Mikor pár nappal ezelőtt gyanús körülmények között eltűnt Hodorkovszkij Dossier Centerének honlapja, a sajtószakma a szokásos túlterheléses támadásra gyanakodott, mivel pedig ezzel egy időben németországi tárhelyszolgáltatója (szintén DDoS-támadások miatt) szerződést bontott Andrej Szoldatov és Irina Borogan 2000 óta működő „Agentura” című honlapjával, erősen elborult a tekintetünk – hát honnan fogunk ezentúl informálódni?

(Képünk illusztráció)

Azóta kissé javult a helyzet, az Agentura még létezik, bár nem frissül, a Dossier Center pedig visszatért, teljes fegyverzetben, ráadásul egy komoly szenzációval: megtalálták azt az érzékeny pontot, amelyen az Európai Unió sebezhető, de legalábbis zsarolható az Oroszországi Föderáció által. Aki az energetikai szektorra gyanakszik, az jó helyen jár: de nem olajról van szó, nem is földgázról, hanem a nukleáris iparról.

Mint az oknyomozó portál írja, 2023 januárjában a végítélet óráját 10 másodperccel előrébb állították. A mutató most 90 másodperccel éjfél előtt jár – az Ukrajna elleni orosz invázió miatt. Az órán az éjfél a globális nukleáris katasztrófát szimbolizálja, és minél közelebb kerül a mutató, annál közelebb kerül a világ a nukleáris katasztrófához. Azóta Oroszországnak sikerült felrúgnia két, a nukleáris fegyverek szabályozásáról szóló nemzetközi szerződést, tesztelni a Burevesztnyik nevű, nukleáris meghajtású rakétát, taktikai nukleáris fegyvereket telepíteni Belaruszba és ismételten kockára tenni a zaporrizsjai atomerőmű reaktorának épségét.

Ugyanakkor a nukleáris ipar azon kevés területek közé tartozik, ahol az EU nem tudott szankciókat bevezetni a Kreml ellen. Oroszország jelenleg a dúsított uránszállítások világpiacának csaknem felét birtokolja. A 2010-es években a nyugati országok a fukusimai atomerőműben történt katasztrófa miatt kezdtek lemondani a radioaktív fűtőanyag gyártásáról. Oroszország ezzel szemben úgy döntött, hogy feltölti az üres piacot. Ráadásul a Roszatom állami monopólium az összes atomenergiával foglalkozó orosz vállalkozást egyesíti. Szerkezetébe uránbányászati, -feldolgozó és -dúsító vállalatok tartoznak, így egy teljes termelési ciklust alkotnak, amivel a nyugati országok nem büszkélkedhetnek.

Ezért nem mond le Európa az orosz atomról – egyszerűen nincs honnan új beszállítókat szerezni. A háború ellenére 2022-ben 15-20 százalékkal nőtt a Roszatom exportja.

Bár az orosz nukleáris elemek kereskedelme az EU-ban nem áll szankciók alatt, az Expressen kiadvány újságírói találtak egy nem szabványos csatornát az orosz izotópok Svédországba történő szállítására. Kilenc éve a GRU-hoz kapcsolódó cégek szállítják őket.

Egy évvel ezelőtt a Dossier Center beszámolt Szergej Szkvorcovról és Jelena Kulkováról, egy svédországi orosz házaspárról, akikről kiderült, hogy a GRU ügynökei. Kémkedéssel vádolták őket, és azzal, hogy európai cégek hálózatán keresztül felszereléseket szállítottak az orosz hadiiparnak. Az oroszokat az amerikai akciófilmek legjobb hagyományai szerint vették őrizetbe: a svéd rendfenntartók helikopterrel érkeztek a családi villához, és kötélen ereszkedtek le az erkélyre.

A Szkvorcovhoz kapcsolódó cégek hálózatához tartozott a svéd Vealog AB és a BDP-International AB szállítmányozási cégek. Segítségükkel Szkvorcov szankciókkal sújtott felszereléseket küldött Oroszországba. Emellett a cégek az elmúlt 9 évben orosz izotópokat szállítottak Svédországba – derült ki az Expressen orosz vámadatbázisából. Mindkét céget Vjacseszlav Kaizin, moldovai-svéd állampolgár alapította. Szkvorcovval együtt kémkedéssel gyanúsították, de később visszaminősítették tanúnak.

A Svédországba került békés izotópokat a Roszatom vállalati rendszeréhez tartozó, nem éppen békés Kombinat Elektrohimpribor szövetségi állami egyesített vállalat adta ki. Ez a vállalat nukleáris robbanófejeket gyárt.

Az üzemet 1947-ben kezdték el építeni, és vele együtt egy titkos települést, amelynek kódneve Szverdlovszk–45 volt. A várost a Gulag foglyai építették. Kezdetben az üzem izotópok szeparálásával foglalkozott, de 1951-ben a fő profilja a nukleáris fegyverek – évi 60 robbanófej – előállítása lett. Két évvel később az Elektrohimpribor az első szovjet hidrogénbomba egyik alkatrészét állította volna elő.

A Szovjetunió összeomlása után Szverdlovszk–45-öt feloldották a titkosítás alól, és átnevezték Lesznojra. De még mindig Oroszország egyik legzártabb helye maradt, mert a nukleáris fegyverek gyártása államtitok. Idegen csak külön engedéllyel juthat be a városba: hogy beengednek-e valakit vagy sem, arról az FSZB és az üzem biztonsági szolgálata dönt. Így az Ural mélyén 48 ezer ember él a mai napig szögesdrót, kerítések és ellenőrzőpontok mögött.

Az atombomba gyártása mindig is az üzem fő tevékenysége volt. De a szovjet idők óta polgári termékeket is gyárt. Az izotópokat már az 1980-as évektől külföldre exportálták, amivel devizát kerestek – mondta a Dosiernek egy beszélgetőpartner, aki az üzemben dolgozott. Ebből külföldi videolejátszókat, kazettákat és televíziókat vásároltak. Ezek a dolgok olyan értékesek voltak, hogy ha eladtak néhány darabot, abból lakást lehetett venni – emlékszik vissza.

Az orosz vámadatbázis szerint 2018 óta a Vealog AB közvetlenül Kaizin lakcímére – egy Stockholmtól 40 percre lévő villába – rendelt izotópokat az Electrohimpribortól.

Az Expressen újságíróinak nyilatkozva Kaizin tagadta, hogy orosz izotópokat kapna, és biztosította, hogy nem ismeri az Elektrohimpribort:

„Ez nagyon kellemetlen, különösen a mostani körülmények között...” – kommentálta azt a tényt, hogy az üzemben atomfegyvereket gyártottak. „Soha nem rendeltem semmit az ön által említett cégtől, sem más olyan cégtől, amelynek bármi köze van nukleáris fegyverek vagy másfajta katonai termékek előállításához. Van egy szállítmányozási és fuvarozási cégem, amely svéd és külföldi cégeknek egyaránt kínál szállítási szolgáltatásokat”.

A másik svéd cég, amely izotópokat rendelt Kaizin lakcímére, a Neonest AB. Ennek tulajdonosa egy svéd állampolgárságú orosz, Pjotr Vasziljev. Vasziljev cége nyíltan árul izotópokat az interneten – a buyisotopes.com weboldalon. Igaz, az oldal nem említi, hogy pontosan ki gyártja az árujukat. Az Expressen újságíróinak nyilatkozva Vasziljev azonnal elismerte, hogy az Elektrohimpribortól vásárolja a termékeket, és biztosította, hogy ügyfelei tisztában vannak a gyártóval. Elmondása szerint nem tudta, hogy az üzem atomfegyvereket is gyárt. Ennek ellenére nem látott etikai dilemmát a helyzetben:

„Az én álláspontom szerint mi orvosi felhasználásra szállítunk termékeket, ami a vásárlóink mintegy 80 százalékának megfelel. Ha leállítjuk a szállítást, mit gondol, milyen hatással lesz ez az európai és amerikai emberekre, akik rák vagy szív- és érrendszeri betegségek kezelésére várnak?”

Kaizin válaszaival ellentétben Vasziljev megerősítette, hogy együttműködik a Vealog AB-vel és a BDP-International AB-vel, amelyek segítenek neki megszervezni az izotópok Svédországba történő szállítását. Vasziljev most hallott először arról, hogy Kaizin érintett a kémügyben – mondta.

Az Expressennek sikerült azonosítania a Neonest AB két ügyfelét. Ők az Angstrom Laboratories és a Karolinska Medical Institute, ők 2018-ban rendeltek egy-egy tétel izotópot. A Neonest AB 2012 óta szállítja az Elektrohimpribor termékeit nyugatra: ez idő alatt több mint 50 szállítmányt juttatott célba. A vállalat csak 2019-ben került kapcsolatba Kaizin cégével. Mindazonáltal a GRU nyomai ebben a történetben mindenképpen aggasztó jelnek számítanak.

Az orosz természeti erőforrásoktól való függőség csökkenése után az atomenergia útján az EU-ra gyakorolt nyomás új nyomásgyakorló eszközzé válhat. A Kreml már régóta zsarolja Európát a nukleáris fűtőanyaggal. Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Finnországban, Magyarországon és Szlovákiában az atomerőművek orosz gyártmányú atomreaktorokat használnak, amelyek kizárólag orosz uránnal működnek. Ha nem tudnák szállítani, ezek az országok energiát veszítenének: Magyarország és Szlovákia a villamos energia mintegy felét atomerőművekből kapja, míg Bulgária, a Cseh Köztársaság és Finnország körülbelül egyharmadát. Ezért nehezebb lesz lemondani az orosz atomról, mint az olajról és a gázról.

Jelenleg a Roszatom 22 erőművi blokkot épít 7 különböző országban, és ezeknek a létesítményeknek még sokáig szükségük lesz a monopólium üzemanyagára, karbantartására és tanácsadására. Az állami vállalat külföldi megrendelésekből álló portfóliója 2022-ben 200 milliárd dollárra rúg. Ez a statisztika aggodalmat kelt a nyugati szakértőkben, hiszen a Kreml már nem egyszer folyamodott gáz- és nukleáris zsaroláshoz. A békés atomról kiderülhet, hogy egy újabb fegyver Vlagyimir Putyin geopolitikai háborújában.

Azért a helyzet talán mégsem olyan vészes: elvégre hasadóanyagokat elég sok helyen bányásznak a Föld kerekén, ha sikerül az Európai Uniónak utánoznia az orosz gyártástechnológiát – és miért ne sikerülne? – megszűnik a sebezhetőségünk. De akkor ezen most kell elkezdeni dolgozni, míg nem késő.

Más kérdés, hogy az Oroszországi Föderációnak eminens érdeke fenntartani ezt a kereskedelmet, és nem csak a zsarolási potenciál miatt: így tudja biztosítani némi bevételt nyugati devizában és ezen a görbe úton jut szankciók alá eső alkatrészekhez, melyeket aztán a fegyvergyártásban használ fel.

Nem tehetek róla, akármilyen békés felhasználásúak is az izotópok és a reaktor-fűtőanyagok, a régi szovjet vicc jut róluk eszembe:

Alekszej Nyikolajevics 45 évet dolgozott le a mosógépgyárban, nyugalomba vonulásakor megkapta a Szocialista Munka Hőse érdemrendet is, röviddel ezután kivonul hozzá a moszkvai Egyes Csatorna, hogy életpálya-interjút készítsen vele. Mikor megérkeznek, Alekszej Nyikolajevics épp az udvaron mos egy teknőben.

- De kedves elvtársam, maga 45 évig dolgozott a mosógépgyárban, hogyhogy kézzel mos?

- Úgy, hogy nincs mosógépem.

- De ennyi idő alatt elég lett volna hetente kihoznia egy-egy alkatrészt, otthon összeállítania és már régen lehetne!

- Azt hiszi, nem próbáltam? Háromszor is. Csak mikor összeraktam, mindig harckocsi lett belőle!

Körülbelül így állunk ezzel az izotóp- és hasadóanyag-üzlettel is. Elvileg békés célú, de valahogy gyanús, hogy a végén orosz fegyver lesz belőle.

Szele Tamás