Ma közérdekű témával foglalkozom, aminek azonban most nem lesz köze a külpolitikához. A belpolitikához se sok – ellenben köze lesz az emberi gondolkodáshoz és annak gyakran tapasztalható hiányához. Arról van szó, hogy kísértet járja be a Metát, vagyis a Facebookot, méghozzá jó öreg kísértet, és bolondot csinál egy csomó, egyébként épeszű felhasználóból.

(Képünk illusztráció)

Újból elöntötték a közösségi oldalt a virálisan terjedő „nyilatkozatok”, jóravaló emberkék osztogatják a következő szöveget:

„Én is letiltom!

Így most megteszik, most jelentették be a 4-es csatorna híradójában. A Facebook hétfőtől minden felhasználónak díjat számít fel. Leiratkozhat erről. Tartsa az ujját ezen az üzeneten, és másolja ki. Nem osztható meg. Arra sem adok engedélyt a Facebooknak, hogy havi 4,99 dollárt számlázzon a fiókomra; minden képem az én tulajdonom és nem a facebook!!! Külön köszönet Larrynek ezért a jogi tanácsért... és Tim Barkernek az információ közzétételéért:

Mivel lassan mindenkit feltörnek igen feltörve nem feltörik most még jobban feltörik a fiókjainkat

Abban az esetben, ha egy ügyvéd azt tanácsolta volna, hogy ezt közöljük. A magánélet megsértése a törvény szerint büntethető. FIGYELEM! A Facebook Meta immár nyilvános entitás. Minden tagnak el kell helyeznie egy ehhez hasonló megjegyzést. Ha legalább egyszer nem tesz közzé nyilatkozatot, akkor technikailag megengedett a fényképeinek, valamint a profilállapot-frissítésekben található információk felhasználása.

NEM ENGEDÉLYEZTEM A FACEBOOK-NAK SZEMÉLYES ADATAIM FELHASZNÁLÁSÁRA

Másolás és beillesztés, ne ossza meg. Több értékesítési bejegyzést kapok, mint baráti bejegyzést. Tartsa az ujját bárhol a bejegyzésben, és kattintson a „másolás” gombra. Lépjen a „Mi jár a fejében” feliratú oldalára. Koppintson az ujjával bárhová az üres mezőben. Kattintson és illessze be. Ez frissíti a rendszert.”

Még arra sem könnyű rájönni, mit jelent. Persze, hogy nem, ugyanis olyan, mint egy ázsiai titkos tanítás: több rétege van. Először is azt állítja – tévesen – hogy a Facebook ( most már Meta, de a továbbiakban a közérthetőség kedvéért Facebook néven említem majd) minden felhasználónak díjat kíván felszámítani, éspedig 4 dollár 99 centet.

Ez így nem igaz.

Arról van szó – az is csalogathatta elő ezt az ostobaságot – hogy az Európai Unió törvényt hozott a nagy online platformokról és a mesterséges intelligenciáról, mely elég szigorú, és erősen tiltja az adatok gyűjtését a felhasználókról. Komoly pénzbírságokat szab ki azokra a platformokra, melyek megszegik az adatgyűjtési tilalmat. Csakhogy ezek a platformok pont a begyűjtött adatok alapján osztják ki a felhasználók között a célzott hirdetéseket, így aztán elesnek a reklámbevételtől, ha betartják a törvényt. Valahol be kell hozniuk a kieső jövedelmüket, mindenfélével próbálkoznak, a Facebook konkrétan azzal, hogy választás elé állítja a közönséget: vagy nem kap egyáltalán hirdetéseket és nem gyűjtik be a róla szóló, főként érdeklődési körére vonatkozó adatokat, ebben az esetben előfizetési díjat kér, ami 9,99 euró és nem 4,99 dollár, vagy marad minden a régiben, jönnek továbbra is a célzott hirdetések, folyik az érdeklődési kör figyelése, csak – ez már a felhasználó egyéni döntése alapján történik, hiszen volt más választása.

Olyan ez, mint a villamos: dönthetünk, hogy veszünk-e jegyet és azzal utazunk, vagy inkább gyalog megyünk, netán megkockáztatjuk a jegy nélküli utat, de akkor a mi bajunk lesz, ha elkapnak és megbírságolnak. Aki ezt a „nyilatkozatot” osztogatja, az valami olyasmit művel, mintha a villamoson a jegyellenőrnek a kezébe akarna nyomni egy papírt, jegy helyett, amire ráírta, hogy „Akkor sem veszek jegyet, és kész!” – a próbálkozás nem kecsegtet sok sikerrel.

A továbbiakban teljesen összezavarodik a szöveg, hála a fejletlen fordítóprogramnak, amit használtak a magyar változat előállításánál, de mintha valami olyasmit gagyogna, hogy nem engedélyezi a Facebooknak a képei és szöveges tartalmai felhasználását. Legyenek erősek: a Facebookot ez nem is érdekli, ugyanis ez szerzői jogi kérdés, a közösségi oldalnak meg csak terjesztési joga van a tartalmakkal kapcsolatban. Szóval egyáltalán nem foglalkozik magánszemélyek képi vagy szöveges megosztásainak ellopásával, felhasználásával, engedély nélküli másodközlésével. Van ezzel szemben olyan ember, sőt, vállalkozás is, amely igen, azt hívjuk plagizátornak, esetleg csalónak, bűnözőnek, de az ugyanúgy felhasználó, mint az áldozata, a céghez nincs köze. Ezt a későbbiekben majd alaposabban elmagyarázom – de itt kell megjegyeznem, hogy ez a rész a „nyilatkozat” egyik korábbi, még 2012-es változatából származik.

Hogy miért tiltja a megosztást és miért követeli helyette az átmásolást, az világos: ha szimplán megosztanák, két perc alatt lehetne eljutni a szöveg ősforrásához. Aki jelenleg brit állampolgár lehet, erre utal az angol Channel 4 tévécsatorna említése és a felbukkanó, hasonlóképpen angol személynevek. De a korábbi verziókban ezek még nem szerepeltek, más elemekkel ellentétben, amik közösek velük, így az a helyzet, hogy valószínűleg valaki Angliában egyszerűen átszerkesztette a régi hazugságokat egy új hazugsággá, olyanná, aminek a mostani helyzetben van táptalaja. Elég gyenge munkát végzett, meg kell hagyni.

Miért alkalmas a mostani légkör ennek a hoax-nak a terjesztésére?

Nem csak az uniós törvény és a fizetős Facebook-változat megjelenése miatt. És nem is kizárólag a személyre szabott, irányított hirdetések szabályozása miatt, bár azok valóban figyelik, mi érdekli az embert – nyáron magánjellegű okok miatt elkezdtek érdekelni a napelemes rendszerek, megnéztem több lehetőséget, árajánlatot, máig kapom a napelem-, akkumulátor- és inverter-reklámokat. Régebben, mikor sok repülőgépes képet osztottam meg, makett-hirdetéseket és légitársaságok állásajánlatait kaptam. Szóval, ilyen szinten tényleg létezik hirdetési célú adatgyűjtés, de az például már kényesebb kérdés, hogy a politikai nézeteimet is vizsgálják-e? A válasz az, hogy a 2018-as Cambridge Analytica-botrány óta már nem. Ez a hírhedett cég ugyanis marketinggel foglalkozott, mint annyi másik, csakhogy politikai marketinggel.

Ugyebár, a horgászboltot az érdekli, kik nézegetnek sok horgászbotot, horgot, úszót, azoknak küldenek reklámot, azoknak az adatait kérik a Facebook illetékes osztályától, a politikai marketingest meg az, ki melyik párttal szimpatizál, a Cambridge Analytica tehát ilyen listákat, adatbázisokat kért, bár a megcélzott közönségnek nem annyira reklámot küldött, hanem befolyásolásra alkalmas álhíreket, rágalmakat, miegymást. Ez még 2016-ban történt, de csak 2018-ban derült ki, nagy felfordulást okozva. Alaposan átszervezték a közösségi oldalt, és a cég állítása szerint ilyen típusú adat többet soha nem kerülhet ki tőlük.

Miért van akkor mostanság annyi szó mégis a szerzői jogokról és a személyi adatok biztonságáról?

Azért, mert megjelent nyilvánosan is a mesterséges intelligencia. Ne tessék azt hinni, hogy ezek az úgynevezett „nagy nyelvi modellek” abban az értelemben véve gondolkodnak, mint az ember: ha szöveget állítanak elő, akkor a legvalószínűbb várható választ adják, amit az adatbázisuk alapján képesek előkeríteni.

Itt a kulcs: hatalmas adatbázisokra van szükség ezeknek a gépi tanításához, minél sokszínűbbre, annál jobb. Ezeket az MI-cégek az internet – tehát nem csak a közösségi oldalak! – úgynevezett „lekaparásával” (crawling) szedik össze, tehát mindent visznek, amit találnak és ami elérhető. A képi adatbázisokkal ugyanez a helyzet, joggal haragszik mindenki, aki kreatív területen dolgozik, hogy gyakorlatilag a kenyerét veszik el, hiszen felhasználják az alkotását, de nem fizetnek érte, sőt, képesek akár utánozni is, módosított formában. Igen, az MI képes összehozni egy képet Picasso vagy egy regényt Stephen King stílusában, és a felületes közönség hiheti azt eredetinek, mostanáig ismeretlennek is. Persze ki fog lógni a lóláb, mert eredeti ötlet, tehetség, szellem nem lesz benne: de átmenetileg alkalmas az eredmény a megtévesztésre. Magam hallottam vagy két éve Beethoven tizedik szimfóniáját, amelyet töredékek és stílus alapján MI írt – csak hát több ezer változatból kellett kiválasztania a megrendelőnek azt, ami „a legbeethovenesebb”, azt tették közzé. És első hallásra tényleg eredetinek tűnt, csak kissé szellemtelennek, laposnak.

Emiatt hatja át a mostani légkört a szerzői és személyiségi jogok kérdése, ugyanis az MI arra is képes, hogy létező személyek, sőt, gyermekek fotóinak felhasználásával akár pornográf tartalmat is előállítson, ami miatt aztán nehéz megmondani, kit lehet majd perelni. Itt már az információs tartalom hitelességéről, eredetiségéről van szó, nem véletlen, hogy a 2024-es, pokolinak ígérkező politikai év – a fél világon nagy jelentőségű választásokat tartanak majd, például nálunk is, de az Egyesült Államoktól Romániáig, Indiától az Oroszországi Föderációig mindenhol így lesz – a Meta bejelentette, hogy a birtokában lévő platformokon (tehát nem csak a Facebookon) tilos lesz mesterséges intelligencia által előállított tartalmakat politikai hirdetésekben alkalmazni, amennyiben a hirdető nem jelöli meg jól láthatóan, hogy a hirdetést MI-vel készítette. Hogy aztán ennek milyen eredménye lesz, azt majd meglátjuk.

Foglalkozzunk egy kicsit még a „nyilatkozat” előéletével is. Ez, kérem, olyan régi, hogy az első változata még a Facebook előtt keletkezett, 2002-ben! Igaz, akkor még honlapokról próbálták vele kitiltani a hatóságok embereit. Az első Facebook-megjelenését az Urban Legends 2012-re teszi, aztán végigvonult a közösségi oldalon mindenféle mutációban 2014-15-16-ban, volt koronavírusos verziója a karantén alatt, van UCC-s verziója politikai radikálisok kedvéért, ami még a Római Statútumra is hivatkozik, egyszóval a mostani változat egyszerűen csak alkalmazkodott az aktuális körülményekhez, mint egy különösen szívós vírus.

Hogy van-e ennek a nyilatkozósdinak bármi célja, az erősen kétséges. Az ősverziót talán az a naiv hit szülte, hogy a hatóságok emberei kötelesek tiszteletben tartani egy nyilatkozatot, ha valahová az van kiírva, hogy „Rendőrnek tilos a bemenet”, oda nem is mehetnek be, vagy ha mégis megteszik, be lehet őket perelni. Ez soha és sehol nem volt, nincs és nem is lesz így. A 2012-es, már Facebookos változat lehetett valamilyen szolgálat művelete, amivel a közösségi oldal hitelét próbálták megingatni, és ehhez felhasználták a régi ötletet, de aztán az egész elszabadult, és egy csomó, magát fontosnak gondoló ember írta át és aktualizálta a szöveget jól-rosszul a saját ideológiájának jegyében, általában populista, elitellenes felhangokkal. Azt viszont elmondhatom, mennyi a haszna.

Egészen pontosan semennyi, annyit ér, mint átokfelirat a piramis sírkamrájának falán, mely szerint „gyors szárnyakon száll a Halál arra, aki a fáraó nyugalmát megzavarja”. Aztán vagy száll, vagy nem, de ha száll is, nem azért, mert ezt odaírták.

Tulajdonképpen ez inkább társadalmi tünet, aktuális folklór, modern babonaság, mint bármi egyéb.

Ebből is láthatjuk: az emberi természet semmit sem változott az Óbirodalom óta.

Szele Tamás