A „ruszofil” kifejezés már nem egyszerűen olyan embert jelent, aki szereti az orosz nyelvet, kultúrát, irodalmat, költészetet, zenét, ne adja az Isten, konyhát, ugyanis akkor elég sok ruszofil élne a világon, jóval több, mint amennyi a Kremlnek kényelmes volna.

(Képünk illusztráció)

A ruszofil mostanra egy foglalkozás lett, átmenet a politikai influencer, a hasznos, bár agymosott idióta és a titkosügynök között, annyira, hogy nemzetközi mozgalmuk is van (sőt, már jó ideje létezik). Ezt a különös helyzetet mutatja be a Hodorkovszkij által támogatott Dossier Center oknyomozó médium elemzése egy amerikai blogger „karrierjéből” kiindulva.

A Dossier szerint a Kremlnek új soft power-eszköze van – a Nemzetközi Ruszofil Mozgalom (orosz rövidítése: MDR). Bár a név furcsán hangzik, ez a szervezet sokkal veszélyesebb, mint amilyennek első pillantásra tűnik. Először is azért, mert a vezetőségében rengeteg közismert külföldi szerepel. Sokan közülük szabadon élnek és utaznak a nyugati világban, jó kapcsolatuk van külföldi kormányzati ügynökségekkel, nyíltan népszerűsítik a Kreml propagandáját, sőt, még kémkednek is Oroszországnak. Ráadásul az MDR vezetőinek sikerült a „Z-generáció” egyik tagját is a soraikba csábítaniuk, hogy a fiatalok körében népszerűsítsék az elképzeléseiket. Ő Jackson Hinkle amerikai blogger, akit a Twitter kivételével mindenhonnan kitiltottak. Mit érnek el valójában a ruszofilok, kik a MAGA-kommunisták és mi köze van mindehhez Duginnak? Ezt mutatja be a Dossier Center új elemzése.

„Nagyra értékeljük az önök szilárd elszántságát a ruszofób kampány ellen, a párbeszéd és a kölcsönösen előnyös humanitárius együttműködés fejlesztésére irányuló szándékot” – szólt Vlagyimir Putyin a Nemzetközi Ruszofil Mozgalom alapító kongresszusának résztvevőihez és vendégeihez 2023. március 14-én.

A mozgalom számára kulcsfonotsságú eseményt az Állami Puskin Múzeum épületében tartották. A megnyitón fellépett az amerikai színész Steven Seagal is. Beszédében szólt arról, hogy az amerikaiaknak legalább a fele szereti Oroszországot és hazugnak tartja az Egyesült Államok vezetőit. A színész magát „száz százalékos ruszofilnak és egymillió százalékos orosznak” nevezte. Bizony, nem Seagal az egyetlen amerikai, aki a ruszofil mozgalomhoz kötődik.

Egy ruszofil története

2024-ben Jackson Hinkle népszerű amerikai blogger sikeresen felhívta magára a nagy nyugati médiumok figyelmét. Ő az arca a MAGA-kommunizmus nevű új politikai mozgalomnak. A MAGA, azaz Make America Great Again, Donald Trump politikai kampányának szlogenje, amely meglehetősen jobboldali eszméket képvisel: a migráció ellenőrzésének megerősítését, a vállalati érdekek védelmét, a nők abortuszhoz való jogának korlátozását, a befogadás elleni harcot és így tovább. Úgy tűnhet, hogy mindez távol áll a kommunizmustól. De a MAGA-kommunizmus a baloldali eszméket Trump jobboldali nemzeti-konzervatív híveinek támogatásával ötvözi. A lényege meglehetősen egyszerű: a mozgalom támogatói konzervatív világnézetű kommunistáknak tartják magukat, Trump követését pedig a politikailag aktív munkásosztály évtizedek óta legnagyobb mozgalmának. A MAGA-kommunisták úgy vélik, hogy Trump harca a jelenlegi kormány ellen a dolgozó embereket segíti.

A MAGA-kommunizmus nem nevezhető komoly ideológiának - ez inkább egy szélsőségesen populista internetes mozgalom, amelynek célja, hogy a választókat Trump oldalára állítsa. Tény, hogy a legújabb tanulmányok azt mutatják, miszerint az amerikai fiatalok, még a republikánusok körében is sokkal nyitottabbak a szocialista eszmékre, mint minden korábbi generáció. A MAGA-kommunizmusnak egyebek mellett azt az egyre növekvő számú fiatal férfit kellene megszólítania, akik a feminizmust, az ökoaktivizmust és az LMBTQ+ jogokat a hagyományos kultúrát tönkretevő neoliberális eszméknek tekintik.

A 25 éves Hinkle aktívan terjeszti az álhíreket és összeesküvés-elméleteket, a Covid-tagadásától a genetika cáfolatán át az ukránellenes rágalmakig. Például 2022 októberében közzétett egy pletykát, miszerint Vlagyimir Zelenszkij Lengyelországba menekült, és tagadta az orosz hadsereg bucsai háborús bűntetteit is. 2024 nyarán megosztott a közösségi oldalakon egy álhírt arról, hogy Ukrajna első asszonya, Olena Zelenszkij 4,4 millió euróért vásárolt Párizsban egy Bugatti Tourbillon típusú autót. Bár a blogger hamarosan törölte ezt a posztot, több mint hétmillió megtekintést sikerült elérnie. Ráadásul emberünk csodálja Vlagyimir Putyint. Az ilyen tartalmak miatt szinte az összes létező közösségi hálózat kitiltotta őt, kivéve a Twittert. Elon Musk platformján Hinkle közönsége és státusza tovább növekszik – és úgy tűnik, nem véletlenül.

2023. október elején Hinkle-nek mindössze 417 000 követője volt a Twitteren. Elegendő ahhoz, hogy mikro-influencernek tekintsék, de nem elég a véleményvezéri státuszhoz. A következő hat hónapban azonban a hatszorosára nőtt a közönsége. Mostanra 2,8 millió követője van – ez hihetetlen mértékű közönségnövekedés. Ezt az anomáliát a The New York Times újságírói is észrevették. Észrevették, hogy Hinkle feliratkozóinak száma akkor kezdett növekedni, amikor a Hamász fegyveresei megtámadták Izraelt. Ekkor a blogger aktívan elkezdett nyilatkozni az izraeli-palesztin háború témájában, és sok álhírt posztolt. Közzétett például egy videót, amely állítólag egy palesztin kórház elleni IDF-bombázás következményeit mutatta be. Kiderült azonban, hogy a felvétel 2016-ban készült a szíriai Aleppóban, amelyet akkoriban a szíriai kormányhadsereg és az orosz csapatok bombáztak.

A The New York Times újságírói a blogger népszerűségét éppen a gázai eseményekkel hozták összefüggésbe. A Cyabra izraeli cég elemzőinek következtetései szerint, akikkel a kiadvány beszélt, csak a háború első 19 napján 1,2 millióan iratkoztak fel Hinkle-re, és ezek 40 százaléka, úgy tűnik, botokból állt. A szakértők szerint összehangolt promóciós kampányról van szó, amelyet Oroszország vagy Kína szponzorálhatott. Azt azonban sem a New York Times, sem az elemzők nem vették észre, hogy a blogger ekkor már körülbelül egy hónapja Moszkvában tartózkodott.

Hinkle akkor járt először Oroszországban – látogatását 2023. augusztus 6-án jelentette be a Telegramon. Nem sokkal később megosztotta, hogy útja során interjút szeretne készíteni Alekszandr Duginnal. Hogy a blogger hogyan és mikor találkozott a „konzervatív filozófussal”, nem tudni, de miután Hinkle megérkezett Oroszországba, kapcsolatuk erősödni kezdett. Dugin éppen az interjú bejelentése után kezdte el aktívan megosztani a blogger posztjait angol nyelvű Telegram-csatornáján – több mint 50 alkalommal említette Hinkle-t. 2024 februárjában pedig az ultrakonzervatív filozófus egy dicsérő posztot írt a MAGA-kommunizmusról, „életképes baloldali perspektívának” nevezve azt. Hinkle oroszországi útja összességében jól sikerült: a Twitteren dicsekedett az Oroszország 1 propagandaműsorban való részvételével, és egy videót posztolt magáról, amely azt mutatta, amint egy orosz katonai bázison lövöldözött egy aknavetővel, azzal a szöveggel, hogy „jól érzem magam Oroszországban”. Ezt követően két interjút is adott a Russia Todaynek.

Hinkle először 2023 elején került az orosz média reflektorfényébe. A Miss Universe szépségverseny előestéjén közzétett egy posztot, amelyben az orosz versenyzőt, Anna Linnikovát egy amerikai transznemű modellel hasonlította össze, aki megnyerte a Miss Greater Derry szépségversenyt egy pár tízezres városban – természetesen nem az amerikai modellnek kedvezett az összehasonlítás. A sztorit az orosz propaganda felkapta. Linnikova és Hinkle hamarosan találkozgatni, randevúzni kezdtek, később pedig eljegyezték egymást. Egy év kapcsolat után azonban a pár szakított. A modell interjúiban nárcisztikusnak, manipulatívnak és bántalmazónak nevezte az amerikait. Azzal vádolta a bloggert, hogy a vele való kapcsolatot promócióra használta: a lány azt mondta, hogy Hinkle oroszországi látogatása során a média rajta keresztül hívta meg az amerikait műsoraiba.

A bloggernek sikerült komoly médiakarriert építenie Oroszországban. Ma már rendszeresen szerepel az orosz televízióban, magas rangú tisztségviselők rendezvényein jelenik meg, interjúkat készít olyan Putyin-párti személyiségekkel, mint Jekatyerina Mizulina, és a tweetjeit az állami média is átveszi. Ráadásul tervei szerint hamarosan elindítja műsorát meg nem nevezett „orosz és kínai platformokon”. Hinkle 2024 februárjában azzal dicsekedett, hogy meghívták a Nemzetközi Ruszofil Mozgalom végrehajtó bizottságába. A blogger a posztjához egy fotót csatolt, amelyen Szergej Lavrov orosz külügyminisztert egy 1945-ös regionális amerikai újság címlapjával ajándékozza meg. Ebben az amerikai és a szovjet csapatok második világháborús találkozásáról jelent meg harctéri beszámoló.

Ugyanezen év nyarán a blogger ellátogatott a megszállt ukrán területekre – körbejárta a zaporizzsjai atomerőművet és fotózkodott a katonákkal a Donbásszban. Ezt követően elment az ENSZ-ben az orosz delegáció által szervezett sajtótájékoztatóra, ahol a pódiumról elítélte „a Donbássz lakói elleni ukrán terrorcselekményeket”, és azt mondta, hogy Oroszország „reményt és fellendülést” hoz Ukrajnának.

Hinkle nem véletlenül került a Nemzetközi Ruszofil Mozgalomba: Alekszandr Dugin jelentős szerepet játszhat a szervezet irányításában. A Dossier Center ezt a következtetést a mozgalom munkájával kapcsolatos, rendelkezésre álló dokumentumok alapján vonta le. Dugin döntött például az MDR Forum 2024 olasz delegációjának összetételéről is. Úgy tűnik, az ideológus maga felügyeli Hinkle-t. Dugin személyesen kérte, hogy az amerikai az elnöki adminisztrációtól meghívást kapjon Vlagyimir Putyin beszédére a SPIEF 2024-en (a Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon) – derül ki a dokumentumokból. Nem ez az első eset, hogy Dugin patronál egyes nyugati radikális és populista politikusokat. Gyakran találkozott például a német szélsőjobboldali Manuel Ochsenreiterrel, akit azzal vádoltak, hogy felgyújtatott egy magyar kulturális központot az ukrajnai Ungváron. Miután vádat emeltek az aktivista ellen, Oroszországba menekült. A Dossier Center korábban arról számolt be, hogy Oxenreiterről Moszkvában bekövetkezett haláláig Konsztantyin Malofejev ortodox oligarcha szervezetei gondoskodtak Oroszországban.

Ruszofilek és nyugatiak

Az orosz hatóságok azt bizonygatják, hogy a Nemzetközi Ruszofil Mozgalom létrehozásának kezdeményezése külföldiektől ered, de az MDR vezetése nem is titkolja, hogy a szervezet fő ideológiai ösztönzője Dugin egyik régi munkatársa, Konsztantyin Malofejev. Az oligarcha kulcsszerepet játszott a szervezet létrehozásában, és láthatóan irányítja is azt. Mint az MDR alapító konferenciáján elhangzó beszédében elmondotta:

„Az emberek sok országban tökéletesen látják, hogy Oroszország és az oroszok ma egy új, liberális fasizmus elleni harc élére álltak, amely ruszofóbiájában és embergyűlöletében a hitleri nácizmushoz hasonlítható. Ezeknek az embereknek, vagyis a ruszofileknek hazánk már a szuverenitás szimbólumává vált.”

Az orosz hatóságok nyíltan állítják, hogy a projektnek politikai céljai vannak. Nyikolaj Malinov, a mozgalom elnöke szerint a szervezet „nagyjából az amerikai és európai propagandától eltérő nézőpontot fog képviselni”. Szergej Lavrov szerint pedig az MDR feladata, hogy „konstruktív alternatívát” keressen a nyugati politikával szemben. De ezek mind csak üres szavak. Malofejev régi projektjei elárulhatják, hogy a ruszofilok valójában mit fognak tenni.

2022-ben a Dossier Center feltárta, hogy Malofejev éveken keresztül miként alakított ki kapcsolatokat radikális európai politikusokkal a Kreml nyugati érdekeinek előmozdítása céljából. Az oligarcha többek között azt tervezte, hogy egyesíti a különböző országok szélsőjobboldali politikusait, hogy együtt harcoljanak az Oroszország elleni szankciók feloldásáért. Malofejev szervezetei például szorosan együttműködtek Gianluca Savoinival, Matteo Salvini olasz miniszterelnök-helyettes közeli munkatársával és tanácsadójával, aki az egyik legbefolyásosabb olasz nacionalista. Savoini személyesen utazott Moszkvába, hogy pártja, az Északi Liga finanszírozásáról tárgyaljon, sőt, még Duginnal is találkozott. Végül ő segített Malofejev szervezeteinek abban is, hogy kapcsolatokat találjanak a szélsőjobboldali német „Alternatíva Németországért” párttal. Emellett az oligarcha emberei aktív kapcsolatot építettek ki Marine Le Pennel, a francia Nemzeti Front vezetőjével és annak környezetével.

Nem valószínű, hogy Malofejev taktikája időközben megváltozott volna. Valószínűleg az oligarcha struktúrái továbbra is igyekeznek kapcsolatot teremteni nyugati politikusokkal és közéleti személyiségekkel, hogy a Kreml érdekeit érvényesítsék. A Nemzetközi Ruszofil Mozgalom pedig egy új fedőszervezet az ilyen tevékenységekhez. Ezt többek között az MDR vezetőségének összetételéből is meg lehet ítélni.

A szervezetet hivatalosan Nyikolaj Malinov, egy volt bolgár parlamenti képviselő, a helyi nemzeti ruszofil mozgalom elnöke vezeti. Ő Malofejev régi munkatársa. 2019 szeptemberében a bolgár bűnüldöző hatóságok Oroszország javára folytatott kémtevékenységgel vádolták meg Malinovot. A nyomozás szerint a politikus kapcsolatban állt Malofejevvel és Leonyid Resetnyikovval, az SZVR veteránjával, dokumentumokat adott át nekik Bulgária külpolitikájáról, sőt államtitkokat tartalmazó adatokat is megosztott velük. Emellett azt tervezte, hogy különböző intézményeket hoz létre az országban, amelyeknek az volt a célja, hogy a polgárok elforduljanak a Nyugattól és Oroszország felé orientálódjanak.

A ruszofil mozgalom másik alapítója az AfD egykori Bundestag-képviselője, Waldemar Gerdt volt, aki a Szovjetunióból származott, és a szovjet időkben Kazahsztánban dolgozott kolhozelnökként. Amikor Malofejev a nyugati szélsőjobboldal egyesítésével foglalkozott, Gerdt az európai konzervatív pártok egyik szövetségét, az Európai Keresztény Koalíciót vezette. A politikusról azt mondták, hogy képes volt befolyásolni a német parlament több tagját.

Fabrice Sorlin francia politikus, a Dies Irae szélsőjobboldali szervezet korábbi vezetője lett a mozgalom elnökhelyettese. Ő vezette a Katehon agytrösztöt, amelyet Malofejev alapított. A Dossier Center szerint Sorlin legalább 2012 óta működött együtt az oligarcha szervezeteivel. 2018-ban a közösségi oldalak tele voltak Sorlinról készült fotókkal: akkor a politikus a „sárga mellényesek” franciaországi tüntetésén bontotta ki a „DNK” zászlaját. 2015-ben feleségével és hat gyermekével Oroszországba költözött, ahol állampolgárságot kapott, és a propagandatudósítások hősévé vált. Ezek szerint Sorlin elmenekült Európából, és egy orosz faluban telepedett le. A „Dossier” ezzel szemben kiderítette, hogy a háza egy elit nyaralófaluban található a minszki autópálya mentén, ahol az ingatlanok ára 30 millió rubeltől kezdődik.

A ruszofilek olasz képviseletét Eliseo Bertolasi újságíró vezeti. Őt gyakran meghívták az olaszországi orosz propagandarendezvényekre. Bertolasi például a Mariupol című kiállításon is felszólalt volna az „Újjászületés a háború után” című, az orosz megszállás alatt álló város helyreállításának szentelt rendezvényen, valamint az „Egy új, többpólusú világ felé” című konferencián, de mindkét rendezvényt lemondták. Ezenkívül Bertolasi megfigyelőként részt vett az Oroszországhoz való csatlakozásról szóló „LDNK” népszavazáson.

A szervezet további neves tagjai közé tartozik Patrick Poppel osztrák oroszbarát propagandista és a bécsi Szuvorov Intézet igazgatója. Ő elsősorban arról ismert, hogy 2016-ban Novorosszija zászlajával vonult az utcára Bécsben. Akkoriban a Katehon rendszeres munkatársa is lett, 2018-ban pedig ő szervezte Dugin ausztriai látogatását.

Az MDR nem csak Európában tevékenykedik. A projektnek van egy lenyűgöző, afrikai delegáltakból álló egysége is. A ruszofilok Nigerben, Marokkóban, Tunéziában, Algériában és Dél-Afrikában is központot nyitottak. A mozgalom dél-afrikai vezetője Nkosi Zweliwilile Mandela szenátor, a legendás apartheidellenes harcos és korábbi dél-afrikai elnök, Nelson Mandela unokája.

A jó öreg célok

Malofejev még 2013-ban, az európai politikusokkal Szentpéterváron tartott találkozón ismertette a konzervatív program keretében tervezett együttműködési projektek koncepcióját. És ezek közül sok erősen hasonlít az újonnan megjelenő oroszbarát mozgalomra. Lássuk a terveket:

- A családbarát erők globális szövetségének létrehozása Oroszország vezetésével;
- az együttműködés erősítése az élet- és családbarát értékek támogatói között Európában és Oroszországban;
- a Nagy-Európa Oroszországgal közös építésének megvitatása és ennek az eszmének a terjesztése, a barátság és a kölcsönös megértés erősítése az európai és orosz fiatalok között;
- a politikusok, üzleti vezetők, a civil társadalom és a média befolyásolása;
- baráti szakértők, aktivisták, bloggerek és a média bevonása.

A jelek szerint a Kreml úgy döntött, hogy újraindítja ezt a projektet, felhagyva a keresztény értékekre való összpontosítással. És az érintett erők nagyságrendje már most is lenyűgöző. Még mindig nem világos, milyen műveleteket sikerült eddig végrehajtaniuk a ruszofileknek. Mindazonáltal Vlagyimir Putyin a mozgalom második kongresszusának résztvevőihez intézett üzenetében megjegyezte, hogy a szervezet „jelentősen hozzájárul a Nyugat kollektív, Oroszország nemzetközi elszigetelésére irányuló kísérleteinek ellensúlyozásához”.

Bloggerek, gyújtogatók, árulók, demagógok és szélhámosok... úgy tűnik, a Kremlnek nem csak a birodalmi céljai a régiek, de a nyugati ügynökeit is ugyanabból a rétegből válogatja, mint a huszadik század közepén. Nincsen új sem a Nap alatt, sem a Lubjanka téren, sem Jaszenevóban – de hát az is igaz, hogy sem bölcsből, sem rózsalovagból nem szokott orosz ügynök válni, ha már egyszer Nyugaton született, abból az emberanyagból dolgoznak Moszkva szolgálatai, ami jut nekik, még ha ez nem is a legvonzóbb vagy legokosabb társaság.

Csak a MAGA-kommunizmus új a jelenlegi ideológiában, bár tudomásom szerint a putyini rendszer sem nem kommunista, sem nem szocialista, hanem kifejezetten nacionalista.

Semmi baj, bízzuk Duginra, ő majd megmagyarázza, miért készül fából az orosz vaskarika.

Szele Tamás