A félhivatalos orosz ideológia szerint elkerülhetetlen a kommunizmus győzelme az egész világon. Bocsánat, nem ez, hanem az egypólusú világrendszer felváltása a többpólusúval, még egyszer elnézést kérek: este Akszjonovot olvastam, és annyira hasonlít a két eszmerendszer, hogy véletlenül melléfogalmaztam, de most már így hagyom.

(Képünk illusztráció)

Főleg azért, mert egyáltalán nem biztos, hogy véletlenül fogalmaztam mellé.

Miben is áll ez a hasonlóság? Sok közös jegyük van. Első sorban is vegyük a régi viccet, kissé aktualizálva, mely szerint az egypólusú világrendszer nem egyéb – a Kreml szerint – mint embernek ember általi kizsákmányolása, akárcsak korábban a kapitalizmus, ellenben a többpólusú világrendszer, a kommunizmushoz (mely soha és sehol nem valósult meg) hasonlóan ennek pont az ellenkezője.

Másik közös jegy, hogy Moszkva fel akarja szabadítani, akár tűzzel és vassal is a gyarmati sorban sínylődő népeket, főként azért, hogy erőforrásaikat ő használja ki a továbbiakban. Ezzel van egy kis baj, ugyanis manapság úgyszólván nincsenek gyarmatok, például az ennek is minősíthető Nyugat-Szaharát az orosz gondolkodás szerint szintén sínylődő Marokkó uralma alól kéne felszabadítani, bár mondjuk vannak olyan területek – Szent Ilona vagy Francia Polinézia – amik még mindig brit, illetve francia iga alatt nyögnek. Már, ha az nyögés. Afrikában viszont, mely a jelenlegi „antikolonialista” mozgalom fő célpontja, csak az említett Nyugat-Szahara jöhetne szóba, a többi állam független, ami azt jelenti, hogy saját maguk gondoskodnak önnön kizsákmányolásukról, mindenféle diktátorok és junták segítségével. Sebaj, őket is fel kell szabadítani a Szent Cél érdekében, már persze, amennyiben vannak ásványkincseik és azok kitermelésére alkalmas munkaerejük.

Rendben van, de ki lesz a felszabadító? A válasz világos: az Oroszországi Föderáció, rajta kívül pedig az „Orosz Világgal” rokonszenvező világproletariátus, és a velük kart karba öltve harcoló haladó értelmiség. Itt megint baj van, mert proletariátus lassan már csak az említett, felszabadítandó országokban létezik, a haladó értelmiség meg vagy átlát a szitán, és inkább a maga útján halad, vagy kétségbeesve keresi az új szövetségeseit, hiszen ugyebár, a munkásosztály már csak távoli országokban fellelhető. Meg az oroszországi fegyvergyárakban, de ott vigyáznak arra, hogy ne nagyon legyen szövetkezése a munkásoknak senkivel az ortodox egyházon és az Egységes Oroszország párton kívül. Arrafelé ugyanis már ezer éve a legfőbb érték az ember, éppen ezért az értelmesebbeket lakat alatt tartják.

Szóval marad felszabadítónak Oroszhon, csak ott meg minden katonára szükség van, tehát más módszerekhez kell folyamodniuk. Vagy magánhadseregeket delegálnak Afrikába, vagy propagandistákat (ez utóbbiak sokkal fontosabbak és hatékonyabbak a fegyvereseknél), ám mindegyikük vagy GRU- vagy FSZB-ügynök (esetleg szóba jöhet az SZVR is). Erről szól a The Insider írása, melyet van szerencsém bemutatni. Térjünk is a tárgyra.

November elején Szocsi ad otthont az Oroszország-Afrika Partnerségi Fórum első miniszteri szintű konferenciájának. A jekatyerinburgi Bureau Legint tanácsadó cég működött közre az afrikai vendégek egy részének meghívásában, amely mögött a GRU tisztjei és az FSZB Ötödik Szolgálatának ügynökei állnak. A múltban nagy horderejű nemzetközi botrányokba keveredtek, többek között az amerikai elnökválasztásba való orosz beavatkozásba. Ezeknek a szervezeteknek nem volt gondjuk a finanszírozással – amíg Afrika bele nem került Jevgenyij Prigozsin érdeklődési körébe.

A GRU-iroda

2018 óta Oroszország aktívan elkezdett behatolni az afrikai kontinensre, fokozatosan kiszorítva az USA, Franciaország és más európai országok befolyását. Kulcsszerepet kapott a GRU 4. igazgatósága, amely Afrikát és Izraelt felügyeli, valamint az FSZB ötödik szolgálatának afrikai részlege. Mindkét hírszerző ügynökség lerázta magáról az összeomlott szovjet GRU- és KGB-rezidentúrák porát, és aktívan elkezdett új ügynököket toborozni az afrikai politikusok, katonatisztek és újságírók soraiból.

E célból számos külgazdasági társulást hoztak létre az afrikai országokkal, és tucatnyi, széles tevékenységi körrel rendelkező tanácsadó céget alapítottak. Az egyik ilyen cég a Bureau Legint volt, amelynek éves költségvetése 100 millió rubel lehetett. A Legintet Viktor Bojarkin, a GRU haditengerészeti hírszerző szolgálatának munkatársa és felesége, Tatjána alapította, aki korábban könyvelőként dolgozott a GRU Harosevszkoje Sosszé 76 szám alatti irodájában. Igen, kérem: a GRU-nál is van könyvelés, ha nem lenne, hogyan lennének képesek sikkasztani?

Bojarkin életrajza fordulatos: 1986-ban részt vett a szovjet katonai és diplomáciai személyzet evakuálásában Jemenből, amikor Moszkva helyi csatlósai összevesztek egymással, és kitört a polgárháború – ez tízezer emberéletet követelt. A GRU katonai-diplomáciai akadémiáján folytatott tanulmányai után Bojarkint katonai attasé-helyettesnek nevezték ki az Egyesült Államokban és Mexikóban működő orosz nagykövetségekre, ahol 2003-ig tevékenykedett hírszerzőként. Ezt követően a GRU tisztje az Almaz-Antej konszern vezetőségébe került, és részt vett kis és közepes méretű hadihajók Afrikába történő értékesítésében.

2005-ben Bojarkin a RUSZAL vezetője, Oleg Deripaszka biztonsági szolgálatának vezetője lett, és különleges, speciális feladatokat látott el Afrikában. Például felkutatta az alumíniumoligarcha guineai bauxitüzemében szervezett sztrájkok kezdeményezőit, akik megtalálásuk után többet soha nem szerveztek munkásmozgalmakat és a lélegzést is mellőzték. A világhálón kering egy belső RUSZAL-dokumentum, amely utasítja Bojarkint és Alekszandr Dedkovszkijt, a jekatyerinburgi Egységes Oroszország támogatási alap korábbi vezetőjét: dolgozzanak azon, hogy a sztrájkolókat támogató minisztereket és prefektusokat eltávolítsák hivatalukból, és lojális tisztviselőkkel váltsák fel őket.

2006-ban, amikor Deripaszka tulajdonába került egy podgoricai alumíniumkohó, Bojarkin utasította a montenegrói Kreml-barát pártot, hogy biztosítsa, miszerint támogatói „helyesen” szavazzanak a függetlenségi népszavazáson. A parancsot nyomatékosítandó állítólag bőröndnyi pénzt vitt oda. Igaz, ezt ő maga is tagadja. Ezek a részletek azonban csak 2018-ban kerültek elő, amikor Bojarkin Deripaszka megbízásából megpróbált adósságot behajtani Paul Manaforttól, Donald Trump kampányfőnökétől, aki ugyanennek az „ellenzéki” pártnak adott tanácsokat Montenegróban.

„Rengeteg pénzzel tartozott nekünk, és javaslatokat tett, hogyan tudná visszafizetni” – mondta Bojarkin a sajtónak. Ennek következtében Manafort a vádlottak padjára került, míg Deripaszka és Bojarkin neve sokáig az amerikai média címoldalain szerepelt, végül pedig az amerikai pénzügyminisztérium mindkettőjüket szankciós listára tette.

Az amerikai elnökválasztásba való orosz beavatkozást vizsgáló Robert Mueller különleges ügyész hivatalának egyik tisztviselője találkozót ajánlott Bojarkinnak, de ő durván visszautasította. Szergej Karaganov Kreml-barát politológussal együtt, aki nemrég megelőző atomcsapásokat javasolt Európára, Bojarkin a Kül- és Védelempolitikai Tanács tagja, és rendszeresen közzéteszi a Kremlnek szóló tanácsait a nyugati szankciókkal szembeni fellépésről.

Bojarkint a katonai hírszerző szolgálat megtanította arra, hogy ne mutatkozzon nagy nyilvánosság előtt, és az amerikai szankciók miatt még inkább vonakodik nyilvános eseményeken megjelenni, ezért a Legintnél végzett összes hivatalos munkát felesége egyik távoli rokonára, Anasztaszija Szamarkinára bízta – őt nevezte ki főigazgatónak.

Szamarkina még akkor lett a jekatyerinburgi városi duma nyilvános ifjúsági kamarájának legfiatalabb tagja, amikor a külügyminisztérium diplomáciai akadémiáján tanult, és abban az időben a Cosmopolitan magazinnak adott interjújában kijelentette, hogy tíz év múlva „legalábbis az elnök felesége lesz”.

Szamarkina még nem First Lady, de most már külföldi nagykövetek fogadják őt rezidenciáikon. Nemzetközi fórumok elnökségében ül, tárgyalásokon vesz részt, és együttműködési memorandumokat ír alá olyan nagy orosz állami vállalatokkal, mint a Novatek, a Zarubezsnyeft és a RUSZAL.

„A gyümölcsöző együttműködésünk eredményei alapján megtiszteltetés számomra, hogy köszönetemet fejezhetem ki a Bureau Legint vezetőségének és munkatársainak a latin-amerikai régióban érdekeink előmozdításában nyújtott hatékony segítségükért” – mondott köszönetet Szamarkinának Dmitrij Bondarenko, a GRU latin-amerikai rezidenciájának kurátora, a Rosznyeft kubai kirendeltségének kirendeltje.

Legint nyomai a távoli Mexikóban is felbukkantak, ahol Szamarkina 2019-ben találkozott a helyi szenátus külügyi bizottságának elnökével, Cora Pinedóval.

Ugyanebben az évben Pinedo asszony Moszkvába repült, a repülőtéren Farit Ganijev, az Állami Duma biztonsági és korrupcióellenes bizottságának tagja fogadta, a további kíséretével (vagyis őrizetével) pedig Peter Tolsztoj képviselőt bízták meg.

Anasztaszija Szamarkina kezdetben hajlandó volt válaszolni a The Insider kérdéseire, de másnap üzenetet küldött, amelyben a következőket írta: „Mivel az orosz főügyészség a The Insidert külföldi ügynöknek és nemkívánatos szervezetnek minősítette, úgy vélem, hogy az Önök tevékenysége »veszélyt jelent az alkotmányos rend alapjaira és a biztonságra«, a további kommunikáció illegálisnak és ezért lehetetlennek tűnik”.

Egy űrhajós, diplomaták feleségei és az „orosz világ”

A Bureau Legint mellett Bojarkin megalapította az Afrikai Országokkal folytatott Gazdasági Együttműködési Szövetséget (AECCA). Ennek szóvivője Putyin korábbi közel-keleti különmegbízottja, Alekszandr Szaltanov.

Az AECCA alkalmazottainak számát nem hozzák nyilvánosságra, csak annyit tudni, hogy az ügyvezető igazgatói posztra az AF 91*** tiszti igazolvány tulajdonosát, Vlagyimir Kurcsenkót nevezték ki, aki korábban a védelmi minisztérium központi tüzérségi főosztályán szolgált, a gazdasági programok igazgatói székébe pedig az ukrán állampolgárságú Andrij Albescsenko került. Utóbbi korábban az Orosz–német Kereskedelmi Banknál dolgozott, amíg a Központi Bank vissza nem vonta az engedélyét megbízhatatlan adatszolgáltatás miatt. (Nem is értem, ki lenne alkalmasabb egy gazdasági szervezet ügyvezető igazgatójának, mint egy tüzértiszt?)

Az AECCA-nak Madagaszkáron és Kongóban is vannak képviselői, és tavaly december elején az Orosz Világ Alapítvánnyal közösen indította el az „Oroszország-Afrika: éveken és távolságokon átívelő barátság” elnevezésű programot. Az első programsorozatukat Szenegálban és Maliban tartották, sőt Szergej Kud-Szvercsov orosz űrhajóst is elhozták, hogy meggyőzze a helyi diákokat az Oroszországgal fenntartott barátság előnyeiről.

Az Orosz Világ honlapja megemlíti, hogy az űrhajós külön találkozott Maliban egyes Wagner-harcosokkal, akik a helyi katonai juntát támogatják. A feljegyzésben azonban a zsoldosok „orosz katonák” néven szerepelnek. Hasonló propaganda-rendezvényeket terveznek Kud-Szvercsov részvételével Tunéziában, Marokkóban, Angolában, Namíbiában, Zimbabwéban, Elefántcsontparton és Zambiában, a fő támogatójuk pedig az Elnöki Programalap.

Moszkvában azonban az AECCA a szovjet KGB legjobb hagyományai szerint működik – a nagykövetségeken keresztül. Például ingyenes programokat szervez az afrikai diplomaták feleségei számára, és rajtuk keresztül teremti meg a szükséges operatív kapcsolatokat. Az elmúlt két évben a diplomaták házastársai meglátogatták a Bolsoj Színházat, a Kozmonautikai Múzeumot, a Gyémánt Alapot, a Caricinói Birtok Múzeumát és egyéb nevezetes, valamint látványos helyeket.

Szoszonkin, a csekista

Bojarkin másik agyszüleménye a Líbiai Üzleti Tanácsadó Testület. Az Insider titkosszolgálati forrása szerint ezt az FSZB nyomatékos kérésére hozták létre, amelynek égető szüksége volt arra, hogy a török hírszerzés ellensúlyozására bővítse közel-keleti rezidentúráját. Ezért nem véletlen, hogy Jevgenyij Szoszonkint, az FSZB ötödik szolgálatának hivatásos tisztjét nevezték ki a tanács ügyvezető igazgatójává.

Mielőtt líbiai rezidens lett, az FSZB Akadémia információbiztonsági karán végzett, és sikerült Szíria-szakértőként elhelyezkednie a „Közel-Kelet és Közép-Ázsia Tanulmányozásának Központja” nevű intézménynél, amelyet Szemjon Bagdasarov tartalékos ezredes, ismert Kreml-barát politológus vezet. (Itt is nyilvánvaló a helyzet: ki érthetne jobban Szíriához, mint egy információbiztonsági szakember? Nehogy már arabistát alkalmazzanak, az nem lenne oroszos.) A Líbiai Üzleti Tanácsadó Testület ügyvezető igazgatójaként Szoszonkin részt vesz különböző közel-keleti kerekasztal-beszélgetéseken, és őszintén sajnálkozik Oroszország líbiai befolyásának elvesztése miatt.

2023 júliusában, a szentpétervári nagy orosz-afrikai csúcstalálkozón Szoszonkin Szenegál és Nigéria hivatalos képviselőivel találkozott.

A csúcstalálkozón bejelentették, hogy a Bureau Legint gazdasági kapcsolatokért felelős igazgatója lesz. Erről tanúskodik egy köszönőlevél, amelyet Putyin segítője, Anton Kobjakov küldött neki.

Mostanra Viktor Bojarkin minden szervezet alapítói közül kivonult, és eltűnt a radarernyőről. Amint az a számviteli kimutatásokból kiderül, a „Legint” 2021-2022-ben jelentős veszteségeket termelt, majd leállította a pénzügyi helyzetére vonatkozó adatok közzétételét. A moszkvai irodát be kellett zárni, és Anasztaszija Szamarkina jekatyerinburgi, Azina utcai lakásába jegyezték be.

A Vojenkadri ügynökség, amelyet Bojarkin és Dmitrij Bondarenko, a Rosznyeft kubai leányvállalatához kirendelt GRU-tiszt hozott létre, szintén összeomlott anyagilag. Hivatalosan az ügynökség nyugdíjas katonákat toboroz, hogy biztonsági őrként dolgozzanak állami vállalatoknál, köztük venezuelai, szíriai és afrikai orosz gáz- és olajipari létesítményeknél.A The Insider két, cégen belüli forrása szerint a pénzügyi veszteségek mögött „Putyin szakácsa”, a néhai Jevgenyij Prigozsin áll. Egyikük szerint: „Az elnökkel való barátság álcája alatt megszegett minden előzetes megállapodást, és berontott Afrikába. A pénzügyek helyettünk Wagnerhez kerültek”. A másik beszélgetőpartner optimista: „Úgy gondolom, hogy Prigozsin likvidálása után minden jobbra fordul majd”.

Nos, a jelek azt mutatják, hogy semmi sem fordult jobbra. Prigozsin halott ugyan, Utkin szintén, viszont a tuaregek és egyéb helyi erők több vereséget is mértek a Wagner afrikai maradványaira, a cégek egy részét is fel kellett adni... az orosz befolyás mintha csökkenne a Száhel-övezetben. Bár ki tudja, mi lesz holnap? Hiszen a Wagnert felváltandó már megérkezett a térségbe az orosz Afrika Korpsz, változhat is a helyzet. Egyelőre azonban csak a szorgos ügynökök egy része folytatja áldatlan tevékenységét arrafelé.

Hej, szegény Afrika, még a végén a GRU és az FSZB szabadítja fel, hogy aztán orosz (és kínai) gyarmat lehessen.

Így néz ki a mai antikolonializmus és így épül a többpólusú világrendszer.

Szele Tamás