Most a világpolitika egyik sarkalatos kérdéséről lesz szó, meglehetősen nagy terjedelemben, tehát jelzem előre: ne tessék reklamálni, ez bizony hosszú lesz, és nem is lehet rövidebben foglalkozni Vlagyimir Putyin állapotával, ha alapos munkát akarunk végezni. Márpedig az orosz ellenzéki Projekt azt végzett – ez egy oknyomozó, tényfeltáró orgánum, egy-egy írásuk akár hónapokig is készül, de mikor megjelenik, akkorát szól, hogy beleremeg a Kreml összes bástyája.

(Képünk illusztráció)

Lássuk, mit állapítottak meg tehát Putyin elnök állapotáról, környezetéről és hadd tegyem hozzá tiszteletlenül: az esze tokjáról is.

Október végén Valerij Szolovej politológus és a hozzá kapcsolódó SVR General táviratcsatorna arról számolt be, hogy Putyin meghalt, holttestét „fagyasztókamrába” helyezték, és az igazi elnök helyett az egész világ a hasonmását látja. Szolovej 2016 óta célozgatott az államfő súlyos betegségére – akkor „vis maior körülmények miatt” Putyin közelgő lemondását feltételezte. A hűtőszekrényben lévő holttestről szóló történet a közösségi oldalakon leginkább gúnyolódást váltott ki, sokan azonban hisznek az államfő hasonmásainak létezésében.

Még az úgynevezett „Kreml-körök” több bennfentes újságírója is, azok, akik rendszeresen tudósítanak az elnök munkájáról, azt mondták a Projektnek, hogy készek hinni a hasonmás-verzióban. Nem tudják megmagyarázni Putyin furcsa viselkedését az utóbbi időben – hol betartja a covida-járvánnyal kapcsolatos úgynevezett „egészségügyi korlátozásokat”, hol demonstratívan megsérti azokat.

A „Projekt” úgy döntött, hogy összeesküvés-elméletek nélkül próbálja megérteni Putyin viselkedésének furcsaságait. Alaposan megvizsgálták az elmúlt év hivatalos eseményeit amelyeken részt vett az elnök – 2022. november 1. és 2023. október 31. között 521 ilyen alkalom volt. És arra a következtetésre jutottak, hogy minden paradoxon egészen más okokhoz köthető, mint azt az összeesküvés-elméletek feltételezik. Az eredmények betekintést nyújtanak abba is, hogy a 71 éves Putyin milyen állapotban közeledik ötödik ciklusához.

Hogyan zárta el magát Putyin (szó szerint) a világtól?

A találkozók 43%-ánál (224 az összesből) jól látható, hogy az elnök így vagy úgy, de fizikai távolságot tart a beszélgetőpartnereitől. Putyin például sok eseményt videokapcsolaton keresztül tart (az év során 113 „videotalálkozó” zajlott, többek között a Biztonsági Tanács szinte valamennyi ülését és a kormányfővel tartott összes találkozót így tartották) – elméletileg ez azzal magyarázható, hogy meg akarja védeni magát a koronavírustól. Ám Putyinnak néha mégis szemtől szemben kell kommunikálnia az emberekkel, és akkor a Kreml (közpolitikai szempontból) durva biztonsági intézkedésekhez folyamodik. Ezek közül nem mindegyik magyarázható a józan ésszel és a koronavírustól való félelemmel.

Normális a távolságtartás?

A koronavírusjárvány előtt gyakorlatilag nem volt olyan esemény az elnök programjában, ahol természetellenes távolságot tartott volna a közönségtől. Például 2017 májusában (ezt volt az utolsó választási év) az elnök csak egy videoértekezletet tartott, és azt is csak kényszerűségből – a Szibériában kitört tüzek miatt. A többi találkozót (66 volt belőlük) személyesen tartotta, és szoros kapcsolatotban maradt az emberekkel. Idén májusban Putyin a 40 találkozóból 16-ot tartott online. Egyébként ugyanebben a hónapban a WHO bejelentette, hogy a koronavírusjárványt már nem tekinti „vészhelyzetnek”... Putyin azonban továbbra is távolságtartóan viselkedett.

„Tudják, én nem látok itt semmi rosszat... Biztos vagyok benne, hogy ez a folyamat inkább pozitív, mint negatív” – így kommentálta Putyin az oroszok tömeges külföldre menekülését a nyáron a Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon tartott beszédében. Abban a pillanatban a határ nemcsak az országot elhagyó több százezer másként gondolkodótól választotta el Putyint, hanem még a beszédére meghívott vendégektől is. A dolog úgy állt, hogy a Putyinnak felállított színpadot egyfajta kerítés választotta el a teremtől. Ennek az alacsony építménynek a járvány elleni küzdelem szempontjából aligha volt értelme – inkább csak figyelmeztetésként szolgált, hogy a kiválasztott és többször ellenőrzött vendégeknek eszükbe se jusson megközelíteni az elnököt.

A világjárvány kezdete után az ilyen kerítések mindennapossá váltak, amikor Putyin színpadról beszélt. A „kerítés” például jól látható volt szeptemberben, amikor az elnök néhány napra a Távol-Keletre utazott, és többek között részt vett a Keleti Gazdasági Fórum (EEF) ülésén. Ott ismét a távozó oroszokról beszélt – ezúttal azt mondta, hogy „a mozgalom megindult, de Oroszország koncentrálódik” (vagyis sokan visszatérnek). Ez a szeptemberi út tele van egyértelmű példákkal arra, hogy az elnök hogyan tartja távolságot a különböző kategóriájú állampolgároktól.

Az EEF előtt Putyin helikopterrel utazott a tengerparti Bolsoj Kamen városába, ahol a Zvezda hajóépítő komplexumban új tankereket bocsátottak vízre. Az elnök először tisztviselők kíséretében sétált végig a vállalat teljesen üres telephelyén. A teljes sötétség beálltával pedig kiment a szabadba – hogy beszédet mondjon a munkásoknak, akik egész nap várták. A friss tengerparti levegő azonban nem tűnt Putyin számára elegendő védelemnek - a munkások több mint 10 méterre kellett felsorakozzanak Putyintól.

Az elnök és a munkások közötti távolságot csak „putyinokban” mérhetjük a fotók alapján. A testmagasságának hatszorosára állt a közönségtól. Feltételezve, hogy az elnök magassága körülbelül 170 cm, kiderül, hogy Putyint több mint 10 méter választotta el az összegyűltektől.

Az elnöki protokolliroda munkatársai számára kritikusnak tűnt ez a távolság, és úgy döntöttek, hogy egyértelműen jelzik, meddig mehet el a hallgatóság. De ezúttal nem kerítéssel, ami túl feltűnő lett volna a fotókon és videókon. Az alkalmazottak egy piros vonal mentén sorakoztak fel, amelyet nem volt szabad átlépni (legalábbis egyikük sem merte ezt megtenni).

De a furcsaságok ezzel az úttal kapcsolatban nem értek véget. Másnap az elnök a Russzkij-szigetre utazott, ahol a már említett EEF-fórumon vett volna részt, ahol a „visszatérőkről” beszélt. Néhány órával a rendezvény előtt Putyin, miután már a szigetre repült, úgy döntött, hogy elbeszélget a fő szekciók moderátoraival. Ezeket az embereket azonban nem engedték be az elnökkel egy terembe. Az államfő egy kis szobában ült le, ahol rajta kívül csak Jurij Trutnyev miniszterelnök-helyettes volt, aki az egész útra elkísérte, és egy kis tévékészülék egy kamerával. Ez utóbbira azért volt szükség, mert a szomszédos teremben ülő, sikertelenül moderált üléseket videokapcsolaton keresztül közvetítették Putyinnak.

Hogy az elnök beszélgetőpartnerei közül melyik szerencsés és melyik nem, arról lehet vitatkozni. A Putyintól nagy távolságban tartott találkozók résztvevői megúszhatják mindössze három koronavírus-teszten való átjutással. Sokkal nehezebb a dolguk azoknak, akik az államfő közvetlen közelében találják magukat – nekik hosszú időt kell eltölteniük az elnöki adminisztráció egyik panziójának zárt szobájában.

Hol, kit és mennyire kell karanténba helyezni?

A Projekt összesen 185 olyan találkozót számolt össze, amelyen Putyin nem határolódott el fizikailag tárgyalópartnereitől, de nagy valószínűséggel másokat karanténba kényszerített, vagyis az év összes találkozójának közel 36 százalékát. Néhány ilyen eseményt könnyű azonosítani a „Moszkva. Kreml. Putyin” című propagandaműsornak köszönhetően, amely az elnökhöz meghívott személyeket mutatja, amint a találkozóra készülnek. Júniusban például az államfő a Kremlben beszélgetett haditudósítókkal, akik egy asztalhoz ülhettek Putyinnal. A riportból pedig kiderült, hogy miért volt lehetséges ez a közelség – az összes haditudósító ugyanazon a buszon utazott a Kremlbe. Hogy miért kellett együtt eljutniuk Moszkva központjába, azt nem részletezték. De az ok világos: a karantén után nem lehet taxival vagy tömegközlekedéssel útnak indítani az embereket, ezért különbuszon vitték őket, együtt. A riport szerzőjét, a Putyinhoz legközelebb álló Pavel Zarubin újságírót is elkülönítették az esemény előtt, de nem ilyen szigorúan.

Az államfőt kísérők az úgynevezett „tiszta zónában”, azaz egy olyan panzióban töltik az idejüket, ahol csak karanténban lévő emberek élnek és dolgoznak. Ők elhagyhatják a szobájukat, sőt, jogot kapnak arra is, hogy a területen sétáljanak. A szocsi Rusz-szanatóriumot kezdetben ilyen zónaként használták. Azóta más, az elnök számára fontos régiókban is megjelentek „tiszta zónák”.

A találkozók résztvevőinek szerencséjére nem kell tömegesen karanténba vonulniuk – Putyin már jó ideje nem aggódik amiatt, hogy a részvételével zajló események zsúfoltnak tűnnek. Ez jól látszik abból, hogy az elnök a különböző években kivel volt együtt a volgográdi Mamajev Kurgánon – egyre kevesebben voltak a társaságában. Feltételezhető, hogy az államfő nem akarja megzavarni a kevés életben maradt veteránt (bár a Nagy Honvédő Háború veteránjait a hivatalos rendezvényeken szükség esetén KGB-veteránok helyettesítik). De más alkalmakkor megelégszik a teljesen üres termekkel is.

Szeptember 1-jén Putyin először a Moszkva melletti Szolnyecsnogorszkban beszélt egy előre kiválasztott iskoláscsoporthoz, majd késő este a tveri Turginovo falu (ahonnan felmenői származnak) egyik iskolájába ment – ott több tanár is tartózkodott, de diákok egyáltalán nem voltak jelen. Ugyanez a helyzet a kórházakkal is.

Az elnök az üres templomokat is kedveli – karácsonykor például csak papokkal találkozott a Kremlben lévő Nagyboldogasszony-székesegyházban. Idén nyáron pedig a templom üressége még egy Putyint jól ismerő embert is megdöbbentette: fehérorosz kollégáját, Alekszandr Lukasenkát. Július 23-án mindketten Szentpéterváron jártak, és Alekszandr Beglov helyi kormányzó társaságában felkeresték a Nyikolszkij haditengerészeti székesegyházat. Lukasenka meglepetten kérdezte az őket kísérő rektort –„De az egyszerű emberek is ide járnak?” Volt oka a meglepetésre – egyetlen civil személyt sem engedtek be a templomba. Az utolsó pillanatban még egy fiatal párt is elküldtek, akiknek véletlenül erre az időpontra volt kitűzve az esküvőjük.

Putyin igazi kísérete, avagy a Gombemberek

Ne gondoljuk viszont, hogy azáltal, hogy Putyin eltávolodik az emberektől, egyedül marad. Akadnak olyan emberek, akik hivatásuknál fogva közel állnak az államfőhöz. Tudunk például két tisztről látunk, akik legalábbis 2019-ig folyamatosan elkísérték az elnököt, az úgynevezett „nukleáris bőröndöt” őrizve. Egyikük Dmitrij Sumejko első osztályú százados. A telefonkönyvekbe azonban a Kremlben dolgozó kollégák egyszerűbben írták be Sumejkót – „Gyima, a gomb”.

Sumejkótól nem idegenek a hétköznapi emberek problémái – családja nemrégiben a Krímben, Alustában nyaralt, bár az ukrajnai háború előtt Olaszországban szoktak üdülni. Egy másik ilyen „gombember” Vladimir Polescsuk, szintén első fokú kapitány.

Ebből arra lehet következtetni, hogy az államfő (vagy a protokollja) paranoiásan fél a koronavírustól, és szinte mindig vagy önként tartja magát távol az emberektől, vagy minden vendéget, beleértve más államok vezetőit is, karanténba zárat. De nem így van. Az elmúlt egy évben az elnöknek legalább 112 olyan találkozója volt (az összes találkozó 21 százaléka), amelyek során olyanokkal került szoros kapcsolatba, akiket nem helyeztek karanténba. Az egyik ilyen találkozóra közvetlenül azután került sor, hogy Putyin, Lukasenko és Beglov elhagyták a Nyikolszkij haditengerészeti katedrálist.

Hogyan zavar össze mindent az elnök?

Ezen a napon, július 23-án Putyin Lukasenka mellett egy másik régi ismerősét is meglepte: a Kommerszant különtudósítóját, Andrej Kolesznyikovot, Putyin első életrajzának társszerzőjét, aki régóta a Kreml berkeiben dolgozó újságíró. A többi, a testületbe beengedett riporterhez hasonlóan Kolesznyikovnak is sikerült mind a karantént, mind a „tiszta zónában” való életet átvészelnie az utazás előtt. Így az üres Szent Miklós-székesegyház aligha hökkenthette meg.

Meglepetésének azonban nem volt határa, amikor a vezetők kijöttek a székesegyházból, és elmentek fotózkodni a hétköznapi emberekkel, akiket hirtelen beengedtek a korábban elzárt térre. A szerencsések között volt az a bizonyos ifjú pár is, akiknek az esküvőjét váratlanul elhalasztották. „Mi lesz a karanténnal?” – kérdezte Kolesznyikov Putyintól. Patetikus választ kapott: „Az emberek fontosabbak, mint a karantén”.

Putyin aligha volt őszinte. Az elnök a járvány kezdete óta nem ment ki az emberek közé, és először csak néhány nappal Jevgenyij Prigozsin júniusi lázadása után jutott eszébe az emberek fontossága – ekkor kellett az államfőnek egységet mutatnia népével. De minden alkalommal egyértelmű volt, hogy csak kényszerű kivételt tett – miután egyszer megjelent a nyilvánosság előtt, azonnal újra elbújt mindenki elől.

Június 26-án, két nappal Prigozsin lázadása után Putyin nem személyesen adta át az állami kitüntetéseket a legjelentősebb színészeknek és politikusoknak (köztük például Dmitrij Pevcovnak, Grigorij Lepsnek, Valentyina Tyereskovának és Anton Alihanov kalinyingrádi kormányzónak), hanem átruházta ezt a feladatot Szergej Kirienkóra, kormánya első helyettes vezetőjére.

Ezzel szemben június 28-án a dagesztáni Derbentben hosszú dő óta előszrör valóban a nép közé ment. Az alkalom el is híresült.

Azért a furcsaságok nem maradtak el ennek az eseménynek kapcsán sem. Július 4-én este Putyin meghívta a Kremlbe Raisat Akipovát, egy fiatal dagesztáni lakost a szüleivel (a médiában látta sírni, mert Derbentben nem tudta megközelíteni), és a Kreml üzenetében külön kiemelte, hogy a család előtte sétát tett Moszkvában, vagyis mintha nem kellett volna karanténban ülniük. Viszont ugyanezen a napon késő este Putyin fogadta Mihail Misusztyin miniszterelnököt, akit az elnöktől távolabb ültettek le. Nem tudni, hogy a kis Raisat miért nem jelentett veszélyt az államfőre, a miniszterelnök viszont miért igen. Legalábbis Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő nem válaszolt erre a kérdésre a Projektnek.

Így volt ez szeptember 1-jén is, amikor az elnök először sétált körbe a már említett üres iskolában a Tveri terület Turginovo falujában. Alig néhány perc elteltével a konvoj megállt az utcán, és Putyin elindult, hogy kezet fogjon a spontán összegyűlt tömeggel.

Az államfő azonban már Prigozsin lázadása előtt is szokott sürgős esetben kommunikálni azokkal, akiknek nem volt idejük kivárni a karantént. Idén januárban meghalt Murtaza Rahimov, Baskíria korábbi elnöke. Putyin késedelem nélkül Ufába repült, és eleinte a szokásos módon zajlott a dolog – az elnök búcsúztatásán való részvétele érdekében a gyászteremből kiürítették az embereket, így Putyin egyedül maradt az elhunyttal. De aztán az elnök úgy döntött, hogy udvariatlanság lenne nem beszélni a régió jelenlegi vezetőjével, Ragyij Habirovval, és felkereste őt. Utóbbi semmilyen módon nem kerülhetett karanténba – néhány órával az elnökkel való találkozás előtt ő maga is részt vett Rahimov temetésén –, Putyin mégis kezet fogott vele.

Putyin nem erőlteti más államfők karanténját sem, ami szintén sok furcsaságot okoz. Tavaly decemberben Putyin Kirgizisztánba utazott – a Legfelsőbb Eurázsiai Tanács ülésére. Biskekben, mint minden más külföldi vezetőkkel tartott találkozón, kezet fogott kollégáival és fényképezkedett velük anélkül, hogy bárkit is karanténba kényszerített volna. Minden megváltozott, amikor a záró sajtótájékoztatóra került sor. „Hogyan értékeli a mai találkozó eredményeit?” – kérdezte hangosan Putyintól a RIA Novosztyi tudósítója. De Putyin nem hallotta, bal fülével az újságíró felé kezdett fordulni – hogy hallja a szavait. A lényeg, hogy az újságírók az elnöktől távol helyezkedtek el. Hogy a világ vezetői miért nem fertőzhetik meg az elnököt a koronavírussal, de az orosz újságírók miért igen – erre Peszkov szintén nem adott választ.

Paradox módon az Erdogan török elnökkel való szeptemberi találkozón, amely Putyin számára sokkal fontosabb volt, mint a biskeki találkozó, még az újságírókat sem választották el az elnöktől. Pedig előtte egyikük sem került karanténba – csak a koronavírus-teszteken estek át. Ugyanakkor másnap Putyin nem engedte, hogy tisztviselői személyesen részt vegyenek a Győzelem Szervezőbizottságának hivatalos és jelentéktelen ülésén, miután videokapcsolaton keresztül mindannyiukat összegyűjtötte.

Putyin valódi kísérete: a testőrség

A nemzetközi látogatásoknak és a spontán kirándulásoknak köszönhetően megállapítható egy másik csoport, akikkel az államfő a legtöbb időt tölti. Ők a biztonsági őrei. Minden fontos esemény alkalmával (mint például Putyin találkozója volt Kim Dzsongun észak-koreai vezetővel) hét-nyolc embert látunk az elnök mellett, akik az első ember biztonságát garantálják (és ez csak a közvetlen környezetére vonatkozik). Sikerült megállapítani a nevüket. Ezek az emberek meglehetősen egyszerűen élnek – Andrej Neronov fizetése például a közelmúltig, 2021-ig körülbelül 150 ezer rubel volt havonta. Íme a testőrök névsora:

Alekszej Rubecsnij 50 éves, 2015 óta az Elnöki Biztonsági Szolgálat vezetője, 2017 óta az „Orosz Bokszszövetség” legfelsőbb felügyelőbizottságának elnöke.

Szergej Moszkalenko 40 éves, az Orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat Golicin Határmenti Intézetében végzett; rendőrségi jelentések szerint 2018-ban a testvérét őrizetbe vette a rendőrség, mert „1,4 gramm amfetamint tartott magánál”, büntetőeljárás indult ellene.

Andrej Neronov 34 éves, édesanyja az elnöki adminisztráció vendéglátó üzemében dolgozott.

Alekszandr Kuprijanov

German Sirokov, 29 éves, a légideszant csapatoknál szolgált, szereti a focit és a bokszot.

Mihail Bogdanov, 36 éves, a rendőrségi jelentések szerint bátyját 2012-ben elítélték, mert erőszakot alkalmazott a hatósággal szemben.

Andrej Annenkov, 32 éves, az Elnöki Ezredben szolgált, és az MMA (vegyes harcművészetek) szerelmese.

Nikita Belenkij 37 éves

Vladimir Tyimofejev 40 éves

Andrey Lastovetsky 36 éves

Makszim Sztyepanov 42 éves, a moszkvai vendéglátóipari főiskolán végzett.

A 29 éves Jevgenyij Golovkov, az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat Golicin Határmenti Intézetének végzőse, aki szereti a futballt.

Anton Misenyin 30 éves

Putyin egészségügyi kísérete: az orvosok

Putyin másik állandó kísérőcsapata orvosokból áll. Több szakember folyamatosan az elnök közelében tartózkodik. Néhányan közülük: Igor Yesakov, fül-orr-gégész, Jevgenyij Szelivanov, onkológus és Roman Rotankov, neurológus.

Mennyit dolgozik Putyin?

November elején Peszkov egy újabb interjúban emlékeztette az oroszokat arra, hogy az elnöknek sűrű a munkaprogramja. Ez a kijelentés erősen kétséges – a „Projekt” számításai szerint az orosz elnök az egész tavalyi évben mindössze 147 napot dolgozott nyilvánosan. A fennmaradó időben nem mozdult ki rezidenciájából, és sem újságírókat, sem a hozzá közel álló tisztviselőkön és lojális politikusokon kívül senkit nem hívott meg találkozóra.

Első pillantásra furcsának tűnhetnek ezek a számok, hiszen a Kreml igyekszik egy nagyon szorgalmas, hiperaktív elnök képét kialakítani. Idén szeptember 28-a például sokak számára emlékezetes volt – az elnök aznap találkozott Ramzan Kadirov csecsen vezetővel, és ezzel bebizonyította, hogy utóbbi, ha beteg volt is, most már javulófélben van, és biztosan nem halt meg. A Kadirovval való találkozót követően Putyin beszélt a közelmúltbeli választásokon megválasztott regionális kormányzókkal, köztük a megszállt Luhanszk és Donyeck régiók vezetőivel. Igaz, a velük való találkozó nem volt olyan fontos, és videokapcsolaton keresztül zajlott.

Putyin ezután személyesen beszélt Dél-Szudán vezetőjével, aki láthatóan nem túl gyakran vesz részt nemzetközi rendezvényeken, és megjegyezte, hogy nem tudta behelyezni a tolmács hallásához szükséges fülhallgatót. A napot a dagesztáni költő, Raszul Gamzatov 100. születésnapja tiszteletére rendezett gálaesten való részvétel zárta, ahol az elnök a közönségtől távol, egy színpadon állva beszélt Dagesztán kultúráinak és népeinek sokszínűségéről – persze akkor még nem tudta, hogy egy hónap múlva zsidóellenes pogromok lesznek a térségben. Furcsa azt feltételezni, hogy egy olyan vezető, aki egy nap alatt akár négy nyilvános rendezvényt is tartott, nem dolgozik elég keményen. Pedig ez tény.

Az ilyen paradoxonok miatt még a Putyint gyakran megfigyelő emberek is elkezdtek csodálkozni, hogyan lehetséges ez a dolog. De talán nincs is paradoxon, és Putyin csak akkor jelenik meg a nyilvánosság előtt, amikor akar. A valószínű ok az, hogy az elnök az ötödik ciklusára már nem foglalkozik azzal, hogy a nyilvánosság előtt dolgozzon – pedig ez a legfontosabb eleme annak, ha az ember egy ország elnöke.

A jelek arra utalnak, hogy Putyinnak azért kellett ennyit dolgoznia a nyilvánosság előtt, mert szeptember 28-a előtt csaknem egy hétig a Novgorod környéki Valdai rezidenciáján pihent. Legalábbis előtte az elnök a közelben vállalt nyilvános szerepléseket – szeptember 21-én Novgorodban volt, ahol például az Államtanács elnökségének ülését tartotta meg, az egybegyűltek többségétől nagy távolságban ülve.

A következő hat napban a Kreml nem hívott meg újságírókat, hogy tudósítsanak az államfő munkájáról, hanem csak „konzerv-riportokhoz” nagyon hasonló tudósításokat tett közzé – előre rögzített találkozókat Putyin és olyan tisztviselők között, mint Igor Krasznov főügyész vagy Alekszej Komiszarov, az Orosz Nemzetgazdasági és Közigazgatási Akadémia rektora.

Egyébként Moszkvába visszatérve az elnök nem sokáig dolgozott. Szeptember 28-án volt a nyilvánosság előtt, amikor egy nap alatt megtartotta azt a bizonyos négy rendezvényt, majd szeptember 29-én is aktív volt, aztán újabb négy napra eltűnt. Ezekben a napokban is „konzerv-rendezvényeket” hirdettek, Putyin pedig Szocsiban lehetett. Október 4-én ugyanis megjelent a Fekete-tenger partján lévő Szíriusz gyermekközpontban, ahol ismét nem kevesebb, mint öt nyilvános rendezvényen vett részt egy nap alatt.

A nagyon aktív munkanapok és a „konzervnapok” ilyen váltakozása jellemző az elnök munkarendjére.

Egyes hónapokban azonban nincs váltakozás – az elnök teljesen eltűnik. Januárban például mindössze hét napot töltött a nyilvánosság előtt. Az elnök 2022 decemberében rekordot állított fel, amikor 18 napot töltött a nyilvánosság előtt – ez a jelenlegi mércével mérve sok.

Az elnök nem mindig dolgozott ilyen keveset. Például még 2007 októberében, amelyhez Putyin jelenlegi munkaképességét hasonlítottuk, szinte minden nap közügyeket intézett. És ha a tisztviselőkkel folytatott személyes találkozókat nem számítjuk (bár akkoriban ezek is nyilvánosak lehettek), Putyin 23 napon keresztül jelent meg a nyilvánosság előtt. Összehasonlításképpen idén októberben 15 napot volt a nyilvánosság előtt. Ez azt jelenti, hogy Putyin nem csak kevesebbet jelenik meg a nyilvánosan, hanem általában véve is kevesebb rendezvényt tart. Például 2017 májusában a Kreml sajtószolgálata 67 találkozóról számolt be az elnökkel, míg 2023 májusában már csak 40-ről.

2023. április 5-én viszont a Kremlben zavarba jöttek. A külföldi nagyköveteknek szóló megbízólevelek átadásának ceremóniáján az orosz elnök bódultan esett össze. Nem a szó orvosi, hanem politikai értelmében. Az események a következőképpen alakultak: Putyin beszédet mondott, majd egy ideig nem tudta kitalálni, hogy a nagykövetek odamennek-e hozzá, és átadják-e a megbízóleveleket. A zűrzavar miatt nyilvánvalóan nem tudta, mit kell tennie, ezért meglepetten nézegette a papírokat. Nem volt senki, aki az elnök segítségére sietett volna - ő teljesen egyedül állt a Kreml tágas Sándor-termének egyik oldalán, a nagykövetek pedig Szergej Lavrov külügyminiszterrel és Jurij Usakov elnöki tanácsadóval együtt a másik oldalon. Az államfő kétségbeesésében megpróbálta csendben Lavrovot segítségül hívni. De a miniszternek mikrofonra volt szüksége, hogy hallja őt. Így mindenki hallotta az elnök kérdését: „Mindenki?”. Miután a miniszter bólintott, az elnök bejelentette a rendezvény korai befejezését.

Putyin évek óta olyan ember képét kelti, aki nem különbözik idős, beteg és függőségben szenvedő elődeitől, mint Borisz Jelcin vagy Leonyid Brezsnyev. Sőt, harmadik hivatali évtizedének küszöbén gyakran hasonlít rájuk.

Idáig tart a Projekt tanulmánya, és ebből kitűnik: akármennyire is kézenfekvő lenne a „több Putyin” elmélete vagy a „Putyin-hasonmások” alkalmazása (azzal együtt, hogy bizonyosan tudjuk: vannak ilyenek, egyes források szerint hatan is, a hetedik az igazi), mégis, például a Nyikolszkij haditengerészeti székesegyház esete azt bizonyítja – tanú rá Lukasenka is, Andrej Kolesznyikov is – hogy nem két Putyin járt akkor Péterváron, hanem ugyanaz az ember akadályozta meg először a fiatal pár esküvőjét, és aztán beszélgetett el velük barátságosan. Nem cserélhették ki menet közben, hiszen Lukasenka és Kolesznyikov óhatatlanul észrevették volna.

Ami persze nem jelenti azt, hogy Putyinnak ne lennének hasonmásai, hiszen, mint említettem, vannak. Ez inkább azt jelenti, hogy az orosz elnök viselkedésében komoly zavarok tapasztalhatóak.

Olyan súlyosak, amelyek már a pszichiátria tárgykörébe tartoznának.

Nagy kár, hogy az orvosi kíséretnek van onkológus tagja, van fül-orr-gégész tagja, van neurológus tagja, de nincs elmegyógyász tagja.

Arra lenne pedig a legnagyobb szükség. A megfigyelt tünetek már jóval többet jelentenek, mint egyszerű rigolyát: ezek kifejezetten riasztó szimptómák.

Szele Tamás