Most már én mondom, hogy a boldogult Zsdánov elvtárs a fasorban sincs hozzánk képest. Még mindig kissé fújtatok a dühtől, és mint komor bikáé, olyan a járásom, a szemem pillantása pedig minimum barna éjfél. Valamiért malomkövet keresek, pedig itt, a hetediken nehezen fogok találni. Röviden: hölgyeim és uraim, kedves barátaim, nyártól vége a magyar kultúrának.
(Képünk illusztráció)
Arról van szó, hogy az Index birtokába került (na, akkor most tessék bakafántoskodni, hogy „de mi módon jutottak hozzá”, ne csak Dezső András esetében) az új, átfogó kulturális törvény tervezete. Az Index nagyon szépen, alaposan, szakszerűen ismerteti is, én most inkább azt magyaráznám el, mit fog jelenteni ez a gyakorlatban. Elég pocsék dolgokat.
Kezdjük ott, hogy a törvény meghatározza a kultúra fogalmát, ami jogi szempontból igen helyes, törvényben így is kell, csak éppen ez eddig a világon senkinek sem sikerült. Lássuk a definíciót!
„A kultúra organikusan egymásra épülő szimbólumok és hagyományok rendszere, egymás mellett létező és egymást feltételező tudáshalmaz, amelyet az emberi tanulás és művelődés folyamatában sajátít el az egyén önművelődéssel közösségben, intézményesített és azon kívüli közvetítő közegen keresztül.”
Szerintem ez ugyan nem hazugság, de ha csak ennyi és ez lenne a kultúra, akkor régen sutba dobták volna. Ennél sokkal többről van szó, ez szerintem az L. Simon egyik szabadverse, csak meghúzták belőle a trágárabb kifejezéseket és betették a preambulumba. De mi a célja ennek a törvénynek?
„E törvény a kulturális alapellátáshoz, a kulturális akadálymentesítéshez, az egyes kulturális ágazatok legalapvetőbb szolgáltatásaihoz való hozzáférést kiemelt ágazati intézményrendszeren keresztül, kiemelt ágazati programokkal biztosítja.”
Ez a fontos, tehát a kiemelt, és, hangsúlyoznám, központosított ágazati intézményrendszer. Miről is beszélünk?
„A kultúrpolitikai célok az alábbi területeken és intézményeken keresztül valósulnak meg:
Nemzeti Kulturális Tanács (NKT),
Magyar Művészeti Akadémia (MMA),
Nemzeti Kulturális Alap (NKA),
Bethlen Gábor Alap,
Nemzeti Filmintézet (NFI),
Magyar Kultúráért Alapítvány,
Nemzeti Együttműködési Alap,
külföldi magyar kulturális intézetek,
kulturális örökségvédelem,
régészeti tevékenység,
levéltári tevékenység,
muzeális intézményrendszer,
közművelődés,
könyvtári rendszer,
színház-, tánc- és zeneművészet,
film- és fotóművészet,
alkotó-, építő-, képző-, ipar- és tervezőművészet, valamint az irodalom.”
Maga a művészet a végére szorult, az általánosságok közé, abból is legutolsó az irodalom. Mondjuk azt valóban nem tudom, hogy ha Ady Endre verset ír Lédához, azt milyen intézményrendszer keretén belül teszi, tehát kellett a végére ez a három bekezdés, amibe az a kezelhetetlen kultúra is belefér. Mert az intézmények fontosak, de nem írnak verset se Lédához, se Csinszkához. És ha vers nincs, nem tudni, mivel foglalkozik az intézmény, mármint sikkasztáson kívül. De haladjunk. Most jön a Módszertani irányítás!
„A Magyar Nemzeti Múzeum koordinálja a vármegyei hatókörű város múzeumok szakmai módszertani együttműködését, amely múzeumok a szakmai tevékenység dokumentumait, az éves beszámolót, a munka- és szolgáltatási tervet jóváhagyásra megküldik a Magyar Nemzeti Múzeumnak.
Hasonló analógiára a vármegyei hatókörű városi könyvtárak szakmai módszertani együttműködését az Országos Széchényi Könyvtár koordinálja, ide kell elküldeni a fent felsorolt dokumentumokat.
A színház területén a Nemzeti Színház látja el a vármegyei hatókörű városi színházi szervezetek szakmai együttműködésének szervezését, koordinálja feladatait, ide kell megküldeni a szakmai tevékenység dokumentumait, az éves beszámolót, a munka- és szolgáltatási tervet jóváhagyásra.
A komolyzene területén a Nemzeti Filharmonikusok látja el a vármegyei hatókörű városi komolyzenei szervezetek szakmai együttműködésének szervezését, koordinálja feladataikat, a dokumentumokat ide kell megküldeni.
A tánc területén a Nemzeti Táncszínház látja el a vármegyei hatókörű városi tánc szervezetek szakmai együttműködésének szervezését, koordinálja feladataikat, a dokumentumokat ide kell megküldeni.
Az alkotóművészet területén a Petőfi Kulturális Ügynökség a Magyar Művészeti Akadémiával közösen látja el a települési alkotóművészeti szervezetek szakmai együttműködésének szervezését, koordinálja feladataikat. (Itt nincs szó vármegyei hatókörről.)”
Röviden, pontosan: három ember kezébe került a teljes magyar mainstream kultúra. Az underground nem, de erre később még kitérünk. Ez a három ember: Vidnyánszky Attila, Vashegyi György és Demeter Szilárd.
Ha Vidnyánszky úgy gondolja, egyszerre kell majd előadni mondjuk a János vitézt Magyarország összes kőszínházában, ahogy a KESMA lapjaiban is egyszerre jelennek meg szó szerint ugyanazok a hírek. Vashegyi is megteheti ugyanezt a szimfonikus zenekarokkal, Demeter hatalmába pedig még belegondolni is rossz. Ismerem, volt már nyilvános vitánk, úgy ismertem meg, nem kellemes ellenfél, barátnak még rosszabb lenne. Itt kérném meg tisztelt olvasóimat, hogy ne kezdjenek el határontúlizni, ugyanis én, aki ezeket a sorokat írom, szintén határon túli vagyok, csak nem vagyok gazember, míg az említett két úr az – vagy, ha ez baj, tessék abbahagyni az olvasást.
Demeterhez kerültek például a könyvtárak. Ha gondol egyet, és úgy érzi, Faludyban túl sok és túl explicit a homoerotikus tartalom – mondjuk a heteroerotikus is sok, a Mester nem válogatott, ő röptében a legyet is – akkor kikerülnek a Faludy-kötetek a könyvtárakból, tekintve, hogy ott kiskorúak is beléjük olvashatnak. Vagy mit tudom én, külpolitikai alapon gesztus lehet Szolzsenyicintől Politkovszkaján Akunyinig és Szorokinig bármelyik orosz ellenzéki író betiltása. Kötelezheti bármelyik múzeumot, hogy nyisson tárlatot Kövér László nagypapájának küzdelmes életéről és harcairól, megrendelheti Semjén Zsolt lovas szobrát és kiállíthatja a Nemzeti Múzeum elé, szóval övé a legnagyobb hatökör, bocsánat, hatáskör.
És a mainstream kultúrával mi lesz? Undergroundba szorul, elképzelem a romkocsmákban csellengő neppereket:
- Haver, érdekel egy jó buli?
- Miről lenne szó?
- Pszt... Örkény-felolvasás a Lakásszínházban! Van még rá két zsugám, de nem lesz olcsó. Csak neked, olyan megbízható fejed van.
Különben Demeter régebben már beszélt erről a kulturális törvényről, akkor is ijesztő dolgokat mondott.
„A kulturális törvény, amennyit láttam és megértettem belőle, feladatfókuszú. Azt mondja, nézzük meg, milyen típusú feladatai vannak az államnak, a kormányzatnak, az állami fenntartású kulturális intézményeknek, és ezeket a feladatokat hogyan tudjuk a leghatékonyabban, legolcsóbban úgy ellátni, hogy a befogadót érdekeltté tegyük. Tehát ez a kulturális törvény azt próbálja meg az én értelmezésemben körbejárni és újragondolni, hogyan tudunk különböző szakágazati logikák mentén kulturális feladatokat ellátni.”
Kulturális feladatok szakágazati logikák mentén... Elképzelem a jelenetet:
- Művészkém, sajnos nemzeti érdek, maga most fogja magát és megfesti nekem a Kékszakállú herceg várát!
- De hiszen az egy Bartók-opera. Hogyan fessek meg egy zenedarabot?
- Az már a maga dolga, de államérdekből legyen meg két hónapon belül.
- Maximum megfesthetem Gilles de Raist, ő volt a történelmi Kékszakállú herceg.
- Látja, tud maga, ha akar. És ki volt?
- Művelt bretagne-i nemes, kiváló katona és Szent Johanna egyik legmegbízhatóbb harcostársa, aztán később felakasztották és megégették pedofília miatt.
- Pedofília? Kínos, szó sem lehet róla, akkor ezt a témát felejtsük el. Tudja mit? Fesse meg inkább a Kodály-módszert, abból nem lehet baj.
Az a gond, hogy ez a vicc nem vicc. A törvény nyáron léphet életbe és onnantól búcsúzhatunk is a magyar kultúrától. Lesz majd helyette valamiféle operettkultúra, jönnek majd a Költőcske Mihályok és Hazafi Veray Jánosok, Petőfit megint átpingálják valaminek, Arany Jánost szintén, míg ki nem ugrik a sírjából és közébük nem vágja a pipáját, a többi meg csendesen vár majd a sorára a könyvtárban, vagy még ott sem.
Milyen világ lesz ez? Cintányéros, cudar világ.
Szele Tamás