Szomorkás történet ez, sőt, kifejezetten szomorú. Végül is tíz évet fog fegyenctelepen tölteni a főhőse, akinek csak annyi a vétke, hogy nem tartozik a legokosabb emberek közé – bár akire az FSZB kiveti a hálóját, lehet akármilyen okos, ki nem verekszi magát belőle. De nagyon jellemző, nagyon orosz is az, ami Alekszandrral megesett, és megeshet majdnem mindenkivel Oroszhonban.

(Képünk illusztráció)

Kezdjük azzal, hogy a munka mértékét és értékét általában a teljesítménnyel mérjük. Legyen az ember akár újságíró, akár esztergályos, az számít, mennyit dolgozott és milyen minőségben. Az esztergályosnál a munkadarab pontossága jelenti a minőséget, az újságírónál az olvasottság (bár ez sem mindig igaz). Vannak szakmák, sőt, hivatások, ahol ez a tétel nem érvényes, főként a kreatív művészetek terén, de minket most az érdekel, hogy miképpen lehet lemérni egy FSZB-ügynök teljesítményét. Mert attól sok minden függ: javadalmazás, jutalmak, előléptetések – az egész karrierje. Mi mással lehetne kiértékelni, mint az általa kezdeményezett letartóztatások számával? Épp ezért igyekeznek tőrbe csalni boldog-boldogtalant, nem érdekli őket, hogy emberi életeket tesznek tönkre, esetleg oltanak is ki, ha pénzről és előléptetésről van szó. A gátlástalan, sőt, gyakran gyilkos törtetés egyik kirívó példájával foglalkozik a Mediazona írása – előre figyelmeztetek mindenkit, hogy hosszú lesz, de igen tanulságos.

A biztonsági erők a háború kezdete óta folyamatosan arról számoltak be, hogy oroszokat fogtak el, akik megpróbáltak csatlakozni az ukrán erők oldalán harcoló Oroszország Szabadsága Légióhoz. Bűnösségüket gyakran a „toborzókkal” folytatott levelezés képernyőfotói bizonyítják, akik valószínűleg maguk a rendfenntartók: ők instruálják a hiszékeny önkénteseket, majd elfogják őket, amint megpróbálnak a frontra jutni. A hozzátartozók szerint az FSZB ilyen provokációjának lett áldozata a 26 éves, 10 év börtönre ítélt Alekszandr Matkhejev is, aki a burját Osza faluból származik. A fő bizonyíték ellene a Légió „kapcsolattartóival” folytatott levelezése, akik közül az egyiket a kuzbasszi ellenzéki chatszobában látták (és éppen a kemerovói FSZB volt az, amelyik Matkhejev operatív „toborzásával” foglalkozott). A rokonok Alekszandert nagyon befolyásolható és alakítható személyiségként írják le, akinél már gyermekkorában „enyhe fokú szellemi fogyatékosságot” diagnosztizáltak.

A Kemerovói terület Tajga városának vasútállomásán az álmos utasok között feltűnt egy fiatal, rövidre nyírt hajú, terepszínű egyenruhát viselő, nagyméretű túrahátizsákot viselő fiatalember. A 26 éves Alekszandr Matkhejev az állomás épületében várta a vonatot, amely 2023. november 14-én 5 óra 45 perckor Novoszibirszkbe vitte volna. Ugyanezen a napon Alekszandr vonatra akart szállni, hogy Almatiba, onnan pedig Ukrajnába utazzon és csatlakozzon az Orosz Szabadságlégióhoz, az ukrán fegyveres erők azon egységéhez, amelyben tagjai szerint orosz önkéntesek és magukat megadó katonák harcolnak. A Kazahsztánon keresztül Ukrajnába vezető utat egy olyan férfi tanácsolta Matkhejevnek, aki a légió nevében levelezett Alekszanderrel a Telegramon keresztül. Arra is utasította, hogy mit vigyen magával az útra.

Matkhejev hátizsákja tele volt különféle felszerelésekkel, köztük egy pár golyóálló mellénnyel, bakancsokkal, ballonkabátokkal, egy víztisztítóval, egy éjjellátó készülékkel – mindezeket a fiatalember már hónapokkal korábban megrendelte az Aliexpressen. Alexander meggyőzte az édesanyját, hogy Szmolenszkbe megy részmunkaidőben dolgozni, és még egy korábbi kollégájával folytatott levelezését is megmutatta neki.

Néhány órával a vonat indulása előtt Matkhejevet őrizetbe vették. Több civil ruhás férfi ráugrott és a földre teperték. A Nemzeti Terrorellenes Bizottság által terjesztett operatív felvételeken Alekszandr lihegve és sírva fakadva bevallja, hogy egy „rohamosztag” tagjaként fegyverrel a kezében Ukrajnába akart menni, hogy „Oroszország ellen harcoljon”.

„Az operatív videofelvételen jól látszik, hogy a 26 éves burjátföldi lakos, aki azt tervezte, hogy Ukrajna területére megy, hogy egy ukrán félkatonai egység tagjaként harci műveletekben vegyen részt, mennyire feldúlt volt, mert az FSZB tisztjei nem engedték őt a frontra. Még nyafogott is!” – áll a videót kísérő szövegben.

Matkhejev ellen egyszerre három paragrafus alapján emeltek vádat: hazaárulás előkészítésével és terrorista szervezet tevékenységében való részvétellel, valamint terrorizmus propagálásával vádolták.

A 2. keleti kerületi katonai bíróság 2024. április közepén, öt hónappal a letartóztatása után tíz év szigorúan őrzött fegyenctelepen töltött szabadságvesztésre, valamint félmillió rubel pénzbüntetésre ítélte.

Bár Alekszandr maga is bűnösnek vallotta magát, ügyvédje és rokonai úgy vélik, hogy a Matkhejev elleni büntetőeljárás az orosz biztonsági erők provokációjának eredménye, akik vagy saját maguk befolyásolták, vagy beépített emberek útján beszélték rá, hogy menjen el az ukajnai háborúba.

Meggyőző és ártalmatlan

„Általánosságban úgy tűnik nekem, hogy Szását senki sem vinné háborúba – sem orosz, sem ukrán oldalról, mert a vele való kommunikációból egyértelműen meglátszik, hogy ő, nos, egyáltalán nincs megfelelő fizikai és mentális állapotban” – érvel Olga, Matkhejev unokatestvére a Mediazonával folytatott beszélgetésben.

Alekszandrnál még gyermekkorában „enyhe fokú mentális retardációt” diagnosztizáltak, korrekciós osztályban tanult, és a pszichoneurológiai ambulancián nyilvántartásba vették. Ezt a diagnózist később a nyomozás által elrendelt igazságügyi pszichiátriai vizsgálat is megerősítette: Alexander „alacsony intelligenciával, az általános műveltségi ismeretek csekély tárházával, konkrét gondolkodással, primitív és rövidlátó ítélőképességgel” rendelkezett. A pszichiáterek ugyanakkor arra a következtetésre jutottak, hogy a diagnózis nem akadályozta meg Matkhejevet abban, hogy felismerje „tetteinek közveszélyességét és felelős legyen értük”.

Alekszandr Ulan-Udében született, élete nagy részét ott töltötte, és szakácsnak tanult. Négy évvel ezelőtt édesanyjával és fiatalabb húgával, Dasával együtt az Irkutszktól 140 kilométerre fekvő kis burját faluba, Oszába kellett költöznie. Matrena Alsakhanova, Alekszandr édesanyja elmondja: férje sokat ivott, néha megverte őt, tehát lehetetlen volt tovább élni ilyen környezetben.

A költözés után Alsakhanova ápolónőként vállalt munkát a helyi kórházban, de a fizetése alig volt elég arra, hogy eltartsa a családját, amelynek folyamatosan pénzre volt szüksége. Mentális problémái miatt Alexander soha nem tudott állandó munkát találni. „Szása igyekezett segíteni, amennyire tudott, dolgozott rakodóként, pénztárosként vagy szakácsként egy óvodában. A diagnózisával és a pszichoneurológiai ambulancián történt regisztrációjával nem kaphatott jogosítványt és nem dolgozhatott sofőrként, de nem dolgozhatott biztonsági őrként sem” – mondja az unokatestvére.

Olga „felnőtt testben élő gyermeknek” nevezi Alekszandert, és nagyon naivnak és befolyásolhatónak tartja. „Nyugodt, lassú, nagyon kimért, barátságos, nagyon befolyásolható” – jellemzi testvérének karakterét. – „Mondhatni, inkább a nők nevelték, a nagymamája és az anyukája. Nem számítva persze az apját, aki egy agresszív „konyhai bokszoló”, bántalmazó és alkoholista”.

Matkhejev annyira együgyű volt, hogy készpénznek vette például azokat a videókat, amelyeken azt állították, hogy Mark Wahlberg hollywoodi színész Oroszország oldalán harcol Ukrajna ellen.

– Szia nagymama! Mark Wahlberg eljött és Oroszországért harcol, ő egy színész. Ez aljas dolog tőle – írta apai nagymamájának, Alekszandra Bolszojevának, aki néhány éve az Egyesült Államokba költözött egy rokonához.

– Hol harcol, Oroszországban? – kérdezte tőle a nyugdíjas.

– Igen, egy dandárban, a kozákok között.

Matkhejev kezdettől fogva nem támogatta az orosz csapatok ukrajnai bevonulását, és néha linkeket küldött neki a hatóságokat, a mozgósítást és a háborút bíráló videókról. De leggyakrabban azt mesélte neki, hogyan telik a napja, vagy hogy kisebbik húgával, Dashával hóembert készítenek, agyagoznak vagy együtt bicikliznek. Édesanyja szerint Alexander nagyon fogékony, gyakran segített a rokonoknak a házimunkában és vigyázott a húgára. „Minden második nap dolgozom, a lányom pedig nyolcéves” – mondja Matrena Alsakhanova. – „Amikor a lányom óvodába ment, Szása vitte őt oda. Amikor iskolába került, ő kezdte el vinni és elhozni onnan. Ő vigyázott rá, ő maga vette neki a biciklit”.

2023 szeptemberében Alekszandernek sikerült egy hónapra munkát kapnia a Moszkva környéki Ozon raktárban. Akkor 73 ezer rubelt keresett, és nagyon büszke volt rá. Novemberben pedig, körülbelül egy hónappal a születésnapja után, ismét elment dolgozni.

Alekszandr azt mondta az édesanyjának, hogy egy szmolenszki halgazdaságban akar elhelyezkedni, de nagyon homályosan fogalmazott, amikor megkérdezték tőle, hogy pontosan hol és mit fog ott csinálni, és néhány nappal az indulás előtt magába zárkózott. Ekkorra már levelezett Matkhejevvel egy személy, aki az Oroszország Szabadsága Légió „kapcsolattartójaként” mutatkozott be. Ez a személy azt állította, hogy november 14-én várja Matkhejevet a Kemerovói Területen lévő Tajga városába, ahol találkozik vele, és vele együtt utazik Kazahsztánba, ahol elmondja neki a jövőbeli terveit. Az utolsó pillanatban azonban a tárgyalópartner lemondta a találkozót, Matkhejevet pedig már a vasútállomáson várták a kemerovói FSZB tisztjei. (Kemerovo a Kuznyecki-medence, vagyis a Kuzbássz közepén fekszik).

Megfigyelés alatt

A Matkhejev elleni büntetőeljárás az Oroszország Szabadsága Légió állítólagos „kurátorai” levelezésén és a VKontakte-fiókjáról készült képernyőfelvételeken alapul. A vádirat megemlíti Alekszandr oldalán az Ukrajna elleni orosz invázió évfordulója – 2023. február 24. – alkalmából közzétett posztot. A nyomozás szerint Alekszandr egy képet tett közzé az „Oroszország Szabadsága” légió zászlójával és címerével, és a következő felirattal kísérte: „Ukrajna – győzelem, Oroszország – szabadság, Ukrajnában győzzön a nép akarata, Oroszországban a szabadság”. A posztot hét ember lájkolta. Matkhejev oldala mostanra bezárt, de a nyomozás szerint profilja korábban „korlátlan számú felhasználó” számára volt elérhető. Matkhejev ügyvédje, Vjacseszlav Asztakhov szerint e közzététel után összpontosította figyelmét a kemerovói FSZB Alekszandrra.

Az ügyben több tanú is van, az egyikük Gyenyisz Makejev, a Kemerovói Orvosi Egyetem végzőse. Vallomásában azt állítja, hogy véletlenül bukkant rá Matkhejev oldalára, melyen szerepelt az Oroszország Szabadsága Légióról szóló bejegyzés. A tanú szerint az ilyen közzététel „jogellenes cselekmény, és negatív következményekkel járhat”. Nem tudni, mi vezette a medikust a számára ismeretlen burját faluból származó férfi oldalára. Matkhejev nem válaszolt a „Mediazona” tudósítójának kérdéseire. Az sem világos, hogy ő maga fordult-e feljelentéssel a rendfenntartókhoz, vagy az FSZB vonta be őt később a vád alátámasztására.

Matkhejev rokonai felháborodtak azon, hogy az FSZB tisztjei olyasmit tulajdonítottak Alekszandrnak, amit ő soha nem tett. Például a fővárosi utazást, amikor Matkhejev az Ozon raktárban dolgozott, a biztonsági szolgálatok úgy értelmezik, mint az első kísérletet arra, hogy csatlakozzon az Oroszország Szabadsága légióhoz: az FSZB verziója szerint Alekszandr akkor nem tudott eljutni a frontra, mert senki sem fogadta Moszkvában. Matkhejevnek tulajdonították egy Makarov pisztoly, valamint bilincsek és gumibotok beszerzését is, amelyeket a házkutatás során találtak nála, de Alekszandr nővére és édesanyja is azt állítja, hogy mindezt az apja adta neki néhány évvel ezelőtt. A vádirat megemlít egy ukrán zászlót is, amelyet Alekszandr házában találtak, és amelyet állítólag az unokatestvére hozott neki Magyarországról 2014-ben. Olga szerint azonban akkoriban az illető nem Magyarországon élt, és nem utazott Oroszországba.

Alekszandr rokonai nem zárják ki, hogy valóban publikálhatott Ukrajnát támogató posztot a közösségi oldalain, de nem vették észre, hogy a háború kitörésével nézetei erősen radikalizálódott volna.

Az FSZB kemerovói részlege valamiért nem sietett büntetőeljárást indítani Matkhejev ellen a légióról szóló poszt felfedezése után, valószínűleg azért, hogy később szigorúbb paragrafus vonatkozzon rá – véli Asztakhov ügyvéd.

A levelezőtárs

2023. január végén Matkhejev levelezni kezdett egy bizonyos „Kosztya Abramoviccsal” a VKontaktén. Az FSZB erre a levelezésre hivatkozik, mint az egyik bizonyítékra. Így a nyomozás szerint Matkhejev megkérdezte levelezőtársától, hogyan lehet csatlakozni az „Oroszország Szabadsága” légióhoz, mire az elküldött neki egy linket a honlapjukról. Matkhejev fiókjának és levelezésének adatait az FSZB kérésére a VKontakte adminisztrációja átadta nekik. A kihallgatás során Alekszandr elismerte, hogy valóban levelezett „Kosztya Abramovicscsal”.

Ezt maga Abramovics is megerősítette a Mediazonának. A kiszivárgott adatbázisok alapján a telefonszám, amelyhez ez a felhasználói fiók kapcsolódik, Moldovában van regisztrálva. A VKontakte profiljában a lakóhelye Kijev. „Abramovics” megerősítette, hogy valóban Moldovában él, de járt már Ukrajnában.

„Alexander mindig azt hitte, hogy ukrajnai vagyok, bár én megmondtam neki, hogy Moldovában élek. Azt pedig, hogy Ukrajnában voltam, szintén elmondtam neki” – mondja Abramovics a Mediazona tudósítójának levelezés útján nyilatkozva.

Elmondása szerint Matkhejevvel az egyik chatszobában találkozott, hogy melyikben, arra már nem emlékszik. Ott Alekszandr azt írta, hogy csatlakozni akar az „Oroszország Szabadsága” légióhoz. Ezután „Abramovics saját szavai szerint személyes üzenetet küldött Matkheevnek, amelyben azt tanácsolta neki, hogy ne hirdesse, hogy Ukrajnáért akar harcolni”, majd „elkezdte leírni a légiót”, és megadta elérhetőségüket a hivatalos honlapról.

Matkhejev számára „ártalmatlan embernek tűnt, akinek csak a politika járt a fejében”, ami megváltoztatta a világképét és a hazájához való hozzáállását. Alexandr a maga részéről nagyon bízott a társában.

„Abramovics” bizonygatja, hogy nincs kapcsolatban az FSZB-vel: „Semmiféle kapcsolatom nincs az Oroszországi Föderáció különleges szolgálataival. Korábban személyesen is kapcsolatban álltam az Oroszországi Szabadság Légiójával, amíg ott néhány tisztázatlan dolog el nem kezdődött, és amelyek miatt abbahagytam a légiósokkal a kapcsolattartást”.

A Mediazona beszélgetőpartnere képernyőmentéseket adott át a Matkhejevvel folytatott egyik utolsó levelezésből, amelyben Alekszandr közölte, hogy hamarosan Ukrajnába megy.

„Testvér, üdv! Az Oroszország Szabadsága Légió felvette velem a kapcsolatot. Éppen most írtam újra a kérdőívet. Van egy kapcsolatuk itt. Oroszországban. Embereket szállít Ukrajnába. Azokat, akik Ukrajna és Oroszország szabadságáért akarnak harcolni” – írta Matkhejev.

Az üzenethez képernyőképeket csatolt a levelezésből, amelyet a fegyveres alakulat képviselőjének vélt személlyel folytatott.

„De meg lehet nézni. Én csak aggódom. Lehet, hogy az FSZB az. Dicsőség Ukrajnának. Dicsőség a hősöknek, testvér. Most már minden veszélyes lett” – tette hozzá Alekszandr.

„Aligha az FSZB az. Ha az FSZB lenne, azonnal betörtek volna a házadba” – nyugtatta meg őt válaszul „Kosztya Abramovics”.

A „Megbízható” nevű fiók

Az utazás előtti héten Alekszandr Matkhejev két másik emberrel levelezett, akik az FSZB állítása szerint kapcsolatban álltak a Szabad Oroszország Légióval. 2023. november 3-án egy Zdravko Pugi nevű személy, akinek a fiókjához ukrán telefonszám volt kötve, írt Matkhejevnek – már a Telegramon. Arra kérte Matkhejevet, hogy készítsen fényképeket az összegyűjtött lőszereiről, és rögzítsen két videót, amelyben felhívást intéz leendő katonatársaihoz. „Videókat, hogy megmutathassuk a harcosainknak, hogyan támogatják őket a katonatársaik” – magyarázta Alekszandr beszélgetőpartnere.

Az Alexander által küldött fotókon ukrán zászlóval és fehér-kék-fehér zászlóval díszített felvarrók, valamint a kommandósok jelvénye láthatóak.

A kiszivárgott adatbázisokból származó információk szerint a telefonszám, amelyről Zdravko Pugi felhasználó írt Alekszandernek, egy right_men666 nevű fiókhoz kapcsolódott, amely különösen a „Proteszt Kuzbassz” nevű kis csevegőszobában volt látható. Érdemes megjegyezni, hogy a kemerovói FSB volt az, amely ezt követően büntetőeljárást indított Alexander Matkhejev ellen.

Zdravko Pugi nem válaszolt a „Mediazona” tudósítójának kérdéseire, és egy idő után törölte Telegram-fiókját. „Kosztya Abramovics” szerint ez a szám ismeretlen számára. „És itt magam is nagyon kíváncsi vagyok, hogy honnan találta meg a Zdravko Pugi álnevű személyt” – mondja a „Mediazona” beszélgetőpartnere.

Matkhejev mindent végrehajtott, amit elvártak tőle, és lelkesen elkezdett készülni a közelgő ukrajnai útra. Ekkor írt neki egy másik személy „Megbízható” álnéven, és ő volt az, aki a november 11-i utazási tervet elkészítette Alekszandr számára. Matkhejev a falujából kisbusszal utazott Irkutszkba, majd „Nadezsnyij” („Megbízható”) utasítására jegyet váltott Tajgába, ahol végül őrizetbe vették.

„Valószínűleg ez volt a terv, vagyis valamiféle provokáció a hatóságok részéről. Talán tiltott információkat és anyagokat találtak a VKontakte oldalán. Valamelyik, a hatóságokkal kapcsolatban álló személy pedig egyszerűen párbeszédet kezdeményezett vele” – véli Vlagyiszlav Asztakhov ügyvéd.

Ugyanakkor a kemerovói FSZB hivatalosan már november 13-án, vagyis alig egy nappal az őrizetbe vétel előtt kapott egy bírósági végzést, amely engedélyezte Matkhejev telefonjának lehallgatását és a levelezéséhez, köztük a Telegram-üzeneteihez való hozzáférést.

„Ez - úgymond - csak a legalizálás céljából történt. Hogy megmutassák, hogyan szereztek tudomást Matkhejev terveiről. Szóval itt vagyunk, még jó, hogy két nappal az őrizetbe vétel előtt eljöttünk a bíróságra, és kértük a bíróságtól a levelezéshez való hozzáférést. És két nap alatt áttanulmányoztunk mindent, megtudtuk, hogy a férfi vonatjegyeket vásárolt, és már úton van a Kemerovói Területre – mondanák az FSZB-sek” – magyarázza Asztakhov a bűnüldözők logikáját. – Valószínűleg a bírósági ítélet előtt kapták meg a levelezést".

És a jelek szerint még akkor, november 14-én sem rendelkezett az FSZB az eljáráshoz szükséges iratokkal ahhoz, hogy vádat emeljenek Alekszandr ellen, és előzetes letartóztatási központba küldjék. Ezért a rendőrséggel szembeni engedetlenségről szóló cikkely (a közigazgatási bűncselekményekről szóló törvénykönyv 19.3. cikkének 1. része) alapján kétszer is közigazgatási őrizetbe vették, először 10, majd 15 napra. Csak december 22-én vették őrizetbe Matkhejevet gyanúsítottként, és másnap került előzetes letartóztatásba.

A védelem fellebbezett a bíróság ítélete ellen, amely Matkhejevet 10 év börtönbüntetésre ítélte. Vlagyiszlav Asztakhov védőügyvéd szerint a fő feladat most az, hogy a fellebbezésben csökkentsék ezt a büntetési időt. Megjegyzi, hogy Matkhejev előző, kirendelt védőügyvédje „lényegében semmilyen módon nem védte a férfit”.

„A bűnösség beismerésének ténye sajnos már a nyomozás, az elsőfokú eljárás szakaszában megtörtént. És most a fellebbezésben nem azt mondjuk, hogy Alekszandr nem bűnös. Mert félünk, hogy rontunk a helyzeten, ha megtagadja a vallomástételt. Ezért nem megyünk bele a bizonyításba, mert csak a büntetés súlyosságáról beszélünk” – magyarázza az ügyvéd.

Levelek az előzetes letartóztatási központból

Az előzetes letartóztatási központban töltött majdnem hat hónap nagyon megváltoztatta Matkhejevet, és úgy tűnik, lelkileg megtört. Ha korábban Ukrajnát támogatta és Oroszországot bírálta, most fordítva áll a helyzet, és ez ismét bebizonyítja, milyen könnyű egy mentálisan zavart embert bármilyen eszmével indoktrinálni – mondja Alekszandr nővére, Olga.

Matkheev nagymamája még mindig nem tudja, hogy unokája börtönben van: a rokonok nem akarják nyugtalanítani, és féltik az egészségét.

Az ügyvéd szerint az FSZB tisztjei megígérték Alekszandernek, hogy szabadon engedik és az orosz hadsereg tagjaként a frontra küldik, cserébe bűnösségének beismeréséért - és ő naivan beleegyezett. Erről tanúskodnak azok a levelek is, amelyeket Matkhejev az előzetes letartóztatási központból küldött az édesanyjának. Ezekben azt írja, hogy „hibát követett el”, de „de a haza megajándékozta őt a szolgálattal”.

„Anya, nem hagylak cserben. Mindenkinek engedelmeskedni fogok. És nem leszek alárendeltje az FSZB és az FSZIN (az orosz büntetés-végrehajtás) tisztjeinek. És nem akarok senkit sem bántani. Anya, ne aggódj. Visszajövök hozzád. Büszke leszel rám. Anya, hős leszek. És szeretem a hazámat. Szeretem az én Oroszországomat” – áll az egyik levelében. Egy másikban Matkhejev azt írja, hogy a választáson Vlagyimir Putyinra, „a mi elnökünkre” szavazott.

„Lesz egy autónk. Egy nagy ház, ahogy álmodtam, és szolgálat a hadseregben. Az orosz hadseregben” – osztja meg a családjával. – „Vagy a Vörös Hadseregben, mint 1941-1945-ben. Mikor a mi hadseregünk legyőzte a nácikat. És ez azt jelenti, hogy legyőzzük ezt az átkozott Ukrajnát a neonácikkal.”

Ugyanakkor Alekszandr gyengédséggel teli leveleket ír, amelyekben szeretetetéről beszél édesanyjának és nővérének, és arról álmodik, hogy elviszi őket a Bajkál-tóhoz. De még ezek a levelek sem nélkülözik az utalásokat Oroszországra, a háborúra és a biztonsági erőkre. Matkhejev így fejezi be egyik levelét:

„És mindenütt orosz zászlók lobognak majd. És mi oroszok vagyunk. Isten velünk van (♥). A mi Oroszországunkért! Az FSZB-ért!”

Szerencsétlen Alekszandr. Olyan ő, mintha egy különösen peches Együgyű Jemeljuska lenne a meséből, aki kifog valamit, amiről azt hiszi: a csuka az, és majd teljesülnek a kívánságai, de egyszer csak kiderül, hogy nem csukával van dolga, hanem emberevő cápával. Az meg lerántja őt a jég alá. Dehogy fogják őt kiengedni, hogy a hadseregben szolgáljon, ez csak az agymosás egyik része. Maximum a fegyenctelepről jelentkezhet valamelyik zsoldoscsapatba, ágyútölteléknek, ha ugyan engedik neki. Pedig hát az ilyen embert hazaengedni kellene, hiszen nem teljes mértékben felelős a tetteiért – bevásárolni vagy dolgozni még képes, de a bonyolultabb ügyekben csődöt mond, beleesik az első csapdába.

Átkozott legyen az a szolgálat, amelyben beteg, fogyatékos emberek tőrbe csalásával, életük tönkretételével lehet előrelépni.

De hiszen átkozták is már eleget az FSZB-t, rengetegen és joggal. Szóval akkor átkozott is.

Most már csak fogjon is az az átok.

Szele Tamás