Azt mindannyian tudjuk, hogy ahol megjelenik az orosz befolyás, ott először az orosz propaganda erősödik fel. Ez Európában, különösen a posztszovjet térségben és a Varsói Szerződés volt tagállamainak területén jól ismert tény, akinek van egy kis esze, azonnal fel is ismeri. De hogy néz ez ki Afrikában, ahol már évek óta számolni az egyre erősödő orosz jelenléttel?

(Képünk illusztráció)

Csúnyán. A Dossier Centre oknyomozó írása bemutatja az eszközöket és a kulcsfigurákat – sajnos a politika mocskától nagyjából még érintetlen helyi lakosság körében akár még el is érhetnek némi sikert, bár erős a kínai és szalafita konkurencia arrafelé... de lássuk, mit ír a Dossier!

2022. február végén Efrem Yalique, a Wagnernek dolgozó közép-afrikai újságíró újabb feladatot kapott: orosz főnökével, Mihaillal az ország nyugati részén fekvő Bouar városába kellett utaznia, hogy cikket írjon az orosz zsoldosok jó cselekedeteiről. Egy Bouar melletti incidensről kellett tudósítania, ahol a hivatalos verzió szerint helyi lázadók fulani pásztorokat próbáltak kirabolni. Tűzharc alakult ki, és két férfi a közösségből súlyosan megsebesült. A wagneristák kórházba vitték őket, ahol ingyenes orvosi ellátásban részesültek. Yalique lefényképezte a sebesült férfiakat, de kételkedett a történetük valóságtartalmában: Látta a két ágyon fekvő férfi arcán, hogy nagyon kényelmetlenül érzik magukat, mintha kényszerítették volna őket valamire.

Kétségei ellenére a Közép-afrikai Köztársaság fővárosába, Banguiba visszatérve cikket írt a Le Potentiel Centrafricain című lapban, amelyben megismételte a hivatalos verziót, és dicsérte a wagneristák kedvességét, amiért kifizették a kezelést, és békét hoztak a Közép-afrikai Köztársaságba.

Majdnem egy hónappal később a Les Dernières Nouvelles, egy helyi újság, annak a kiadványnak a versenytársa, ahol Yalique dolgozott, egy teljesen más verziót közölt az esetről: „A megmentőknek álcázott orosz zsoldosok súlyosan megsebesítettek két fulanit öt kilométerre Bouartól”.
Yalique szerint pánik alakult ki a Wagner bangui Camp de Roux bázisán, Mihail és kollégái roppant dühösek voltak. Az első dolguk az volt, hogy felvásárolták az újság összes nyomtatott példányát, amely a Közép-afrikai Köztársaság fővárosában kapható volt, majd elkezdték keresni a kiszivárogtatás felelőseit. Yalique is felkerült a gyanúsítottak listájára:

„'Misha' reggel 9-kor küldött egy sms-t, és azt mondta, hogy találkozzunk a Camp de Roux-ban. Mondtam neki, hogy még nem vagyok kész. De ott állt 15 perccel később a kapum előtt, pedig soha nem mondtam meg neki, hol lakom” – mondta a Dossier Centre-nek. Michael és tolmácsa fegyverrel kényszerítették Yalique-ot a terepjárójukba, és egy Banguitól néhány kilométerre lévő erdőbe vitték, ahol kihallgatták. „A tolmács elvette a telefonomat, és felhívott minden kapcsolatot a telefonkönyvemből, hogy ellenőrizze, hogy kiszivárogtattam-e bármilyen információt – írja le a fiatalember a kihallgatását, majd hozzáteszi: „Aznap Misha megfenyegetett, hogy megöl, ha nem mondom el neki az igazat.” Mivel az oroszok nem találtak semmi kompromittálót, elhajtottak, magára hagyva az erdei út szélén a helyi alkalmazottjukat.

Az újságíró elborzadt az esettől. „Abban a pillanatban el akartam menni, de nem tudtam. Miért? Mert Misa azt mondta nekem, hogy bárhová megyek, ők ellenőriznek engem” – mondta Yalique.

Toborzás

A Forbidden Storiesnak nyilatkozva Jalicke elárulta, hogy Prigozsin munkatársai még 2019 végén „szúrták ki” őt, amikor újságíróként dolgozott a Le Potentiel című helyi kormánypárti kiadványnál. Egy bizonyos Mihail, vagy ahogy Banguiban sokan ismerik, Misa vette fel vele a kapcsolatot. Először a helyi Le Grand Cafe cukrászdában találkoztak. Mihaillal jött a tolmácsa, Vladimir is. Együttműködésük korai szakaszában Misha arra kérte Yalique-ot, hogy jelentessen meg cikkeket a Közép-afrikai Köztársaság hadseregének (FACA) és új oroszországi barátainak támogatása érdekében: „Ők (Prigozsin munkatársai) vagy témákat küldenek nekem, vagy találkozunk, és ötleteket adnak a cikkekhez, én pedig megírom és közzéteszem ezeket a cikkeket a Potentielben. Akkoriban egy cikkért 30 000 frankot (alig ötezer rubelt, vagyis kevesebb, mint húszezer forintot) fizettek” – mondta Yalique. Három megjelent cikkért az újságíró többet keresett, mint a havi fizetése (egy újságíró átlagfizetése a Közép-afrikai Köztársaságban havi 75 000 frank, azaz körülbelül 12 000 rubel, vagyis nem éri el a 48 ezer forintot).

Egy évvel később Yalique más helyi médiumokkal kezdett együttműködni, és anyagonként 25 000 frankot kapott. Korábbi témái mellett felkérték, hogy bírálja Franciaország és nemzetközi szervezetek, például az ENSZ Közép-afrikai Stabilizációs Missziójának (MINUSCA) politikáját. Prigozsin munkatársai felajánlották Yalique-nak, hogy hagyja ott a helyi kiadványokat, és dolgozzon nekik teljes munkaidőben. A férfi beleegyezett. Feladatai közé tartozott ettől kezdve a napi sajtószemle és a Közép-afrikai Köztársaságban való orosz jelenléttel és a helyi kormányzattal kapcsolatos anyagok felkutatása, a PMC-ket ért médiakritikákat cáfoló cikkek írása, valamint ezek terjesztése az általa létrehozott újságírói hálózatban. Együttműködése csúcsán Jalique havonta 500 000 frankot (kb. 80 500 rubelt, kb. 320 ezer forintot) keresett havonta, amelyet készpénzben kapott a Wagner bangui Camp de Roux bázisán. Jalicke szerint ez az oroszok centruma az országban: „Különböző részlegek vannak benne, az egyiket Misa vezeti, a szomszédban pedig van egy másik részleg, amely az ország politikai szociológiájával foglalkozik”. Amikor megszökött, Yalique magával vitte a telefonját, amelyen Prigozsin munkatársainak több ezer, feladatokat és jelentéseket tartalmazó Telegram-üzenete volt elmentve.

Mint más országokban is, ahol Prigozsin alkalmazottai jelen vannak, tevékenységük jelentős része álhírek készítéséből áll. Például így tett Kirill Romanovszkij, Prigozsin médiavállalatának, a RIA FAN-nak a munkatársa, aki miközben 2018-ban Szíriában tartózkodott, egy kollégájától azt a feladatot kapta, hogy hamisított „terrorista feljegyzéseket” találjon és forgasson le egy „interjút” egy álterroristával.

Hasonló feladatokat Prigozsin helyi munkatársai helyi újságíróknak is felajánlottak a Közép-afrikai Köztársaságban. A nyomozók rendelkezésére áll a „Johnny French” álnéven tevékenykedő wagnerista levelezése Efrem Yalique-kal: ebben felajánlja, hogy írjon egy cikket arról, hogy gyerekek hálálkodnak az oroszoknak a segítségért. „A gyerekekkel készült videó megmutatja a közép-afrikaiak valóban pozitív hozzáállását az orosz segítséghez” – írta.

Ezt követően a témában cikkek jelentek meg Yalique blogján, a Rosszija Szegodnya ügynökség által alapított Szputnyik Afrique weboldalon, valamint helyi kiadványokban: az Africa-pressben és a Ndjoni Sangon.
A Ndjoni Sango szerkesztősége mindig is tagadta a külső finanszírozást, de a Közép-afrikai Köztársaság egyik belső költségvetési dokumentumában Prigozsin munkatársai jelezték a főszerkesztőnek, a kiadvány újságíróinak, az irodabérletnek és a kommunikációs díjaknak a finanszírozását.

A Prigozsin munkatársai által meghatározott feladatok között szerepeltek az ENSZ-misszió lejáratására irányuló tevékenységek is. 2021. augusztus 30-án a Közép-afrikai Köztársaság fővárosától 100 km-re fekvő Mbaiki város lakói „Stop MINUSCA” feliratú plakátokkal tüntettek. A tüntetésről szóló cikkek szerint az országban „folyamatosan növekedett a MINUSCA passzivitását és eredménytelenségét elítélő elégedetlenségi megmozdulások száma”.

„Ezek a tüntetések soha nem önként, a nép akaratából jöttek létre. Mindig is szervezettek voltak” – magyarázza Jalique. „Amint egy MINUSCA jármű közeledik, egy megfigyelő jelez a fiataloknak, akik aztán kirohannak az útra, hogy tüntetni kezdjenek”. Minden fiatal 2000 frankot kapott a tüntetésért. Yalique szerint Michaellel és a fordítókkal együtt Mbaikibe utaztak, előzetesen plakátokat osztogattak, és az esemény végén kifizették a „tüntetőket”.

Ezeket az eseményeket aztán Facebook-bejegyzéseken keresztül hirdették. A reklámozásért az Információs és Kommunikációs Iroda (BIC), egy helyi trollgyár felelt, amelyet akkoriban a Centrafrique Plume főszerkesztője, Héritier Doneng vezetett. Mióta 2024-ben a Közép-afrikai Köztársaság Ifjúsági és Sportminisztériumának irodavezetőjévé léptették elő, a BIC megszűnt működni, állítja Yalique. Az All Eyes on Wagner oknyomozó projekt szerint Dmitrij Szityij, a bangui Orosz Ház igazgatója és Prigozsin egyik kulcsembere titokban szintén együttműködött az Irodával. A szervezet fő feladatai közé tartozott a politikai ellenfelek és az ENSZ-misszió megfigyelése és lejáratása, valamint az orosz propaganda terjesztése a közösségi médiában.

Prigozsin munkatársainak belső jelentései között megtalálhatóak a MINUSCA elleni gyűlések szervezésének költségei. Például a 2021. júliusi „Költségvetési magyarázó feljegyzés” című dokumentumban van egy bejegyzés: „+ 6 875 usd – gyűlés 22.07-én – az embargó és a MINUSCA ellen”. Ugyanebben a magyarázó feljegyzésben a nemzetközi szervezetek tevékenységének lejáratására szolgáló finanszírozás is megtalálható: „a kiadványok fő témái: az ENSZ békefenntartóinak kritikája”.

A szolidaritás rádiója

Ephrem Yalique egyik feladata a Prigozsin szervezetében végzett munkája során az volt, hogy szakértőket válasszon a helyi rádióállomások számára, akik készek támogatni a közép-afrikai rezsim és orosz szövetségesei által hozott intézkedéseket. Yalique-nak például az volt a dolga, hogy 20 000 frankért cserébe olyan szakértőket találjon a civil társadalomból, akik hajlandóak támogatni Touadera elnöknek azt a rendeletét, amely 2022 októberében megszünteti Daniel Dardan alkotmánybírósági elnök hatáskörét. „Amikor az oroszok állnak bizonyos rendeletek mögött, és azokat alkalmazzák, megpróbálják fokozni a kommunikációt körülötte” – magyarázza Yalique, majd hozzáteszi, hogy bár ez a rendelet ellentétes az ország alkotmányával, „az oroszok minden módon megpróbálják egyértelművé tenni, hogy a lakosság támogatja azt, legalábbis a Lengo Songo rádió adásában így néz ki a helyzet”.

Ahogy más afrikai országokban, ahol Prigozsin stábjának sikerült megvetnie a lábát, a Közép-afrikai Köztársaságban is három fronton dolgoznak munkatársaik 2017 ősze óta: katonai, gazdasági és információs területen.

A megfelelő felmérések elvégzése után Prigozsin emberei hamar rájöttek, hogy a rádiózás fontos a Közép-afrikai Köztársaságban, mivel a lakosságnak csak mintegy 10 százaléka rendelkezik internet-hozzáféréssel. 2018 novembere óta a működik a Lengo Songo („Szolidaritás építése” szango nyelven) rádióállomás, amelyet azért hoztak létre, hogy oroszbarát és franciaellenes narratívákat népszerűsítsen. November 2024-ben brit szankciók hatálya alá került.

A BBC szerint a helyi rádióállomás egykor orosz és szovjet zenét játszott, köztük hazafias dalokat – például a „Szent háborút” (gondolom, hatalmas közönségsiker lehetett a fulani pásztorok körében). Úgy becsülik, hogy Prigozsin körülbelül 10 ezer dollárt fektetett a projektbe. Amikor az EU 2023 áprilisában szankciókat vezetett be a Lengo Songo ellen, a rádióállomás finanszírozási forrásaként a Lobaye Invest nevű céget tüntették fel, amelyet Prigozsin alkalmazottai alapítottak, és amely a délnyugat-afrikai Lobaye prefektúrában bányászati kutatással foglalkozik.

„Afrikai kezdeményezés”

Kevesebb mint egy hónappal Prigozsin 2023 augusztusában bekövetkezett halála után afrikai sajtóprojektjeinek új főnöke lett – az African Initiative hírügynökség. A BBC újságírói szerint a Wagner-csoport alapítójának korábbi munkatársai csatlakoztak az újonnan létrehozott szervezethez. Az „ Afrikai Kezdeményezés” fő platformja a 2023 szeptemberében létrehozott afrinz.ru weboldal. Az Initiative–23 nevű céghez van bejegyezve, amelynek alapítója egy bizonyos Szergej Volkov.
Az „Afrikai Kezdeményezés” hivatalos honlapján csak két személy szerepel: Artem Kurejev főszerkesztő és Anna Zamarajeva, az ügynökség tudósítója.

Kurejev az FSZB külföldi hírszerzésért felelős ötödik szolgálatának munkatársa. Az elmúlt években egyszerre két uniós botránnyal kapcsolatban is felmerült a neve. Az első esetben Kurejev felügyelte Tatjana Zsdanjuk lett EP-képviselőt - derült ki a The Insider és társai által végzett vizsgálatból. A nő 2014-ben kérelmet küldött a moszkvai belga nagykövetségre, hogy Kurejev vízumot kapjon az Európai Parlamentbe való látogatáshoz. Akkoriban a FÁK és Közép-Európa gazdasági-szociokulturális fejlődésével foglalkozó kutatóközpont szakértőjeként mutatkozott be. 2022-ben a neve felbukkant az önjelölt „észt emberi jogi ombudsman”, Szergej Szeredenko észtországi ügyével kapcsolatban. Seredenkót államellenes tevékenységgel vádolták, és 5,5 év börtönbüntetésre ítélték. Kurejev egyike volt annak a hét FSZB-tisztnek, akik Seredenkót felügyelték. Még 2009-ben találkoztak, Kurejev a Brjanszki Állami Mérnöki Egyetem rektorának tanácsadójaként, az Ivangorodi Humántechnikai Intézet igazgatóhelyetteseként, illetve a Szentpétervári Állami Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Karának oktatójaként mutatkozott be. Kurejev az észt politikáról szóló cikkeket és elemzéseket rendelt Szeredenkótól, valamint szemináriumokra és egyéb rendezvényekre hívta meg.

Anna Zamarajeva, amint az az Afrikai Kezdeményezés honlapján olvasható, a PMC Wagner Központ sajtószolgálatát vezette. Korábban a szentpétervári Vasziljevszkij Városi Tanács önkormányzati képviselője, valamint az LNDK szentpétervári regionális fiókjának korrupcióellenes bizottságának vezetője volt.

Az Afrikai Kezdeményezés munkatársai Burkina Faso, Mali és Niger területén kezdtek el dolgozni – ezekben az országokban az elmúlt öt évben katonai puccsok történtek, és kormányaik aktív érdeklődést mutattak a Kremllel való hivatalos kapcsolatfelvétel iránt. Burkina Fasóban 2024 óta dolgozik az Afrikai Kezdeményezésnek egy Harouna Douamba nevű férfi. 2021-ben a Meta 32 oldalt, 46 Facebook-profilt és hat Douambához kapcsolódó Instagram-fiókot törölt, amelyeken a Prigozsinéhoz hasonló narratívákat terjesztettek: Franciaország bírálatát és/vagy Oroszországnak és a Közép-afrikai Köztársaság elnökének, Touaderának szóló gratulációkat. A Douambához köthető dezinformációs kampány nem kerülte el az ENSZ-missziót sem: a Stanford Internet Observatory szerint a hálózat azzal vádolta a MINUSCA munkatársait, hogy fegyvereket szállítanak a bangui lázadóknak.

A Forbidden Stories szerint 2022-ben Duambának el kellett hagynia a Közép-afrikai Köztársaságot a helyi ügyfeleivel kialakult pénzügyi nézeteltérések miatt. A vele együtt dolgozó mintegy tíz embert Banguiból a Togói Köztársaságba költöztette, és ott új céget jegyeztetett be. Duamba most Burkina Fasóban próbálja ki magát az Afrikai Kezdeményezés egyik projektjében.

A Yalique által a Forbidden Stories, a Dossier és partnerei rendelkezésére bocsátott bizonyítékok egy olyan afrikai autonóm dezinformációs rendszer működését mutatják be, amely az álhírek médiában és a közösségi hálózatokon való terjesztésén, valamint a helyi lakosság manipulálásán alapul, például szakértők toborzása révén.

Akárki meglássa, az lesz ennek a vége, hogy előbb-utóbb bevezetik Burkina Fasóban a Gyedmarózt is.

Legfeljebb nem lesz hozzá hó.

Szele Tamás