„Nagy idők nagy embereket kívánnak” – kezdi a Svejket Jaroslav Hasek, és ez a derék katona esetébe kétségtelen is: máskor azonban óriások helyett törpék érkeznek, sőt, gyakran nem is a legértelmesebb törpék. Putyin elnöknek Andrej Percev szerint két napja volt egy olyan pillanata a Valdaj Vitaklubban tartott beszéde során, amikor nem mutatkozott épp szellemóriásnak – lássuk a kiváló orosz publicista és elemző heti hírösszefoglalóját Oroszországról!
(Képünk illusztráció)
Vlagyimir Putyin nem sokkal Donald Trump republikánus jelölt által megnyert amerikai választások után beszélt a Valdaj Fórumon. A Valdajban az orosz elnök hagyományosan nemzetközi szakértőkből álló közönség előtt ismerteti nézeteit (bár az utóbbi években ezt a közönséget vagy az úgynevezett „baráti” országok képviselői, vagy az Oroszország által barátságtalannak tartott országok oroszbarát lakosai alkották). Az orosz vezető szokásához híven a nyugati egypólusú világ lerombolásáról és egy komplex többpólusú világ létrehozásáról tartott előadást, amelyben nem lehetnek „elnyomott nemzetek”, a Nyugatot „messianizmusra” irányuló kísérletekkel vádolta, és nem habozott hangsúlyozni Oroszország messianisztikus szerepét: „Oroszország nem egyszer állította meg azokat, akik a világuralomra törtek, bárkik is voltak azok. Ezt fogja tenni a jövőben is. De természetesen Oroszország szerepe nem korlátozódik önmaga védelmére és megőrzésére. Talán kissé nagyképűen hangzik, de Oroszország puszta létezése a garancia arra, hogy a világ megőrzi színességét, sokszínűségét és összetettségét, és ez a sikeres fejlődés garanciája” – érvelt.
Putyin beszédében egy új kifejezés is megjelent: „polifónia”. Ő (vagy inkább tanácsadói) úgy döntöttek, hogy ezzel írják le az új többpólusú világ lényegét, ahol minden „nemzet” hangja hallatszik majd. Az új Valdaj-beszédben más friss fogalmak is szerepeltek. Az elnök például felidézte Anatolij Szobcsak szentpétervári polgármester és Helmut Kohl német kancellár magánbeszélgetését, amelyben Kohl állítólag elismerte, hogy Németország inkább lenne Oroszország szövetségese, mint az Egyesült Államoké. Sem Kohl, sem Szobcsak nem tudja megerősíteni ezeket a kijelentéseket – már egyikük sem él. Putyin idézett egy bizonyos nyugati politikust is, aki állítólag „tompa eszköznek” nevezte Oroszországot a nyugati civilizáció kezében. Hogy pontosan ki mondta ezt, milyen körülmények között, és hogy egyáltalán mondta-e, nem világos; az internetes keresés nem hozott semmilyen eredményt. De az elhunyt vezető politikusok közötti beszélgetésekről szóló visszaemlékezések és anonim személyek állítólagos megszólalásainak kombinációja azt sugallja, hogy Putyin buzgón alkalmazza ezeket az új retorikai módszereket.
A beszéd csúcspontja az a hír volt, hogy Putyin gratulált Donald Trumpnak a választási győzelméhez, és sok szépet mondott róla. Az orosz vezető „bátor embernek” nevezte Trumpot, és azt mondta, hogy Trump kész „segíteni az ukrán válság megoldásában”. Úgy tűnik, hogy Putyin, valamint az elit egy része úgy véli, hogy Trump „pragmatistaként” felhagy Ukrajna támogatásával, és Oroszország feltételei szerinti tűzszünetet fog kötni. A fórum végeztével a Kreml kijelentette, hogy Putyin feltételei nem változtak (ezek pedig abból állnak, hogy Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon területét orosznak ismerjék el). Trump azonban valószínűleg mind Ukrajnától, mind Oroszországtól engedményeket fog követelni, amire Putyin nyilvánvalóan nem hajlandó. Paradox módon Putyin, aki rendszeresen hegemóniára törekvéssel és neokolonializmussal vádolja az USA-t, reméli, hogy a Fehér Ház és annak új vezetője közvetíteni fog Ukrajna és Oroszország között, bár Oroszország érdekében.
Lényegében ez az USA világrendbeli elsőbbségének elismerése, bár Putyin és beszédírói talán nincsenek tudatában ezeknek az ellentmondásoknak. Az elnök szemet huny az amerikai választások győztesének Irán- és Kína-ellenes kezdeményezései felett, és továbbra is a Nyugat és az Egyesült Államok közötti konfrontációról beszél. Putyin inkább figyelmen kívül hagyja azokat a nehézségeket is, amelyekkel „Oroszország barátai” Trump megválasztásával elkerülhetetlenül szembesülni fognak, noha a nyílt és titkos diplomácia minden szabálya szerint továbbra is oldalt kell választania. Az orosz elnök viselkedése egyelőre irracionálisnak tűnik – egyszerűen csak reméli, hogy minden jól fog alakulni, hogy minden ellentmondás elsimul, és hogy elképzeléseit mindenki elfogadja, Trumptól kezdve a BRICS-országok vezetőiig.
Kormányzói kinevezések is történtek Oroszországban. A választások egyetlen napja előtt, amelyre minden év szeptemberének első vasárnapján kerül sor, a Kreml megkezdte a kormányzói testület hagyományos őszi rotációját. A regionális vezetők leváltásának szabályai az elmúlt években megszokottá váltak. A legtöbb régióban már olyan tisztviselők dolgoznak, akik átmentek a Szergej Kirijenko politikai blokkján belüli „egységesítés” és „standardizálás” folyamatán. Ők az úgynevezett „kormányzók iskolájába” jártak, ahol megtanulták a vállalatirányítás gyakorlatát és a nyilvános viselkedés szabályait (amelyek gyakran nem működnek jól konkrét esetekben, különösen válsághelyzetekben). Kirijenko „technokratái”, vagy ahogy most nevezik őket, „a menedzserek új hulláma”, a legtöbb régióban felváltották a „régi típusú menedzsereket”. A legtöbb ilyen regionális vezető már letöltötte első ciklusát, és általában meghosszabbítják a megbízatásukat – részben azért, mert szövetségi szinten már régóta szűkös a személyzeti létszám. Ennek eredményeként a kormányzók testületében évek óta csak elszigetelt, egyedi változások történtek. Vagy a korábbi politikai tömbvezetők, Vlagyiszlav Szurkov és Vjacseszlav Volodin alatt kinevezett regionális vezetők, vagy a teljesen sikertelen kormányzók kerülnek lecserélésre. Az persze más eset (bár nem a leggyakoribb), amikor egy tisztviselő azért távozik, mert előléptetteék a szövetségi struktúrákban. Mindezeket a szabályokat most is betartották.
A rosztovi terület vezetője, Vaszilij Golubev, akit 2010-ben neveztek ki kormányzónak (Vlagyiszlav Szurkov akkoriban az elnöki adminisztráción belüli politikai blokk vezetője volt), lemondott. Golubev egy meglehetősen nagy hatalmú „varég” (importált) menedzser volt, aki nem volt népszerű a régióban, de az emberek megszokták őt. Kevesen kételkedtek abban, hogy a veterán kormányzót nem fogják szentesíteni egy negyedik ciklusra. Golubevnek becsületes visszavonulást ígértek - a régió szenátori posztját kínálták neki. Vlagyimir Ujba komi vezetőt 2020-ban nevezték ki, Kirijenko alatt, és közel állt a ROSZATOM-hoz, mint a Szövetségi Orvosi és Biológiai Ügynökség vezetője, amely a vállalat orvosi létesítményeit felügyeli. Ujba a legsikertelenebb példának számított a Kirijenko blokkjából származó regionális kinevezettek közül. Nem sikerült stabil csapatot építenie, összeütközésbe került a helyi elittel (beleértve az „Egységes Oroszország” párt tagjait is), és folyamatosan nyilvános botrányokba keveredett. Vlagyimir Ujba pártfogóinak köszönhetően szinte a ciklus végéig dolgozott, és most a védelmi minisztériumban fog dolgozni. Ujba leváltása változást hozott a Zsidó Autonóm Területen: annak kormányzója, Rosztiszlav Goldstein lett a Komi Köztársaság vezetője. A tambovi régió jelenlegi vezetője, Maxim Jegorov az „Egységes Oroszország” megbízott főtitkára, Vlagyimir Jakusev csapatának tagja volt, amikor az Építésügyi, Lakásügyi és Közüzemi Minisztériumban dolgozott. Most Jakusev ismét saját csapatába gyűjti össze embereit a kormánypártban, és Jegorov várhatóan vezető pozíciót fog betölteni az „Egységes Oroszország” végrehajtó bizottságában.
Az új regionális vezetők kinevezésének szabályai nagyrészt változatlanok maradtak. A rosztovi régió élére Jurij Szljusar, az Egyesült Repülőgépipari Vállalat (UAC) vezetője kerül. Az UAC a ROSTEC része, ami azt jelenti, hogy egy nagy, gazdag és stratégiailag fontos régió irányítása ismét az egyik befolyásos szövetségi csoport képviselőjére – ebben az esetben a ROSTEC vezérigazgatója, Szergej Csemezov klánjának képviselőjére – hárult. A Rosztovi Régió ad otthont a ROSVERTOL egyik fő üzemének. A Csemezov-klán irányítja a Nyizsnyij-Novgorodi és a Kalinyingrádi Régiót is, amelyeket a ROSTEC fellegvárában, az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban dolgozó Gleb Nyikitin és Alekszej Beszprozvannyik vezet.
Első pillantásra úgy tűnik, hogy a tambovi régió vezetőjének kinevezése az új szabályoknak megfelelően történt. Az elnöki adminisztrációhoz hű média szerint Jevgenyij Pervisovot, a Kreml háborús veteránok számára szervezett „Hősök ideje” programjának résztvevőjét nevezték ki a régió megbízott vezetőjévé. Pervisov azonban mindenekelőtt tapasztalt menedzser – Krasznodar polgármestere, majd az Állami Duma képviselője volt. A háborúban való részvételről szóló nyilatkozat és a „Hősök idejébe” való jelentkezés a kormányzók iskolájának alternatívájává vált, bár ezeknek a karrieríveknek a lényege ugyanaz: a vertikum jelenlegi tagjai, a szövetségi klánok tagjai vagy magas rangú tisztviselők és képviselők számára elérhetőek. Hogy Pervisovot előléptették vagy lefokozták-e, nehéz megmondani: Krasznodar lakossága egyharmaddal nagyobb, mint Tambové, sokkal nagyobb költségvetéssel. A Tambovi Terület depressziós régiónak számít. Nehéz politikai érdemeket szerezni és további növekedést biztosítani, mivel a régió a szövetségi vezetés figyelmének perifériáján helyezkedik el. Pervisovnak sokkal több lehetősége volt a fejlődésre Krasznodarban. Így a kinevezés egészen hagyományosnak tűnik: a régió élére egy „varég” tisztviselő került, aki beleillett Kirijenko egyik személyzeti tervébe.
Rosztiszlav Goldstein kinevezése a Komi Régió élére szakít az általános szabályokkal. Ő a köztársasági elit prominens képviselője volt, a régió államtanácsának képviselője és az Állami Duma tagja. Nem vesztette el kapcsolatait a Komi Régióban. Az elnöki adminisztráció általában igyekszik olyan „importált” jelölteket kinevezni regionális vezetőnek, akik nem kötődnek helyi hatalmi csoportokhoz – az új megbízott vezetők formálisan kapcsolódhatnak a régióhoz (például ott születtek vagy oda jártak iskolába), de nem lehetnek beágyazódva a helyi hatalmi körökbe. Goldstein kivétel volt, mert a komi helyzet is kivételes. Miután 2015-ben letartóztatták a régió kormányzóját, Vjacseszlav Gajzert és stábjának nagy részét, a köztársaság kormányzati rendszere összeomlott. Az új vezető, Szergej Gaplikov, aki az Olimpsztroj cégtől érkezett, nem tudta újjáépíteni, a nehéz természetű és konfliktusra hajlamos Vlagyimir Ujba pedig csak rontott a helyzeten. Úgy tűnik, az elnöki adminisztráció azt reméli, hogy Goldstein – aki meglehetősen kemény ember és jó menedzser – képes lesz kapcsolatot teremteni az általa jól ismert helyi csoportokkal. Kinevezésének egyik oka az volt, hogy a rendszer prominens szereplői vonakodtak elvállalni egy politikailag problémás régió vezetői posztját. A Zsidó Autonóm Régióban Goldstein meg tudta tartani csapatának egy képviselőjét – Birobidzsán korábbi alpolgármesterét és korábbi kabinetfőnökét, Marina Kosztyukot. Kosztyuk ugyanakkor a kinevezés szempontjából megfelelő katonai környezetbe került – az elmúlt hónapokban a Putyin unokahúga, Anna Civiljeva által vezetett A Haza Védelmezői Alapítványnak dolgozott.
A kormányzói rotáció megmutatta, hogy a regionális vezetők kinevezésének szabályai változatlanok maradtak, bár kissé átformálták őket. A Kreml vagy a befolyásos klánok tagjait, vagy „varégokat” nevez ki kormányzóknak. Ugyanakkor kívánatos, hogy illeszkedjenek az aktuális és politikailag divatos kontextusba, amely most már magában foglalja az Ukrajna elleni háborúban való részvételt vagy a katonai törekvések támogatását. De ez a trendnek való megfelelés csupán a főszerep kiegészítése: Pervisov és Kosztyuk is kiemelkedő személyiségek voltak a háborúban való részvételük vagy a katonai alapítványban végzett munkájuk előtt. Nos, az olyan befolyásos klánok pártfogoltjainak, mint Jurij Szljuszar, nem kell a jelölésüknek kedvező extra eredményekre támaszkodniuk: legyen szó akár Kirijenko kormányzói iskolájáról, akár a frontra való önkéntes jelentkezésről.
Összefoglalva tehát elmondható, hogy Putyin elnök belpolitikája hű marad hagyományaihoz, és a klikkesedés mentén zajlik, külpolitikája viszont többet vár Trump elnöktől, mint azt gondoltuk volna. Hogy ebből mi lesz, azt egyelőre senki sem képes megmondani: se Percev, se én, de valószínű, hogy maga Putyin vagy Trump sem.
Szele Tamás
