Vannak pillanatok az életben, mikor az ember nem tudja, mihez kezdjen, se köpni, se nyelni nem tud, a tűzről pattant Gizikéről kiderül, hogy valójában gőzeke, amit azért lehetett sejteni, mert sokat pöfögött mindig, és szénnel kellett felfűteni, hogy hajlandó legyen megmozdulni, de azért azt még én sem sejtettem, hogy Joszif Visszárionovics Sztálin és McCarthy szenátor legjobb magyar tanítványa Kövér László.

(Képünk illusztráció)

Tehát nem Rákosi Mátyás, bár erős a mezőny, fej fej mellett versenyeznek a paripák. De miért mondom én ezt? Egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet arra, milyen érdekes határozat jelent meg a Magyar Közlönyben (magamtól csak nagyon nyomós ok esetén olvasom ezt a sajtóterméket, amit közvetlenül csatolni nem is lehet, az ember kimásolja, ami benne van és megadja az oldalszámot, ha bizonyítani akarja állítása hitelét). De például az ügyvédek naponta bele kell nézzenek, náluk ez szakmai követelmény, még ha kellemetlen is, olyasmi, mint amikor én minden reggel elolvasom a RIA Novosztyit. Idézném a határozatot.

„Az Országgyűlés 15/2024. (VI. 11.) OGY határozata az Országgyűlés Európai Ügyek Bizottságának a baloldal magyar érdekkel szembeni brüsszeli politikai akcióinak a feltárását célzó vizsgálati tevékenységéről szóló jelentése elfogadásáról

Az Országgyűlés elfogadja az Európai Ügyek Bizottságának a baloldal magyar érdekkel szembeni brüsszeli politikai akcióinak a feltárását célzó vizsgálati tevékenységéről szóló jelentését.

1. Az Országgyűlés egyetért az Európai Ügyek Bizottságának végkövetkeztetéseivel, ezért felszólítja a baloldalhoz tartozó választott tisztségviselőket, hogy a jövőben ne folytassanak a jelentésben ismertetett, a magyar nemzeti érdekeket veszélyeztető tevékenységet.
2. Tekintettel arra, hogy a jelentésben foglaltak felvetik a nemzeti szuverenitás védelméről szóló 2023. évi LXXXVIII. törvény 3. §-ában foglalt tevékenységek gyanúját, ezért az Országgyűlés felkéri a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, hogy a nemzeti szuverenitás védelméről szóló 2023. évi LXXXVIII. törvény 6. § (1) bekezdése alapján folytasson le vizsgálatot, és annak eredményéről tájékoztassa a nyilvánosságot; szükség esetén pedig dolgozzon ki javaslatokat Magyarország szuverenitásának a védelmét célzó intézkedésekre, tegyen javaslatot a nemzeti szuverenitást erősítő rendelkezések megalkotására.
3. Ez a határozat a közzétételét követő napon lép hatályba.

Kövér László s. k., az Országgyűlés elnöke
Bakos Bernadett s. k., az Országgyűlés jegyzője
Gelencsér Attila s. k., az Országgyűlés jegyzője

MAGYAR KÖZLÖNY • 2024. évi 62. szám, 3862. oldal”

Tessék? Na, menjünk szépen, sorban. Egyáltalán, létezik olyan, hogy Európai Ügyek Bizottsága? Létezik bizony, jelenlegi elnöke Tessely Zoltán a Fidesz részéről, tagja még Menczer Tamás (Fidesz), Barkóczi Balázs (DK), Balassa Péter (Jobbik), Dr, Hörcsik Richárd (Fidesz), Rz Gábor (Fidesz), Dr. Juhász Hajnalka (KDNP) és Fekete-Győr András (Momentum). Honlapjuk is van, onnan tudjuk, mi lenne a feladatuk:

„Az Ogytv-ben szabályozott ún. egyeztetési eljárás az Országgyűlésnek lehetőséget teremt az uniós jogalkotásban való közvetett részvételre, ez által biztosítva a Kormány uniós döntéshozatali tevékenységének ellenőrzését. Ez egy különleges parlamenti eljárás, amely során az Országgyűlés illetékes bizottsága ellenőrzi a Kormány által képviselni kívánt tárgyalási álláspontot, így az eljárás keretekében a Kormány és az Országgyűlés közösen alakítja ki az európai uniós jogszabálytervezetekre vonatkozó magyar álláspontot.

Az Országgyűlés ellenőrző tevékenységét európai uniós ügyekben is ellátja, fontos feladata a Kormány beszámoltatása annak munkájáról. Ennek parlamenti eszközei (interpellációk, kérdések, bizottsági meghallgatások, parlamenti vitanapok) uniós ügyekben is alkalmazhatók.”

Akárhogy is forgatom, ennek a bizottságnak nem az uniós képviselőket, hanem a kormányt kéne ellenőriznie, most viszont a befőtt teszi el a nagymamát a jelek szerint. Ezt talán nem is érdemes elemezni, Nyuszika, tedd el a puskát, megyünk tovább.

A következő kérdés az, hogy mi a Jóisten... na jó, mondjuk úgy, csodáját értsünk azon, hogy „a baloldal magyar érdekkel szembeni brüsszeli politikai akciói”, melyeknek azonnali felfüggesztésére szólít fel Kövér László a Szuverenitásvédelmi Hivatal útján?

Egyáltalán, mi a jófene az a baloldal, ha már itt tartunk?

Erre 1789 óta keresi a választ Európa kiművelt emberfőinek jelentős része, de a szabatos meghatározást máig nem sikerült megfogalmazni. Akkor történt ugyanis, hogy annak idején a francia alkotmányozó Nemzeti Konventben az elnöktől balra foglaltak helyet a monarchiát (és a status quót) ellenző és a radikális változásokat támogató képviselők, vagyis az ancien régime (régi rendszer) elvetői, jobbra meg mindenki más. Ha az elnök felállt és megfordult, a baloldalból jobboldal lett, de rendes elnök ül, nem ugrál fel, és mindenféle határozatokat hoz, mint például Kövér László most. Bár ő ugyan nem rendes, de elnök.

Ennek a politikai fogalomnak nincs és nem is lehet pontos definíciója, hiszen teljesen mást értett alatta Danton vagy Robespierre, mást Marx, megint mást Bakunyin vagy Kropotkin, és tőlük különbözött a véleménye Leninnek. Trockijnak és Sztálinnak. Ez utóbbi három is csak ideig-óráig értett egyet, aztán Lenin meghalt, Trockij találkozott egy jégcsákánnyal a trópusi Mexikóban (azért elképzelem a mexikói vámost, amint átnézi Ramon Mercader poggyászát: „Uram, ez micsoda?” „Ez? Jégcsákány” „És mihez kezd vele a trópusokon? Nálunk minden van, csak jég nincs.” „Na, fogadjunk, hogy van?” „Hol?” „A Popocatepetl tetején” „Uraságod ezek szerint hegymászó?” „Nem, Sztálin titkos ügynöke és bérgyilkosa vagyok foglalkozásomra nézvést” „Ja, az más, Isten hozta Mexikóban”) és a végén Sztálint is elvitte az ördög, utána már kisebb kaliberű őrültek jöttek. De a baloldaliságot még soha, senkinek nem sikerült meghatározni, talán úgy fogalmazhatnánk, hogy olyan politikai eszme, ami ellenzi a társadalmi egyenlőtlenségeket és alapvetően a javak harmonikusabb elosztására törekszik. Bár ez utóbbihoz semmi szükség baloldaliságra, elég lenne egy jól működő adórendszer is, de mindegy.

Tehát nem lehet megfogalmazni, mi is az a baloldal, de egyáltalán, létezik magyar baloldal?

Elvileg igen, csak a gyakorlat jelenleg mást mutat. A DK nézetem szerint körülbelül centrista lenne egy működő európai országban, piacpárti beütésekkel, a Momentum alapvetően liberális, az MSZP múzeumi relikvia, a Munkáspárt még az se, a Kutyapártnak semmi köze az egészhez, minden kategóriából kilóg, az LMP-t nehéz lenne megtalálni szabad szemmel, a Tisza meg egyelőre azt sem döntötte el, merre folyik, de valószínűleg nem balra fog. A Fidesz, a KDNP és a Mi Hazánk vagy a 2RK szóba sem jöhet ilyen alapon. Márpedig, ugye, mégis kéne valakinek valamiféle aknamunkát végezni Brüsszelben, amit Kövér házelnök határozatában el lehet ítélni, mert ha nincs ilyen, akkor a fontos merény kifordul medribül, elveszti „tett” nevét, a Tisztelt Ház meg ott áll majd – az oroszos kifejezéssel élve – mint falu bolond pappal. Tessék azonnal találni valami aknamunkát, különben irgum lesz, majd burgum is!

Akárhogyan is keresgélek, én csak egy brüsszeli aknamunkát találok, melynek során Orbán Viktor 2006-ban azt követelte, hogy az Unió fossza meg Magyarországot 2007-2013 között mintegy 8000 milliárd forintnyi támogatástól. Ami azért nem lett volna kisegér, és ráadásul ő maga is megérezte volna 2010 után a döntés súlyát, tehát ez a „felugrunk és páros lábbal farba rúgjuk magunkat” eseteként vonult volna be a történelemkönyvekbe, de szerencsére megnyugtatták, hogy ezeket a pénzeket nem az akkori kormány kapja, hanem vállalkozások, önkormányzatok, civil szervezetek nyerik el pályázat útján, tehát nem lehet őket megvonni a kormány politikája miatt. Aztán később pont Orbán és környezete lett ennek a rendszernek a legnagyobb hazai haszonélvezője.

De hát olvassuk el figyelmesen a határozat szövegét: kifejezetten baloldali politikai akciókat emleget, tehát nem jobboldaliakat, a jobboldali aknamunka ebből következően nem elítélendő, mi több üdvös, edzi a testet és jó kedvet ád, azt méltányolni kell és ha lehet, bőkezűen honorálni. Az embernek kezd az az érzése támadni, hogy a hazaárulás egy üzletág és a Fidesz harcol a piacért, a konkurencia ellen.

Különben lehet, hogy ez így is van.

Azt tehát látjuk, hogy sikerült határozatot hozni valami olyasmi ellen, ami nem létezik, és ab ovo nem is meghatározható, viszont tetszés szerint bármire ráhúzható, ha kibővítik a határozat hatáskörét, és már nem csak a választott tisztségviselőkre vonatkozik, hanem mondjuk minden magyar állampolgárra. Mert miért is tartanánk ezt az intézkedést szűk körben? Legyen csak érvényes mindenkire, úgy demokratikus.

És akkor eljönnek a régi szép idők. Kövér úr, csak érdeklődni szeretnék, Kirov elvtárs hogy érzi magát? És Zinovjev? Kamenyev? Buharin? Tuhacsevszkij? Azt mondja, nem panaszkodnak? Golyóval a fejében senki sem szokott. Apropó, Arthur Millert és Oppenheimert elítélték már? Chaplin elköltözött Svájcba? Hemingway még húzza, vagy már tölti a vadászpuskát? Mert ezek a sztálinista és mccarthysta módszerek bizony ilyen tisztogatásokhoz vezetnek. Ami persze a központi hatalom megerősödésével jár, egy ideig, aztán viszont kialakul a rémuralom. Az Egyesült Államok is alig kerülte el.

Ez most – egyelőre – csak egy nagyon ostoba határozat, amit talán azért hoztak, hogy a Brüsszelből várhatóan érkező „kokikat és sallereket” legyen kire fogni, de ha kiteljesítik, és miért ne tennék, az elhozza a teljes, viszont minden ízében jobboldali, népi és nemzeti diktatúrát. Ami már nem Mussolini rendszere lesz, hanem Salazaré vagy Sztáliné. Besúgóállam, vamzervilág. A nemzetbiztonsági szervek majd negyedéves terv szerint fogják termelni a hazaárulókat, mint régen a román Securitate vagy manapság az orosz FSZB.

De meg kell hagyni: szuverén lesz és önálló, mivel alig fog velünk valaki is szóba állni, aki meg mégis megteszi majd, attól nem sok jóra számíthatunk.

Szuverénebbek és autonómabbak leszünk, mint egy önkielégítés.

Összegezve: nehéz idők jöhetnek, és nem is sokára.

Szele Tamás