Ma megint Andrej Percev heti orosz hírelemzését-összefoglalóját vesszük elő, aminek ebben az esetben lesz némi magyar áthallása is, hiszen nálunk is folyamatosan szó van az elektronikus szavazási rendszer bevezetéséről – és nálunk is erősen szkeptikus ezzel szemben a nagyközönség. Aminek persze oka van.
(Képünk illusztráció)
Az egy dolog ugyanis, hogy így sokkal könnyebb lenne voksolni, de bizony csalni is sokkal könnyebb így. Más kérdés, hogy ezt a kört már lefutotta az Amerikai Egyesült Államok, csak hát náluk olyan minőségű szavazókészülékek működtek, hogy a Dominion cég játszva megnyerte a pert, amit Trump ellen indított, mikor az őket csalással vádolta – nálunk félő, hogy egyenesen olyan gépeket rendelnének, amikkel könnyebb csalni, mint szavazni. De lássuk, mit mond erről Percev.
Az orosz Központi Választási Bizottság engedélyezte a regionális bizottságoknak, hogy az online szavazás javára teljesen eltöröljék a papíralapú szavazólapokat. Ha az elektronikus szavazás lesz a szavazatok leadásának alapértelmezett módja, és a papíralapú szavazólapokat elhagyják, akkor minden szavazóhelyiséget elektronikus szavazóterminállal kell felszerelni, amely felváltja a hagyományos szavazóurnákat. Ezek használatakor a választópolgár a képernyőn választja ki a jelöltet, szavazata elektronikusnak minősül, és ekként kerül feldolgozásra. A politikai akarat távszavazással történő kifejezésének lehetősége ebben az esetben is megmarad. Az elektronikus szavazóterminálokat már kipróbálták és tesztelték a moszkvai polgármester-választáson: a választási bizottságok tagjai eléggé kitartóan sürgették azokat a polgárokat, akik nem távolról, hanem offline akarták támogatni jelöltjeiket, hogy szavazólap helyett elektronikus szavazóterminált használjanak. Sok választópolgár (különösen az idősek) nem vette észre, hogy szavazatuk elektronikus lett.
Az új szabályok értelmében a papíralapú szavazás is lehetséges marad, ha egy adott régióban nem állnak rendelkezésre új távoli elektronikus szavazóterminálok, vagy nincs elegendő ilyen terminál az összes szavazóhelyiség felszereléséhez. A szeptemberi városi duma-választásra készülő Moszkvában nincs hiány elektronikus szavazóterminálokból, de a regionális választási bizottság bejelentette, hogy a régi típusú, papíralapú szavazat leadásának lehetősége csak azok számára lesz elérhető, akik ezt előzetesen igénylik. Sőt, a városi bizottság további akadályokat gördített a papíralapú szavazás útjába: a felesleges bürokratikus eljárások és az előzetes kérelemmel való bajlódás elidegeníti a szavazók többségét, akik még mindig a hagyományos módon fejezik ki akaratukat.
Egészen a közelmúltig a választási bizottságok kötelesek voltak nyomtatott szavazólapot biztosítani minden regisztrált választópolgárnak. Most már megválaszthatják, hogy mennyi szavazólapra van szükségük, és annyit nyomtathatnak, amennyit szükségesnek tartanak. Egyértelmű, hogy az orosz hatóságok az ország szavazási rendjét teljesen elektronikus formában, bár a szavazóhelyiségekbe telepített e-szavazó terminálok segítségével kívánják újra gondolni. Ennek két oka van. Először is, Oroszországban gyakorlatilag lehetetlen ellenőrizni az elektronikus szavazást: a terminál szó szerint és átvitt értelemben is egy „fekete doboz”. Már 2021-ben lehetővé tette, hogy az „Egységes Oroszország” párt jelöltjei nyerjenek a moszkvai egyéni választókerületekben, annak ellenére, hogy az offline szavazóhelyiségekben az eredmények azt mutatták, hogy az „Egységes Oroszország” párt elvesztette ezeket a választásokat. Másodszor, az elektronikus szavazás további ellenőrzést tesz lehetővé a szavazóhelyiségekbe virtuálisan online érkező választók részvétele felett. Ez megkönnyíti a vállalati alkalmazottak és a közalkalmazottak mozgósítását: ezek a Kreml által az elmúlt években a választási részvétel növelésére használt fő tömegek.
A hatóságok tagadják, hogy hozzáférnének a szavazók adatbázisához, de a szavazók mozgósításában részt vevő cégvezetők és technológusok könnyen megfélemlíthetik a beosztottakat, hogy azt higgyék, láthatják, miszerint egy alkalmazott valóban szavazott-e vagy sem, és becsapta-e a főnökét. A táv- és e-szavazó terminálok megkövetelik a résztvevő ellenőrzését, így a szavazás aktusa kevésbé titkos. Emiatt az e-szavazás csökkentheti a tiltakozó szavazatok arányát, mivel a rendszer elleni szavazástól elriasztja az embereket – hiszen félnek attól, hogy lenyomozzák őket. Az egy dolog, hogy a szavazófülke magányában bejelöljük az ellenzéki jelöltet, majd a szavazólapot bedobjuk a hasonló szavazólapokkal teli dobozba. Egészen más dolog a hatóságok ellen szavazni, miután bejelentkeztünk a Goszuszlugi állami munkaügyi rendszerbe, vagy igazoltuk magunkat egy terminálon az iratainkkal.
Valószínű, hogy a közeljövőben a régiók tömegesen vásárolnak majd elektronikus szavazóterminálokat, és ezeket széles körben fogják használni a közelgő Állami Duma-választásokon. A Kreml egyértelműen ki akar küszöbölni minden kiszámíthatatlanságot a választási folyamatból, végső soron teljes mértékben programozni akarja az eredményeket, és az orosz típusú elektronikus szavazás lehetővé teszi a hatóságok számára, hogy ezt meg is tegyék.
Mindeközben az orosz parlamenti képviselők röghöz kötött jobbágyok lettek. Az Állami Duma elfogadott egy törvényt, amely szerint a képviselőket és szenátorokat megfoszthatják mandátumuktól, ha a parlamenti kamarák elnökeinek jóváhagyása nélkül külföldi útra mennek. Emellett Vjacseszlav Volodin dumaelnök utasította a parlamentet, hogy dolgozza ki a dumai képviselők külföldi utazásának törvényi tilalmát, amely a mandátumuk lejárta után is érvényben marad. Ez egy újabb lépés, amelynek célja, hogy a képviselői testületet lojálisabbá és kezelhetőbbé tegye a rendszer számára. A változtatások segítenek majd fegyelmezni a jelenlegi képviselőket, akiknek le kell mondaniuk a szabad mozgásukról. Emellett a tilalom segíteni fog azokkal a képviselőkkel szemben, akik valamilyen okból nemkívánatossá váltak: bármilyen utazás bármikor utólag is koordinálatlannak vagy nem kellően koordináltnak nyilvánítható.
A változások fő címzettjei azonban az új összetételű Állami Duma képviselőjelöltjei (köztük természetesen jó néhány hivatalban lévő képviselő). A jelölés előtt a potenciális jelölteket engedelmességi és „rugalmassági”, magyarul: szolgalelkűségi tesztnek vetik alá. Természetesen az ilyen feltételek elriasztják a jelöltségtől azokat, akik esetleg meglehetősen lojálisak a Kremlhez, de még mindig őrzik azt, ami a személyes szabadságukból megmaradt. A politikai karrierjük érdekében áldozatokra kész, engedelmes egyéneket fogják kiválasztani. Az ilyen emberek garantáltan támogatnak minden, a Kreml által javasolt kezdeményezést, és szívesen hajbókolnak, bőséges hízelgést és szolgalelkűséget tanúsítanak, ha magas rangú feletteseik ezt követelik. A képviselők és a szenátorok lesznek az új jobbágyok, akik azonban tudatosan és önként mondanak le szabadságuk maradékáról – ebben az esetben a külföldre utazás szabadságáról.
Az ország vezetése már régóta nem fél a parlamenti testületeket a teljes lojalitás elve szerint kialakítani, a lojalitás próbája azonban egészen a közelmúltig nem tartalmazta a mozgásszabadság megsértését. A Kreml most áldozatokra kényszeríti a jelenlegi és jövőbeli képviselőket, nyilvánvalóan abból kiindulva, hogy az ellenőrzésnek ez a szintje segít a parlamentben a legkisebb ellenvéleményt is kiküszöbölni. Az új Dumában még több őszinte, elkötelezett putyinistát fogunk látni, olyan embereket, akik készek megbüntetni az elégedetlenkedőket és népszerűtlen intézkedéseket hozni, ha a vezetőnek szüksége van rájuk.
A valóságban azonban nemcsak ultralojálisok vannak, hanem egészen pragmatikus, cinikus karrieristák is, akik garantáltan képviselők lesznek, ám egy-egy kritikus pillanatban ezek az emberek minden korábbi lojalitási ígéretet felrúghatnak, és figyelmen kívül hagyhatnak minden rájuk rótt korlátozást. A szabadság, amelyet egy időre feladnak a karrierjük érdekében, csak egy áldozat lesz a karrierépítés érdekében, nem pedig szó szerinti áldozat a Kremlnek. Amikor Oroszország legfelsőbb vezetése bajba kerül, az ilyen karrieristák biztosan nem fogják sem támogatni, sem lelkesen védeni. Könnyebb lesz számukra Putyin hatalmi vertikumát elhagyni annak összeomlása pillanatában, mint feladni személyes szabadságukat annak érdekében.
Márpedig akár csalásra, akár árulásra mindenki fel kell készüljön – Oroszországban is, Magyarországon is. A probléma rendszerszintű. Mindkét országban.
Szele Tamás
