Tudom, a cím klasszikus, Gogol remekére utal, de nem tehetek róla: óhatatlanul ez jut az eszembe, ha Pavel Luzin, a kiváló orosz katonai szakértő rövid összefoglalóját olvasom a Riddle hasábjain az orosz hadsereg jelen állapotáról. Csak most Csicsikovot Sojgunak hívják, esetleg Geraszimovnak (ha él még ez utóbbi, bár tételezzük fel, mert a halálhírét még az orosz ellenzéki sajtó is cáfolja).

(Képünk illusztráció)

Szóval, mit mond Luzin? Azt, hogy az elmúlt 2023-as év az orosz hadsereg fokozatos szervezeti leépülését hozta magával, ami a háború végéig aligha tűnik visszafordíthatónak. Ez a következőket foglalja magában: a védelmi minisztériumnak alárendelt önkéntes alakulatok létrehozása, amelyek nem reguláris egységek; foglyok tömeges toborzása; a zsoldosok 2023. júniusi lázadásával szembeni ellenállás mellőzéséről szóló döntés, majd ezt követően néhány zsoldos bevonása az említett önkéntes alakulatokba; ezen kívül a hadsereg más típusaiból és ágaiból toborzott katonákat alkalmazó, létszámhiányos reguláris egységek bevetése.

Mindezek mellett az év során az anyagi és technikai leépülés is végbement: a régóta leszerelt T–55 és T–62 harckocsik, valamint a D–10 és D–20-as tarackok visszatértek a szolgálatba, Észak-Koreát felkeresték tüzérségi lőszerekért, és a cirkálórakéták helyett általánosan iráni drónokat használtak. Nyikolaj Patrusev a maga részéről nyíltan felszólította Oroszország központi régióit, hogy regionális és helyi szinten készítsenek gazdasági mozgósítási terveket, ami ellentmond annak a hivatalos állításnak, hogy Oroszország készen áll egy elhúzódó háborúra.

A Kreml azonban továbbra is folytatta a motorizált lövészdandárok hadosztályokká való átalakítását, új összfegyvernemi hadseregek létrehozását, tábornokok tömeges kinevezését, és több százezer szerződéses katona toborzásáról számolt be, növelte a reguláris fegyveres erők létszámát, és még több szerződéses katonát ígért 2024-re, miközben ezzel párhuzamosan növelte a katonai költségvetést.

Ennek ellenére Moszkvából egyre határozottabb hangok hallatszanak a háború szüneteltetésének szükségességéről, és Vlagyimir Putyin talán először ismerte el nyíltan, hogy az Oroszországból érkező nukleáris fenyegetéseknek az a célja, hogy tárgyalásra kényszerítse az Egyesült Államokat és szövetségeseit.

Mindezen ellentmondásos információk és cselekedetek eredményeként Oroszországban általános, fokozatos katonai leépülésről lehet beszélni, amely 2024-ig folytatódni fog. Ez a kimerülés nem jelenti azt, hogy leírhatjuk a Kremlt, és hátradőlhetünk a fotelben. Végtére is, Ukrajna nemzetközileg elismert határokhoz való visszatérése mellett a legnehezebb hosszú távú katonai és politikai feladat ebben a háborúban annak elérése, hogy az orosz hatóságok és az orosz társadalom képtelenek legyenek és ne is akarják fenyegetni szomszédaikat, ne kíséreljenek meg történelmi bosszút és ne próbálják a birodalmat visszaállítani.

A szerződéses katonák túlbecsült száma

2022 decemberében az orosz védelmi minisztérium bejelentette azt a tervet, hogy 2026 végére 1,5 millió ember legyen a reguláris fegyveres erőkben, ahol 695 000 tisztséget szerződéses katonáknak (közkatonák, őrmesterek, tiszthelyettesek stb.) kell betölteniük. Ugyanakkor 2023 végére 521 000 szerződéses katonával kellett volna rendelkeznie a fegyveres erőknek. 2023 decemberében a tervet felülvizsgálták: 2024 végére az orosz fegyveres erőknek már 745 000 szerződéses katonával kellene rendelkezniük. Ez a fajta játék a számokkal azonban csak akkor lehetséges, ha a hadsereg méretét papíron vagy számlákban tekintjük, de nem élő katonákról van szó.

Még ha meg is nézzük a szerződéses alapú toborzási számok 2023-ban közzétett tendenciáját, akkor sem egyszerűen lineáris, hanem egyre gyorsuló folyamatot látunk

Kiderül, hogy 2023 januárja és május közepe között hetente átlagosan kb. 6000 katonai szolgálati szerződést kötöttek, május 19-től pedig ez a szám heti 10 000-17 000 közé ugrott, átlagosan 12 000-12 500 között. A számok megduplázódására nincs egyértelmű magyarázat, kivéve, hogy nyilvánvalóan bürokratikus eljárásról van szó, amelynek célja a kívánt számok mindenáron történő elérése.

Először is, a védelmi minisztérium a legfrissebb nyilvános adatokat a 2023 előtti szerződéses katonák számáról még 2020 márciusában adta meg, amikor a szám 405 000 volt. Nincs okunk feltételezni, hogy 2022 februárjára az orosz fegyveres erők szerződéses katonáinak száma jelentősen (több mint 5%-kal) eltérne ettől a számtól, akár felfelé, akár lefelé. Vegyük tekintetbe azt is, hogy a szerződéses katonák hivatalos száma 2017-ben 384 000 volt, és az 500 000-es célt legkorábban 2027-re tervezték elérni. Más szóval, háborús körülmények között a Honvédelmi Minisztériumnak valahogyan sikerült teljesítenie egy olyan feladatot, amelyet békeidőben hosszú évek alatt sem volt képes teljesíteni.

Másodszor, 2022. február 24-től kezdve a részleges mozgósítás 2022. szeptember 21-i megkezdéséig, azaz a teljes körű háború első hat hónapjában az orosz hadseregnek nemcsak magas veszteségekkel kellett szembenéznie, hanem megnőtt azoknak a száma is, akik idő előtt el akarták hagyni a szolgálatot. Mármint azokon a katonákon kívül, akiknek a szokásos kétéves szerződése lejárt vagy hamarosan lejár (egy orosz katonai szerződés hat hónappal a megadott lejárati dátum előtt tekinthető a végső szakaszába lépőnek). Mindezeket a katonákat a mozgósítás következtében a hadseregben tartották. Ekkoriban az ilyen mozgósított szerződéses katonák száma nagyjából 100.000-150.000 főre volt becsülhető, és ez a szám a későbbiekben csak növekedhetett. Ez bizonytalanságot teremtett a szóban forgó szerződéses katonák státuszát illetően: szerződés nélkül, szerződéses katonaként, vagy automatikusan határozatlan időre meghosszabbított szerződéssel, esetleg mozgósított katonaként, megfelelő javadalmazással szolgálnak-e tovább beosztásukban?

Harmadszor, mivel megkísérelték a civilek, köztük külföldi állampolgárok tömeges toborzását rövid távú (néhány hónaptól egy évig terjedő) szerződésekkel a reguláris hadsereg részét nem képező önkéntes alakulatokba, a foglyok tömeges toborzását hat hónapos szerződésekkel a rohamosztagokban való szolgálatra, valamint néhány Wagner- és Akhmat-csoportbeli zsoldos bevonását, ugyanaz a személy ugyanazon az éven belül legalább két szerződést is aláírhatott, miután az első szerződés megszűnt.

Ezért a 490 000 szerződéses katona jelentős része, ha nem is a többsége (2023. december 19-én) olyan meglévő szerződéses katonákból állt, akiket új szerződések aláírására kényszerítettek. Ebbe a számba beletartoztak a foglyok és az önkéntes alakulatok tagjai is, akik 2023 folyamán több rövid távú szerződést is aláírhattak, és következésképpen legalább két alkalommal is új szerződéses katonának számíthattak.

Természetesen voltak valódi új szerződéses katonák is az orosz hadseregben: egyesek számára ez volt a módja annak, hogy javítsanak rossz anyagi helyzetükön, mások számára – egy lehetőség, hogy elbújjanak a háború elől a hadsereg olyan alakulataiban és fegyvernemeiben, amelyek nem vesznek részt benne, megint mások számára pedig ez egy tudatos választás volt. Emellett a mozgósított férfiak katonai szerződéses állományba való átmenetének mértékét is nehéz megbecsülni. Hasonlóképpen nem világos, hogy a hivatalosan eltűnt, hadifogságba esett vagy hadirokkant személyek meddig szerepelnek szerződéses katonaként.

Mindazonáltal, ha az önkénteseket, foglyokat és zsoldosokat figyelmen kívül hagyjuk, nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy 2024 elejére az orosz fegyveres erők nem fogják elérni azt a szerződéses állományt, amellyel 2022 februárjának előestéjén rendelkeztek. Ezt közvetve más, a Kreml által idézett számok is bizonyítják: kb. 244 ezer katona áll most hivatalosan hadban, míg tavaly február óta 650 ezren szereztek harci tapasztalatot, akik közül 458 ezren már megkapták a harci veterán státuszt igazoló igazolást. Ez természetesen magában foglalja mind a hivatásos katonákat, mind a különböző harcoló alakulatok mozgósított állományát, valamint a haditengerészetnél és a harci támogató egységekben szolgálatot teljesítőket, a katonai repülőterek földi személyzetét stb. a Roszgvargyija és a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) katonáit, zsoldosokat és önkénteseket, a Donyecki és Luhanszki Népköztársaságok katonáit, valamint a rendőröket. És úgy tűnik, ez a 650 000 veterán mindenkit felölel: az élőket, a holtakat, az eltűnteket, a foglyokat és a rokkantakat.

És mivel az orosz katonák számos panaszt tettek a rotáció hiánya miatt, nem világos - még az összes veszteséget figyelembe véve sem –, hogy az állítólagos 490 000 új szerződéses katona hova kerülhetett volna a „régi” szerződéses katonák és a megmaradt mozgósított csapatok tisztázatlan létszáma mellett. Egyszerűen fogalmazva, a papíron szereplő adatok végül is eltérnek a tényleges létszámtól az orosz csapatokban.

Ezt a helyzetet súlyosbítja a hivatásos katonák maximális létszámának szisztematikus emelése, amely már 2022-ben megkezdődött: 2023. december 1-jétől kezdve ezt a számot 1,32 millió főben határozták meg. Mintegy 170 000 új pozíciót adtak hozzá, szemben az előző, 2022. augusztus 25-i rendelettel, amikor 137 000-rel növelték. Így növekedett mindössze 15 hónap alatt az orosz fegyveres erők hivatásos katonáinak száma közel 307 ezer fővel, aminek további 180 ezerrel, 1,5 millió főre kell emelkednie.

Más szóval, a papíron szereplő számok és a hadsereg valós ereje közötti eltérés tovább fog nőni. A maximális létszámadatok azonban maguk után vonják a hivatalos védelmi utasításokhoz kapcsolódó megfelelő finanszírozást és kiadásokat. Valójában úgy tűnik, hogy ez a fő oka mindezen lépéseknek. A védelmi minisztérium fenn akarja tartani a jelentősen megnövelt katonai költségvetést, függetlenül a harctéri helyzettől. Ráadásul a háború várva várt szünetelése esetén ez a hivatalosan megállapított létszámadat szolgál majd hivatalos indoklásként a fegyveres erők újjáépítésére irányuló kiadásokhoz egy újabb agresszió előtt. Ugyanakkor a harcoló hadseregnek továbbra is fokozódó katona- és tiszthiánnyal kell szembenéznie, amit a 2022 decemberében bejelentett, a mozgósított katonák pótlására vonatkozó terv de facto elhagyása is bizonyít. Ez súlyosbítja a létszámmal, a fegyelemmel és a harcképességgel kapcsolatos problémákat. Ha a harcok intenzitása a 2023-as szinten marad,

a Kreml kénytelen lesz népszerűtlen intézkedéseket hozni, amelyek magukban foglalhatják mind a fegyveres erők más ágaiból és típusaiból, sőt más biztonsági szervekből származó egységek szabályos hadrendbe állítását, mind pedig egy újabb mozgósítási hullám lebonyolítására tett kísérletet.

Fegyvergyártás: csodák itt sincsenek

A szerződéses katonák létszámának növelésére irányuló kampány közepette az orosz vezetők fáradhatatlanul győzködik a világot arról, hogy sikerült megsokszorozniuk a fegyverek és a haditechnikai eszközök gyártását. A fegyveripari vállalatok is arról számolnak be, hogy az orosz hadsereg megrendeléseit maradéktalanul teljesítették, néha még a határidő előtt is.

Bár a végleges statisztikák még nem állnak rendelkezésre a 2023-as év egészére vonatkozóan, néhány adatunk van az ipari termelés volumenére vonatkozóan, valamint az orosz vasúti rendszerben történő szállításokra vonatkozó adatok a 2023 januárjától novemberéig tartó időszakra vonatkozóan. Ezek az adatok nem erősítik meg azt a hipotézist, hogy az anyag- és energiaigényes orosz hadiipari ágazatban példátlan termelésnövekedés tapasztalható.

Természetesen ezek a közvetett adatok nem tagadják azt a tényt, hogy az orosz hadiipari ágazatban némi növekedés tapasztalható a termelés terén. Ez a növekedés azonban több okból ered. Először is, ez a korábban felhalmozott anyag- és alkatrészkészleteknek köszönhető. Másodszor, ez a növekedés egy komoly összeomlás utáni fellendülésnek tekinthető. Ugyanez igaz a harckocsik gyártására/modernizálására is, amely a 2010-es évek végén tetőzött (évente több mint 200 darab), majd 2021-ben majdnem megfeleződött (kevesebb mint 100 darabra). Harmadszor, az ország olyan haditechnikai eszközöket használ, amelyeket még a szovjet időkre emlékeztető raktárbázisokról vittek el, és gyárakba küldtek felújításra, javításra vagy „kannibalizálásra”, és közben folyamatban vannak a harcjárművek gyári karbantartásai is. Innen származik például a bejelentett „1530 új és modernizált harckocsi, 2518 páncélozott gyalogsági harcjármű és páncélozott személyszállító jármű”. Negyedszer, 2023-ban az ágazat üzembe helyezte azokat a műhelyeket és korszerűsített gyártósorokat, ahol 2022 februárja előtt, amikor Oroszország még viszonylag szabadon hozzáférhetett a nyugati ipari berendezésekhez és alkatrészekhez, beruházásokat eszközöltek.

Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a fegyverzet és a haditechnikai eszközök gyártásának fellendítésére a készleteknek és az alacsony munkaerőbázisnak köszönhetően 2023-ban nagyrészt kimerültek a lehetőségek. Ennek következtében az orosz hadiipar fő gondja 2024-ben nem a teljesítménymutatók további emelése, hanem a termelés, a modernizáció és a felújítás jelenlegi ütemének fenntartása lesz. Az a tény pedig, hogy Oroszországnak Irán és Észak-Korea rendszeres katonai és műszaki segítségéhez kell folyamodnia, azt jelzi, hogy a Kreml felismerte, hogy Oroszország saját ipari képességei nem elegendőek.

Tanulság

Visszatérve a hivatásos katonák számának felduzzasztásához: azt kell mondanom, frappáns és grandiózus a módszer. Hiába, Osztap Bender hazájáról van szó. És kezd az is érthetővé válni, mi volt a valódi ősellentét Prigozsin, Szurovikin és Kadirov meg a hadügyminisztérium között. Sojgunak és Geraszimovnak ugyanis az az elementáris érdeke, hogy a háború minél tovább tartson, míg ez a három bogatir meg akarta nyerni ostoba fővel. Aztán, ha véletlenül megnyerik, akkor vége, oda a sok pénz, csökken a katonai költségvetés, kevesebb rubelből sikkasztani is csak kevesebbet lehet, szóval egy esetleges győzelmet az orosz hadügyminisztériumnak minden áron meg kell akadályoznia. Sojgunak üzleti szempontból pont az a legjobb, amit jelenleg tapasztalunk: egy elhúzódó, nagyon véres állóháború, jelentős veszteségekkel, melyeket majd pótolni kell, ehhez pedig emelni a költségvetést. Aki ezt meggyorsítja vagy véget vet neki, azt le kell venni a tábláról – így vagy úgy.

Legyen ez tanulság Guruljov altábornagynak, Duma-képviselőnek, aki már több, mint egy éve keres másfél millió eltűnt katonai egyenruhát: aki sokat keresgél, aki győzni akar, úgy járhat, mint Prigozsin és társai. Az igaz, Zsenya Prigozsin halála óta már nem is nyomoz annyira, inkább bérgyilkosokat akar küldetni Borisz Akunyinra és Dmitrij Gluhovszkijra, az emigráns írókra.

Csak egyet nem értek üzleti szempontból: mi köze ehhez az egész háborúhoz Ukrajnának? Kellő ügyességgel meg lehetne vívni az összes harcot papíron, sőt, katonák nélkül is, csak Putyint kéne félreinformálni, de az nagyon könnyű. Beszeda tábornoknak is sikerült.

Na, az volna az igazi kunsztstikli!

Szele Tamás