Tegnap már foglalkoztunk az orosz nukleáris arzenál bevethetőségével (illetve: be nem vethetőségével), de mostanra új adatok birtokába kerültünk: a Meduza nagyon érdekes interjút készített Makszim Sztarcsak szakértővel a pleszecki robbanás ügyében, ezt kivonatolom most – így előzetesként csak annyit mondanék, hogy a helyzet nem reménytelen.

(Képünk illusztráció)

Szeptember 21-én az orosz nukleáris arzenált tanulmányozó OSINT-kutatók olyan anyagokat tettek közzé, amelyek arra utalnak, hogy egy nappal korábban baleset történt a pleszecki katonai támaszponton. Szakértők által is alátámasztott véleményük szerint a Pleszeckről készült műholdfelvételeken látható erőteljes robbanás nyoma nagy valószínűséggel az RS–28 Szarmat interkontinentális ballisztikus rakéta sikertelen tesztjének következménye. A jelek szerint a rakéta közvetlenül az indító silóban robbant fel. A „Szarmat” indítóállásán keletkezett tüzet megerősítették a NASA FIRMS szolgálatának adatai, amely a bolygó felszínén keletkezett nagy tüzeket rögzíti. A „Meduza” a baleset valószínűsíthető okairól és következményeiről Makszim Sztarcsakkal, az orosz nukleáris politika szakértőjével, a Queens Egyetem Nemzetközi és Védelmi Politikai Központjának kutatójával, a Defense News tudósítójával beszélgetett.

– Egyetért azzal, hogy az OSINT kutatók által bemutatott bizonyítékok alapján egy sikertelen Szarmat-tesztről beszélhetünk?

– Hajlok arra, hogy bízzak a jelentésekben, tehát a tesztek valóban megtörténhettek, és sikertelenek voltak. Először is, két és fél év telt el az utolsó (és egyetlen) bejelentett sikeres teszt óta, és ez idő alatt a kísérleteket folytatni kellett volna. Ha sikeres lett volna, azt az orosz védelmi minisztérium bejelenti, vagy a rakétaindításokat figyelő szakértők rögzítik.

A starthelyeket általában egy adott rakétatípus indítására készítik elő. A kutatók, akik már régóta figyelemmel kísérik Pleszecket, azonosítani tudták a Szarmat-tesztpályát, és megtalálták az adott robbanásból származó krátert.

– Ön szerint mihez köthető a mostani baleset? Helyesnek tűnik ön szerint az üzemanyag-robbanás verziója? Lehet-e más feltételezéseket is megfogalmazni ezzel kapcsolatban?

– Már maga a tény, hogy a Szarmat rakéta heptil alapú, mérgező, robbanás- és tűzveszélyes folyékony üzemanyagot használ, potenciális veszélyt jelent.

A rakéta fejlesztésének megfigyelése során szerzett tapasztalataim azt mutatják, hogy a rakéta általában véve is számos technikai problémával küzd. Nem ez az első sikertelen indítás. És sok minden előfordulhatott volna.

Robbanás történhetett volna az üzemanyag betöltése során, ha bizonyos eljárásokat nem tartanak be.

A robbanás történhetett volna abban a pillanatban is, amikor műszaki problémát észleltek, és az indítást megszakították.

Az üzemanyag szivárgása bekövetkezhetett volna a kilövés előkészítése során, ha valamilyen tervezési hiba történt volna. Az üzemanyag gyúlékony gőzökkel való érintkezése robbanáshoz vezetett volna.

Az első fokozat hajtóműve is felrobbanhatott volna közvetlenül a gyújtás vagy az indítás után.

A hajtómű beindítására adott parancs is lehetett volna hibás, így a rakéta hátrafelé zuhant volna, felrobban és megsemmisíti a silót.

De a legfontosabbak nem is a rakéta műszaki problémái. Hanem az, hogy a rakétasiló megsemmisült. Hónapokba, sőt évekbe telik majd, mire helyreállítják vagy újat építenek helyette. Ez azt jelenti, hogy Oroszország jelentősen késleltetni fogja a Szarmat-tesztprogramot, és hosszú időre műszakilag használható nehézrakéta nélkül marad. A „Vojevoda” több mint 10 éve nem repült. A „Szarmat” sem repült két éve.

– Mit gondol, mit fontos tudni egy külső szemlélőnek a Szarmatról általában? A média Putyin híres, 2018-as bemutatója után gyakran túlzó fenyegetésként kezeli ezeket a rakétákat. Egyetért ezzel a nézettel? Vagy valóban olyan fegyverről van szó, amelynek potenciálja megváltoztathatja az erőviszonyokat a nukleáris versenyben?

– Mit tudunk a Szarmatról (NATO besorolása – Sátán II)? Orosz források azt állítják, hogy ez a rakéta akár 18 000 kilométeres hatótávolsággal és körülbelül 208 tonna indítótömeggel rendelkezik. A Sarmat potenciálisan akár 16 egyedileg irányítható nukleáris robbanófejet, valamint Avangard hiperszonikus robbanófejeket is hordozhat. Ez egy silóalapú rakéta, és a Stratégiai Rakétahadsereg két hadosztályánál kívánják telepíteni: az Orenburgi Területen lévő Dombarovszkij településen és a Krasznojarszki területen lévő Szolnyecsnyij (Uzsur) településen. 2022-ben aláírták a sorozatgyártására vonatkozó szerződést, és 2023 szeptemberében hivatalosan is hadrendbe állították a Szarmatot. A Stratégiai Rakétaerők egyetlen ezredét sem szerelték fel azonban még vele.

Ez potenciálisan a legerősebb és legnagyobb hatótávolságú rakéta. De ez felesleges túlzás. Olyan, mintha ágyúval lőnénk verébre. Még ha gyengébb tulajdonságokkal rendelkezne is, ugyanolyan sikeresen teljesítené a nukleáris elrettentési feladatokat.

Az RS–28 Szarmat rakéta a hozzá hasonló nehézrakéta, a Vojevoda leváltására készül, amelyet Ukrajnában terveztek és gyártottak. A Vojevodának már régen lejárt a szavatossági ideje. Már többször meghosszabbították. De a Krím megszállása után megszűnt a kapcsolat az ukrajnai fejlesztőkkel és gyártókkal, és Oroszországnak vagy saját hatáskörben kellett meghosszabbítania a lejárati dátumot, vagy sürgősen meg kellett alkotnia a Szarmatot. Nyilvánvalóan senki sem akart a Vojevodáért felelős lenni, a Szarmat létrehozása pedig további pénzt jelentett a fejlesztőknek.

Tehát téves azt mondani, hogy ez egy alapvetően új fegyver. Semmit sem fog változtatni a nukleáris elrettentés terén. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter egyszer azt mondta, hogy a Szarmat és az Avangard a 2010-es Stratégiai Fegyverzetcsökkentési Szerződés hatálya alá tartozik. Ráadásul a Roszkozmosz nyilatkozatai szerint pontosan annyi Szarmatot terveztek építeni, amennyi a Vojevoda leváltásához szükséges. Ez 46 darabot jelent. És készül még néhány a tesztelésekhez is.

– Mit tudunk a Szarmat tesztjeiről? A nyílt forrású adatok szerint legalább egy sikeres tesztről van tudomásunk. De meg tudjuk becsülni, hogy hány sikertelen volt? És hogyan szokták értékelni az ilyen fegyverek hatékonyságát?

– A Roszkozmosz tesztelési képességeinek értékelésével kapcsolatos tapasztalataim szerint a „Szarmat” 2022. áprilisi sikeres indítása után technikailag még négy vagy öt indításra volt képes a mai napig. Különböző források szerint a legutóbbi sikertelen indítás volt a negyedik.

Minden rakéta saját tesztprogrammal rendelkezik. A Roszkozmosz pedig azt remélte, hogy legalább öt-hat sikeres indítást hajt végre a Szarmattal, mielőtt hadrendbe állítaná. De a politika fontosabb volt, és a rakétát egy sikeres indítás után elfogadták. A Vojevoda különböző változataival való összehasonlításként: a tesztprogram keretében az idősebb nehézrakétával több tucat sikeres tesztet hajtottak végre.

Természetesen elmondhatjuk, hogy a technológia fejlesztésével a tesztprogram csökkenthető. És minden egyes indítás nagyon drága. Ez igaz, de a tesztprogram akkor rövidül le, amikor már több sikeres indítás is történt, és a rakéta felkészültségét minden körülmények között és repülési feladat esetében igazolták. A Szarmatnak viszont csak egy sikeres indítása van. Figyelembe véve, hogy a fejlesztőknek és a gyártóknak nincs tapasztalata egy ilyen rakétával, a tesztelés, amíg műszakilag teljesen készen nem áll, akár még 10 évig is eltarthat.

– Véleménye szerint az, hogy a sikertelen tesztekről szóló információk ezúttal nyilvánosságra kerültek, némileg csökkentheti az orosz hatóságok eszkalációs retorikáját? Az orosz–ukrán háború elmúlt hónapjaiban úgy tűnik, hogy csak fokozták ennek a mértékét – különösen annak a vitának a fényében, amely a Nyugat által az orosz területre nagy hatótávolságú fegyverekkel mért csapásokról szóló „vörös vonalak” eltörléséről szól. Vagy éppen fordítva – a Kreml az „arcát mentendő” tovább fokozza fenyegetéseit?

– Nem hiszem, hogy a Kreml kimutatná, hogy problémái vannak. Meg fogják őrizni a tekintélyüket, és minden lehetséges módon azt fogják bizonygatni, hogy minden úgy megy, ahogyan kell. Vagyis nem hiszem, hogy ez bármilyen hatással lesz akár a retorikára, akár a tényleges politikára. Az atomfegyverek és azok tesztelése államtitkot jelentenek. Nem lesz semmiféle kommentár. Nem várok mást, mint általános frázisokat arról, hogy a teszteket a gyártási program részeként végzik. Talán ősszel stratégiai hadgyakorlatokat tartanak majd a szokásos eljárás részeként, emlékeztetnek a nukleáris fegyverekre néhány rakétaindítással, beszédeket tartanak arról, hogy Oroszország komoly atomhatalom. Ez lesz a vége, nem több.

– A Meduzának adott korábbi interjúiban ön hajlott arra, hogy úgy gondolja, ez az egész eszkalációs retorika Moszkva részéről inkább blöff, aminek célja a Nyugat idő előtti megfélemlítése. Ma is kitart ezen álláspontja mellett? Vagy észlelt olyan jeleket, amelyek arra utalnak, hogy Putyin és környezete számára reálisabbá vált a nukleáris fegyverek bevetésének lehetősége?

– Semmi sem változott. Oroszország a nukleáris retorikával és más nukleáris intézkedésekkel azt akarja mondani, hogy egy ukrajnai háborúban kell tartani a nukleáris tényezőtől.

A nukleáris fegyvereket azonban nem a légüres térben használják. Ez egy eszkalációs lépés, válaszul valamire. Az eszkaláció kétirányú folyamat. Valójában semmi sem történik pusztán azért, mert a Kreml és támogatói nukleáris fegyvereket emlegetnek.

Emlékezzünk vissza, hogyan alakult a kubai rakétaválság. Nagyon sematikusan. A Szovjetunió ballisztikus rakétákat küldött Kubába, az USA katonai blokádot vezetett be Kuba ellen. A szovjet és az amerikai fegyveres erőket fokozott készültségbe helyezték. A Szovjetunió lelőtt egy amerikai repülőgépet, az USA lebombázott egy szovjet tengeralattjárót. Ezután a felek megegyeztek.

A mi helyzetünkben nincs ilyen lehetőség. Vagyis az Egyesült Államok nem válaszol az orosz nukleáris lépésekre. Oroszország stratégiai erőkkel és nem stratégiai nukleáris fegyverekkel tart hadgyakorlatokat, bombázókkal és tengeralattjárókkal járőrözik a nyugati országok határain, Oroszország nukleáris fegyvereket telepít Fehéroroszországba, és felfüggeszti a START–3-ban való részvételt.

Válaszul az USA azt mondja, hogy Oroszország semmi olyat nem tesz, amit eddig nem művelt, nem látja jelét annak, hogy Oroszország atomfegyverek bevetésére készülne, és nem lát okot arra, hogy kiigazítsa nukleáris politikáját.

Az USA nem reagál az eszkalációra, tehát nincs eszkaláció, és a nukleáris fegyvereket nem vonják be a konfliktusba, bármennyire is szeretné Oroszország.

Oroszország maga is többnyire óvatos lépéseket tesz. Nem engedi meg a határsértéseket a járőrözések során, nem rakja meg a stratégiai bombázókat járőrözés előtt nukleáris rakétákkal, nem helyezi vissza a taktikai nukleáris fegyvereket a tengeri hordozókra, és nem tér vissza a nukleáris tesztekhez. Ezek túlságosan veszélyes eszkalációs lépések, amelyek rosszul kiszámítható választ és a konfliktus tisztázatlan alakulását hordozzák magukban.

A jelenlegi körülmények között, még ha Oroszország változtat is nukleáris doktrínáján, már túl késő lesz, vagy talán – nincs is mit változtatni. Amit a Nyugat megtehetett, azt már megtette. Új doktrína nélkül nagy hatótávolságú csapásokat mérni elismerten orosz területre ellentmondásos döntés, és sokan nem állnak készen rá. Még ha a „héják” győznek is, és Oroszország a csapások egy részére a NATO területén lévő ukrán utánpótlási pontok támadásával akar válaszolni, ez sem garantálja azt a fokú eszkalációt, amit Moszkva szeretne. A Nyugat még Moszkva további lépései nélkül is tart a nukleáris eszkalációtól. És elsősorban olyan lépéseket fog tenni, amelyeknek nem lenne nukleáris forgatókönyve.

– A „Szarmat” nem az egyetlen újítás a fegyverkezési versenyben, ugye? Milyen más, az orosz fél által bejelentett technológiák válhatnak az Ön megfigyelései szerint az elrettentés vagy a Nyugattal való konfliktus eszkalálódásának előidézőjévé?

– A fegyverek önmagukban nem elegendőek. Még ha Oroszország sikeresen tesztelné is a Szarmatot és az összes többi rakétát, mint a Burevesztnyik és a Poszeidon, akkor sem változna semmi. Oroszország nukleáris hatalom. Ez köztudott. Az ilyen típusú fegyverek megjelenésével Oroszország nem lesz képes semmi olyasmire, amire nélkülük ne lenne alkalmas. Nem járulnak hozzá a nukleáris elrettentéshez. Az új fegyverek azonban a kiszámíthatatlanság és a komplikáció bizonyos elemét viszik be a jövőbeli fegyverzet-ellenőrzési tárgyalások folyamatába.

Nos, reméljük, igaza van Makszim Sztarcsaknak, hiszen az elemi logika is azt mondja: nincs semmi ok az új fegyverek további fejlesztésére (mármint a propaganda érdekein kívül, de annak meg semmi szüksége létező fegyverrendszerekre, ahhoz bőven elég nagyokat mondani). Csak hát már maga Ukrajna megtámadása is ellentmondott minden ésszerű meggondolásnak...

Azért bízzunk mégis a józan észben – és abban, hogy ezek a Szarmat rakéták túl drágák és megbízhatatlanok ahhoz, hogy bevessék őket.

Szele Tamás