin ideológiai vonalát a háborúval kapcsolatban, és a hazai közönség felé irányítják azt. Míg a háború előtt az orosz identitást nagyrészt nyelvi és kulturális alapon határozták meg, ahogyan azt a „külföldön élő honfitársak” és a „Russzkij Mir” jellegzetesen orosz fogalmai is mutatták, a háború az orosz identitást szűkebb értelemben az orosz etnonacionalizmusra összpontosította, amely a Kreml ideológiai indoklását tükrözi a háborúra vonatkozóan. Oroszországnak az Ukrajna „oroszosítására” irányuló szándékos kampánya az invázió révén egyértelmű társadalmi hatásokat generált magán Oroszországon belül, különösen az etnikai kisebbségi és migráns közösségek ellen irányulva, amelyeket az orosz kormány paradox módon arra kényszerített, hogy viseljék a háborúhoz szükséges erőkifejtési törekvések fő terhét. Az orosz nacionalista kommentátorok egyre inkább az Oroszország előtt álló demográfiai átmenetekre összpontosítottak, különösen az orosz lakosságon belül az „oroszok” és a „kisebbségek” közötti egyensúlyra vonatkozóan, tovább erősítve az arra vonatkozó elképzeléseket, hogy mit jelent Oroszország számára, hogy alapvetően „orosz” állam legyen. Hodakovszkij az orosz társadalom e nyilvánvaló megosztottságára úgy reagált, hogy kiemelte az azzal járó veszélyeket, hogy genetikai kérdésként határozzák meg, mit jelent orosznak lenni, és főleg néhány hevesebben nacionalista kommentátor kritikáját váltotta ki, akik úgy vélik, hogy következtetései „ruszofób” jellegűek. Mind Hodakovszkij megfigyelései, mind a következtetéseire adott azonnali reakciók kiemelik azt az alapvető dilemmát, amellyel Oroszországnak az ukrajnai háború folytatása során szembe kell néznie – azt a dilemmát, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a hiper-nacionalista ideológiákat, amelyekre a Kreml egyre inkább támaszkodik a háború igazolása és a lakosságtól követelt nagyobb áldozatok meghozatala érdekében, azzal a moszkvai törekvéssel, hogy Moszkva tovább növelje a jogfosztott kisebbségi közösségek mozgósításának terhét, miközben fenntartja az orosz identitás olyan érzését, amely mögött a társadalom a háború folytatása során is össze tud fogni.

Az orosz erők november 5-én este és november 5-ről 6-ra virradó éjszaka rakéta- és dróncsapásokat hajtottak végre dél-ukrajnai hátországok ellen, valamint november 5-én az eddigi legnagyobb siklóbombás csapássorozatot hajtottak végre a Herszoni Területen lévő célpontok ellen. Ukrajna Déli Operatív Parancsnoksága jelentette, hogy az orosz erők november 5-én egy H–59-es cirkálórakétát lőttek ki Dnyipro városára és egy H–31P radarelhárító rakétát Odessza városára. Ukrajna Déli Operatív Parancsnoksága közölte, hogy az ukrán légvédelem lelőtte a H–59-es rakétát, a H–31P rakéta pedig egy infrastrukturális létesítményt talált el Odessza városában. Az ukrán légierő arról számolt be, hogy az orosz hadsereg november 5-ről 6-ra virradó éjszaka rakéta- és dróncsapásokat is végrehajtott: a megszállt Herszon területről egy H–31 radarelhárító rakétát és egy H–59-es cirkálórakétát, a megszállt Krímről egy P–800 Onyx hajó elleni rakétát és egy Iszkander–M ballisztikus rakétát, valamint a megszállt Krímről 22 Shahed–131/136-os drónt indítottak, a Csauda-fokról. Az ukrán légierő jelentése szerint az ukrán erők megsemmisítették a H–59-es rakétát és 15 drónt. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz csapások célpontja a kikötői infrastruktúra volt az Odesszai Területen és a polgári infrastruktúra Herszon városban, így lakóépületeket, kikötői infrastruktúrát, közlekedési infrastruktúrát és más polgári infrastruktúrát rongáltak meg. Oleh Kiper, az Odesszai Terület katonai közigazgatásának vezetője arról számolt be, hogy egy orosz csapás részben megrongálta az Odesszai Nemzeti Művészeti Múzeumot. Ihor Klimenko ukrán belügyminiszter kijelentette, hogy az orosz erők november 5-én 87 siklóbombát vetettek be Herszon lakott területei ellen – ez egy támadás alkalmával a legnagyobb mennyiségű siklóbomba, amelyet az oroszok azóta bevetettek, hogy Oroszország teljes körűen megszállta Ukrajnát.

Úgy tűnik, hogy az orosz hadsereg gyorsabban növelte a nagy pontosságú rakéták készletét az orosz rakétatermelés bejelentett növekedése miatt, mint azt a korábbi előrejelzések sugallták. Az Ukrán Katonai Hírszerző Főigazgatóság (GUR) szóvivője, Vadim Szkibickij november 6-án kijelentette, hogy az orosz erők összesen 870 nagy pontosságú műveleti-stratégiai és stratégiai rakétát tárolnak tartalékban. Szkibickij korábban, augusztus 28-án azt nyilatkozta, hogy az orosz erők tartalékában összesen 585 nagy hatótávolságú rakéta van, ami azt jelzi, hogy az orosz erők augusztus óta 285 rakétával növelték rakétatartalékukat. Szkibickij november 6-án hozzátette, hogy az oroszok októberben összesen 115 nagy hatótávolságú és nagy pontosságú rakétát állítottak elő: 30 Iszkander–M cirkálórakétát, 12 Iszkander–K cirkálórakétát, 20 Kalibr cirkálórakétát, 40 H–101 cirkálórakétát, 9 H–32 cirkálórakétát és 4 Kindzsal ballisztikus rakétát. Szkibickij augusztus 28-án azt is mondta, hogy az orosz védelmi vállalatok a külföldi alkatrészhiány miatt havonta több tucat konkrét rakétatípus gyártásával küzdenek, és az orosz tartalékok 285 rakétával való növekedése augusztus vége óta – ebből 115 rakétát októberben gyártottak – azt jelzi, hogy Oroszország gyorsabban növelte a rakéták hazai gyártását, mint ahogy azt előre jelezték.

Szkibickij november 6-án az orosz hazai dróngyártással kapcsolatban is nyilatkozott, kijelentve, hogy a GUR nem figyelte meg a Shahed drónok Iránból Oroszországba történő szállítását, mivel Irán teljesítette az első Shahed szállítási szerződését Oroszország irányába.Azonban azt is kijelentette, hogy Irán továbbra is küldhet kis tételben Shahedeket Oroszországba. Oroszország elkezdte növelni a Shahed drónok hazai összeszerelését Iránból származó alkatrészekből, többek között a Tatár Köztársaságban lévő Alabugában lévő gyárban. Hozzátette, hogy az ukrán energetikai infrastruktúra ellen a következő télen várható orosz rakéta- és dróncsapások valószínűleg nem lesznek olyan „primitívek”, mint a 2022-2023 telén végrehajtott csapássorozat. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nemrég megjegyezte, hogy Ukrajnának sürgős szüksége van légvédelmi rendszerekre.

Az ukrán erők ellentámadást hajtottak végre Bahmut közelében és a nyugati Zaporizzsjai területen. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az ukrán csapatok folytatták a támadó hadműveleteket Bahmut és Melitopol (nyugati Zaporizzsjai terület) irányában. Egy neves orosz milblogger azt állította, hogy az ukrán alakulatok ellentámadást hajtottak végre Krasznohorivka közelében ( Avdiivkától 6 km-re északnyugatra) november 3. és november 5. között, ezzel arra kényszerítve az orosz csapatokat, hogy visszavonuljanak a vasúti pálya egy részétől a térségben. Az „Orosz Légió” (BARS-13) irreguláris fegyveres alakulat azt állította, hogy az ukrán csapatok sikeresen nyomást gyakoroltak az orosz erőkre Sztyepove és az Avdiivkától délre fekvő „Carszka Ohota” étterem közelében.

Nagy, eposzba illő csata lehetett az, ami a kocsmáért folyt... kicsit komolyabban összefoglalva a lényeget, tekintetbe véve a különben háborús bűnös és tömeggyilkos Grikin levelét és Zaluzsnij esszéjét, azt mondhatjuk: mindkét oldalon rájöttek, hogy ezt a háborút a mostani taktikai módszerekkel és haditechnikai eszközökkel megnyerni nem lehet, elveszíteni sem lehet, csak fenntartani lehet, nagy áldozatok árán. Mintha a mindent elsöprő erő legyőzhetetlen akadállyal találkozna. Valószínűleg Zaluzsnijnak lesz igaza, aki az F–16-osok harctéri megjelenésétől várja a szó szerinti áttörést – de ha az oroszok állnak elő valami újjal, akkor az ő javukra billenhet a mérleg.

Nem lesz ebből béke tavaszig, de tán jövő nyárig sem.

Szele Tamás